Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-30 / 100. szám

10 ÁVyv.r TÍ5&Ö* ' * Kedd, 1985. április 30. Szépen dolgozni A világ élvonalában A gabona voltaképpen egyet jelent az élettel. A búza lisztjéből dagasztjuk kenyerünket, búzával, kukoricával etetjük állatainkat, amelyeknek húsát fogyasztva táplálkozunk. A gabona ezért mindig megkülönböztetett figyelmet élvezett hazánk agrargazdaságában. Ezt egyebek között jól jellemzi, hogy a szántóterületnek mindig több mint (10 százalékai foglalta el, s jelenleg fi2—fi.? százalékán termesztik a gabonát. E magas arány persze csak amiatt lehetseges, hogy hazank természeti adottságai kedveznek is a gabonatermesztésnek. A7. átlagosnál jobb ökológiai feltételek és a gabonatermesztők buzgalma együttesen eredményezték, hogy a termésátlagokat illetően felzárkóztunk a világ legfejlettebb mezőgazdaságú országai közé. Az egy főre jutó kukoricatermelésben például az Amerikai Egyesült Államok mögött a második helyen állunk. A gabonatermelésnek van egy sajátságos jellémzöje hazánkban, amit a szakemberek „kétlábon állásnak" neveznek. Ez azon a tapasztalati tényen alapul, hogy egvik esztendőben a búza, másikban a kukorica ad nagyobb termést. Kmiult aztán mindkét növény termelésének fejlesztésével egyformán foglalkoznak a gazdaságok, hogv az időjárási különbségekből következő terméskieséseket mérsékelni tudják. Jó példa erre az elmúlt esztendő, amikoris a kedvezőtlen időjárás főként a kukoricát károsította, a búzatermelésben periig már rekordok is születtek. A gabonatermelésnek jelentős a szerepe népgazdasági es üzemi szempontból egyaránt. Országos fontosságát az adja, hogy a lakosság alapvető élelmiszer-ellátása teljes mértékben, az. export pedig meghatározó mértékben a gabonatermeléstől függ. A legutóbbi évek átlagában a megtermelt gabonának 12—13 százalékát élelmezési célokra használták, 70—75 százalékát abraktakarmányként hasznosították a/, állattenyésztésben, 12—15 százalékát pedig exportálták. Az. exportban betöltött szerepe azonban ennél nagyobb, hiszen a/, agrárágazat devi za bevételének több mint fele az állati termékek értékesítéséből származik, az állatokat pedig gabonával is etetjük. A gabonatermelés fejlesztése tehát fontos érdeke a népgazdaságnak, s ezt a közgazdasági szabályozás közvetíti az. üzemeknek, s ennek révén a gabonatermelés fejlesztése a gazdaságoknak is erdeke. Az. üzemi érdekeltséget jól mutatja, hogy a gabonatermés érteke évente mintegy 50 milliárd forint, s ezen túlmenően az. ubrukfelhusználó állattenyésztés révén a gabona további 80—00 milliárd forint érték, előállítását alapozza meg. A kettő együtt olyan bevételi forrása a mezőgazdasági nagyüzemeknek, amelyek nélkül az. eredményes vállalati gazdálkodás el sem képzelhető. A világ gabonatermeléséhez hasonlóan Magyarországon is az elmúlt, negyedszázadban fcjlö. i i s.iljóan a gabonatermelés. A változás üteme azonban gyorsabb volt, mint másutt, ezért fokozatosan felzárkózhattunk a gabonatermelésben élen járó országok közé. Fejlődésünket a következő adatokkal lehet a leginkább jellemezni: a hatvanas évek első felében, öt esztendő átlagában 6,(1 millió tonna gabonát takarítottunk be, a következő öt esztendő átlagában 11,5 millió tonnát, az 1076—80-as évek átlagaban pedig már 12,4 millió tonnát. A mostani tervidőszakban tovább növekedett a termés mennyisége, s várhatóan óvj átlagban 14,4 millió tonna termésre számíthatunk. A mostani tervidőszakban rekordok is születtek. 