Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-06 / 81. szám

Szombat, 1985. április 6. N A nemzet építőmestere A függetlenség és haladás példája K étszázötven évvel ezelőtt, 1735. április 8-án halt meg II. Rá­kóczi Ferenc a Márvány-tenger partján fekvő Rodostó város­kában. „C szegény árvaságra hagyott bennünket ezen az idegen földön — tolmácsolta a törökországi emigráció gyászát Mikes Kelemen. — Ki sem lehet mondani micsoda nagy sírás és keserűség vagyon itt mi közöttünk." A fejedelem nem volt hajlandó elismerni az 1711. évi szatmári békét, mert abban reménykedett, hogy időközben közvetlen külföldi segélyt kap, vagy legalábbis kedvezőbbre fordul a nemzetközi hely­zet. Érre azonban nem kerüli sor a nagy Habsburg—Bourbon mér­kőzés. a spanyol örökösödési háború kimenetele, és a török Porta újabb támadása 1- Péter orosz cár ellen megfosztotta Rákóczit a szabadságharc fegyveres megsegítésétől. Magyarország sorsa a két fővezér, gróf Károlyi Sándor és gróf Pál//y János tárgyalásán dőlt el. A szatmári békeokmány a rendi­nemesi jogok fenntartásán túl nem zárta ki a kegyelmet és birto­kainak visszaadását Rákóczi számára sem. Ö azonban nem fogadta el a kegyelmet. Inkább veszni hagyta hatalmas birtokait, s vállalta a száműzetés nélkülözéseit. Nem adta fel a reményt, hogy vissza­térhet még hazájába, és győzelmes hadsereg elén kivívhatja a füg­getlenséget és szabadságot. A szatmári béke megkötése után Rákóczi 1. Péter cár vendége volt Lengyelországban. Az orosz—török háború azonban a cár vere­ségével végződött. A fejedelem Lengyelországból Franciaországba távozott, hogy személyes jelenlétével tegye lehetővé Magyarom/ág­nak az általános európai békébe való belefoglalása/. A spanyol örökö­södési háborút lezáró utrechti, illetve rastatti béke azonban meg sem emlékezett Rákóczi erdélyi fejedelemségéről és Magyarország függetlenségéről. R ákóczit megrendítették az egymást követő csapások. Elhagyta a francia udvart, és visszavonult a grosboisi kolostorba. Ma­gyarország sorsát azonban innen is figyelemmel kísérte. A török—osztrák háború kitörése után elfogadta a szultán meghívását, és 1717 végén Törökországba utazott. Az oszmán sereg azonban díintő vereséget szenvedett Belgrádnál az osztrákoktól, így Rákóczi akciójára nem kerülhetett sor. Ezután a fejedelem a török szultán vendégeként élt Rodostóban. Itt halt meg 250 évvel ezelőtt. A kuruc szabadságharc vezetőjét kortársai és a történetírás sokféleképpen értékelték. Szekfü Gyula 1913-ban készült „A szám­űzött Rákóczi" című könyve az útvesztőiben tévelygő, energiáit ki­csinyes, kisszerű tervekre fecsérlő, misztikus idős Rákóczi alakját mutatja be. Ezzel — akarva-akaratlanul — eltakarta a szabadság­harcot irányító, vezérlő fejedelmet. Különösen nagyarányú harcot folytatott a Rákóczi-szabadságharc történetének meghamisítása és Rákóczi személyének az uralkodó osztály számára való kisajátítása érdekében a két világháború közti ellenforradalmi korszak történet­írása. Számunkra II. Rákóczi Ferenc a függetlenség és a haladás esz­méit megtestesítő, kiemelkedő személyisége a magyar történelemnek, aki felismerte és megalkuvás nélkül vállalta a 18. század elején Magyarország fejlődését szolgáló történelmi feladatokat, az önálló állam megteremtósét. és a feudális társadalom korszerűsítését, A fejedelem és a bécsi udvar politikai koncepciója gazdasági és főleg társadalmi vonatkozásban is szembeállt egymással. Nem valami ret­rográd. rendi felkelés volt a Rákóczi-vezette .szabadságküzdelem, hanem egy idegen abszolutizmussal szembeni ellenállás, amely a felemás Habsburg-birodalmi koncepción átnyúlva Nyugat-Európában keresett mintát magának. Rákóczi az akkor modern nemzeti abszo­lutizmus képviselője, s ez az elmaradott