Délmagyarország, 1984. december (74. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-08 / 288. szám

Szombat, 1984. december 8. 5%: Találkozások Az autóversenyző Autóversenyző és szegedi ögyHréd. Pályaválasztásában legalább olyan éles kanyart vett, mint versenyző a mecseki kacskaringós úton. Most így vall jogi hivatásáról dr. Tandari János: — Ha tizedszer kellene szakmát választanom, újból itt találkoznánk. Alsóvároson nevelkedett, „ősszegedi". Édesapja vasúti ellenőr volt. Nagyon vonzódott a gépekhez, a műszaki berendezésekhez. „Ha gép közelébe kerültem, azonnal szétszedtem, de rendben össze is raktam. Nem tudtam ellenállni a kíváncsiságnak, milyen lehet belől a szerkezet." Gépipari technikumba iratkozott, azt tartotta, hogy az igazit választotta. — Tizennégy éves koromban ágy éreztem, hogy a gépipari technikum valóban férfias pálya. Szüleim is örültek, mivel ők műszaki embert szerettek volna belőlem faragni. A technikusi oklevéllel a zsebemben elmentem B vasúthoz dolgozni. Tandari János gyerekkorában !s önállóan cselekedett Elhatározta, hogy ügyvéd lesz. Valószínű sokat nyomott a latban Rényi Miklós ügyvéddel való barátsága. Nem volt könnyű bejutni az egyetemre, tizenhatszoros túljelentkezés ellenére is sikert könyvelhetett el. — Milyen volt az élete egyetemista korában? — A legbriliánsabb korszak a diákélet, szerettem vizsgázni, sikerélményt adott egy-egy vizsga. Olyan érzés, mint egy verseny. Szülei csekély anyagi támogatást adtak számára, de János a nyári szünetekben pincéreskedett a Balatonon. Nem tagadja, hogy jól keresett, megalapozta anyagilag a következő tanévet. Sikeres államvizsga után került a jelenlegi ügyvédi közösségbe, majd a bojtároskodóst a szakvizsgák követték, jelenleg ő a vezetője a közösségnek. A sikerélményt ma is nagyon lényegesnek tartja. — Miért? — Fontos m ember életében, pláne akkor, ha szereti azt, amit csinál. Különben mi inspitólná? Ellenkező esetben elhagyná a figyelme, a rizikófaktort a legalacsonyabbra csökkentené. — A versenyzésre is érvényes, hogy valaki kívánja a sikert, akarja. Különben kíváncsi lennék arra. hogyan lett ön autóversenyző. — Véletlenül. Bár. megjegyzem, hogy édesapám kerékpárversenyző volt, sokat mentem vele később motorversenyekre is. Nekünk egyébként se autónk nem volt. sem anyagi lehetőségünk. Teljesen zöldfülűként indultam barátommal, Antalffy Gyurkával egy versenyen. Pécsett a Mecsek-rallin. Másodosztályú verseny volt, s harmadikok lettünk. Fölváltva vezettünk, később egymás ellenfelei is lettünk autóversenyeken. — S a hires Ferjáncz—Tandari páros mikor alakult meg? — Az is a véletlenen múlott. A Bp. Volán egyesületben Perjáncz pórja családi okok miatt nem tudott indulni, s éppen egy EB-futam kezdődött. Ki legyen a társ? A vezetők is, de Attila is engem választott. Gondoltam, egy-két versenyen vele leszek, máig több mint száz versenyen hajtottunk együtt. Jelenleg Renault turbóval (200 lóerős) furikázunk. Sokáig beszélgettünk az autóversenyzők izgalmas föladatairól. Nekem bátorságuk mindig is tetszett, bár nem tudtam soha eldönteni, hogy a navigáció-e a nehezebb, vagy a vezetés. — Biztos, hogy a vezetés nehezebb. de vezetni nem lehet megbízható társ nélkül. Nekem el kell hinnem, hogy vezető társam elhiszi, amit mondok, és