Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-06 / 81. szám

Az új demokratikus kultúra alapvonásai A

felszabadulás pillanata az új élet megteremtésenek lehetőségét és szükségességet hordozta magában. Az élet minden területének meg kell újulnia — ez mindenki számára világos voit, s ez alól a kultúra szférája sem lehetett kivétel. Az új magyar demokratikus kultúra alapjainak lerakásakor mindenekelőtt a kulturális örökséget kellett feltérképezni, más szóval: melyek azok a tendenciák, melyeket fel lehet és fel kell használni. Nos, ez az örökség rendkívüli mértékben ellentmondásos volt. Az egyik oldalon találjuk az úgynevezett polgári Magyarország kultúráját, a jnásik oldalon pedig a Horthy-korszakon belül létrejött baloldali, szocialista művészet és kultúra számos gyökerét. Az a fejlődés, amely a magyar művészetekben Adytól, Kernstocktól, a korai Bartóktól kiindulva a felszabadulásig tartott, valóban komoly örökség. Ennek jelzésére olyan neveket lehet felsorolni, mint József Attila, Radnóti, Dési Huber, Derkovits. A zenében elsősorban Bartók, Kodály és a Bartók-kör, tehát Weiner Leó és mások teljesítményei. S említhetjük még olyan publicistáknak, pedagógusoknak a nevét is, mint amilyen például Bálint Györgyé, Kemény Gáboré, Földes Ferencé. A Horthy-korszakon belül tehát számtalan olyan kulturális teljesítmény jött létre, amely valóban a demokratikus kultúra alapjává válhatott. Létrjöttének idején ugyanis a magyar kultúra legjelentősebb alkotáai el voltak zárva atlól a lehetőségtől, hogy tömeghatást gyakoroljanak. Elég csupán arra gondolnunk, hogy József Attila versei 000—1000 példányban jelentek meg, hogy a szocialista képzőművészeti mozgalom meglehetősen elszigetelt jelenség volt. A magyar uralkodó osztálynak nem volt módja, hogy megakadályozza a fenti alkotások létrejöttét, de arra igen, hogy megakadályozza népszerűségét, elterjedéset. F

elszabadulásunk után Magyarországon az első feladat az volt, hogy valóban demokratikus kultúrát teremtsünk. A demokratikus kultúra egyúttal annyit jelentett, hogy azokat az akadályokat, amelyek a szocialista kultúrának a széles tömegekbe való áramlását föltartották, meg kellett és meg lehetett szüntetni. Ugyanígy meg kellett szüntetni azt az iskolai kasztrendszert is, amelyet az urakoldó osztályok a polgári világban létrehoztak. A kultúra demokratizmusának alapvető követelménye az. hogy a kultúra egésze eljusson a tömegekhez. Érnek jegyében a korszak nagy vívmányai közé tartozik az egységes nyolc osztályos iskola megteremtése, a továbblépési, a továbbtanulási lehetőségek biztosítása, a volt uralkodó osztályok kulturális monopóliumának megszüntetése, valamint az kultúra olcsóbbá tétele, tehát az, hogy valóban mindenki számára elérhető legyen. Az új igényekkel és az új igények felkeltésével a könyvkiadásnak is számolnia kellett. Természetszerűen ki kellett elégíteni a politikai művek iránti érdeklődést, a marxista alapmüvek brosúra formátumú, r.agy példányszámú megjelentetésével, de nem kevésbé jelentős, a magyar és világirodalmi klasszikusok kiadása sem. Csak egy példa: nem sokkal a felszabadulás után a Vidám könyvek sorozatban jelent meg Bessenyei György Tariménes utazása című munkájának átdolgozott: változata. \ Az irányítók tudatosan törekedtek arra, hogy a kultúra kontinuitásának lenini elve érvényesüljön. Az a történelmi vállalkozás, amely egy elmaradott, elszigetelt kultúrából valóban hathatós, a széles tömegekre kiterjedőt akar teremteni, nem jöhet Inasképp létre, mint úgy, hogy a gazdasági és kulturális követelmények egy irányban hatnak, nincs közöttük ellentmondás. Ugyanakkor egy ilyen változás nem jöhet létre spontán módon. Ehhez feltéllenül szükség van tudatos vezetésre, s ennek a vezetésnek a hordozója a felszabadulás utáni időszakban is a kommunista párt volt. A múlt rossz örökségei közül eddig nem említettük az analfabetizmust. Az analfabetizmus felszámolása éppen úgy, mint a kultúra demokratizálása általában, a leglényegesebb feladatok közé tartozott, hiszen egy népi demokratikus fejlődés sem tűri el a kirívó elmaradottságot. Ezt szolgálta a könyvtári hálózat gyors kiépítése, valamint az is, hogy a felnőttoktatás soha nem látott méreteket öltött. Megértetni és megérteni a tanulás, a tudás, a kultúra szükségességét — így lehetne összefoglalni a fő feladatot a kultúra területén. P

olitikai szempontból ma mar differenciáltan értékeljük a „holnapra megfoi gátjuk az egész világot" életérzést, mely nem csupán a népi kollégisták gondolatvilágát fejezte ki. Anynyi azonban bizonyos, hogy a kultúra területén ennek sajátos tartalma jött létre. Ahogy mind szélesebb néptömegek közé hatolt, egyre többen éreztek elhivatottságot a kultúra iránt. S' nemcsak a népi kollégista színészekre kell gondolnunk, hanem a szinte gomba módra szaporodó színjátszó körökre, tánccsoportokra, olvasómozgalmakra, ankétokra is. Persze, Voltak olyan formális keretek, melyek szintén a kultúrát voltak hivatva szolgálni, a gyakorlatban azonban formális jellegük érvényesült csupán, mint például a szemináriumoké. A demokratikus kultúra alapjainak lerakása tehát nem jelent többet és nem jelent kevesebbet, mint mindenfajta kulturális monopólium megszüntetését. A" kultúra nyitottságát bizonyította a tömegek számáru. és a tömegeket ezáltal a kultúra iránt nyitottá tette. Mindenkinek joga van a kultúrára, s a kultúra mindenki számára művelhető. Ennek tudatosítása mindenképpen feltétele volt a további szocialista fejlődésnek. HERMANN ISTVÁN Szivárványfény árud. Lobognak a sátrak. Csöngettyűznek a .vőfélyek. Zászlót bont Vasárnap. Torlódik a násznép. Nyirfahídon átlép. Kösöntyűkkel a barkások bundája szikrázzék! Násznagyunk kucsmája . fölött nranypúva. Tulipános kerekekre hull Húsvét rózsája. Hajlok, kedves. Hozzád. Tükrös nap az orcád. A gyűrűket kagylós tálból ujjunkra forgatják. Húsvét poézise Galambosi László Az alkotás Kalmár László professzor fényképének ez az aláírása Somogyi Károlynénak a Szegedi Postaigazgatóságon megrendezett fotókiállításán: „Ennyi az egész..." Mennyi is? Egy életen át lesni a város minden lélegzését, az évszakok fényeit és borulását, az alkatrészekből összerakott távvezetéket, a karéjokból szerveződő kupolát a szőlőduggató embereket, a gyermekeket terelgető óvónőket... a növekyő világot. a megfeszülő leslet, a kész munka koronáját. .. „Ennyi az egész..." valóban. A fotósnak is ..annvi". S az eredmény: az alkotó ember poé-> zise, amely több mint száz képből sugárzik laDunk fotóriporterének SZÓD kiállításán. Érdemes érte fölmenni a Lenin körúti postapalota első emeletére ...