Délmagyarország, 1985. február (75. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-04 / 28. szám

A teljességre' Csendes vasárnap törekedve - - Ja Tisza pályaudvaron — Irányvonat, lovas kocsik — Só, tűzifa, homok — Disznósörte Kínából ..Társadalmunk széles köreiben a szocialista esz­mék természetes értékké váltak, növekszik erkölcsi és világnézeti elvcink teljesebb érvényre jutásának igé­nye, de tapasztalható politikai és világnézeti igényte­lenség is." (Idézet a XIII. pártkongresszus irányel­veiből.) J ó néhány eszmecserén részt vehettem mostanában, s bizony erősödött bennem a meggyőződés, misze­rint párttagságunk is. egész társadalmunk is min­den eddiginél érzékenyebb az erkölcsi, az etikai kérdések­re. Igen, igen — mondják erre sebes magyarázatként. — Mert elsokasodott az önzés, elszabadult a szerzés ördöge! Optimista lélek pedig inkább azt feleli: Nőtt a társadalmi önbecsülés, kisebb a türelem a szocializmustól idegen ma­gatartásformákkal szemben, s erőteljesebb a számonkérés! Jelen esetben tényleg valahol középen lehet az igaz­ság aranya. Az anyagi szerzésben sokan nem finnyáskod­nak mostanában, hiszen nő a vagyon elleni bűncselek­mények száma, nagy port vernek fel árdrágítási és üzér­kedési ügyek, még vállalatok, szövetkezetek is bele-bele­esnek gazdasági vétkekbe, tehát a gazdasági élet jócskán produkál ilyen szomorú szenzációkat. Viszont sokkal in­kább felfogjuk, hogy az effélék társadalmi kártevése mi­Jven súlyos, milyen kézenfekvően összefügg közösségi és személyi érdekeinkkel, s persze, hogy háborgásunk is sok­kal indulatosabb. Mindez teljességgel és szemléletesen bizonyítja a fenti idézet igazát. Valóban arról van szó, hogy a szocializmus eszmevilága elfogadottá es rokonszenvessé vált társadal­munkban. hiszen nem csupán elméletként közelíthető már meg. hanem valóságos társadalmi viszonyrendszerként, anyagi és erkölcsi létformákban, s általunk „tapogatott" további tendenciákban is. Gyökerei mind mélyebbre ha­t Inak a tudatban, hiszen ezerszer elővesszük az elveket, mint valami etalont, hogv „megmérjük" velük a valóságot, bizonyítsuk annak adósságait az eszmével szemben. Tü­1 Imetlenek vagyunk tehát. A teljesség igényével lépünk fel, mihelyst a gyakorlat gyengéit és korlátait látjuk. De mind szélesebb körökben lehet tapasztalni azt is, hogy valami újdonság megjelenésekor is latolgatják az i .nberek: hogvan is illeszkedik hát akkor ez a szocialistá i ;znu rendszerbe? Műig sem csillapodott például a valla­1 ti géemkák körüli vita, s nem alakult ki teljességgel a gyakorlat erkölcse. etiKája. Az eleven vita és a tapaszta1 k.s bizonyosan olyan medret vág majd ennek is. amelyben l késen folydogálhat. Nem volt-e nagy az „eszmei zűrza­\ar" a háztáji körül? Nem idegen-e még most is sok em­bernek a választási törvény rendelkezése, a kötelező ket­tős jelölés? Kötvényeket lehet vásárolni, korábban szer­zett anyagiakat egészen jól lehet kamatoztatni... — ugye, "tmészteni kell? Van ám bizony ezzel szemben politikai és világnézeti igénytelenség is. Nem egyszer hallottam olyan megnyilat­kozást. láttam olyan magatartást, amely szerint „hagyjuk dumát... mennyi a mani?" Gondolom ebben az is ben­r.e van. hogy őt aztán igazán nem érdekli, szocializmus, vagy kapitalizmus ... Közömbösnek vélhetné az ember ezt az álláspontot, ha nem lapulna meg benne annak ve­szélye. hogy a célokhoz vezető utakat más társadalmak másként jelölik ki. A társadalom igazságossága a legfontosabb — hallot­tam egy felszólalásban az irányelvek vitáján. Följegyez­tem ezt a szenvedélyes mondatot, mert nagyon igaznak, és nagyon fontosnak érzem a mai. mindenképpen anyagi­akra koncentráló világban. Főként azért ér a szívemig, mert nem frissen előkapható anyagi mértékegységekkel vizitál emberi és társadalmi viszonyokat, hanem emberi mértékegységgel, ami gyakran fontosabb az anyagi mi­nimumoknál is. Köznapian úgy lehetne ezt megkerülni, hogy a társadalom hányféleképpen