magyar viszonyok között radikális reformokat is eredményezett. A szabadságharc bukása nemcsak a függetlenségi törekvés kudarcát, hanem a társadalmi megújhodás elmaradását is jelentette. A feudalizmus századaiban kevés olyan főúr akad, aki akkora emberséggel és segíteni akarással törődött volna a szegény nép sorsával, mint Rákóczi. A jobbágyság a szabadságharc bukása után is hú maradt a fejedelemhez. Az ország különböző pontjain, de különösen az allöldi városokban a legkülönbözőbb for­mában támadtak fel a Rákócziról es a kuruc emigrációról szóló híresztelések. A békésszentandrási parasztfelkelök 1735-ben arra számítottak, hogy ha Rákóczi vagy valamelyik bujdosó kuruc vezér az ország határún túl meghallja, hogy itthon kurucvilág van, segít­ségükre siet. Nem tudták, hogy a fejedelem, alig három héttel mozgalmuk kirobbanása előtt meghalt. De nemcsak parasztságunk, hanem értelmiségünk legjobbjai is i .' r.túl I ifin '.«•• z.tül Ady Endréig, és a második világ­háború anlilo-sisztaiig maguki-nal; vallották a Rákóczi-hagyományt, nemcsak a függetlenségi, hanem osztályharcos vonatkozásai miatt is. II. Rákóczi Ferenc helytállása, határtalan önzetlensége, rendit­hetetlensége, haza- és szabadságszeretete közrejátszott abban, hogy személye a századok folyamán egyre tisztább fényben ragyogott, s hogy nemcsak a nemzeti, de a haladó társadalmi törekvések is az ő nevét tűzték zászlajukra. Emléke tiszta és éltető forrása a mai szocialista hazafiságnak, a közösségért való tenniakarásnak. a tan­C 4 WTZ t­Húsvétra kongatott a harang a döblingi Krottenbachstrassén 125 evvel ezelőtt, amikor Széchenyi István, a nemzet legnagyobb épí­tőmestere a ma is álló és egyko­ri elmegyógyintézetben, a folyto­nos rendőri zaklatásoktól mene­külve, 1880. április B-án önkezé­vel vetett véget életének. Múltunk 19. századának első felében megindult relormmoz­gi-iom első és legjelentősebb kez­eemén.yezöje, egyben legnagyobb személyisége volt „a legnagyobb magyar". A dunai gőzhajózás életre hívásában, a Kereskedelmi Bank alapításában nagy szerepet vállalt. Az akkor még egyesi tét­len főváros első két nagyipari üzemét, az Óbudai Hajógyárat a téli kikötővel 1836-ban, a pesti József Hengermalom Társaságot U.óH-ban létre hívta. E két nagy letesítmény volt Magyarországon a modern értelemben vett első ipari részvénytársaság. Nagy ha­tást fejtett ki a bortermelésre és e selyemhernyó-tenyésztésre. Az Al-Duna szabályozását 1835- és 1837-ben személyesen irányította, és nevéhez fűződik a Lánchíd létrehozása. A Tisza-szabályozást a negyvenes években indította tv.ee egyik nagv tudású mérnöke. Vásárhelyi Pál szakmai felké­szültségével. Nélküle, korában a balatoni gőzhajózás sem indult v Ina meg. Sokat telt a lóte­nyésztésért és a lóversenysport felvirágoztatásáért. Egyévi jöve­delmének felajánlásával megve­• etle a Magyar Tudományos Aka­démia alapjait. A főurak nemzeti foapon történő tudatformálására Pesten megalapította a Nemzeti Kaszinót. A főváros rang iának íncp teremtéséért részt vett a Szépészeti Bizottmányban, Mun­kásságával sokak, nemegyszer ellenfelei elismerését is kiváltot­ta. Kossuth a harmincas évek Széchenyijéről írta: „Ujjait a kor ütőerére téve cs megértette lük­tetéseit; és ezért, egyenesen ezért tartom én öt a legnagyobb ma­gyarnak ..." A Batthyány-kor­mányban a közlekedési és köz­munkaügyi miniszteri tárcát vi­sc-'te Ka csak e gyorsan összeszedett felsorolás főbb csomópontjai kő­ié fonódott volna Széchenyi Ist­ván élete, akkor is azt kellene mondanunk róla, hogy magyar­ság szeretete, az embert haladás­ba vetett hite. áldozatkészsége, akaialereje, alkotó szenvedélye, szívós gyakorlati munkássága a mrgyar történelem legjobbjai so­rába emeli. * Széchenyi István magyarság­eszménye az