Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-30 / 100. szám

Eszterga, rokkantkocsi, Mikulás CSAPATMUNKA Kérdezhetik sokan c kitüntrtésdömping idején: valóban van nálunk ennyi élüzem. kiváló dolgozó, sikeres kollektíva? Attól függ, mihez mérjük. Le­het, hogy termelékenységünk, teehnológiai fegyel­münk elmarad a legfejlettebb országokétól, még­sem jogosulatlan az egymással, vagy saját tegnapi eredményeinkkel való összehasonlítás. Lehet, hogy az összeállításunkban szereplő kol­lektívák eredménye világnyi összehasonlításban kevésbé lenne csillogó. Az is bizonyos azonban, hogy ők hazai mindennapjaink lehetőségei, fel­tételei közt érték cl, amit elértek. Megérdemlik tehát az elismerést, a biztatást, törekvéseik iga­zolását. Eredményeink zöme csapatmunka gyümölcse. Ez igaz, ha malomipari gépek karbantartásáról, hörcsögbundák gyártásáról, új korrózióvédő vegy­szerek kikísérletezéséről, netán a gazdasági és termőhelyi adottságoknak leginkább megfelelő termelési szerkezet kialakításáról van szó. R%sze van benne a vezetők jó koncepciójának, követ­kezetes irányításának, ellenőrző figyelmének épp­úgy, mint a beosztottak hozzáértésének és szor­galmának. A közösségben nemcsak munkasike­rek, hanem emberi kapcsolatok, vidám ünnepek, megosztott bánatok is összekapcsolják az embe­reket. Szerény lehetőségeinkhez mérten hét ki­tüntett kollektíváról adunk pillanatképet. Hosszú út az egyensúlyig M ég Mikulás is voltam — (mondja Kátai János, a Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat karbantartó brigádvezetője. Mutat is egy fényképet, a piros sapka és a fehér bajusz közül csak a szem­üvege csillog ismerősen. — Az öregek napközi ottho­nában rendezték ezt a Télapó­ünnepséget. Nyolcvankét—nyolc­vanöt éves nénikék is voltak. (Mondtam nekik: gyere ide. kis­lányom! A többiek szerint jól sült el, sokat nevettek az idős emberek. Persze ez csak egv kedves epizód a számtalan közül, amely a Vállalat Kiváló Brigádja cím­mel kitüntetett Május 1. és Pe­tőfi Sándor brigádok tagjaival megesett. Munkájuk komolyab­bik oldala a malmok, keverő­üzemek berendezéseinek javítá­sa, karbantartása. Három város­ba járnak, tevékenységük nagy szakértelmet, gyakorlatot, olykor nehéz fizikai munkát igényel. — Például? — Hcngercsere esetén a hen­gerek kiszedése. Egynek-egynek a súlya 250—370 kilogramm kö­rül van. Van olyan malom, ahol ezt még mindig fogd meg, ereszd meg módszerrel kell csinálni. De ott is még kell feszíteni az iz­mokat, ahol csak egy villany­motort emelünk ki a helyéből. Kiderül, a hódmezővásárhelyi és a csongrádi még facsöves malom. A szegcdi félpneumati­kus, a makói pneumatikus. Az is csak azóta, hogy tűz pusztí­tott ott, s korszerűbbre építet­ték újjá. — A csongrádi malom idén lesz 100 éves. Régi formájára alakítjuk, ez is a mi munkánk. Még a díszlécek, védőburkola­tok is olyanok lesznek, mint új korában — 100 éves fénykép alapján csináljuk. Gajó Istvánné munkaverseny­felelőstől hallottam, hogy nem­csak „réglesitenek", hanem újí­tanak is. Tavaly a két brigád összesen 24 újítást adott be. — Az újításaink zöme mun­kavédelmi jelleeü. Például ko­rábban a védőburkolatoknál 6 centinként volt a léc. de még igy is közé fért a dolgozók ke­ze. Kicseréltük, most 25 milli­méterenként vannak a lécek. Kellemetlen volt, hogy régen a védőburkolatokat szögelték vagy csavarozták. Ha valaki le akar­ta venni, mondjuk, az éltszíjat, előbb a burkolattal kellett