Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

Szombat, 1985. április 13. WtLDM Korunk forradalmár gondolkodója A Száz éve született Lukács György E

zerkilencszáztizennyolc december közepén az éppen megalakult Kommunista Párt egyik tagtoborzó gyűlése után két ismert pesti irodalmár-filozófus iratkozott be a párt tagjainak sorába: Balázs Béla es Lukács György. Lukács György választását barátai, szeliemi küzdő társai megdöbbenéssel fogadták, mint éles, Lukács korábbi pályafutásával összhangba nem hozható, megmagyarázhatatlan fordulatot. Maga Balázs Béla is — bár, ó megértette barátja döntésének szellemi és erkölcsi mozgatórugóit — fönntartással fogadja Lukács döntését: vajon szerencsés-e, hogy a „tudós", az „esztéta és cörténelemfilozófus" alkatú Lukács, akinek a lényéhez tartózik, hogy az elvont szellemiség szférájában, a könyvtárak és a szenvedélyes irodalmi-filozófiai vitákkal átszőtt kávéházi összejövetelek, vitadélutánok hangulatában erzi igazán jól magát, most nem érte be az erkölcsi-szellemi egyetértés puszta kinyilvánításával, hanem kilépve a szellemiség elvont birodalmából, közvetlen politikai elkötelezettséget vállalt/ s bekapcsolódott a véresen eleven társadalmi-politikai harcokba? Pedig a barátoknak, akik egyaránt ismerték és tisztelték Lukács szellemi és erkölcsi világképét, látniuk kellett volna, hogy Lukács és a kommunizmus találkozása — mint' ahogyan ezt maga Lukács fogalmazza meg öregkori önéletrajzi vázlatában — szellemi-erkölcsi fejlődéséből „logikusan következett". A „lipótvárosi" gazdag .polgárcsaládból származó fiatalember belülről ismeri meg a sajátos polgári életvitelt, s érzékeny alkata, szellemi fogékonysága, korán kialakuló erkölcsi, igényessége hamar szembekerül a polgári lét formáival. Lukácsnak a Kommunista Parthoz való csatlakozásával életre szóló frigy születeti: Lukács neve elválaszthatatlanul összefonódott a XX. századi magyar és nemzetközi munkásmozgalommal, ós ma, a Lenin utáni korszak egyik legjelentősebb marxista filozófusaként tartják számon világszerte, nug másik oldalról Lukács elkötelezettsége a forradalmi munkásmozgalom és a' kommunizmus ügye mellett személyes sorsának és szeliemi pályájának, alkotó tevékenységének legfontosabb formálójává vált. A mozgalomnak és Lukácsnak ez az egymásra találása nem volt különleges, rendkívüli esemény: a munkásosztály és a filozófia egymásra utaltságát sokszor hangsúlyozta életművében Marx. A XX. századi történelemben mások mellett éppen Lukács éleiében és munkásságában fejeződik ki ez az egymásra utaltság. kpmmunista mozgalomba bekapcsolódott gondolkódónak nem kellett sokat várnia arra, hogy az eleven történelmi folyamat közvetlen, aktív, formáló részesévé válhasson. Kun Béláék februári letartóztatása után Lukács egyike azoknak, akiknek vezetésével tovább működik a fiatal párt, március huszonegyedike után pedig közoktatásügyi helyettes népbiztosként és a Magyar Vöröshadsereg komisszárjaként a Tanácsköztársaság egyik kommunista vezetője. Számos demokratikus, szocialista intézkedés, újságcikkek, beszédek és előadások sokasága jelzi Lukács áldozatkész munkásságát, fle komisszárként' közvetlenül reszt vesz a június huszonötödikéi ellenforradalmi kísérlet leverésében is. Népbiztosként Lukács hozzáláthat ifjúkori álmának megvalósításához.' a színház népszínházzá történő átalakításához, ahhoz, hogy a munkásosztálynak is módjában álljon megismerni a drámairodalom legjavát. A Tanacsköztársaság tragikus leverése után Lukács Korfin