Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-09 / 57. szám
Szombat, 1985. március 9. Múzeum nevével Négy éve egyre kevesebben vagyunk Miért fogy hazánk népessége? A z 1985-ös év első napján 10 millió 658 ezer fő voll hazánk lakossága, Magyarország lakóinak a száma; 55 ezerrel kevesebb, mint négy évnek előt1 te. A népcsségcsökkenés — ami égyébként pontosan annyi, mint Sopron város teljes lakosságszáma — ismét ráirányította a kormányzat figyelmét a népességpolitikai intézkedésekre, azok korszerüsitésére. Mielőtt e téren bármilyen új intézkedést hozott volna a kormány — éppen, mert az utóbbi húsz év ilyen jellegű intézkedései csak ideiglenes sikert eredményeztek — reálisan fel kellelt tárni az okokat. A szociológiai vizsgálatok, a felmérések elkészítésében, és az elemző jelentés megszövegezésében egyaránt részt vettek az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Tervhivatal és a Központi Statisztikai Hivatal illetékes intézményei — a népességcsökkenés eredőjéül három fő okot jelöltek meg. Érdemes néhány mondai erejéig mindegyikkel foglalkozni. * Első — és a statisztika szerint legszembetűnőbb ok — & születésszám csökkenése. Az utóbbi hat évben érezhetően megnövekedtek hazánkban a megélhetés költségei, s ezzel párhuzamosan — az átlagosnál jobban — megnövekedtek a közös életet kezdő ifjú párok otthonteremtési kiadásai. Különösen a bérből és fizetésből élők önálló lakás megszerzésének lehetőségei romlottak. A kevesebb gyermekszületés okaként most jelentkezik a negatív „rekord" is. Nevezetesen, hogy a ma szülőképes korban levő 20—35 év közötti nők nagyobbik hányada már akkor született, amikor — a 60-as évek elején — országosan is a legkevesebb gyermek jött világra addigi történelmünk során. Tehát: kevesebb a gyermeket szülni képes nők száma — következésképpen ezért is kevesebb a születő gyermek. Ez az ok viszont semmiképpen sem fő ok I A csökkenő gyermekszületés legfőbb okaként továbbra is azt kell számontartanunk, hogy a megnövekedett civilizációs igények, és a megnövekcdelt létfenntartási költségek között a vártnál nagyobb szakadék keletkezett. Az ország népességét tekintve a második fő oka még a halálozások — szaknyelven szólva: mortalitás — enyhe, de jól érzékelhető megnövekedése is. Elszomorító tény: a mortalitás az elmúlt öt évben a legproduktívabb 40—55 éves korosztályban növekedett, e korosztályon belül is elsősorban a férfiak esetében. A produktív korosztályok mortalitásában ma már vezető halálok az érrendszeri betegség, a szív többféle betegsége. Az a tény, hogy ebben a korosztályban növekszik a halandóság, valamint az, hogy szintén kissé ugyan, de növekszik a daganatos betegségekben elhalálozottak száma — hazánkban valamelyest az átlagéletkort is csökkentette az utóbbi években. " Harmadik fő ok a koraszülések számának növekedése, illetve ezzel szoros összefüggésben a csecsemőhalandóság csekély, de jelenlevő növekedése. E harmadik fő ok szinte kizárólag személyekre vezethető vissza! A manapság gyermeket szülő anyák nem készülnek fel a magasztos célnak megfelelő módon anya voltuk kiteljesítésére. Az egészségügyi statisztika szerint Európa-szerte nálunk a legmagasabb a rendszeresen dohányzó terhesanyák száma. Ugyancsak szép számmal akadnak közöttük alkoholt rendszeresen fogyasztók is! E két tényből természetesen következik a koraszülés — a