Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

Csütörtök, 1985. április 4. wrnM SdftWB — Négy évtized tanulságai 1945. április 4. korszakos átalakulások kezdete, sorsforduló a magyar nép életében. Az elmúlt negyven év történelmi jelentősegét az tükrözi a leghívebben, hogy dolgozó népünk áldozatos munkája nyomán Magyarországon otthonra lelt a szocializmus, amely rövid időszak alalt olyan gyökeres fordulatot hozott, amilyenre az államalapítás óta nem volt példa az ország ezeréves történelmében. A sorsfordítás lehetőségét a Szovjetunió teremtette meg azzal, hogy dicsőséges Vörös Hadserege felszámolta a német fasiszta megszállók és hazai csatlósaik uralmát, elhárította a magyar nemzet létét fenyegető veszélyeket. A lerombolt ország talpra állításában. a nemzeti újjászületésért folytatott küzdelemben alapvető volt a kommunista párt, valamint a többi haladó, demokratikus erő kezdeményező, cselekvő szerepe. A népi hatalom kivívása pedig azt példázza, hogy a magyar progresszió eléggé erős volt ahhoz, hogy az ország elindulhasson a szocializmus eszméi valóra váltásának útján. N

épi rendszerünk fejlődésének legfontosabb tapasztalata, hogy a kedvező külső körülmenyekre támaszkodva, a ha/.ai progresszív erők rövid idő alatt meg tudták teremteni a szocializmushoz való áttérés két alapvető előfeltételét: a tulajdonviszonyok társadalmasítását és a hatalmi struktúra gyökeres átalakítását. Így a fordulat döntően politikai síkon — s nem a klasszikus marxi feltételezés szerint, a termelési mód kapitalizmus kereteit feszegető, magas fokú fejlettsége következtében — ment végbe. Ismeretes ugyanis, hogy az akkori Magyarországot inkább az elmaradottság, mintsem a tőkés világ átlagos fejlettségi szintje jellemezte. A dolgok lényegét tekintve tehát, a hazánkban végbement népi demokratikus forradalom sok tekintetben azonos vagy hasonló volt ahhoz a folyamathoz, amely az 1920-as években Szovjet-Oroszországban zajlott. Magyarországon is a legelső, s a legdöntőbb társadalmi feladat volt az óriási ányagi áldozatokat követelő gazdasági bázis elmaradottságának megszüntetése. Az átalakulás éveiben sajátos ellentmondással kellett megbirkózni: a szocializmus a munka társadalmasításának szintje tekintetében is feltételezi a kapitalizmus meghaladását, nekünk viszont a tőkés fejlődésben mutatkozó sok évtizedes elmaradást kellelt mindenekelőtt behozni. Az ellentmondás objektív tényezője lett a menet közben keletkező társadalmi-politikai feszültségeknek. Ezzel összefüggésben megkockáztatható az a következtetés, hogy azokban a gazdaságilag előrehaladott tőkés országokban, ahol a termelőerők, a munka társadalmasítása, a tudományos-műszaki adottságok magas fejlettségi szintet értek el, a társadalom szocialista átalakulása objektíve könynyebb lesz, mint Kelet-Európában. Mindezen körülmények még inkább aláhúzzák a társadalom, a gazdaság, a kultúra fejlődésében elért eredmények jelentősegét. Alapjaiban alakultak át az osztályviszonyok, módosult a magyar társadalom osztályszerkezete, gyökeresen megváltoztak, demokratizálódtak az eloszlási viszonyok. A mágyar gazdaság a teljesítőképesség tekintetében felzárkózott a közepesen fejlettek, ezen belül pedig a mezőgazdaság a világ élen járó országainak szintjére. Jóllehet, vannak olyan más társadalmi berendezkedésű államok, ahol a gazdasági fejlődés üteme még gyorsabb volt, mint hazánkban, az általános kulturális gazdagodás, az emberek műveltségi színvonala tekintetében hozzánk hasonló tempójú előrehaladást csak a környező szocialista országokban találunk. A

