Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-09 / 57. szám

67 Szombat, 1985. március 2. "5J CSOHANY KALMAN RAJZA Önállóság és demokratizmus az iskolában Oktatási rendszerünk néhány időszerű kérdéséről beszélgettünk Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettessel: — Folyik az oktatási törvény tervezetének társadalmi vitája. Milyen változásokkal számolhatunk oktatási rendszerünkben ? — Az iskolák további fejlődésének kiemelt feladata a szakmai önállóság megteremtése, s a demokratizmus fokozása. Gazdasági életünkben 1968 óta reformfolyamat indult el. A gazdasági egységek többek között önállóbbakká vállak. Oktatási rendszerünkben még nem alakult ki új mechanizmus. Az iskolák irányítása lényegében ma is az ötvenes években kialakult módon folyik, szigorú, normatív, egyedi az irányítás. Ez a módszer nem juttatja kedvező helyzetbe az iskolát a szellemi tartalékok feltárásában. Az erősen beszabályozott irányítás a szakmai önállóság minimumát sem képes megadni az iskolákban. Merev, szigorú ragaszkodás a tantervhez, a jogi típusú irányítás nem indíthatja el a fejlődést. Magán az alaphelyzeten akarunk változtatni — hangsúlyozta a miniszterhelyettes —. És nemcsak felülről jövő kezdeményezéstől van szó. Intézményes kereteket akarunk teremteni az iskolákból érkező ötletek, módszerek felkarolására. A jövőben a nevelőtestület joga lesz a tanterv alkalmazása a helyi körülményekre, a társadalmi, környezeti sajátosságokra. A pedagógus ezek figyelembevételével úgy építi fel az anyagot, ahogyan jónak látja, úgy „adagolj" a tanulóknak a terhelést, hogy mindegyikük elsajátítsa a kötelező ismereteket, a kiválóbbak pedig ennél többet. Azt szeretnénk, ha az iskolai nevelés innovatív erővé válna. Kísérletileg próbálhassák ki és alkalmazhassák saját elképzeléseikel, s a szakmailag megalapozott változtatásokat építsék be az oktatott ismeretekbe. — S ki dönti el, hogy szakmailag megalapozott-e a változtatás? — E célra tudományos tanácsot hozott létre a minisztérium, amelyben szakemberek értékelik és bírálják el a javaslatokat. Részt vesz ebben a munkában az Országos Pedagógiai Intézet, s a megyékben részben már megalakult megyei pedagógiai intézetek is. (14 megyében már létrehozták, s a minisztérium elrendelte, hogy máshol is meg kell alakítani ezeket az intézeteket.) — Van-e az iskolákban ma elég innovatív erő erre a célra? — Annak ellenére, hogy a mai iskola számos gonddal küzd (zsúfolt osztályok, képesítés nélküli pedagógusok), meggyőződésem, hogy igen. Csak egy példát hadd mondjak. A fakultációra kiadtunk 19 keretprogramot, amelyek alapján az iskolák 49 féle programot dolgoztak ki saját maguknak. Vagy a közismert szentlőrinci kísérlet. Vezetője egy átlagos falusi tantestületben valósította meg ötleteit, s bebizonyosodott, hogy a tantestület tagjai képesek voltak a megvalósításra, sót, a maguk elképzeléseivel még gazdagították is a kísérletet. — A gimnáziumokban is nagy lehetőség van a környezeti sajátosságok kiaknázására. Például, olyasmire gondolok, mint ami a szegcdi Radnóti Miklós Gimnáziumban folyik, ahol az egyetem oktatóinak közreműködésével különleges kurzusokat tartanak az érdeklődőknek. Kihasználják a Biológiai Központ szellemi potenciálját is. Ilyen lehetőségek más egyetemi városunkban is vannak. — A szakmai önállósághoz nagy