1082-ben, amikor az időjárás kedvezett a gabonaféléknek, már 14,8 millió tonna gabona termett, egy esztendő múlva, a szárazság miatt, csökkent a termés, de tavaly újabb rekordot — 15 millió tón-, na termést — értek el a gazdaságok. A termelés fejlődésének jól követhető okai vannak. A növekedés egyik fontos feltétele volt, hogy a biológiai alap, vagyis a köztermesztésben levő fajták termőképessége javult. A biológiai alapokon kívül erőteljes változások tapasztalhatók a termelés gépesítésében, a talajművelés!, betakarítási technológiákban és a tápanyag-utánpótlásban is. A termelési rendszerek útkereső, fejlesztő munkája révén nagy teljesítményű erőgépek dolgoz.nak a szántóföldeken, ezekhez igazodnak a termelési technológiák. A jó biológiai alapok és a gyorsan fejlődő eszközállomány mellett azonban szükség volt arra is, hogy a hagyományosán istállótrágyázásra alapozott tápanyag-gazdálkodási szemlélet megváltozzon. Ezt jól mutatja, hogy a hatvanas évek első felében 43 kilogramm műtrágya-hatóanyagot szórtak ki hektáronként. 1084-ben pedig mar tóbb mint 210 kilogrammot. A gabonatermelés fejlődését azonban leginkább a gazdaságok anyagi érdekeltsége serkentette. A ráfordításoknál ugyanis mindig jelentősen nagyobb volt a bevétel, igy a gabonafélék a jól jövedelmező növények közé tartoznak. A legutóbbi esztendőkben ugvan számottevően növekedtek a termelés költségei, 1077. és 1083. között a búzatermelés hektáronkénti költsége átlagosan 8500 forintról 12 000 forintra emelkedett, a kukoricatermelésé ugyanebben az időben 12 ezer forintról 18 ezerre. Eközben u felvásárlási árak emelkedése elmaradt a termelési költségek növekedésétől, de a terméshozamok látványos emelkedése ezt az ellentmondást kiegyensúlyozta. Főképpen a búzánál, amelynél a száz. forint termelési költségre jutó jövedelem jelenleg is 30 forint körül ingadozik. A kukoricánál ennél rosszabb a helyzet, a száz forint termelésre jutó jövedelem ugyanis inkább a 20 forint körül váltakozik. A jövedelmezőség romlását jól érzékelik a gazdaságok, s ennek megfelelően igyekeznek is a gabonatermelés szerkezetén változtatni. Az elmúlt őszön például a tervezettnél nagyobb területen vetették el a búzát és az őszi árpát, amelyeket — szerencsénkre — a kemény tói sem károsított nagyobb mértékben. A kukoricatermelésben azonban már nem ilyen biztatóak a kilátások. A népgazdasági terv azzal számol, hogy egymillió 170 ezer hektáron vetnek kukoricát a gazdaságok, ezzel szemben az előzetes felmérések szerint az üzemi szándék csak egymillió 80 ezer hektár. Ezt tapasztalva, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium anyagilag is ösztönzi a kukoricatermelés bővítését az 10,0! tavaszon. Azok a gazdaságok. amelyek növelik a vetésterületeket, majd a betakarított mennyiséget, jövedelemadó-kedvezményben részesülnek. Az intézkedés jól érzékelteti, hogy szükség van a több gabonára, ezen belül a kukoricára, ám az üzemi számítások szerint az anyagi ösztönzés csak néhány forinttal növeli a kukorica mázsánkéníi bevételét, s ez -< á szakemberek szerint — nem ellensúlyozza a búzához, viszonyított termelési többlettköltségeket. A kukoricatermelés ösztönzéséről, bővítéséről pedig a jövőben sem mohdhatunk le. hiszen e növény hektáronként nagyobb termést ad, mint a búza. Így van ez. az. idén is. amikor a tervek szerint 15,5 millió tonna gabonát kellene betakarítani a gazdaságoknak. (A fényképet Somogyi Károlyné készítette.) V. F. J. Az új garázs a ház udvarán tömbszerü, zömök építmény. Hoszsza négy és fél mélcr, szélessége majdnem négv. Leginkább azokra a román stílusú kápolnákra emlékeztét, amelyek a középkor népi templomépítészet hagyatékaiként itt-ott még ma is fellelhetők. Háromszoros szentségtörés, amit. mondok, tudom. Egy mai garázst rokonságba hozni a román kori