Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-30 / 100. szám

11 Kedd, 1985. április 30. Andrássy Lajos Találkozunk? (ceruzajegyzet egy jubileuxni kézfogásról) ...Nem is pezsgővel: jó homoki borral és hegy-levével — mint az egriek — köszöntöttük a felkelő Napot egy 40 éves múlt után, a kórus elcsendesült... A város hallgatott... Számolgatom: még hányszor ünnepelhet felém koccintott gyöngyöző pohárral arcán a fénnyel — s emlékek sütötte jegyeivel a múltnak! — ez a néhány kemény legény? — s mint mezei virágok: szívósan vélünk", köztünk napsugárzó, bennünk csokrozó dalaink: e lányok, kik unokáink lépteit vigyázzák bár önmaguk nem félték a tüzet! Hány közös ünnep, ami úgy jöhet, hogy együtt még e tépett nemzedék, kiket nem vert a bolydult kor se szét!? Bányász, Biba... — és számolatlanul már többen is — csak bennünk voltak itt s poharük bárha érintetlenül de tudtuk: még azon kezük feszül... s aki más okból nem jutott ide: közénk ült még ma annak is szive, de holnap?,., hiszen hajtunk kifele fe nékünk jussolt világból: tele aggodalommal, nem volt-e kevés a fundamentum, amire egész jövőnket raktuk? Terhét az utódok igényeinek bírja?... Lerakódott kedvünkre lassan, lassan „az" a szégyen s feloldani magunktól semmiképpen nem lehet azt: a szerszám mást emel tovább s fölénk is... Törvény ez| S igaz. Az előd ront, alapot ás, l'ulaz s ki volt Kőműves Kelemen közöttünk s kik társai „csupán"? — de a falat nem rúgta szét az orkán sem — s talán találkozunk még zöld-ágak alatt.,, (1985) Csorba Győző Zöld és fény Csordulásig a világ! — Szinte már kicsap szőlők, fák és újra fák zöldjéből a hab Forr, tajtékzik, szédülök, zöfd alul, felül; lépek, állok, eldűlök, zöld kívül, belül. Zöld, ^öld, lelkes újulás, nagy, termékeny öl; tarthatatlan bolydulás I föl, föl, egyre föl! Fű, fa, gyom, szőlő emel, körforgó dagály. £öld és fény: — e két elem árján ring a táj. Nézem, érzem, bámulok, s engedem magam. Zöld és fény! dagad, forog, szólnék, s nincs szavam. S míg ragyogva nő velem, s hord a két elem, pólyál az időtelen és a végtelen. Szegények a gazdag országokban A harmincas években, a világválság idején közismert volt Budapesten „Róbert bácsi konyhája". Róbert bácsi jótékonysági akciója keretében a munkanélküliek ezrei álltak sorba egy-egy tányér meleg levesért. Ma, a XX. század végén a fejlett tőkés országokban megdöbbentő módon ismétlődnek meg a nálunk már — szerencsére f— elfelejtett események. S bár, a jelentések a gazdar ság némi megélénküléséről adnak számot, a munkanélküliek száma Nyugat-Európában egyre emelkedik és a húszmillió felé közeledik. Nem jobb a helyzet az Egyesült Államokban sem. Az idei súlyos tél még fokozta a szenvedéseket. Egy tányér leves Az angliai Southamptonban a hajléktalan 51 éves James Hanneffy a tél elől egy szeméttárolóban keresett menedéket. A szemétgyűjtő kezelői arra figyeltek fel, hogy az autó őrlőgépéből kiáltozást hallanak. Leállították a gépet és megtalálták a több éve munka nélkül tengődő Hanneffyt. Súlyos bordatörésekkel szállították kórházba. A hajléktalanok menhelyei Londonban zsúfoltak. Becslések szerint 10 ezerre tehető azoknak a száma, akiknek nincs hová hazamenniök. Ezrek éjszakáznak a metróhidak alatt vagy a Waterloo-pályaudvar közelében. A fagy és hóviharok ellen matracokkal. takarókkal, újságokkal, jobb esetben hálózsákkal védekeznek. A legtöbb közülük fiatal, aki munkát keresni jött a fővárosba. Hasonló képet fest