szakmai tudás is szükséges. Hogyan lesznek képesek majd karbantartani tudásukat a tanárok ma, amikor olyan gyorsan avulnak el a tudományos ismeretek ? — Átszervezzük a továbbképzést, megteremtjük annak a feltételeit, hogy évente ötezer pedagógus részesüljön benne. (A képzést is megváltoztatjuk, de .az hosszabb munka lesz). Az ős/től kezdődően az egyetemeken kapnak egyéves továbbképzést a pedagógusok. Ebből az időből hat hétre mentesíteni kell őket az iskolai munkától is. A továbbképzésen nemcsak a tudományok legújabb fejlődéséről kapnak képet a tanárok, hanem az alkalmazás, a tananyagba épités módját is bemutatják nekik. Azaz az ismereteket transzformálva kapják, hogy azok felhasználhatók legyenek az iskolai munkában. A metodikai újdonságokat is tanítják majd, csakúgy, mini a legújabb technika (számítógép, videó) iskolai alkalmazását. A továbbképzés anyaga füzetekben is megjelenik. — Milyen változásokat hoz az iskolákba a demokratizmus fejlődése? — A már említett szakmai önállóság természetesen csak akkor ér valamit, ha a nevelőtestületnek, döntési kompetenciákat, hatásköröket adunk. Az Oktatási Törvény növeli a tantestületek szerepét az iskola irányításában. Az iskolák szakmai munkaközösségeinek vezetője, akit a közösség maga választ, órakedvezményt kap, de azon kell lennie, hogy gondolkozzon, miként lehet javítani a szakmai munkát. A demokratizálódásnak, — ami nem szervezési elv, hanem a működés alapelve — intézményesülnie kell. A nevelő- és a szakmai testületen kívül ezt a célt szolgálja az igazgatók meghatározott időre szóló kinevezése. Ez, és az, hogy a kinevezésben a nevelőtestületnek döntő szerepe lesz, lényegében a nevelőtestületnek mintegy a „hatáskörébe" helyezi az igazgatót. — Ezek az intézkedések merőben újak, és fokozzák a demokráciát az iskolán belül. De mennyire lesz demokratikus „kifelé" az iskola? — A társadalmi nyilvánosságnak, a demokrácia alapfeltételének fóruma az iskolatanács lesz. Ennek nemcsak a szülők a tagjai, hanem gazdasági, társadalmi szervezetek is. Itt cserélhetnek véleményt, tapasztalatot a társadalom képviselői, a szülők és a pedagógusok. Esetleg döntési joguk is lesz bizonyos kérdésekben. Ebben a demokratikusabb iskolarendszerben komolyan kell venni a diákönkormányzatot is, nemcsak az önkormányzati napra, hanem az egész évre. E modellben előfordulhat, hogy a diákönkormányzat véleményt mond, amit az iskolatanácsban megvitatnak, s ennek nyoma lesz az iskola irányításában is. — Mit vár mindettől a minisztériumi vezetés? — Szabadabban, demokratikusabban működő iskolát, ami jobban eleget tesz az iránta támasztolt követelményeknek, mint a mostani, felülről irányított, lefojtott konfliktusok terhét hordozó oktatási intézmény. — Milyen tennivalók várnak a minisztériumra ennek érdekében ? — Ebben az évben kidolgozzuk az irányítás továbbfejlesztésének programját, s megkezdjük a változtatások fokozatos bevezetését. Hangsúlyozom a fokozatosság elvét. Lesznek zökkenők is, de azokból nem lehet azt a következtetést levonni, hogy vissza kell csinálni a reformot. Változtatunk az irányítás stílusán is. Nem parancsnoklásra lesz szükség, hanem szolgáltatásra ebben is. A minisztériumra és a tanácsokra is érvényes mindez. Biztosítani kell a feltételeket az önálló szakmai munkához. Nem a régi értelemben vett felügyeletre, hanem