általános emberi ha­ladásból táplálkozott, miközben jelismerte a - polgárosodás szük­ségszerűségét. A kortársak álta­lános. liberális haladáseszményén jóval túllépő nemzetiségi ooliti­kája, e téren "legpozitívabb je­l-ínségnek hatott. Széchenyit min­den megnyilvánulásában az alko­tó reálvolitika jellemezte, a gaz­dasági megerősödés szolgálatába állított műszaki-tudományos ha. ladás, és az ez iránti határtalan vágy. valamint aktív szorgalom. Korában kevesek jutottak el idá­ig A legkiválóbbak'közül is csak talán Eötvös József volt képes erre. Széchenyi maga irta le po­litikai hitvallását: „En nem a ta­gadás, hanem a teremtés embere vagyok..." Micsoda politikai és nemzeti optimizmus! Széchenyi István gazdasági és reálpolitikusi nagyságút segít megérteni Liptliay Sándor (1847 —1905) műegyetemi tanár, mű­szaki és közlekedésügyi szakíró 1896-ban megjelent gr. Széchenyi István műszaki alkotásai című müve, amelyben elsőként ismeri fel a szerző Széchenyi politikai programjának megfogalmazásá­ban és végrehajtásában gazdasági t-> műszaki-tudományos tevé­kenysége alapvető és meghatáro­zó szerepét. Azt n szerepet, .'.•mellyel Széchenyi egyedül látta biztosítóm a nemzet iavát. a ma­gyar nép haladásának biztosítá­sai. Ebben a gazdasági alapban látta biztosítottnak a politikai­erkölcsi haladást is, de mindeh­hez a körülmények megváltozta­tását látta szükségesnek, s ezen keresztül mindent elérhetőnek vélt. * Időrendben Széchenyi első és legnagyobb 'hatású munkássága a gőzhajózás megteremtése, vala­mint" az ennek érdekében vég­zett hatalmas vízszabályozási munkálatok. Széchenyi a gőzha­•..\„A. -..._ fordult, 1823. május 13-án. Nap­lójából: „Szabadkán át Szeged­re! Milyen vidék és milyen szá­nalmas föld! ... Szegeden elége­detlen, rosszkedvű tiszteket talál­tam a Schneller-ezredböl..." Ek­kor csak keveset időzött Szege­den !— viszont a Tisza átúszásá­ra kerített időt —. mert Mező­hegyesre igyekezett lótenyésztési ügyben. Második úlja alkalmá­val, 1833. szeptember 3-án érke­zett Szegedre, a Duna gőzhajó fedélzetén. A korabeli Jelenkor c. lap a következőket írja: „Az első gőzhajó látása rendkívüli izgal­mat keltett. Mindenki ismerni óhajtotta a csudás alkotást, mely leírhatatlan benyomást gyakorolt. Sokan hallgatva bámullak, ke­resztet hánytak magukra, sokan pedig lármázva ujjongtak, gya­log, lóháton és kocsin versengve futottak a hullámok közt előre haladó hajóval." A később róla elnevezett Piac terel rendetlen ­nek találtra, • amiért a városi ve­zetőket elmarasztalta. Találkozott a kaszinói élettel is Szegeden, s ott mindenkit munkára, haladás­ra ösztökélt. Sajnos, Széchenyi nem sokra ment a gőzhajóval Szegeden, mert a nyakas hajós gazdák inkább maradtak a ló­és embervonlalta hajónál. Ugyanakkor, a Dráván már 1828­zel kapcsolatban ipartörténeti tény, hogy itt jött létre a Ganz­gyár, amely 1847-re vált önálló vasgyárrá, és éppen Széchenyi alak itatta át fegyvergyárrá. Ér­demes említésre az 1848-ban ké­szült munkája, a Javuslat a ma­gyar közlekedésügy rendezésérul című feldolgozás, amely a század második felében megvalósult al­kotások valóságos vezérfonalává vált, sajnos már Széchenyi Ist­ván nélkül. Ebben a művében látnóki szemmel jelöli meg mesz­sze előre a magyar közlekedéspo­litika követendő irányát. Széchenyi hármaskönyvének első kötetében, a Hitelben — egyébként mindhárom nemrégi­ben reprint kiadásban megjelent az AKV-nél — vázolt programja a magyarországi feudalizmus gazdasági-társadalmi válságából nőtt ki, az árutermelés növelésé­ben érdekelt birtokos rétegek korszerűbb gazdálkodásához szükséges tőke hiányát, ill. en­nek okait tárta fel, valamint a hazai hitelviszonyok megjavítá­sát követelte. A Hitel a reform­mozgalom programjává vált, és a főnemesség erélyesen fellépett ellene. A Világban, amely tulaj­donképpen válaszirat. Széchenyi világosan kifejtette a nemzeti át­alakulás útját és teendőit, amelynek minden előfeltétele a polgári szabadság. A Stádiumban 12 törvényjavaslatban foglalta tói kezdve gőzhajó vitte a terhet. * össze követeléseit Széchenyi, így Naplójából: „1833. szept. 