azt pontosan végre is hajtja. Abszolút bizalom, abszolút pontosság, s az autó tökéletes engedelmessége, ennyi az. egész, de ennek a három föltételnek szinkronban kell működni. Mint egy ragyogo zenekarnak. — Közel tíz esztendeje versenyeznek együtt. Válás? — Ma már mással nem is tudnám elképzelni. A magyar versenyzők közül Attila a legtehetségesebb Cb d leoiuefcbizliulubb. Lapozgatunk a versenynaptárban. — A legemlékezetesebb? — Az 1082-es esztendő, amikor éves összesítésben EB harmadikak lettünk. Üjsógoldalakat tenne ki csupán annak az évnek 14 nagy versenye, Görögországtól Belgiumig végigpásztázták Európát. S nem is oly egyszerű ralli-mérkőzések voltak. Á futamok színhelyére legalább egy héttel előbb oda kell érni, s alapos edzésekkel fölkészülni, a legaprólékosabban megismerni az utat. Túlságosan is szakmai ügy, hogy az 1500 kilométeres távon mekkora egyegy etap. azon belül is a gyorsasági szakaszok, ahol már lezárt és biztosított az autóút, ahol percenként indítják a kocsikat, s minden másodperc egy pontot jelent. „Ezeken a gyorsasági szakaszokon dől el a helyezések sorsa." Az utak különbözőek, aszfaltostól a poros kövesútig, minden fajta előfordul. „A gép és az ember szakító próbája. — A Forma—1-ről tudjuk, hogy csúcsmotorokkal futnak a versenyzők. Sokan cirkusznak tekintik. üzletnek. Mi a helyzet a ralit fronton. Amatörök, vagy profik gyülekezete? — Mi amatőrök vagyunk, bár az európai ralü élvonal profi. — Elnézést, komolyan veszi ezt • fajta autóversenyzést? — De még mennyire. Az utakon százezrek figyelik és drukkolnak nekünk. — Életveszély? — Soha nem érzek veszélyt, a versenyeken. A normális közúti autózásban már nagyobb a veszély. Balesetünk ugyan volt mór, de mindig megúsztuk sérülés nélkül. — Mit szól a családja? — Drukkolnak az eredménye kért, s azért is, hogy hagyjam abba. — Mikor mond búcsút? — Erre még a feleségemnek sem tudtam válaszolni. Nég> gyerekem van, s ez csak fokozxa a felelősségemet. Lehet, hogy a néző veszélyesebbnek látja » rallizást. én nem, különben bele sem ülnék a kocsiba. — Szegeden nincs ralliszahosztály? — Nincs. Két dolog is közrejátszik benne: az utak nem alkalmasak rá, és olyan anyaegyesület sincs, amely vállalná a fönntartását. — Sokat hallani manapság a Forma—1 magyarországi megrendezéséről. Van ennek reális lehetősége? — Szerintem igen, különben is ragyogó üzleti vállalkozás volna. Biztos vagyok benne, hogy előbb, vagy utóbb lesz Forma—1 futam hazánkban is. — ön szeretne Forma—1 versenyzője lenni? — Nem, az más vezetési stílust követel. — Mi szeretni való van a rallifásban? — Mint minden sportban, a győzni vágyás és ebben a sebesség imádata. Én síeltem, lovagoltam. motoroztam. Élmény, hogy az ember irányítja az eszközöket és ura a sebességnek. — Legközelebb hol versenyeznek? — Februárban lesz EB-futam Spanyolországban. Fontosnak tartom, mert egy jó indulás, évkezdet további inspirációt adhat. Végül megkérdeztem, hogy milyen autóval Indulnak. A mai Renault turbó helyett szeretnének egy Porschét, a Rotmanscég finanszírozza a Ferjáncz— Tandari páros kocsijait. Tátva maradt a szám. amikor meghallottam, hogy egy ralliautó 4—5 millió forintba kerül. Nem is olcsó sport ez, amatőr alapon. GAZDÁG11 ISTVÁN Befejezetlen kísérlet Gondolatok a Tisza-kutatásról Újsághír: Két napon át tartott a Magyar Tudományos Akadémia szegcdi bizottságának székházában a XV. Tisza-kutató ankét. A konferencián szovjet, magyar és jugoszláv kutatók 37 előadásban számoltak be a folyókutalásuk legújabb eredményeiről. N