stílussal, ráadásul a román körtemplomaival, és meg nagyobb ráadásul a nepi építészettel. Csakhogy a szentségtörést nem én követtem cl, hanem Feri bácsi, aki tervrajz nélkül elgondolta es unokaöccsével, Sanyival felépítette a garázst. Gondoljunk arra. hogy a román kori kismesterek nemcsak kápolnát építettek, hanem istállót is, ugyancsak román stílusban, a mai kor istállója pedig mi más lehetne, mint a garázs. Gondoljunk arra is, hogy egy építmény stiláris összhatása független lehet a céltól, amelyet betölt. Az egyik híres kecskeméti épület akkor is a hazai zsinagógaépítészet remeke, ha ma már egyáltalán nem vallási célokat szolgai. És gondoljunk arra, hogv népi építészeten nem kötelező csak a régmúlt hagyatékát, a falumúzeumok remekeit érteni; a népi építészét remeke lcljet az is, amit ma épít valaki, vagy hoinap, noinapután. Népi építészet az, amit a nép épít. Mint ahogy népviselet az, amit a nep visel; népdal az, amit a nép dalol. Aniig nép lesz. — és miért ne lenne az. idők végezetéig — népművészet is lesz. Ezt a garázst pedig Feri bácsi és Sanyi építette — letagadhalallanul a nép gyermekei — ösztönös jó ízléssel. Es egyáltalán nem ösztönös, hanem jól megtanult, tökéletesen begyakorolt, leleményekben gazdug mesterségbeli tudással. Voltaképp azért jó ránézni most erre a kis épületre, meri jó volt nézni, ahogyan ők építették. Nem valami rokonszenves szerep nézni, hogy mások dolgoznak. Vállaltam ezt az utálatos szerepet, mert mi mást lehel egy kézügyetlen újságíró, minthogy megbámulja cs megírja mások tetteit; és mert csak nehezen tudtam elszakadni a látványtól: gyönyörűen dolgoztuk. Gazdag irodalma es költészete van a munkának, ehhez képest én csak sután tudok beszélni arról az örömérzésről, amit a célszerű munkamozdulatok szépsége kínál. Meg egy lupálolós sóder-cement keverésnek is költészete van. Annak az egyetlen, biztos villanásnak, amellyel a kömüveskulapács lesújt a téglára, hogy pontosan ott törjön el, ahol kell. Az arányérzéknek, amellyel a meszes-homokos malter készül. A simílókanálnak, ahogy a téglasorra öntött habarcsot szélkeni, s az oldalra lecsurgott fölöslegest egyetlen mozdulattal nem lefelé, hanem fölfelé vakarja, hogy a kanálon maradjon, s ismét a. helyére csapódjék Az ujjak fogásának, amellyel tégla téglára kerül, és a gyöngéd ülésnek a téglán a kanál fanyelével, vagy a kalapács fokával. hogy egy milliméter se hibadzzék. A talicskateher súlyeloszlásának, és tolásánál a könnyed nekifeszülésnek, amelyben folyamszabályozó és várostoronyhúzó kubikusok évszázados munkatapasztalatai összegeződnek. A tetőszerkezet arányos kigodolásának, amelyhez nincs más személyi számitógép, csak egy colstok. Az acsszekerce villanásainak, a kézifűrésznek, ahogy beleharap a fába. A macska ügyességnek, amellyel Sanyi a ferdesíkú palatetön mozgott, hogy a rögzítő palacsavarokat elhelyezze. A fandlinak, ahogy belemerül a maítprosiádúba, és vakolatot fröccsent a téglafalra. A simitókunál és a simílódeszka gyöngéd suhanásainak, amelyekiöl egyenletessé simul a felfröccsent malter. És a nyirfaseprű ütő mozdulatainak, amelyek meszes kúport spriccelnek egyenletesen, hófehérré varázsolva a tájba emelt zömök építményt. Ezek után persze valami lanulságfélérick kellene -következnie Vagy erkölcsi intelemnek. Arról, hogy milyen sok a lelketlen, figyelmetlen, slendrián munka körülöttünk. Es hogy milyen magasra juthatnánk pedig, ha szépen dolgoznánk. Ha törekednénk arra az örömre, amelyet semmi más, csak a jól végzett munka adhat. De én azt remélem, hogy ez amúgyis következik mindabból, amit elmondtam. Feri bácsi és Sanyi sokkal több van, mint gondolnánk; ha rosszul dolgoznak, nem is az ö akaratukon múlik, hanem munkafeltételeik és megbecsülésük hiányán. Erkölcsi intelem, vagy dörgedelem azokat a körülményeket és szemelyeket illessen, amelyek és akik e hiányért felelősek. Amelyek és akik miatt oly ritkán mondhatják a Feri bácsik és a Sanyik munkájuk befejeztekor: „Most pedig húzzuk be az evezőkel. Járni fogunk egy kicsit a vízen", mint Örkény István egypercesében az író, FARAGD VILMOS N