Ottóval Budapesten marad, hogy megszervezzék a párt illegális működésének föltéleleit. Korvin Ottót' elfogják és kivégzik. Lukács életét is közvetlen veszély fenyegeti, de végül föladata tejesítése után sikerül Bécsbe szöknie, ahonnan a iebukás veszélyét kockáztatva, titokban rendszeresen visszajár Budapestre. A vereség után emigrációba kényszerült magyar kommunisták megkezdik a párt újjászervezését, a maguk mögött hagyott rövid, de eseményekben gazdag időszak értékelését, és megvitatják a párt jövendőben követendő stratégiájának alapelveit. A vita során két csoport alakul ki: a radikálisabb, a történelem reális adottságaival kevésbé számoló Kun Béla-csoport, és a Landler Jenő által vezett csoport, amely az előzőnél jobban figyelembe veszi a magyarországi társadalmi-politikai helyzet realitásait. Lukácsot realitásérzéke Landler Jenő mellé állítja e vitában, viszont a világméretű proletárforradalom lehetőségeivel kapcsolatos nézeteit sok elvtársához hasonlóan áthatja a romantikus pátosz, és a kapitalizmus gyors összeomlásába vetett hit. Lenin A baloldaliság, a kommunizmus gyermekbetegsége című írásában részletesen elemzi e romantikus radikalizmus káros következményeit, és ennek során személy szerint Lukács György nézeteivel is foglalkozik. Lukácsra nagy hatással van a lenini bírálat. Leninről szóló tanulmánykötetében az októberi forradalom vezetőjének tevékenységét veszi filozófiai elemzés alá. Lenin zsenialitásának titka — állapítja meg Lukács — abban rejlik, hogy egyedülállóan sikerült megvalósítania elmélet és gyakorlat. stratégia és taktika forradalmi egységét. Lenin filozófiai örökségének lényege ez — hangsúlyozza Lukács György —, s ezt az örökséget, ezt a példát kell követnie minden kommunista forradalmárnak. De ,a bécsi emigrációban születik meg azoknak a tanulmányoknak a többsége is, amelyeket Lukács 1924-ben a Történelem és osztálytudat cimü kötetben foglal össze. Ez a Rőtet Lukács legjelentősebb alkotásai közé tartozik, amely elsőként próbálkozik meg azzal, hogy Marx elméletére alapozva filozófiai mélységű választ adjon arra az elméleti kihívásra, amelyeket a század elejének Viharos eseménvei vetettek föl a marxista teória számára. A súlyos kritikák ellenére a kommunisták közölt sokan lelkesednek Lukács e művéért, többek között a későbbi nagy vitapartner, Révai József is. A Történelem és osztálytudat-ot minden fogyatékossága ellenére érzékeny problémafölvetése - és gondolatainak filozófiai mélysége jelentős, és ma is aktuális alkotássá teszi, amely ú.i dimenziókat viliant föl Marx elméletében, s mint ilyen mélyebben és teljesebben kapccoiódik Marx eszméihez, mint a művet bíráló kritikusok „marxizmusa". A KMP II. kongresszusára készülve Lukács Györgyöt bízza meg az új program tervezetének kidolgozásával. Lukács — réfzber. Landler és Lenin hatására, részben a konkrét, magyarországi szervező munkában szerzett tapasztalatai eredményeképpen — ekkorra már leküzdötte balosságát, s a . konkrét hehjzet konkrét elemzése alapján szükségesnek tartja, hogy a párt megváltoztassa stratégiáját. Tervezetében — amely „Blumm" álnévvel jelenik meg — a II. 1'anác-köztársaság, mint közvetlen cél helyett demokratikus, népi diktatúra létrehozását javasolja, assza! érvelve, hogy így olyan széles népi bázis alakiiható' ki, amely a proletárdiktatúra jelszavával rókáig nem jöhetne létre. Tervezete a később népfrov.igoncsóját zseniális előlegezése, ám, az éppen újra bal felé tolódó kommunista mozgalomban ellenállásba