Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

Szombat, 1985. április 13. Ügyvédek részvétele hazánk demokíatikus felemelkedésének szolgálatában T

örténelmünkben az elmúlt 40 esztendő lényegesen nagyobb jelentőségű, mint amit önmagában véve négy évtized jelent. A földreformot követte az új szocialista mezőgazdaság fokozatos megteremtése. Létrehozta új szocialista iparunkat. A homo sapiens új tartalmat nyert. Feladatomnak érzem, hogy áttekintsem és értékeljem — a teljesség igénye nélkül — kamaránk ügyvédségének a felszabadulást megelőző, s ezt követően a demokratizálódás érdeké b en betöltött kezdeti szerepét, A Horthy-rendszerben az ügyvédség egy része közvetlenül 'érdekelve volt foglalkozásánál, vagy vagyoni helyzeténél fogva a nagybirtokosok, a hitbizományok, a bankok és más egyéb tőkés vállalkozások jogi képviseleteinek ellátásában. Éppen ezért a kapitalista érdekek kiszolgálójává vált Az ügyvédség másik része kifejezetten liberális beállítottságú volt és fogékony a haladó eszmék szolgálatára, ölt a Magyar Ügyvéd Szövetségbe tömörültek. Sajnos akadtak olyan ügyvédek is a Horthy-korszakban — nem is kis számban —, akik a szélsőjobboldallal kötelezték el magukat. Ezek a Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesületének keretében a .szegedi gondolat" egyre szélsőségesebb megvalósítói voltak. Politikai súlyuk különösen az 1944. március 19-L német megszállást, majd a nyilas hatalomátvételt követően vált egyre károsabbá. Szinte példa nélkül álló dr. Szögi Géha szegedi ügyvéd elvtelen karrierizmusa. Eredménytelenül kérte felvételét a Szociáldemokrata Pártba, ahol országgyűlési képviselő szeretett volna lenni, majd a Nyilaskeresztes Párthoz fordult. így lett e párt útján Szeged, egyik országgyűlési képviselője, majd a nyilas pucci révén miniszterelnökségi államtitkár. Lényegesen szűkebb kört ölelnek fel azok az ügyvédek akik a munkásmozgalomban vettek részt Pártmunkájuk szerves részének tekintették a munkásság jogainak megvédését, amely a fasizálódó társadalomban egyre nehezebbé vált, különösen 1944. március 19-től. Eskor hurcolták el az elsők közt dr. Dániel Ferenc és dr. Székely István hódmezővásárhelyi ügyvédeket. A

munkásmozgalomban részt vevő kollégák egy róze már a Tanácsköztársaság ideje alatt is elismerést érdemlő tevékenységet folytatott. A Szegeden székelő háromtagú direktóriumnak ügyvéd elnöke volt, dr. Czibulka Antal személyében. E ténykedése miatt a Horthykorszakban súlyos börtönbüntetésben részesült. Védelmét a kamara akkori elnöke, dr. Reininger Jakab látta el. Helyettese a Szociáldemokrata Pártban dr. Kállay Emil vqlt. Megszervezte a Szellemi Munkások Szakszervezetét. Jellemző a munkásmozgalomban résztvevők nehéz megélhetési viszonyaira, hogy egyesek nyomorogtak nem tudtak praxisukból megélni. Így például Czitoula Antal könyvek írásából tartotta fenn magát, bár 1932ben újból lehetőséget kapott arra, hogy ügyvédi gyakorlatot folytathasson. Az elesettek, jogfosztotlak önzetlen támogatója volt. akárcsak dr. Valentini Ágoston és dr. Agai (Adler) Dezső, akik védelmet nyújtottak a munkásság jogainak érvényesítésében. Komoly politikai és jogi műveltségük nyújtott alapot számukra, hogy a legkiélezettebb büntetőügyekben is helytálltak. Ezekből a büntetővédelmekből szemléltetésül csak az úgynevezett „Vörös Segély" bűnügyet ragadom ki. 1932-ben az ügyészség Gombkötő Pétert. Korom Mihályt. Gera Sándort. Komócsin Józsefet és társait megvádolta kommunista szervezkedés miatt, az 1921. évi III. tc., az úgynevezett rendtörvény alapján, mert a vad szerint az állami és a társadalmi rend erőszakos felforgatására törekedtek. A szegedi törvényszék előtt a védelem bizonyította. hogy védenceik csupán szociális, segítő jellegű gyűlést szerveztek a bebörtönzöttek, letartóztatottak hozzátartozói javára. Az üldözöttek védelmét főleg a munkásmozgalomban résztvevők látták el, így dr. Valentini Ágoston, dr. Bojta (Burger) Béla, dr. Czibula Antal, dr. Agai Dezső. Az ügyvédek közül mások is dicséretes helytállást tanúsítottak. Dr. Dettre János kormánybiztos, főispán volt. 1921-ben eltiltották az ügyvédi gyakorlattól. 