a nyugatnémet Spiegel magazin, a párizsi szegényekről. Az Üdvhadsereg ingyenkonyhája, a „lcvesexpress"-nek becézett, átalakított teherautó csak télen közlekedik. Az autónak jó egy tucat megállóhelye van. Az éhezők egyegy tányér, lóhússal erősített meleg zöldséglevest és egy darab kenyeret kapnak. A levesért jelentkezők zöme ugyancsak 20 és 30 év közötti fiatal. Jellemző a 23 éves lyoni Bemard Deferre hegesztő helyzete. A fiatalember 1983-ban vesztette cl állását, mert a cég, ahol dolgozott, csődbe ment. Azóta munkanélküli. Egy ideig 2000 frankos éhbérért egy züldségkereskedőnél dolgozott, ma pedig abból él, hogy a piacok zöldséghulladékát összegyűjti. A munkanélküli segélyt 18 hónapig kapják, a szociális segély — amit minden alkalommal újra kell kérni — napi 40 frank, ""v Harab''a kolbászos kenyérre és egy csésze tejeskávéra elég. Lakbérre semmi sem jut. Csak 1983-ban 360 ezerrel nőtt a szociális segélyt igénylök száma. részére tudnak menedékhelyet nyújtani. A „fény fővárosában" három nap alatt egy tucat ember fagyott meg, mert nem volt fedél a fejük felett. És mintegy 200 ezer lakás üresen áll.., A hatóságok korábban elrendelték, hogy a metró padjait műanyag székekre cseréljék ki, hogy azokon ne lehessen aludni. A tragédiák után a metró vezetője mégis megengedte, hogy két állomáson 200 ágyas szükségszállást rendezzenek be. ötezer chicagói .várakozik a dermesztő hidegben órákon keresztül, a Főpostahivatal előtt, hogy a meghirdetett, alacsonyan fizető 170 állás valamelyikét megkaphassa. A „Chicago Tribüné" cikksorozata szerint a város 890 ezer lakóját fenyegeti az éhínség. Egy fűtetlen New York-i bérházban január 21-én megfagyott a 62 éves James' Kelly és a 37 éves Frances Fullon. A hatemeletes bélház tucatnyi lakását két hónapja nem fűttette a tulajdonos. A kettős tragédia után a többi lakókat szükséglakásokba helyezték el. Az újság szerint ezen a napon, mínusz 19 fokos hidegben 20 ezer-ember aludt az utcákon. Létminimum alatt Az International Herald Tribüné egy kutatóintézet jelentésére támaszkodva, arról számol be, hogy az Egyesült Államok déli államaiban 1979 óta 9,4 millióról 12 millióra nőtt a szegények száma. A szegénység legjobban a fekete bőrű lakosságot sújtja. Becslések szerint 39 százalékuk él a létminimum alatt. A déli „új szegénység" csupán egy része az országszerte növekvő elnyomorodásnak. A Szövetségi Statisztikai Hivatal jelentése szerint az 1979-es 26,1 milliós szám 1983ra országosan 35,4 millióra növekedett. A U. S. News and World Rcport az amerikai munkanélküliségről közöl adatokat. E szerint az Egyesült Államokban 1984 szeptemberében a keresőképes lakosság 7,4 százaléka nem talált munkát. A fehérek 6,4 százaléka, a feketék 15,1 százaléka és a spanyol-amerikaiak 10,7 százaléka volt munka nélkül. A csillogó kirakatok mögött hasonló jelenségekkel találkozunk szinte valamennyi nyugati országban. Joggal állapította meg az amerikai katolikus püspöki kar pásztorlevele: „A tény, hogy egy olyan nemzetből, amely olyan jó módú, mint a miénk, ennyi ember szegény, szociális és erkölcsi botrány." GATI ISTVÁN Fagyhalál A fagyos januárban naponta 50 lakásból költöztették ki a lakókat, mert nem tudtak lakbért fizetni. Több mint 25 ezer párizsi hajléktalan, de csupán 5 ezer Munkanélküliség Nyugat-Európában a kereső lakosság %-ában minden18. Az együttes élmény Vonulunk május elsején. Együtt. Visz bennünket a közös élmény. Ilyenkor, amikor