koraszülésből pedig a csecsemők életképtelensége, ez utóbbiból a csecsemőhalandóság növekedése. * Magyarországon tervezett, a szociálpolitikai kedvezményrendszerével támogatott népesedéspolitika mintegy 25 éve létezik. A 60-as évek elején — amikor a születések száma aggasztóan, 11 —13 ezrelékre lecsökkent! — ki kellett dolgozni egy hosszú távú népesedéspolitikai koncepciót, amelynek vezérelve a háromgyermekes családmodell lett. Akkoriban még folyamatosan csökkent hazánkban az évente elhalálozottak száma. így a bevezetett szociálpolitikai intézkedésektől nemcsak a népesség újratermelődése, hanem annak jelentékeny számbeli növekedése is várható volt. A hatvanas évek végétől fokozatosan bevezetett gyermekgondozási segély — az akkoriban oly népszerű GYES — új jelenség volt a szociálpolitikában. Mintegy négy évig éreztette is hatását a születésszám növekedésében. A fent már emiitett okok — a stagnáló életszínvonal, a növekvő megélhetési költségek, a megnövekedett civilizációs igények, és a jövedelem közötti szakadék mélyülése — viszont azt eredményezték, hogy újból csökkenni kezdett a születésszám. A nyolcvanas években eddig minden esztendőben kevesebb gyermek született az országban, mint ahányan meghaltak. Amennyiben a jelenlegi helyzet alapján számítjuk az ország népességszámának alakulását — tehát kevesebben születnek, mint ahányan elhaláloznak! — az ezredfordulón 10 millió 300 ezer körüli ember élne hazánkban, közel 400 ezerrel kevesebb, mint jelenleg! Az okoknak és a jelenleg fennálló helyzetnek reális elemzése arra késztette kormányzatunkat, hogy felülvizsgálja, új alapokra helyezze a népesedéspolitikai intézkedéseket. Le kellett mondanunk arról az — amint azóta kiderült, irreális — mintegy két évtized előtti célról, hogy legyen minden új családban három gyermek. A mostani, sokkal reálisabb elképzelés családonként két(!) gyermekkel számol, szemben a jelenlegi, tényleges helyzettel, amikor családonként 1,7 gyermekkel kell számolnunk. A családonkénti két gyermek nem jelent mást, mint a népesség egyszerű újratermelését. De mert reális lehetőségek vannak a halálozási arányszám csökkentésére, igy elképzelhető, hogy ezen az úton megállítható a népességszám csökkenése. A családi pótlékra jogosultak körének kiterjesztése, a gyermekgondozási segély helyett március elsejétől bevezetett gyermekgondozási díj — ami a keresményből következő táppénzzel arányos, legfeljebb 4500 forintos összeg —, a lakásvásárlási kedvezmény felemelése — mind ezt a célt szolgálja. A Német Szövetségi Köztársaságban, Norvégiában, Dániában hasonló gondokkal küzd a kormányzat. Ezekben az országokban is kevesebb gyermek születik, mint ahányan meghalnak. A más társadalmi körülményekből adódó másfajta szociálpolitika a fenti országokban eleddig talán a mi szerény eredményeinknél kevesebb babérral dicsekedhet. Gazdasági helyzetünk, ami közeljövőben remélhetően mindannyiónk megnyugvására javul, számunkra ilyen szociálpolitikát enged megvalósítani. A kormányzat azt reméli, hogy az elkövetkező öt-tiz évben új kedvezményekben részesítheti a gyermeket nevelő családokat, s ezáltal előbb megáll a születések számának csökkenése, majd növekszik, s Magyarországon általánossá lesz a családonkénti két gyermek. Amennyiben ez a remélt 3 tized százalékos családonkénti gyermeklétszám-emelkedés bekövetkezik, — a halálozási