1929-ben rehabilitálták. 1944-ben származása miatt deportálták. Az öngyilkosságot választotta, miként dr. Szivessy Lehel is. Dr. Fajka Lajos kisteleki ügyvédet a magánvagyon és az úri osztály elleni lázítás miatt 1920-ban eljárás alá vonták. Mecsér József ügyészt, majd törvényszéki bírót éppen úgy állásvesztésre Ítélték, mint dr. Dettre Pál ügyészt és dr. Wanie Rezső bírót is. Dr. Csorba János makói ügyvéd a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselője, a Magyar Némzeti Felszabadító Bizottságban Bajcsy-Zsilinszky Endre helyettese volt. Dr. Könyves Kolonics Józsefet a Köztársaság Párt elleni hajsza során 1914-ben szabadságvesztés-büntetésre ítélték. Munkásdemokráciát akart. 1944-ben internálták. Nála volt ügyvédjelölt dr. Erdei Ferenc, aki felismerte osztályhelyzeténél fogva a parasztságban rejlő erőt és a felszabadulás után politikai életünk egyik vezető egyénisége lett. Ezek a dicséretes helytállások azonban nem állíthatták meg a fasizálódás egyre drasztiku6abbá váló gyászos folyamatát. 1944 őszén a szovjet hadsereg által felszabadított területeken teljesen szétesett a helyi apparátus, mert a háborús események folytán a helyi vezetők nagy része elmenekült. Sok önként vállalkozó ügyvéd fáradozott azon, hogy előmozdítsa az új demokratikus közigazgatás megteremtését. Nélkülözhetetlenné* vált a kezdet kezdetén mielőbb olyan szervezet létrehozatala, amely a gazdátlanná váló helyi államhatalmi és államigazgatási funkció-^ kat átmenetileg gyakorolhatja, és ugyanakkor a náp bizalmát is élvezi. E jogos kívánalmak megtestesítői a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front által létrehozott Nemzeti Bizottságok voltak, amelynek munkájában a Magyar Kommunista Párt döntő szerepet vállalt. Dr. Valentini Ágoston lett városunk új polgármestere. A Nemzeti Bizottság Szegeden megtartott. 1944. december 13-i ülésén ő is állást foglalt a népbíróság felállítási mellett. Polgármesteri tisztétől akkor vált meg, amikor az Ideiglenes Nemzeti Kormány igazságügy-minisztere lett. Miniszteri működésének ideje alatt jelent meg a 200/1945. számú kormányrendelet, amely hatályon kívül helyezte az emberi és állampolgári jogokat mélyen sértő és oly sok tragédiát okozó zsidótörvényeket. 1944. október 23-án új, demokratikus szellemű, háromtagú vezetőség irányította az ügyvédi kamarát. Az elnöki tisztet dr. Papp Róbert töltötte be, a titkár dr. Kövér Béla lett, s e bizottság harmadik tagja dr. Lukátsy Géza volt. 1945 nyarán megalakult a Magyar Jogászok Szabad Szakszervezetének szec.edi csoportja. Az elnöki tisztet dr. Czibula Antal töltötte be. titkár dr. Agai Dezső, pénztáros dr. Lóránt László, jegyző dr. Jeddi Karoly lett. Az ügyvédi kamara vezetését később dr. Czibula Antal töltötte be. Az internálás, majd a konr centrációs tábor szenvedéseit túlélve tovább folytatta pártmunkáját dr. Agai Dezső is. Rajtúk kívül még több ügyvéd vett részt a demokratizálódás előmozdításában. Így dr. Papp Róbert és dr. Kup László. a Nemzeti Függetlenségi Front tagjai. Dr. Tu > rai Gusztáv lett a népügyészség vezetője, dr. Biró Sándor, dr. Háberl Pál népügyészek voltak. Városunk politikai életében tevékeny részt vállalt dr. Lóránt László, dr. Kertész Béla, dr. Lázár István is. F