szereti polgárait? Szü­letése. rangja, vagyona, összeköttetései szerint — vagy emberminősége alapján, társadalmi hasznossága szerint? A gazdasági helyzet lehet sokféle ugyanabban a társada­lomban is. Lehet gazdasági válság, vagy konjunktúra, le­het egy ország fejlődő vagy modern, múltja szerint sze­rencsés vagy esett — kevesebből is tud polgáraihoz mél­tóbb lenni, s többről is gondoskodhat, másként. Ma már be lehet látni egvmáshoz . .. Mindez történetileg jön ösz­sze, egészen köznapi dolgokból. Azt panaszolja például egy fiatal orvos paraszt édesapjának, hogy ezzel a diplo­mával mit kereshetne ő mondjuk az NSZK-ban! Bölcs édesapja nem sokat vitatkozott vele — csak ennyit mon­dott: ..Aztán hogyan lehettél volna te ott orvos?" H .Hámosak vagyunk helyzetünket a teljesség prizmá­ján át nézegetni. Olyankor kicsit hervadtabb lesz a mosolyunk. De biztosan jó jel, ha egy társadalom többet moralizál, többet foglalkozik életének elvi keretei­vel. és kezd azokra figyelmes lenni, mert az igényesebb emberi élethez ez hozzátartozik. Tulajdonképpen így szű­rődik át az eszme a maga elvont rendszeréből a gondol­kodásba. onnan a cselekvésbe, a magatartásba. S ha az emberekben teljesebb az igény világnézeti elveink érvény­re jutására, akkor az emberek mindinkább hajlamosak arra is. hegy személyes cselekvéseiknek is vezérfonalává fogadják. Lehet ugyan, hogv mostanában kissé elnagyol­juk az ideológiai munkát, mert az anyagiak ... de a ma­gasabb igény él. s ebben sem halasztható az adósságok törlesztése. SZ. SIMON ISTVÁN Vasárnap kora reggel ne­kem élénknek tűnik a sze­I pedi Tisza pályaudvar élete. Undor Ferenc raktárnok vi­szont azt mondja, hogy csendes vasárnapjuk lesz. A sötét felhők is tovaszállnak, kisüt a nap. A telefon ál­landóan csörög az űgveletes asztalán. Beszédfoszlányok: „A hétezer-kettes tegnap ti­zenöt órakor érkezett. Húsz órára üres . .. Igen ... Reaid­ben ... Semmi különös " Muladi József, körzeti ke­reskedelmi főnök azt ajánl­ja. hogv kerüljünk egyet a pályaudvaron. A sínek mellett fekete la­tyakban lepkedünk A rak­tárnok jelenti, hogy beérke­zett egy vonat huszonöt ko­csival. A Rendező pályaui­varról gurították át hozzá­juk. — Milyen árut hozott? — A gyufagyárnak rön­köket, a gabomaraklárnak kukoricát, több címzettnek különféle áruikat konténe­rekben, — mondja Bodor Ferenc. S amint azt láthattuk, a címzettek nem soket teke­tóriáztak, rögtön megkez­dődött a kirakodás. A sze­gedi Volán rakodógépei (autódaruk, markolók) üte­mesen dolgoznak. bólint­gatnak jobbra-balra, telnek a teherautók. A hatalmas farönkök billegnek egyet a levegőben, majd ráüjeszked­riek a platóra. A markoló­gép öntödei homokot kann­lez egy IFA-rá. s marié líüfiiL hat a szállítmány a szegedi vasöntöde raktárába. * Kocsik jönnek és mennek. A MAV szegedi igazgatósá­gának adatai szerint tavaly a Tisza pályaudvarra 11 ezer 719 vasúti kocsiban 433 ezer tonna áru érkezett. A ka­viesszállítmányok vezettek 108 ezer tonnával, követ is sokat hoziak. Ezek többsége irányvonat volt: a kő. ka­vics, homok, zúzott kő, a J­szai kikötő építéséhez ke­rült. A Szegedről induló te­hervagonok száma 7 269 volt 110 ezer tonna rako­mánnyal A legnagyobb föl­adó a Defag. szerfákat küld partnereinek, a gabonaipar búzát és kukoricát. Darab­áru is volt bőven. 51 ezer tonnát tett ki a tavalyi mennyisége: vagonokba raktak cipőt, kötöttárut, szerszámokat, bútorokat, s még sok egyebet. Az idei esztendő első hónapjában 570 vasúti kocsit raktak meg sze.aedj termékekkel és indítottak útnak a megren­delőkhöz. A tegnapi vasárnapon vi­szont senki sem hozott föl­adnivalót. Muladi József megemlített néhány nagv .