Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-29 / 99. szám

AZ MSZMP SZEGED VÁROSI B I Z O T T SÁGÁNAK LAPJA Estéink - ünneplőben M ióta moziba, színházba, sőt, hangversenyre is szinte kötelező az aznapi „munkaruhában" menni (különben kinéznek a farmerbe, gyolcs­ba, szitaszövetbe öltözött szomszédaink), zavarban va­gyok. Nem mintha nem szereztem volna be idejeko­rán a farmert, gyolcslnget, a laza szövésű textíliák különböző fajtáit, de mégis... Ha nagyritkán eljutok esti moziba, színházba, pláne hangversenyre, úgy sze­retnék fölvenni valami olyan ruhát, amit azért nem hordok mindennap! Aztán mégsem veszem föl és így legalább belesimulok a nagy átlagba, sem túl-, sem alulöltözött nem vagyok!... Azért gondolkodom erről most. mert az utóbbi két hét majd minden estéje más volt számomra, mint a többi. Nem a „vacsorakészítés, gyerekfürdetés, -ne­velés — adj egy pohár vörösbort hadd lazítsak" örök forgásában teltek a tévéhíradó körüli órák, hanem — hadd fogalmazzak így — közéleti estéim voltak. Je­lölő gyűlésekre voltam hivatalos, s ha ez nekem a szó legszorosabb értelmében munka is, akkor sem felerl­kezhetem meg arról, hogy ez mások, a gyűlés többi résztvevője számára ritka alkalom arra, hogy talál­kozzon a jelolt tanácstaggal, képviselővel, a lakóterü­leti társadalmi szervezeteink vezetőivel. Szóval: ün­nepi estek voltak ezek a javából, hiszem, hogy nem csupán a tudósítást készítő újságíró számára. Tapasztalataim igazolják ezt: egyetlen papucsban, tréningben a szomszéd házból csak éppen átugró fér­fit, lésülellenül, „pongyolában" megjelenő nőt sent láttam az immár két hete figyelemmel kisért jelölő gyűléseken. Pedig soha senkit meg nem rónának érte, ha némiképp otthonosan, legalábbis kényelmesen öl­tözve tenne tiszteletét a jelölő gyűlésen! De hát alig­hanem mások is úgy vannak ezzel, mint az egyik szónok, aki elmesélte kezdés előtt: még gyorsan ha­zaugrott lecserélni az egesz nap hordott ingét. Mint az az iskolaigazgató-nő, aki „csak" házigazdája volt ugyan a rendezvénynek, mégis vett — saját zsebérc — némi üdítők, hogy a „főszereplőket", a jelölteket, a szónokot meg tudja vendégelni a gyűlés végeztével. Mint az a leköszönő tanácstag, aki vett két csokor vi­rágot, hogy az őt követő két hölgyjelöltet Illően kö­szönthesse... Egyszer, majd amikor mar csak emlékirataim szövegezésével kell bajlódnom, minden bizonnyal föl­idézem ezeket a minapi estéket is. Nem hagyom ak­korra, elmondom most; jó érzés volt látni, hogy csak­nem mindenütt ünneppé, legalábbis ritka alkalommá tudták tenni a jelölő gyűlés estéjét. Nem kellett sok hozzá: egy terítő és csokor virág az asztalra, „jobb helyen" felirat: köszöntjük a jelölő gyűlés résztve­vőit. Egy vers, egy iskoláslány a körzetből, aki tud zongorázni, egy nemzetiszínű zászló az elnökség asz­tala mögött, egy lemezjátszó, két lemezzel — a Him­nusz és a Szózat fölvételével... L átható volt, tanúm rá több tucat jelölő gyűlés jobb tucatszor több száz résztvevője, hogy azok voltak az igazán emlékezetes esték, amelyeken nem csupán jelölteket állítottak, hanem megadták a formáját, a módját is. Virággal, verssel, közös ének­léssel. Nyakkendővel és frissen váltott inggel. Anyák­kal, akik