evezzük egyikőjüket Mnek. Igazi neve rendőrségi aktákban porlad, temető keresztjén, oszlopán, kövén — ha van még kereszt, ha van még kö a síron, ha van még temető a sírral. Lehet M.je Molnár vagy Mayer, Mikolajczyk, Mogregor, Marinelli, Mulligan, Matkovics, Mikolajev — apja, nagyapja, dédapja jöhetett Európa bármely szögletéből szegényként, üldözöttként, menekülőként, priusszal, vagy csak egyszerűen a kalandért, a könnyebb megélhetésért, az. aranyért — a fiú. az unoka 1886-ban Chicagóban már M., azzá olvasztotta a „népek kohója". De kohóban nemcsak aranyat, vasat is többet készítenek. M. nem váltotta valóra apja reménységét, nem lett milliomossá, M, munkássá lett vajamelyik vágóhídon, najionta munkaereje áráért. Nem lehetett nehéz, rábeszélni, hogy 1886. május első napjaiban az utcára menjen követelésével, a munkások követelésével M., a munkás. Ment az utcán, talán macskaköves volt az az utca, ment a chicagói macskaköveken, melyről még talán nem tudta, hogy az fegyver, a munkások fegyvere, az első napon a chicagói tüntetést szétverték, talán M. fejéből is freccseni a vér azokra a kövekre, a sikamlós vörös követ talán nem tudta azon az első napon kifordítani M., aki talán meg is ijedt azon a napon, mint ahogy megijedhetett azon az első napon az egész város, még a rendőrlovak, a M, mint munkás lovukon a rendőrök, s még azok is, akik az utcákra vezényelték a rendőröket, akik az ablakokból losték M.-et a macskaköves úton. A bomba csak másnap robbant, másnap, amikor M. a munkások követelésével újra az utcára ment, hogy szembenézzen rendőrével, aki tegnap megkardlapozta, kapualjba űzte. Akkor robbant a bomba — a senki bombája, az el nem vállalt bomba —, amikor már M. elkapta tegnapi rendőre pillantását, amikor már a rendőr megértette, ma nem menekül el M., a munkás. Robbant a bomba, amikor tekintetük végképp összeakadt, amikor csak egymást látták már. s mindegyikük az. engesztel hetetlcnséget a másikban, a repeszt sem látták, mely megölte őket, csak összeakadt tekintetük vitte a hírt oda és vissza, egyre kisebb energiával; most meghalunk, azlán már csak az üres telefon sercegését hallották, aztán a semmit hallották, a halál is elválasztotta őket. M., a munkás, május első napjaiban meghalt Chicagóban. A tüntetés szervezőit lefogtak, négyöjüket kivégezték. De azóta M., a munkás minden évben újra az utcára vonul M.-ért, a munkásért, aki meghalt jogos követeléséért, M.ért, önmagáért, munkájáért. Ment, akárhányszor is kardlapozlák, ment az egész világon mindenkori igazáért, ment igazsága tudatában, majd ment igazsága birtokában is, mint ahogy megy ma, májas első napján.. Virággal a kez.ébcn ma gondolunk-e arra, hogy M., a chicagói munkás nyolcórás munkaidejéért ment az utcára? A mai békés tüntetésen jut-e eszünkbe, hogy van-e valami jelképes e nyolc órában. Rang« ját most magunknak kell munkánkkal megteremtenünk. Nem május elsején, de mindennapjainkban, nem rendőrökkel, nem munkáltatókkal szemben, de a munkások rendjének, a munka társadalmának becsületéért, a szervezett, tervezett, tudatos tevékenység közös hasznáért, moly túl évszázadokon, túl világokon egybeköti mindig az M.-eket, a munkásokat. IíODÓ LÁSZLÓ