ügvfelet" a faipar, a kn­belgvar. a gabonaipar. a ] paprikafeldolgozó ó* a hús­' ipar. A Tisza pálvaudvar'a érkező áruknak több mi it a 80 százalékát a szege-li Volán Vállalat rakja ki és szállítja el a címzettekhez. Sétálunk tovább a sínek mellett. Tűzifát raknak át a vagonból egy szürke színű teherautóra. Az algyői Áfész Tüzép telepére viszik, a teherkocsi sajátjuk. Nem messze tőlük csukott vagon­ból fehér port lapátolnak lovakkal vontatott spedite­rekre. A por nem por. ha­nem sé. A bőriparnak érke­zett. Farkas Ferenc és Csá­nyi Imre fuvarosok a vál­lalkozók. Farkas Ferenc mondja: — Családi vállalkozás, itt lapátol a feleségem és a fiam is. de vannak más se­gítőim is. Gyorsan és üte­mesen dolgozunk, mert az idő pér.z. Igaza van. de valószínű megéri nekik. A vasárnapi fuvayért 50 százalékkal töb­bet fizet a bőripar. Az „eredményt" szemlélteti, hogy fél óra múlva a fu­varos nem a kocsi bakiára ül. hogv a gyeplőt fogja, ha­nem elegáns Ford kocsijába. Irigység nélkül nézek után­na. ferde gondolataimat el­hessegetem. A következő vagon már (ires. Egyforma ládákat rak­tak át egy teherautó pótko­csijára. A Szegedi Ecset- és Seprűgyár rendelésére mesz­szi külföldről érkezett ser­tésszőr. Kínában rakták ha­jóra. maid Lengyelország­ban vasúti vagonba. A sze­gedi gyárban ecseteket ké­szítenek majd a kínai jó­sz&gpk szőréből. így kerek a világ. Autók, bilienpisök és Zetorral vontatottak. lovas­kocsik' és munkagépek vált­iá!: egymást a vagonok mel­lett. Égy vasúti teherpálya­udvar élete egv csendes va­sárnapi délelőtt. * Az év első hónapjában na­ponta 40—50 megrakott va­gon gurul a Tisza pályaud­varra. A fuvaroztatók több­sége. amit lehetett, decem­ber végéig elszállított, amit vár. az viszont még nem ér­A Volán markológépe rakja a teherautó platójára az öntödei homokot kezik „csőstül", legfeljebb csak csordogál. Hiába kínál a MÁV a csendesebb időkre 10 száz.alékos kedvezményt, s hiába számít föl az év végi hajrában 10 százalék többletet a fuvarozási szo­kások alig változtak az el­múlt esztendőkben. Talán az idén másképpen lesz? El­képzelhető. Fgyre többen vállalkoznak a hét végi mun­kákra. * A pályaudvar munkáját tegnap Bodor Ferenc rak­tárnok dirigálta. Magá­ról keveset, a vasút munká­járól többet és szívesebben beszélt. Társaival együtt szocialista brigádban dolgoz­nak. Fölajánlást is tettek a fölszabadulás 40. évforduló­jának és a közelgő párt­kongresszusnak a tiszteleté­re. Tavalyi eredményeik alapján elnyerték az Élüzem kitüntetést. Rajtuk már nem sok múlik, hogy a teherszál­lítás gyors és zavartalan le­gyen. A vasárnari munka a vasutasoknál egyáltalán nerrv újdonság. „Amióta vasút a vasút, mi vasárnap és ün­nepnap is dolgoztunk és ez­után sem lesz másképpen." Bodor Ferenc Mórahalmoa lakik, onnan jár be har« minchárom éve a szegedi Tisza pályaudvarra. A tegnapi vasárnapja ép-' pen olyan volt. mint a töb-' bi legfeljebb valamivel csendesebb. Gazdagh István Vihar Bár vasárnap több nyire sütött a nap, köz­ben tetemes károkat okozott országszerte a dühöngő szél. A vihar kéményeket döntött le, tetőket, vezetékeket ron­gált meg Szegeden is. Képes beszámolónk a 8. oldalon. Gyertyaszentelő. Ilyenkor esik gondol­kodóba ama nevezetes mézfaló. táncos, morgós, lalpnyalogató bundás, hogy azt mondja — Weöres Sándorral: „Kibújás vagy bebújás? Ez a gondom óriás!" Ám ha mindazt tudnánk, amit e jeles napon megtudtak a gyerekek, olyan jó nyolc­vanan. mind a múzeumi matiné vendégei — bizony, nemcsak a barna talpasra fi­gyelnénk ezentúl, ha időjóslathoz szeret­nénk jutni. Hisz a békapetétől a pálingig, a hernyótól a fecskéig, a tiszavirágtól a Nagy Liszlú felvétele kakukkig — mi minden van az élővilág­ban, mikhez zarándokolhatnánk, mint ele­ink Delphoiba. Valósággal irigyeltem a . csemetéket", akiket dr. Csizmazia György szólongatott így, szombaton délelőtt, mi­közben ellenállhatatlan dinamizmussal és játékos-szellemes humorral „vitte" őket a természet ezerszínébe. Hogy a múzeum és irigylésreméltó ifjú barátai milyen hasznce-tartós szövetséget kötöttek — megpróbálunk beszámolni róla az 5. oldalon. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! 75. évfolyam 28. szám 1985. február 4.; hétfő Ara: 1,80 forint

Next

/
Oldalképek
Tartalom