3. Erös vihar. Egy ízben éles kanyarulat­ban fennakadtunk. — Egy óra múltán kiszabadítottuk magunkat. Szegedre reggel !) felé futottunk be. Nagy izgalmat kellett.— hogy én megérkeztem, futótűzként ter­jedt a híre. fíruber, a piaristák rektora többedmagával feljött a hajóra, hogy üdvözöljön. Meghí­vott ebédre. Kiss kapitány — atyja >-a helybeli főbíró-< — so­kan mások özönöllek oda, lelken­dezve ünnepelni. ... A piaristák igen jól élnek. Megmulatták ne­kem a városházát, amely igen jó. Megismertem Babarczyt, Csong­rád vármegye alispánját, és csi­nos leányait: Pepit, Gizellát. Vol­tam a Kaszinóban. Füstkas!..." Ezt követően Széchenyi még két alkalommal járt Szegeden. Széchenyi dédelgetett vágyával, Buda és Pest egyesítésével is so­kat foglalkozott, és a leendő fő­város fejlesztését szívügyének te­kintette. A Szépítő Bizottmány­Jban első alkalommal 1833-ban tett indítványt városfejlesztése kérdések megoldására. Később, 1835-töl mindinkább szorgalmaz­ta terek, sétányok építését, majd az 1838-as árvizet követően a partok feltöltését és rakpartok építését. Az utcai gázvi tágításra már 1845-ben tervel dolgozott ki. Az építészeti rendszabályok kor­szerűsítését 1847-ben veti fel, és személyesen irányítja számos középület: Országház, színház, sportlétesítmények slb. helyének kijelölését. Az Alagút gondolatát 1842-ben fogalmazta meg, és megvalósítását Clark Adám zse­nialitásának köszönhetjük. Még a szabadságharc kitörése előtt fel­vetette egy második híd felépíté­sének gondolatát. Egyik szép ter­vének megvalósulása a Margit­sziget feltöltése és rendezése, üdülőhely létesítésé. Itt áll ma a Nemzeti Sportuszoda. A Hengermalom ugyancsak 1838-ra valósult meg, de Széche­nyi ennek terveivel már 1827­ben el kezdett foglalkozni. Ez­aztán érthető, hogy e fnűve csak külföldön jelenhetett meg, de a reformnemzedék legjobbjai így is hazacsempészték példányait. Széchenyi sorskérdésként ve­tette fel elmaradottságunkat. ,..4 felvilágosodásban progressive előhaladó nemzetek sorából ki­nyomva, a réginél maradni lehe­tetlen, a külértelmesség súlya idővel még nyomdokát, s emlé­kezetét is kitörli a valahai Ma­gyarnak... Pallialiv javítások nem érnek semmit,... homlokkal állnak ellen legsarkalatosb tör­vényeink." — érvel az 1831-ben megjelent Világban. * Széchenyi reformgondolatai nem tanulságok nélküliek szá­munkra. „A mai reformok a másfél évszázadnyi távolság mi­att természetesen különböznek a Széchenyi-korabeliektől. Jelle­gük is alapvetően más: a múlt század első felének reformkísér­letei valójában egy forradalom előjátékai voltak. Most egy győz­tes forradalom folytatódásáról van szó a reformokban úgy, hogy a reformok lényege válto­zatlanul a forradalmi elv, a for­radalmi politika, a forradalmi er­kölcs, és feladatuk a szocialista forradalom céljainak megvalósí­tása." (Aczél György, Kecskemét, 1982). Nem kétséges, hogy jelenlegi helyzetünkben további megúju­lásra van szükség gazdaságpoli­tikánk megvalósításúban. Széche­nyi István gondolatait felhasz­nálva A hiányok s homá­lyok eltagadása s rejtegetése csak azt bizonyítja, hogy azokból ki­emelkedni nincs szándékunk vagy nincs erőnk." Szándéknál és 'erőnek is kell lennie, és ezt erősítse az a gondolat, amit Széchenyivel együtt vallunk: „Az ember csak annyit ér, amennyi hasznot hajt embertár­sainak, hazájának, s ez által az egész emberiségnek ..." BÁTYAI JENŐ V

Next

/
Oldalképek
Tartalom