támadásra: nem beavatkozásra, hanem orientálásra, iránymutatásra lesz szükség. Alternatív javaslatokat kell az iskolák elé tárni, amelyek között választhatnak, amelyeket saját ötleteikkel variálhatnak. Alternatív tankönyvek és tantervek is megjelennek majd. — Felmerülhet a kérdés, nem származik-e abból baj, hogy túi nagy lesz a nevelőtestületek szabadsága a tantervek adaptálásában? Nem szűnik-e meg a képzés egysége az iskolákban ? — Nem. Az egységes képzés biztosítható irányelvekkel, amelyekben meghatározzuk, mi az, amit feltétlenül meg kell tanítani. A variabilitás egyrészt abban lesz, hogy nem kötjük meg a pedagógusok kezét az alkalmazandó módszerben, (írni tanítani hatféleképpen is lehet, fontos, hogy végül is valóban megtanuljon írni a tanuló.) Másrészt abban, hogy a törzsanyagon felül sokfélét lehet oktatni. Arra azért ügyelünk, hogy egy-egy önmagában jó módszer ne legyen abszolút mércéje a korszerűségnek. Nem attól lesz korszerű a tanár, ha minden órára egy csomó feladatlappal megy be. (Hiszen a nyakra-főre alkalmazott feladatlap például gátolja a verbális készség fejlesztését.) Végezetül arra kérem a pedagógustársadalmat, hogy higgyen a továbbfejlesztés lehetőségeiben. Tudom, oly sokszor beszéltünk már reformról, oly sok változtatási kísérletet megéltek a pedagógusok, hogy közülük sokan már legyintenek a szó hallatán. Az oktatásügy továbbfejlesztése társadalmunk fejlődéséért szükséges, azért, hogy jobban felkészíthessük a tanulókat azokra a feladatokra, amelyek a jövőben a társadalom elölt állnak, s amelyek megoldásától függ a jövőnk. G. J. Újjáéledő hagyományaink A népfőiskolák A

mikor egy új mozgalom indul, szükségképpen viták kisérik. Ráadásul a népfőiskola nem is egészen új, hiszen jelentős európai s hazai hagyománya van. A tisztázást segiti, hogy már működik egy helyi népfőiskola, a Siómente-népfőiskola, januárban pedig sor került egy népfőiskolai faluszemináriumra a Káli-medencében, s februárban megrendezik az első országos népfőiskolát is. Vita folyik arról is, hogy miért van szükség újkeletú népfőiskolákra. Van a szociológiának egy új fogalma: a helyi társadalom. Ez nem jelent mást, mint egy-egy település lakosságát, amely része a nagy társadalomnak is, de sok-sok egyedi, speciális jellemzője van. Az elmúlt évtizedek, különösen az utóbbi évek kutatásai kimutatták, hogy ezek a helyi társadalmak — különböző mértékben — szétestek, a különböző gazdasági-társadalmi folyamatok miatt elvesztették vagy nem nyerték vissza belső kohéziójukat. Ma már világos, hogy a fejlett szocializmus, a gazdasági reform folytatása, az új értékrend kialakítása elérhetetlen a helyi társadalmak újjáépítése nélkül. Nincs még egyetértés abban, hogy pontosan mi a népfőiskolák célja. Mindenesetre szerintem a legelső cél az, hogy tudatosan segítse (szellemileg és gyakorlatilag) a helyi társadalmak újjászületését. Másképpen: minden helyi új, közösségépítő törekvés támogatását. Hiszen ma már az is egyre egyértelműbb, hogy minden központi reform — akár a gazdaságban, akár a közigazgatásban indul — csak felemásan sikerülhet, ha ezzel egy időben nincsenek ugyanezeket a célokat szolgáló, a helyi körülményekből fakadó, s hozzájuk igazodó helyi reformok, megújulások. De ehhez sokkal nagyobb, pontosabb helyi önismeret, reformérzékenység kell. Egyáltalán: felelősség. M