z elmúlt négy évtized a történelmi haladás alapvető irányát tekintve a szocialista építés egységes korszaka, ez a fejlődés azonban nem volt) sem egyenletes és töretlen, sem ellentmondásoktól mentes. Az átalakulás politikai tényezőinek meghatározó szerepe önmagában is erősítette az ellentmondások kiéleződésének veszélyét. A politikai akarat és cselekvés nem mindig volt képes időben, s átfogó módon eleget tenni a társadalmi, mindenekelőtt a gazdasági fejlődés, a gyors ütemű növekedés kapcsán halmozottan jelentkező új követelményeknek. Ebben jelentős része volt annak is, hogy az ötvenes évek első felében a hatalmi struktúra csúcsán olyan személyek voltak, akik kevéssé vették figyelembe a magyar társadalom hagyományait és adottságait, akiket a voluntarista szemléletmód és szubjektivizmus (jellemzett. Mindezt tetézte, hogy a magyar vezetés számára semmiféle közvetlen történelmi tapasztalat nem állt rendelkezésre. A Szovjetunió társadalmipolitikai gyakorlata pedig közvetlen modellként jelentkezett ahelyett, hogy a tapasztalatok forrásaként szolgált volna. Közös tanulság az is, hogy nincs — s bizonyára nem is lesz — a szocializmus építésének olyan, általános érvényű modellje, amelyet univerzálisan, a többi országban gépiesen lehetne felhasználni. A szocializmusnak általános törvényszerűségei vannak, amelyeket csak a nemzeti adottságoknak, tradícióknak és konkrét körülményeknek megfelelően lehet sikeresen alkalmazni. A . szocializmus világrendszerré válásával a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy nem volt egyetlen olyan, nemzeti keretek között végbement népi forradalom, amely adekvát lett volna a többi országban történt fordulattal. Ennek szem előtt tartása különösen fontos napjainkban, amikor a nemzetközi munkásmozgalom sok pártja, s a nemzeti felszabadító mozgalmak egész sora fogalmazza meg a szocializmus kivívásának stratégiáját. A szocialista Magyarország történetéhez a sikerek mellett a megtorpanás, sőt a társadalmi válság is hozzátartozik. Az 1956-os ellenforradalom olyan társadalmi méretű krízis volt, amely a belsó politikai hibák és torzulások, valamint a külső, s a ha/.ai ellenség tudatos tevékenysége következtében végveszélybe sodorta a népi hatalmat. Tanúsította, hogy a szocializmus alapjainak kiépítése még nem nyújt sem végérvényes, sem automatikus biztosítékokat a rendszer töretlen fejlődéséhez. A realitásokra épülő politikai céloknak és törekvéseknek a mindennapi életben történő gyakorlati kipróbálása, „életrevalósága" és az újabb meg újabb követelményeknek megfelelő kiigazítása biztosíthatja a társadalmi stabilitást. M