ütközik, s így a magyar központi bizottság, mint revizionista javaslatot, elveti Lukács tervezetét. Lukács nehéz helyzetbe kerül. Ha nem gyakorol önkritikát, a párt kizárja soraiból. Ebben az esetben minden bizonnyal katedrát kapna valamelyik nyugati egyetemen, s kényelmes élet várná, ahol' teljes életét a tudományoknak szentelhetné. Sőt: a pártból való kizárása eredményeképpen erkölcsi dicsfény övezhétné, hiszen igazáért vállalná kizaratását. Lukács azonban mélyebb erkölcsiság alapján .jlönt: aláveti magát a párt határozatának, és önkritikát gyakorol, mert nem akarj", elhagyni a mozgalmat pillanatnyi téves irányvonala minit: tévedéseivel együtt is vállalja a pártot, s kommunistaként kivan harcolni az egyre erősödő fasizmus ellen. F

elszabadulásunkkal-eljön a régen várt nagy pillanat, s Lukács családjával újra — és immár végre legálisan — hazatérhet Budapestre. Talán ő az egyetlen a Moszkvából jött. kommunista vezetők között, alti a fasizmus idején jtthon harcoló kommunistákhoz — Kádárhoz, Kállaihoz, Rajkhoz — hasonlóan komolyan veszi a népfrontpolitikát, s azt hosszú távú elvi stratégiának tekinti. Nehéz, ellentmondásos évek következnek: Rajk Lászlót ártatlanul halálra ítélik, Kádár János és Kállai Gyula börtönbe- kerül, s Lukács örülhet annak, hogy bár háttérbe szorítják, egyetemi tanárként mégis fiatalokkal foglalkozhat, filozófiát taníthat. Amikor az SZKP XX. kongreszszusa föltárta az elkövetőit hibákat, és megfogalmazta a megúiulás programját, Lukács rögtön fölismeri ennek jelentősegét, s azonosul a kongreszszus programjával. 1956. október 22-án a párt többi vezetőjéhez hasonlóan, Nagy Imrében látja azt a személyt, akinek irányításával kivezethető az ország a válságból. Azonban kezdettől fogva fönntartással figyeli Nagy Imre tevékenységét. Többször hangoztatja Uü-lönvéieményét, s ö a Nagy Imre-féle pártvezetés egyetlen tagja, aki ellenzi, hogy Magyarország kilépjen a Varsó: Szerződésből. Röviddel ezután — 4-én reggel — Lukács mégis elkövet egy politikai hibát: Nagy Imréhez hasonlóan, otthonából a jugoszláv nagykövetségre távozik, s e lépése később megnehezíti a közte és a megújuló párt közötti kapcsolatteremtést. Lukács, látva, hogy az új irányvonal éppen a. XX. kongresszus elveinek magyarországi megvalósítására törekszik, kéri átigazolását az MSZMP tagjainak sorába. A párt nem utasítja vissza kérelmét, tényleges átigazolására azonban csak 19G7ben kerülhet tor, miután az 56-os események körül fölkavarodott szenvedélyek lecsillapodtak már, s véget ért az a kampány is, amelyben Lukács politikai tévedésének jogos bírálatán túl a forradalmár gonoolkodó egész életművét, s a kommunizmus ügye iránti őszinte elkötelezettségét próbálták megkérdőjelezni a'zok, akik féltékenyek voltak szellemi és emberi nagyságára. L

ukács 19G5-ben nyolcvanéves. Szellemi lrissessége, alkotóereje azonban meghazudtolja korát, s vetekszik a fiatalokéval: Hozzálát fiatalkori, álmának, egy egyetemes, átlogó esztétikának megalkotásához. A mű. Az esztétikum sajátossága, 1963-ban elkészül, s korszakalkotó jelentőségű a marxista esztétika, de tágabb összefüggésben a marxista filozófia történetében is. Ám Lukács György nem volna Lukács György, ha megelégedve megállna ezzel az eredménnyel. Üj, még az előbbinél is nagyobb munkába kezd bele: egy Marx eszméin alapuló Etika kidolgozásához. A kitűzött cél nemcsak elméletileg jelentős: az Etika megalkotásával olyan művet szeretne létrehozni, amely teoretikus alapokat ad a kommunista mozgalom