számok csökkentésével ismét elérhető a népességszám igen szerény növekedése. HEGYES ZOLTÁN gátról, a Korunkról, emlékezések Kassákról, Szabó Lőrincről. Nemsokára megjelentetjük Móricz Zsigmond és húga, Móricz Ida levelezését. Bibliográfiai füzeteinkben — ezek most az Estlapok anyagának gyűjteményével a negyvenkettedik kiadványnál tartanak — nemzeti kincscinknek valóságos rejtett tárházát nyitottuk meg. Van egy születőben levő sorozatunk is, amelyhez nagy reményeket fűzünk, ez a Relikvia-tár lesz, amelynek az a célja, hogy íróink, költőink személyes tárgyait fényképekkei könyvekben mutassuk be, s ezek hazánk legtávolabbi tájain, kis településeken is felhasználhatók legyenek például az iskolai oktatásban. Múzeumunk az egyetlen, amely irók személyes tárgyait gyűjti, de mint mondtam, be is akarjuk mutatni mindazt, amihez hozzájutunk ajándékozás vagy vásárlás útján. Idén megjelenik eme vállalkozásunk két érdekes kiadványa: Ady illetve Petőfi relikviái. — Beszélnünk kell hangtárunkról is, amely mintegy kétszázezer méter magnófelvételen írói vallomásokat, emlékezéseket öriz. Képzőművészeti tárunk figyelme kiterjed az íróportrékra, de az esetleg festő, rajzoló irók vagy költök önarcképeire is. * Megnéztem a tavaly október óta nyitva tartó „Petőfi és kora 1823—1849" cimú, koncepciózusán rendezett kiállítást, amely nagy költőnk személyét a reformkor szellemi mozgalmának összefüggéseibe ágyazva mutatja be, s igazolja azt a mitizálással vitatkozó koncepciót is, hogy „sem irqdalmi vonatkozásban, sem pedig társadalmi értelemben nem érkezett, nem érkezhetett a semmiből. " Érvelő rendezés ez, bemutatja a művelt, a világirodalmi eszményekkel táplálkozó költő-forradalmárt. Sokszínű, hatásos a kiállítás. Több személyes használati tárggyal találkozunk, Petőfi utazó ládájától pipájáig, vagy például Júlia terhesmamaruhájától addig a bizonyos székig, amelyik Orlai Petrich Soma egyik festményéről ismerős. Jó a Petőfi-kor fővárosának bemutatása is. Ez idő szerint még Jókai-kiállilás, az eredetivel egyezően berendezett Déryszoba, Móricz-kiállitás, rendkívül kevés tárgyi anyag birtokában is hatásos Radnóti-kiállítás, és egy sikerületlen József Attila-rendezés látható a Gábor Andor szobával együtt. Már előkészítették a Kosztolányi évfordulóra kialakítandó bemutató helyét. Január 31-én nyitották meg a Jaschik Álmos grafikus, könyvtervezó születésének századik évfordulójára készített kiállítást. Ez a század első évtizedeiben működött könyvművész, aki 1920-ban grafikai magániskolát nyitott, többek között a színpadi díszletezés első hazai atyja. Elsősorban magángyűjteményekből összeválogatott anyagát mutatják be. (Képeinken: Petőfi Sándor A helység kalapácsa cimű höskölteményének első kiadása a múzeum gyűjteményéből; A Petőfi Irodalmi Múzeum egyik mai kiadványa; Móricz emlékszoba a leányfalui nyaraló berendezési tárgyaiból). KONCZEK JÓZSEF — A gyűjtőmunka az, ami egy múzeumot múzeummá tesz — vallja Botka Ferenc főigazgató — Eeladatunk tehát gyűjteni, válogatni és bemutatni. De nemcsak a látványos formákon át tartunk kapcsolatot a valósággal. Munkánkat úgy foglalhatom össze, hogy kiállításokat rendezünk, tudományos kutatómunkát folytatunk, természetesen rendelkezésére állunk a különféle közművelődési és oktatási fórumoknak, könyvkiadóknak, tömegtájékoztatási szerveknek, dokumentációs szolgáltatásokat