indezt a népfőiskolák nagyon jól szolgálhatják. Legyenek ezek akár népfőiskolai hétvégék, faluszemináriumok, akár bentlakásos népfőiskolák. Mindegyik formának, módszernek ugyanaz az értelme: például a hely s nemzeti egység erősítése. Amibe egyaránt beletartozik a település múltjának újrafelfedezése, a régi-mai progresszív törekvések megbecsülése, vagy egy konstruktív jövőkép kidolgozása. Tehát a népfőiskolai viták, párbeszédek egy átfogó múlt-, jelen- s jövőkép kialakításában és rögzítésében segíthetnek. Természetesen együttműködve a hagyományos nevelési-közművelődési formákkal. A közművelődésben egyébként is megindultak egyszerre tudatos és spontán reformfolyamatok. Ide tartoznak például azok a művelődési házak, amelyek kilépve az intézmény zárt falai közül, új módszerekkel kísérletezve megpróbálják a helyi szükségleteket kielégíteni. A mindennapi kultúra újraépítésével, szervessé tételével ők is a helyi társadalmak fejlődőképességét erősítik. Ilyenek a gyorsan szaporodó falusi és városi kulturális egyesületek is, amelyek növelik az egyéni s a kollektív önállóságot, vagy például széles körben felismertetik, hogy kultúra, műveltség nélkül minden törekvés zátonyra futhat. A Siómente falukíséVlet keretében megalakult három kulturális egyesület éppen ezért szervezte meg a népfőiskolát, méghozzá úgy, hogy a tájegység mezőgazdasági termelőszövetkezete vált a kezdeményezés gazdájává. Somogy megye tehát megint kirukkolt valamilyen újjal, s 1985-ben — a tervek szerint — más megyékben, például Tolna megyében is lesz népfőiskola. Mint említettem: ez év végén rendezik meg az első kísérleti országos népfőiskolát, amelyet a Hazafias Népfront, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa s a Népművelési Intézet közösen menedzsel. Ezt hívják Norma-népfőiskolának. A több helyi és az országos népfőiskola tapasztalatai után természetesen jobban megfogalmazhatók majd a várhatóan gyorsan terjedő népfőiskolai mozgalom céljai, módszerei. De azért ne higgyük, hogy sok újat fogunk kitalálni, hiszen például ma is érvényes Móricz Zsigmond megállapítása: „Jobb polgárt, jobb hazafit, s jobb embert nevelni, ez a népfőiskola célja". V

itáinkban most többen szeretik hangsúlyozni, hogy ne várjunk csodákat a népfőiskoláktól, s ne gondoljuk azt, hogy ez az egyedül üdvözítő módszer. Ez valóban igy van. Ám ehhez hozzá kell tenni: egy új mozgalomnak mindig jobbnak, eredményesebbnek kell lennie, mint a korábbi kulturális vállalkozásoknak. Ha ezt nem tűzzük ki célul, alultervezünk, s alulteljesítünk a meglévő lehetőségekhez képest is. S ennyivel tartozunk önbecsülésünknek. Ezért követeljük meg a népfőiskoláktól, hogy az állampolgárképzésben és a helyi társadalom újraépítésében az eddigieknél többet teljesítsen. VARGA CSABA Győri László Emléktábla Ebben a házban lakott hatvanegy éjszaka a költő ki nem tudott elbújni máshova Ebben a házban süvít a Mátra szele ma is nem hatvanegy .napig ezeregy éjszaka Vele egy fedél alatt a tört vers szelleme akinek parancsot ad és nem bír el vele Ebben a palackban élt hatvanegy éjszaka volt ifjúsága sötét akár az ablaka Fenyvesi Félix Lajos Négysoros Valahol Elhervadt a sok keserű illatú réti virág: nem jöttek lelegelni a kecskegidák. Megölték a verset daloló víg pásztorfiút. Vad katonák özönölték el a kis hegyifalut!