gyakorlata számára, segíti a stratégia és a taktika kidolgozását a ma bonyolult viszonyai között. E törekvés részeként Lukács érdeklődéssel fordul az 1908-as magyar reform felé, s a reformstratégiát a szocializmus történelmi perspektívája /elöl vizsgálja. Kimutatja a reformstratégia történelmi jelentőségét, s elvi összefüggését a forradalmi munkásmozgalom történelmi céljaival. Az Etika végül nem készül el. A téma földolgozása során Lukács rájön arra, hogy első lépésben a társadalmi lét egyetemes, marxi elméletét kell kidolgozni, s csak egy ilyen elméletre alapozva alkotható meg egy rendszeres marxista etika. Igy születik meg a részben befejezetlenül maradt Ontológia, amely fölvállalja az Etikának szánt föladatot: a társadalmi lét filozófiai elemzésével elméleti segítséget nyújt a XX. század végéhez közeledő, bonyolult viszonyok között élő szocialistakommunista munkásmozgalom számára. Lukács életmüve és személyes sorsa példát mutat arra, hogy ne adiuk föl hitünket és elkötelezettségünket egy szebb, harmonikusabb és teljesebb emberi jövő iránt, hanem e távolabbi jövő — a kommunizmus — nevében alkotó kritikával és aktív, alkotó cselekvéssel forduljunk jelenünk problémái, megoldandó föladatai felé. DR. SZÉKELY LÁSZLÓ . * '•'TV/CS*' Wmmlii^iS*! zw^mfiBS .FÍPI'J V" wm i mmM, - füíllt mm -isamsmmmmmmm IMI1 TMMIMIMIFTRAILLM I mműmtmásű&mffiSmm^ LUKÁCS GYÖRGY DOLGOZÓSZOBÁJÁBAN Molnár Edit felvétele Berda József Elmúlt világnak üzenvén Isten és ember előtt egyaránt bukottak vagytok immár. A sunyi gyávaság fagyasztja meg a szót most már merev ajkatokon, mert fáj, hogy nem értetek épül újjá újra a kaján kedvetek szerint romba dőlt ország. Titeket már csak az Ördög szándéka vigasztalhat, egykori pöffeszkedök: — nem hazaszeretet s Isten kegyelme! Mily könnyű mulatság volna hajdani rombolásotok ajándékaként a régi gőggel birtokba venni az egyre emberibb formát öltő s élni akaró Magyarországot, hogy végül a szolgaság sírjába taszítsátok újra! Állj talpra, ország! állj talpra, oszthatatlanul tiszta becsület s hirdesd: múlik a sötétség, a Fény egyik birodalma leszel te is maholnap a vajúdó Európában! Sziveri János „Már oly nagy, már olyan nehéz1' (N. N. A.) Nem tudom, segit-e. hogy írhatok. Sejtjeim gyöngyházát fagyok roppantjuk. Pincéim süllyednek. Égre verődik ragyogó csontom. — Hol vagytok, kitalált mesterek. Teráfok őrzik és váltják álmaim. Közelből, távolból halmazok, mindent csoporba halmozok. Parázsló pont az égö tenyérbe, ily gyönyörű az álmom. Sistereg a nyájban jóltáplált kosaim torka. Gombostű, körző és csavar. Szelek környékezik kényszerű záraim. Nem tudom, segít-e, hegy irhatok Nem tudom, segít-e, hogy írhatok Kiérlelt gyantarétegek. Erőm elhagyott. Szaruhártyába csomagolt kényelem. Másnak kenyér az élet cseppköve, rám kőként nehezedik, az élelem. — Mocorog (élelmem csontja. Garai Gábor Encs határában (Váci nemrég volt 60 éves) Ködlepte réten kövér gulyák legelnek. Fönt egy kék sólyom köröz, egerészne, meg-megrebben. tétováz. Pára-permet szitál a lágyan nyíló völgy-vidékre Mi vár? — Hadd legyen titok a titok. Halott barátom árnyék-szárnya lebben — eberekre, gulyákra? — 0 nyitott valaha folyosót a zárt közegben, hol ök kuksoltak, nadrágjuk tele — s most fölébe nőtt hervadt glóriájuk, fölébe — övék; bár lelkük fele, mit átadtak — se több, mint rossz gatyán lyuk. De hát indulatba lódulni kár A kor törli, mit más(kor) megcsinált itt. Nem fáj már neked, nekem ami fáj. Szemed arany-zöldből arany-barnába játszik. < I