e'szubadulásunkat követően az egyetemi jogi oktatásban is ragy hiány mutatkozott. A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának oktatói és tudományos munkájában részt vett dr. Agai Dezső, a pénzügyi jog köréből. dr. Hábermann Gusztáv, a polgári jogból, dr. Jezerniczky Akos, a kereskedelmi jogból, dr. Kelemen László ügyvéd, majd törvényszéki bíró a magyar magánjogból. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy innen indult el igen szép közéleti pályájára dr. Réczei (Koch) László, aki igazságügyminiszter-helyettesként, majd nagykövetként fontos diplomáciai missziókat is teljesített. Szalav László, a reformkor jeles képviselője, a haladó eszméket valló államférfi joggal vetette fel azt a kérdést a kodifikáció problematikájával kapcsolatosan, hogy ki legyen a kodifikátor. Erre a lényeges kérdésre a választ maga az élet adta meg. kereken egy évszázaddal később a megváltozott hatalmi viszonyok folytán. Az akkor születő új demokratikus Magyarországon a jogalkotó maga a nép lett. DR. HORVÁTH ZSIKÓ LÁSZLÓ ügyvéd Petri Ferenc Atlantisz Ludak suhognak, hallom őket — utat tévesztett vadludak; lebegnek a nem fnúló éjszakában, Atlantisz őszében köröznek; látják a holdsivár mezőket, némán léptető négy túlélőt — látják ama János lovasait; ludak suhognak, nézem őket: a kataklizma hierogliféi, nem madarak már: csak jelek. És látom őket. Riassz föl hat, jöjj közelebb, hogy megérintselek! Két koszorú Senki nem foghatja rám, hogy ezt az írást elsiettem. Még ugyancsak ismerkedtem Szegeddel 1954-ben, amikor észrevettem, hogy a Hösök kapuja két katonáját valaki megkoszorúzta Halottak napján. Hivatalos nem lehet a koszorúzás, azt mindjárt gondoltam, de ki lehet az a magánember, aki pénzt költ rá? És mivégből koszorúz?. Meghalt valakije az első háborúban? Vagy csak azért is? Volt ennek a cselekedetnek abban az időben egy kis „ellenzékies" ize is. Azt már én is tudtam, hogy a kapu alatt Aba-Novák-freskó van, de bevakolták, mert Horthy Miklós áll a közepén, fehér lovon. Na, jövőre megkeresőn. Meglesem, amikor éppen föltornázza a koszorúkat. Ha jól utánaszámolok, ennek tavaly volt harminc éve. Azóta minden évben ott voltak n kicsike koszorúk, nemzeti szalaggal, és én minden évben újra elhatároztam, hogy jövőre észnél leszek. Egyedül föl r.em rakhatja, mert Löte Eva halott és eleven katonája jó magasan áll. Ha segítséget kér, annak valahol a környéken kell lennie. Vagy a kalácsos segít neki, vagy az iskola portása. Tavaly óriásit léptem előre, már azt is tudtam, hogy Hegyi Ferencnek hívják az illetőt, és az Öbébai soron lakik. Rosszul -szolgált a szerencse tavaly, amikor a két koszorút kötötték, akkor fúrták meg a fejemet a klinikán. Nem mondhattam, tessék engem hazaengedni, mert meg kell lesnem a koszorús embert, de azt azért láthattam később, hogy megint ott vannak. A múlt héten aztán elmentem az Óbébai sorra. Időbe tellett, amíg minden gyanút eloszlathattam a ház aszszonyában. — Nincsen itthon az uram — Megvárnám, majd csal: előkerül. — Tetszik tudni, a gázt vezették be az utcába, de meghalt, aki szervezte, ö ment be az utolsó elszámolásra. Bántja talán valakinek a szemit? Mert ha csak egyszer is szólt volna valaki, hogy azt nem szabad, azonnal nem is csináltuk volna tovább. Elmondtam, nem tudok róla, hogy bárkinek is útjában lenne) nekem pedig kimondottan tetszik — Miért tetszik magúnak? — Azért, mert elesett hősünk annyi van, meg se tudjuk számlálni. kifaragott katonánk pedig csak ez a kettő. Legalább