tavaszi hangulatú utcákon kivonul a nép, mindig jelentkezik a kérdés: mi formálja eggyé sokezer, sok tízezer ember hangulatát? Megmagyarázta-e már a tudomány, hogy mi az a kiegyenlítő erő, ami a tömeget egyakaratúvá vonja össze, ha csak néhány órára is? Meg lehet-e fogalmazni a közösségi élményt érzékletesen, világosan, mégis tudományosan? Igen, megfogalmazták már. Mégpedig kicsit büszkék is lehetünk, mert aki a tudománynak ezt a kérdését megválaszolta, éppen magyar: Móréi Ferenc professzor. Közel két évtizeddel ezelőtt ő írta meg az Együttes élmény cimü tanulmánykötetét, az első ilyet a magyar tudományban, de a nemzetközi tudományos életben is az elsők közötti tnüvet. Értékét tekintve pedig a legjobbat. Hiszen az alapkérdésre mindenképpen ö adta a legpontosabb feleleteket. Mit mondhat ez a tudományos mű egy május elsejei tömcgélményröl? — Hiszen Mérci Ferenc: Az együttes élmény cimü kötete nem egyfajta tömegélményt vizsgál, lianem ennek az élménynek az egyetemes megfogalmazására törekszik. A színházi, a mozibeli, a labdarúgó-mérkőzésen, az orvosi rendelő várószobájában, értekezleten, tömeggyűlésen levő kisebb-nagyobb embercsoportok — mindezek egyaránt benne vannak a vizsgálódási fénykörében. Vizsgálódásának kiindulási helyzete: azonos időben és azonos helyen nagyobb számú ember van együtt. Más-más képességű, kultúrájú, hangulatú, befolyásoltságú tömeg. Ezerfejű Cézár. Volt ugyan már egy jelentós kutató a tudománytörténetben: Gustave Le Bon. aki A tömegek lélektana cimű könyvében megvilágitotta ezt a kérdéskört. A francia szerzőnek a századfordulón megjelent munkája már alapkönyv leit a társadalomtudományokban. Különösen a jogtudományok praktikus leágazásai, például a választási gyűlés, a bírósági tárgyalóterem gyakorlatával foglalkozó közjog és perjog — mai szocialista szóhasználattal elve: államjog és eljárási jog — használták szívesen. De végső következtetése, alaptétele rendkívül leegyszerűsített tétel volt: az értelem, érzelem és akarat hármas egységéből álló emberi személyiség a tömegben elveszti értelmét cs akaratát, s csupán érzelmei irányítják. Tudományos kérdésekben igen veszélyes a leegyszerűsítés. Mégis, az átlagember érdeklődési szintjén leegyszerűsíthető a Le Bon és Mérei Ferenc közötti fejlődési ív. Nevezetcsen abban a többletben, ami Mérei munkájából kitűnik: a kisebb csoportban vagy nagyobb tömegben tartózkodó egyén akaratát és értelmét nem veszíti el, csupán a környezet korlátozhatja ezt. Az cgyedülinek vélt érzelmi vonást nem lehet túlértékelni. Azért nem, mert a csoportban, tömegben húzóerővel bírnak az erősebb egyéniségek, s azok értelme, akarata — a pillanatnyi érzelmi szálon ugyan —, de értelmileg is befolyásolják a környezetet. A végletekig leegyszerűsített ez^a gondolatsor, tudományos kérdésben szinte már a lehetőség határáig lényegit. Mégis, megmarad az együttes élményről alkotott felfogás magja. Május elsején tízezrek vonulnak — együtt. Határozott, tudatos egyéniségek is, egyszerűen gondolkodó emberek is. Május elsején, a munkának, életünk biztosítékának ünnepén sajátos tudományos boncolás ellenére — szétboncolhatatlanul együtt. Sokféle tömeghatást leírt már a történelem, de a május elsejei felvonulásokra az egység a jellemző. Ilyenkor a tömegek nem választhatók szét. Ez a történelemben a május elsejék — akár viharosan, akár okosan, csendesen vonuló tömegeinek — sajátos jelentősége. A népegység élménye. FÖLDESSY DÉNES