aznap nem saját kezűleg fürdették a gyere­küket, apákkal, akik lemondták az esti ullipartit. Vá­lasztókkal, akik talán valamivel többet megtudtak annak a két-három névnek a birtokosáról, amelyeket majd június íl-án egy .szavazócédulára nyomtatva lát­nak viszont újra. Akkor is ünneplőben — úgy hiszem. rálfy Katalin Éljen é$ virágozzék 40 éve szabod hazánk! (Az MSZMP Központi Bizottságának május elsejei jelszavaiból) Ledolgozás, túlóra, végéem A Londoni körúti gyár ud­varán ember nem mozdul. Csak a gépek kiszűrődő zú­gásából és néhány, fal mel­lé állított kerékpárról lehet arra következtetni. hogy vannak, akik a szombat del­előttöt itt, munkával töltik. Gál Sándorral es Tokodi Lászlóval sétáljuk körbe a gyárat. A fóliaüxeniben kü­lönböző s/inü műanyagok tekerednek a gépen. Készül már a bá'.akötözőszalag is a mezőgazdaság szá tnára. A nagycsarnok bői az egyik sarokban plafonig sem érő térelválasztókkal elkerítetlek egy kisebb részleget. A be­járatánál tábla figyelmez­tet: Zajos üzem! Az itteni gépek dübörögnek, kattog­nak, süvítenek, csattognak. Abonyi Andrásné egy dará­lót etet hulladékkal. Olló­val szabdalja a hosszú csí­kokat azért, hogy a leesett anyagból ismét szemcsés alapanyag lehessen. A fólia­tizem, a raschelzsákok készí­tői, és a hulludék-vifiszanye­rök azért dolgoznak ma, hogy ma jd karácsony és szil­veszter között csak ünnep­léssel és pihenéssel telien az idő. Pálinkó Erzsébet egy zsák­gyártó gépet kezel. Most elég csak csendesen szem­lélnie, ahogy a gép karjai három halomba egymásra rakják a kiszabott zsákolda­lakat. De ha az. automatika lyukat talál a fólián, indul­hat levágni a hibás dara­bol, ragasztani az anyagot. A következő részleg bejá­ratánál a műanyagok válto­zatos szaga helyett az igazi kender pora csap orron. Hiába az elszívó- és a pá­rásitóberendezés, azért a rosiok közül kerül por a le­vegőbe is. Nagy Lajos kala­Kcszülnck a raschelzsákok szálai páccsal a kezében jön ki a gépek közül. Dicséri a száz­éves masinák munkabírását. Ezeken a durvább szálú „D" kender sem akad el. Hogy mi a s/ülönbség a „D" és a „C" minőség között? Már a tapintásában is óriási. — Most itt egy végéem dolgozik? — Nem, nem — tiltakozik Nagy Lajos. Mi csak túlórá­zunk. A csomagolóban, a háló­üzemben nagy a csend, kí­sérőim a frissen elkészült silókat mutatják. Hamaro­san megszűnik a granulátum zsákolása. A nagy udvari tartályokból kompresszor küldi majd ez alapanyagot az üzembe. Csizfk Vince a ÍÖniunka* időben egy egész részleg mestere. iMost a Simítógép mellől jön elénk. A kócós fonal szappanos oldatba me­rül, majd dörzsöli a gép. — Megéri szombatonként a szálak szakadását figyelni? — kérdezem Csizik Vincét. — Hát egy kicsit sok a fonalhiba ma, de azért jól fizet a túlmunka. Nem len­ne baj, ha gyakrabban jö­hetnénk. Legutóbb március utolsó napjaiban géemkáz­tunk. A fonodában a végéem 15 tagja dolgozik. A csoport kö­zös képviselője Simon Fe­renc. — Nincs nézeteltérés önök­nél az eltérő munkák mi­att. vagy az egy összegben kapott jövedelem eloszlása­kor? — A csapatot úgy válo­gattuk össze, hogy mindenki értsen több művelethez is. Így mindenki oda siet dol­gozni, ahol munka van. A pénzt pedig egyenlő részek­re