baj­lódnia. Most nyithatóak, pilla­nat alatt eltávolíthatók. Tet­tünk védőburkolatokat a transz­misszióhoz is, mert úgy láttuk, magasabb embert fejbe vághat. A másik fajta újítás, hogy a gyakran régi elmaradott beren­dezések hatékonyságát fokozzuk, kényelmesebbé tesszük a mun­kát. A Tisza-malomban volt pél­dául egy 40X4ü-es cső, amibe az emeleten ömlött bele a liszt, egy szinttel alatta kellett zsá­kolni, s ezen az alsó szinten le­hetett elzárni is. Ha két-három napig nem zsákoltak, a több­méteres lisztoszlop belekeménye­dett a csőbe. Szerkesztettünk egy olyan elektromos súbert, ame­lyik fönt zárja el a liszt útját, így a cső üres marad. — Nem zavarja-e munkájukat anyag- és alkatrészhiány? — Ami hiányzik, elkészítjük magunk. Egyébként szocialista szerződést kötöttünk az egyes üzemek kollektíváival, hogy mi­re megyünk az időre beprogra­mozott karbantartásra, biztosít­ják a szükséges anyagokat. Ez nekik is érdekük, hiszen minél kevesebbet állnak a gépek, an­nál többel termelhetnek. — Milyen a kapcsolatuk a ter­melőbrigádokkal? Termelők és karbantartók közt gyakori az el­lentét. — Szerződést kötünk a ter­melésben dolgozó szocialista bri­gádokkal, hogy segítjük egymás munkáját. Például közösen tár­juk föl az egy-egy munkahe­lyen levő baleseti forrásokat. Segítünk megvalósítani a terme­lésben dolgozók, újításait. A többit megint csak a munka­verseny-felelős felsorolásából idézzük: négy kommunista mű­szakot vállaltak a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny­ben. A felszabadulási évforduló­ra a többi szocialista brigádnak négyrészes előadássorozatot szer­veztek szabad hazánk négy év­tizedéről. Fejenként 120 óra tár­sadalmi munkát teljesítettek ta­valy. A természetjáró szövet­Azt mondják, a jó keres­'kedő vezérelve „min­dent a kedves vevőért". Ügy látszik, a Csongrád Megyei Ter­vező Vállalat szakemberei sem röstellik a szomszédtól kölcsön­zött jelszót a maguk gyakorla­tában alkalmazni, imígyen át­formálva: mindent a megrende­lőért. Elvégre, nekik is vannak a kínált portéka után érdeklő­dő kuncsaftjaik, akik ráadásul — a beruházási piac szűkülésé­vel — a korábbinál jobban megnézik, mire költik kevés fo­rintjaikat. S ha az „áru" nem tetszik, könnyebben keresnek mást, mint néhány évvel ko­rábban. Ám. ha jobbat és töb­bet ajánlanak nekik, biztos, hogy maradnak. Szeretünk vá­logatni. Ezt felismerve a Csomiterv rendszeresen készít a leendő megrendelőknek többváltozatos tervjavaslatot. Székkulason mái­épül az az iskola, amelynek környezetére — a kijelölt te­rületre — alternatív beépítési ajánlati tervet nyújtottak be a községi tanácsnak, s a testület döntötte el, melyik megoldási választják. Nagymágocson a kastély közelében a tanácsháza környékének beépítésére há­romféle megoldás tervrajza alapján mérlegelhettek a község lakói. milyen épülettipusoknak adjanak zöld utat, hogy az új falukép illeszkedjék a patinás műemlék hangulatához. A dön­tés előkészítése azt is jelentette, hogy a tervezők nyílt társadal­mi vitára bocsátották elképzelé­seiket, s amiben végül is a köz­ség lakóival rendezett fórumon megegyeztek, közösen elfogadott állásponttá, a közízlés — szak­emberek formálta — elemévé vált. A javaslatokból megrende­lés a megrendelésekből terv... s mindegy milyen értékű terv lett, megbecsülik, hiszen sok kicsi sokra megy. A változó kö­rülményeket és a tervezők vál­lalkozókészségét érzékelteti, hogy az elmúlt évben 34 száza­lékkal