november elején, a Halottak napján jól összejön a kettő. — Szóról szóru ezt mondja az én uram is. — Kinek szól a kettő? — A sógorunk, a nővérem férje halt meg a második háborúban. Veselövést kapott Krasznahorkán, lehozták a hegyről, de a front tovább ment, többet nem tudunk róla. Hódi Józsefnek hívták. A másik pedig az uram barátja volt. Jól eltöltöttük az időt, mert mindig nyüzsgős ember volt a házigazda, és hatalmas fényképalbumokba mindent összegyűjtött. Benne van a sztahanovista oklevele is — vasutasként ment nyugdíjba —, a hattyasi népkör zászlajának múzeumi fölajánlásáhoá készült kísérőirat másolata is, sok fénykép Bálint Sándor temetéséről, újságkivágások is sorakoznak benne — arról tudom meg, hogy kollégám, akinek az asztala az asztalomhoz ér, már régóta levelez velem, csak azt ntm tudta eddig, hogy őt keresem —, kiderül az albumból az is, hogy erősen népfrontos alkat, mindenben benne van, ami Hattyason történik. Még mindig nem jön, tehát van időnk beszélgetni tovább. Aranyos kis történet szívódik elő a régi időkből, amikor a lakodalmukat tartották 1947-ben. Jól megszórták a háború alatt bombával a Rendező-pályaudvar környékét, az ő udvarukba is esett egy, de nem robbant föl. Bejelentették annak rendje-módja szerint, de sok dolguk volt, nem lódultak azonnal a tűzszerészek. Százan voltak a lakodalomban, mind ott ropta a táncot az udvaron, a sátorban, a bomba fölött. Bombajó esküvő — mondom rá, lám, kitartott mostanáig. Akkor rémültek meg igazán, amikor végre eltakarították. Kibontották körülötte a földet, az iskolásgyerekeket hazaküldték, őket meg elköltöztették, de a/éri, meglátták, hogy másfél méteres a bomba. Az egyik lányuk a Ságváriban tanult, ő volt tudta nélkül is a nyomravezető. Oroszból mindig jó volt, vetélkedőkön is nyert, mi más lehetett volna belőle, mint orosztanár a Mérei utcában. A másik gyerek is lány, ő a Tömörkénybe járt, és grafikus lett a nyomdában. Jól élnek ők is, csak az ő kicsijük három éve meghalt. Fölvirágozzák minden esztendőben a sírját, de ragadós kezű emberek mindig meglopják. Betelefonálták panaszukat a Csörögbe, meg is jelent. Még azt is megtudtam, hogy karácsonyfát díszítenek minden évben a haranglábra, ki is világítják, a nők köszöntését is az ura szervezte többek között, az öregek napjáért húsz éve szorgoskodik, amíg közbe beleért ö is az öregkorba, de még mindig nem jön. Pardon, mar itthon is van. Szikrányi félelem sincsen benne, mintha mindig azt várta volna, hogy egyszer majd megkeresi egy újságíró. — Kinek szól tehát a kettő? — A Hódi sógoré az egyik, a Denner Tiboré a másik. A feleségem minden évben sok koszorút köt, eladni is, tízet elviszünk a temetőbe, kettőt a két katonának, észre se vesszük, hogy hiányzik. Mindig mondtam, ne sajnáljuk, a pénzt úgyse vihetem magammal a sírba, és ők mégiscsak hozzánk, tartoznak. Egy kicsikét elfilozofálgatunk arról, hogy milyen buta is tud lenni az emberiség. Elkiáltja magát, az egyik oldal, hogy gyerünk, támadjuk meg a másikat, és nem számít, hogy százezer oi'1, r pusztul-e el, vagy még több, a háború még akkor i.s folyik, ami! "r talán már senki nem tudja, miért is indult. Most derül ki igazán, hogy a két katona két koszorúja a legbékésebb emberek jelbeszéde: ne legyen háború! Bár kés élén táncol a világ, de talán sikerül elkerülnünk. Talán nem robban löl alattunk semmi, mint ahogy a lakodalom bombája se robbant föl. Hadd vigyék tehát továbbra is a két koszorút, nemzetiszínű szalaggal a két katonának, hadd emlékezzenek a Hódi sógorra és a Denner Tiborra, és hadd emlékeztessenek. másokat mindenféle értelmetlen háborúra. HORVÁTH DEZSŐ