osztjuk. Már több mipt egy éve minden a . legna­gyobb rendben megy -ná­lunk. Ezt az utolsó' mondatot ta­lán a gyár vezetői is el­mondhatják. A Kenderfonu gyárat az elmúlt évi mun­kája alapján Kiváló Gyár címmel tüntették ki. Bő le István az MSZMP KB A Magyar Szocialista Mun­káspart Központi Bizottságá­nak ülését április 29-re cisz­szehivták. Az ülésen — a Politikai Bizottság javaslatára — tá­jékoztatót hallgatnak meg az időszerű politikai kérdések­ről. (MTI) Majális Szegeden Május elsején zenés éb­resztő köszönti a dolgozókat. A Munkásőrség fúvószene­kara és a MÁV fűvósegyüt­tese járja a várost. A mun­kásőrök útja a József Attila sugárúton, a Budapesti kör­úton, a Csillag téren, a Ke­reszttöltés utcán, majd visz­szafelé a Retek utcán, a Ró­zsa utcán, a Csongrádi su­gárúton, a Makkosházi kör­úton, a troli vonalán át ve­zet a Széchenyi térre. A MÁV-fúvósok a vasutas művelődési háztól indulva az Április 4. útján, a Dóm té­ren, az Oskola, az újszegedi Vedres és Csanádi utcán, a Székely soron, a Tisza-hídon át a Széchenyi téren, a Kos­suth Lajos sugárúton, a Pá­rizsi és Londoni körúton, a Tolbuhin sugárúton és a Du­gonics téren át a Lenin kör­útig adnak zenés ébresztőt. Az ünneplők a Széchényi tér középső sétányán épített tribün előtt haladnak el, ahol a város és a megye po­litikai és társadalmi életének képviselői üdvözlik őket. Az ünnepi felvonulást ma­jális követi, az újszegedi li­getben és Turján városrész­ben. Suli-buli A tízemeletesek visszaverték, fölerősítették a csengő hang­ját tegnap, vasárnap délelőtt. Mely ezúttal nem a tanóra, hanem a „buli" kezdetét jelezte — a felsővárosi lila isko­lában. A Bartók művelődési központ népművelőinek szer­vezésében egész napos program várta az iskola tanulóit és a környékbeli nebulókat: rendhagyó biológiaóra. loei. pa­pírhajtogatás. bábkészítés, filmvetítés, rajzverseny, tánc­ház, színi- és bábelőadás, játék, játék... Fotóriporterünk, Nagy I.ás/.lő buli-hangulat-képei a bizonyítékok: a lakó­telepi gyerekek is örülnek, ha játszhatnak... Szombat a kenderfonóban Ülést tart Napraforgó, kukorica A hűvösebbre fordult idő­járás és a szemerkélő eső ellenére vasárnap is ország­szerte élénk munka folyt a földeken; vető- és növény­védőgépek százai dolgoztak a határban, hogy minél előbb elvégezzék az esedé­kes tavaszi mezőgazdasági munkákat, s csökkentsék a zord téli időjárás okozta két­háromhelcs késést. A gazda­ságok egyik legfontosabb feladata jelenleg a napra­forgó és a kukorica magjá­nak földbe juttatása. Csongrád megyében a ku­korica tervezett vetésterüle­tének mintegy 60 százaié- • kán vetették el eddig e fon- i tosabb takarmánygabonát, a j Hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Tsz pedig már be­fejezte a kukorica vetését. A gazdaságok megkezdték az alföldi szik fehér aranyá­nak. a rizsnek a vetését is: vasárnap mintegy három­négyszáz hektáron került földbe a mag. E melegigé­nyes kultúrának eddig egy- | harmadát vetették el a i nagyüzemek. A hét végi műszakokkal ! sokfelé befejeződött a borsó, j a tavaszi árpa, a zab, a cu­korrépa vetése is. I 75. évfolyam 99. szánt 1985. április 29., hétfő Ára: 1,80 forint VILÁG PROLETÁRJAI.EGYESÜLJETEK! I

Next

/
Oldalképek
Tartalom