nyújtunk. Tárlatvezetéseket, irodalmizenei műsorokat, klubfoglalkozásokat rendezünk. Külföldi kapcsolatokat ápolunk. Állandó együttműködésben vagyunk külföldi testvérintézményeinkkel, a moszkvai, a berlini, a martini (túrócszentmártoni), a prágai, a szófiai, a varsói, a wcimari és a zágrábi irodalmi múzeummal. No és nem utolsó sorban kiadsányokat jelentetünk meg. Sok vonatkozásban ezek talán még többre is becsülendők, mint egy-egy kiállítás, hiszen az irott anyag még hosszú évtizedek múltán is megfogható segítséget nyújt olvasójának. Ilyen népszerű például Kézirattár sorozatunk, amelyben a múzeum legértékesebb kéziratainak hasonmás kiadását jelentetjük meg a kézirat keletkezéséről szóló tanulmány és gazdag dokumentum-, illetve képanyag kíséretében. Eddig többek között Ady, Kossuth, Petőfi, Krúdy, Móricz, Szabó Lőrinc, József Attila egy-egy írását adtuk ki az Európa Könyvkiadóval közösen. Most készült el Eötvös József Dessewffy Józsefhez írott levelének kiadása. Irodalmi Múzeum sorozatunk érdekes darabja lesz a Kosztolányi születésének százéves évfordulójára ez évben megjelenő Kosztolányi-napló, amelyet az tesz lehetővé, hogy gyorsírással készült naplójegyzeteit megfejtették. Emlékezetes megjelenések ebből a sorozatból például Babits Mihály és Szilasi Vilmos levelezése, Mácza Jánosnak addig csak orosz nyelven olvasható tanulmányai, irodalomtörténeti viták a NyuOrszágos hatáskörű múzeum, a magyar irodalomé. Irodalmi emlékeket (kéziratokat, könyveket, portrékat, személyi tárgyakat, úgyszólván az irók eletével kapcsolatos mindenféle relikviát, újabban irodalomtörténeti értékű hangfelvételeket) gyűjt, öriz, ezeket tudományosan feldolgozza és széles körben ismerteti meg. Közművelődési tevékenysége is számottevő. Irányítja az országos múzeumi hálózat keretében folytatott irodalmi-muzcológiai munkát, Budapesten a központi kiállításon kívül még négy emlékszobája — múzeuma — van, de felügyeletet gyakorol azon irodalmi emlékhelyek fölött is, amelyek többsége az írók szülőházában, egykori lakóhelyén található, s a területileg illetékes megyei múzeum keretében működik. A Petőfi Irodalmi Múzeum Budapest belvárosában, a Károlyi utcában, (a 16. szám alatt), a klasszicista stílusban átépített és kibővített barokk Károlyi-palotában foglal helyet. Falai közt egykor megfordult Mária Terézia, 1849 januárjában itt fogták el az első magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost, egy időre itt rendezkedett be Haynau. itt született az első magyar köztársasági elnök, Károlyi Mihály. Özvegye, Andrássy Katinka itt szokott megszállni napjainkban is, a számára fenntartott részben. Ám a múzeum története más szálon indult el. A Petőfi Társaság az 1904-ben elhunyt Jókai Mór Bajza utcai házában 1909-ben helyezte el Petőfi életének összegyűjtött és óvott dokumentumait, s egyúttal Jókai irodalmi hagyatékának egy részét is gondjaiba vette. A felszabadulás után, a Petőfi Társaság megszűntével, a Budapesti Történeti Múzeum vigyázta az anyagot, s munkatársai többek között József Attila — kéziratokkal, relikviákkal, más modern irók műveivel, leveleivel, dokumentumaival gazdagították a gyűjteményt. 1954-ben alakult meg a Petőfi Irodalmi Múzeum, amely 1957 óta a Károlyi-palotában szolgálja a kultúra ügyét. r ; . ... . * I , llliakiUiruifiir ] I aégj éSiftlí j ] „ ' J pe*öfi S£n*& í . / • . ^