több kiviteli tervet ké­szített el, mint egy esztendővel korábban, ugyanakkor az árbe­vételük kevesebb volt, mint 1983-ban, annak csak 38,2 száza­léka. Mindez persze nem jelen­ti. hogy a Csomiterv rosszabbul dolgozott, mert az említett be­vételt az előző évinél jóval ki­sebb létszámmal érték el. Az egy dolgozóra jutó termelési ér­ték ugyanis 102 százalékos volt. míg a vállalati eredmény a tervezettet 5 százalékkal halad­ségnek tagozata működik ná­luk. Ünnepi műsorokat adtak elő, verset mondanak, kispályás labdarúgóversenyt szerveznek. Felújították a vállalati üdülőt, kulcsos házat. — Rokkantkocsit készítettünk két mozgássérültnek. Ellátjuk a „szervizét" is, ha elromlik, csak szólnak, s megyünk megjavíta­ni. S ha már ott vagyunk, mást is megjavítunk — legutóbb pél­dául a nagykaput. Az öregek napközijében székeket, asztalo­kat. Hogyan jut minderre ide­jük? — Családjaink is összejárnak, megértik a törekvéseinket. És nincs a brigádtagok közül senki, aki kihúzná magát a közös mun­kából. T. I. ta meg. A „kisebb létszám" sej­teti. hogy voltak, akiktől búcsút kellett venni, aki pedig ma­radt, lépést kell tartson a kö­vetelményekkel. A több mun­káért több pénzt elv alapján a nemrég bevezetett teljesítmény, béres elszámolás jól vizsgázott. .Jelenleg a dolgozók fizetésének 26,1 százaléka a jobb munka­végzésért adható — vagy ellen­kező esetben visszatartható — mozgóbér. A fizetési boríték egyben a legjobb személyzetis is. A vállalat megteremtette a lehetőségét annak, hogy szakem­berei minél jobban — országos és nemzetközi elismertséget is szerezve — kibontakoztathas­sák alkotó fantáziájukat. A ma­gas színvonalú napi munkákon túl rendszeresen készülnek pá­lyaművek a Csomiterv tervező­asztalain, s hogy milyen értékű­ek, jól bizonyítja, hogy tavaly Kiss Lajos Mongóliában nem­zetközi pályázaton első dijat nyert, Somoskövi Sándor a Veszprém nyugati városrész ren­dezésére kiirt országos pályáza­ton kapott második dijat, a sze­gedi Holt-Maros környékének rendezését szolgáló pályázaton sikerrel szerepeltek Szemerey Márta és munkatársai, valamint Hévizi Miklós és munkatársai. A Hódmezővásárhely Susán városrész beépítésére meghirde­tett országos pályázaton a díja­zottak közt volt a mongóliai „trófeát" elhozott Kiss Lajos. S ok gyengébb técszben lát­tam már tetszetős, , sőt hivalkodó irodát. Az aj­tókon ott díszes betűkkel áll a vezetők neve, összes tisztségük. A sándorfalvi Magyar—Lengyel Barátság Tsz-ben még a neve­ket sem írják ki az ajtóra, mégis első szóra tudja minden­ki, kit hol kell keresni. Deák Sándor ötvenöt éves, a juhászat vezetője. Élete és a téesz története összefonódik. Ahogy ő mondta: — Mindig ott voltam, ahol a sűreje volt. Negyedszázada léptem be, a harmincévesek ten­niakarásával, hitével. Akkor Az alkotómunkát jól kamatoz­tatták a műszaki fejlesztő tevé­kenyégben, melyet olyan szol­gálati szabadalmak fémjeleznek, mint az emeléscs födémcsere­eljárás, a vákuumos, illetve a sűrített levegővel, nyomás alatt történő szennyvízelvezetés, vagy a MOBIL nézőtéri lelátó szer­kezet, amely például két hét alatt felépíthető — akár a Dóm téren, akár a Forma l-es vi­lágbajnokság magyarországi ren­dezvényén. Ha ez utóbbi már csak a lelátón múlna!... A tervező vállalat, bár nevé­ben őrzi, hogy megyei, a meg­valósult tervei alapján akár az ország térképét is választhatná cégtábla formájának. Most épül Pécsett egy Szegeden tervezett iskola, de többek