agyar kommunistáknak, a haladó irány híveinek megújulási készsége és ereje tette lehetővé azt, hogy csaknem három évtizede töretlenül és eredményesen érvényesüljön a következetes politikai irányvonal. Nincs szó valamiféle csodáról vagy különleges politikáról. Az MSZMP a kezdet kezdetén megfogalmazta és a gyakorlatba átültette a lenini elveknek megfelelő politikai követelményeket, alkotó módon alkalmazta a szocializmus törvényszerűségeit az. ország konkrét viszonyaira.'Új munkastílust honosított meg, amely a politikai gyakorlat, a társadalmi közélet egyik fő jellemző vonása lett. Az ellenforradalom leküzdését követő évtizedek értékeléséhez tartozik, hogy ebben az előreívelö szakaszban is voltak hullámzások, a fejlődésnek gyorsabb, illetve lassúbb periódusai. A hatvanas évek fordulóján a mezőgazdaság szocialista átszervezése nagy erőpróbát jelentett. Később, mind élesebben mutatkoztak « gazdasági fejlődés extenzív tartalékai kimerülésének, majd a kedvezőtlen világgazdasági körülmények negatív következményei. A pártnak azonban volt ereje és képessége felismerni az. új követelményeket, s az irányítási rendszer olyan .reformját kezdeményezte, amely — most már 17 év gyakorlata tanúság rá — biztosítja a szocializmus további előrehaladását. Ennek a folyamatnak a továbbvitele napjainkban különösen fontos, mivel a létező szocializmus, közöttük hazánk is, szembetalálja magát a tőkés világ, a tudományos-műszaki forradalom új hullámának kihívásával. Az elmúlt, mintegy három évtized társadalmi méretű és jelentőségű vívmánya, hogy az ország minden becsületes állampolgára emberhez méltóan élhet, gondolkozhat, részese lehet az alkotó cselekvési folyamatoknak, a politikai döntéshozatalt formáló közegnek. Az alkotásra ösztönző környezetnek fontos tényezője lett a mindenkor nyitott gondolkodás, az új iránti fogékonyság és az értelmes demokrácia, vagyis a szabad szólásnak és cselekvésnek olyan összessége, amely nem önmagáért való, hanem az a hivatása, hogy csökkentse az előrehaladás fékjeit, s előrelendítse a hazánk boldogulását szolgáló tetteket, elgondolásokat. Ebben a törekvésben hazánk nincs egyedül; a többi szocialista országban is aktívan keresik a társadalom továbbhaladásának útját, a fejlődés új követelményeinek kielégítését. H

azánk számára földrajzi adottságai és történelmi hagyományai alapián mindenkor megkülönböztetett jelentősége volt a külső környezet alakulásának. Az elmúlt négy évtized különleges vonása számunkra, hogy alapvetően megváltozott az ország nemzetközi orientáltsága, külpolitikája. Az utóbbi évszázadokban először teremtődött olyan lehetőség, hogy a magyar állam olyan országokhoz kötődik, amelyekkel azonosak vagy hasonlóak a társadalmi céljai. Ugyancsak az elmúlt négy évtizedre jellemző csupán, hogy Magyarországnak nincsenek háborús, irredenta törekvései. Egész küloolitikajával a béke megőrzését, a népek közötti jó viszony ápolását, a normális együttműködést kívánja szolgálni. Az MSZMP nemzetközi tevékenységének egyik pillére, az internacionalizmus egyaránt kifejezi az érzelmi kötődést más országok haladó erőihez, s a magyar kommunisták igazi érdekeit is. A magyar nép legalapvetőbb érdeke a mindenoldalú együttműködés a hasonló társadalmi berendezkedésű országokkal, mert csak ily módon biztosíthatja, a boldogulását. Ha visszatekintünk az elmúlt negyven évre, megállapíthatjuk, hogy rendkívül összetett, nehéz feladatokkal birkóztunk meg. A négy évtized történelmi remények, várakozások és kételyek egész sorát válaszolta meg. A mind igényesebbé váló, politikailag felnőtt társadalmunk, a fölkészült és dinamikus új nemzedékek politikai megnyilvánulásai és tettei világosan jelzik, hogy az MSZMP eddigi irányvonalának folyamatosságát fenntartva — még tudatosabb, kezdeményezőbb társadalmi cselekvés szükséges. Ezt tükrözte pártunknak az elmúlt napokban befejeződött, XIII. kongresszusa, amely hitet tett az eddigi politika következetes folytatása melleit. Programot adott az előttünk tornyosuló feladatok megoldásához, a fejlődés nyomán felvetődő új kérdések alkotó megválaszolásához, ahhoz, hogy tisztán lássuk: minden eddigi vívmányunkkal együtt is — ha történelmi léptékben mérjük fejlődésünket — az út elején tartunk, s a továbbhaladáshoz megújulásra, alkotó, hatékony munkára van szükség. HORN GYULA Történelmi lecke képekben Üjgazdák átveszik a föld tulajdonáról szóló okiratot Söprik az inflációs szemetet — az értéktelen bankjegyeket 1