közt Nyíregy­házán, Budapesten, Kecskemé­ten, Balassagyarmaton Csomi­terv-iskolában képezik a leendő szakmunkásokat. Az oktatás­ügyi beruházási programban a cég neve a legismertebb márka, s korántsem véletlen, hogy az irodaépületek tervezésének szin­vonalat rangos kitüntetéssel is­merte el a szakmai közvélemény 1983-ban. Nóvák István Ybl-dí­jat kapott. S ha már az elis­merésnél tartunk, hadd ismétel­jük meg: Szekeres Mihály sze­gedi belsőépítész egy hónapja Munkácsy-dí.ias művész. Termé­szetesen a Csomiterv dolgozója. IGR1CZI ZSIGMOND még több téesz volt a faluban. En a Rózsa Ferencbe mentem, amely legkorábban, 1949-ben alakult. A második nekilendü­léskor. 1960-ban másik három közös gazdasága is lett a köz­ségnek', az Aranykalász, a Béke és az Üj Élet. Magyar—Lengyel Barátság Tsz 1974-ben lettünk, amikor sorozatos egyesülések után a négyből egy közös gaz­daság alakult. Cikkcakkos úton jutottunk el a mostani kiegyen­súlyozott gazdálkodásig. Ebben a sok szakaszban voltak törések is, gyenge termések, veszteséges évek. Az elején, a munkaegy­séges rendszerben igen keveset kerestünk, sokszor „ugrott" az év végére az ígért 20 százalék. Más volt akkor az eszközellátás, sok fogattal dolgoztunk renge­teg takarmány fogyott. Fogatos­ként kezdtem, aztán leltem nö­vénytermesztő brigádvezető, dol­goztam a (műhelyben is, har­madik éve foglalkozom a juhá­szattal. Ebben az a szép, hogy még ezek a szikes legelők is hoznak egy kis hasznot, tavaly például ebből is jött több mint egymillió forint. Sokat segített ezen a aazdaságon a hozzáértő és következetes vezetés. Az el­nök korábban a közvetlen fő­nököm volt, lelkiismeretes fá­radhatatlan embernek ismertem meg. Igaz, a többiektől is elvár­ja a becsületes munkát. Akitől hiába várja, azzal "oromba" is tud lenni. Elfogadjuk a 6tilusát, mi már ilyennek ismertük meg. Kiss Ferenc traktorosként kezdte, 1964-ben került a fel­számolt gépállomásról az Üj Élet Tsz-be. Volt teherautó-so­főr, 1971-től a szolgálati kocsit vezeti. Azt mondja, az eredmé­nyeket az hozta, hogy a tagok szorgalmát tehetséges szakmai vezetés fogta egybe. Még így is el kellett telnie egy pár évnek, mire az eredmények is meglát­szottak. Most már más munka­helyekkel is versenyben vannak. Sándorfalván sok az eljáró, jó néhány más helyi cég van; kü­lönösen arra büszke, hogy a téeszben lehet a legjobban ke­resni. Keresztúri István elnök húsz éve tevékenykedik a mezőgaz­daságban. A sándorfalvi téeszbe 1976-ban került. Két évig volt főmezőgazdász majd felkérték az akkor „végnapjait élő" gaz­daság vezetésére. Reális lehető­ség volt, hogy beolvasztják őket a szegedi Felszabadulás Tsz-be. A megyénél azt mondták neki: akkor nyissa rájuk ismét az aj­tót, ha eredményt tud felmutat­ni. 1978-ban már bemehetett hozzájuk. Azóta stabilizálódott a gazdálkodás. A tavalyi év 25 milliós nyeresége az ő adottsá­gaik mellett szép eredmény. Nem rendkívüli — minden me­zőgazdasági nagyüzemnek meg­van rá a lehetősége, amelyik megtalálja a közgazdasági és termőhelyi adottságoknak meg­felelő termelési szerkezetet. Ha ehhez akarat is párosul, ki le­het emelkedni az átlagból. A téesz munkáját, eredménye­it hozzáértők értékelték. Bár a díjat még nem adták át. a dön­tés már végleges: 1984. évi munkájára Kiváló Termelőszö­vetkezet címet kap a sándorfal­vi Magyar—Lengyel Barátság Tsz. TÖTII SZELES ISTVÁN Változó igények — változatlan minőség *

Next

/
Oldalképek
Tartalom