ekifekszik a decemberi szél a Tiszának, s az haragjában hullámot vet. zöldeskék tajtékokat. Öreg. odvas fúzerdőben járok — a •wM itt alig él. kint száguld a vízen, folyó menti pusztán. Halk cserregéssel cinegék motoznak a piros szederlevetók közt. ágakon őszapók csilingelnek. A kék. magas égen fehér farkú réti sas köröz, szárnyai mozdulatlanul feszülnek, körözve vitorlázik Algyő felé. Csomoros nyárnak dőlve várok, közben a Tisza-kutató ankéton elhangzott új kutatási eredmények, problémák, gondolatok ülepednek az emlékek hullámaiból. Miért is fontos a Tisza-kutatás, s miért jó. ha erről tud az újságolvasó? Bár a hazai szakemberek már három évtizede megszállottan végzik a folyó és árterülete növény- és állatvilágának, törvényszerűségeinek. sajátos jelenségeinek feltárását! A kárpáti zúgó fenyvesektől ölelt hegyi Tiszától folyókilométerek százai kanyarognak a pipacsvirágos magyar Alföld fűzfaillatos vizéig. Országhatárokon át vándorol ősi folyónk. lomhán hömpölyög á „szőke víz" a Duna felé. E folyó közös kincsünk, összeköt népeket és tájakat, éppen ezért biológiai kutatásának kérdései, környezet- és természetvédelmi problémái együttes, összehangolt vizsgálatokat igényelnek a szovjet, magyar és jugoszláv biológusoktól Az elmúlt évek során már megtörtént a kaj>csolatfelvétel szegedi központunk és az Uzsgorodi Állami Egyetem munkatársai között Közös terveket dolgoztunk ki. kutatók cseréjére került sor. Jugoszláv kutatók is bekapcsolódtak a közös folyókutatásba. a Novi-vad-i Egyetem biológiai intézetének munkatársai. Így lett a Tisza élővilágának vizsgálata — a forrásvidéktől a torkolatig — nemzetközivé. Ez nagyon fontos eredmény. Nem egymástól elszigetelten folynak a vizsgálatok, hanem kölcsönösen összehangolva, egy módszerrel, azonos időpontú mintavételekkel, és összehasonlító, elemző feldolgozásokkal. M

a már világszerte elismert nézet, hogy a környezet« és természetvédelem problémáinak részleges vagy teljes feltárása és megoldása csak nemzetközi összefogással valósulhat meg. Így van ez — sőt fokozottan — egy olyan folyam életében, amelyik országhatárokon átlépve kanyarog. Az emberi tevékenység szennyet., mérgező anyagokat is juttat a folyóba — különböző ipari melléktermékek vegyületeit, rovarirtó szereket, műtrágya stb. —. s ezek elsősorban a vizek állatés növényvilágának pusztulásával járnak. Ezec túlaz ilyen folyóvíz sem ivásra, sem öntözésre, sem fürdésre nem. vagy alig használható. Ezeknek a károsodásoknak a megelőzését, jelzését, és az esetlegesen bekövetkezett probtömák ,,gyógyítását" is szolgálja a nemzetközi összefogás. Közös érdek a Fekete- és Fehér-Tisza hegyi szakaszain a növénytani, erdőhatár-kutatás. Az árvizek kialakulása bonyolult meteorológiai, vízrajzi okokrá vezethető vissza, de ugyanilyen fontosak a biológiai tényezők is. Ha a Tisza vízgyűjtő területén, az ukrán Kárpátokban, a hegyoldalakon. nincs erdőtakaró. amely gyökereivel és gyökereiben szivacsként visszatartsa a csapadékot, a télen lehullott óriás tömegű hó olvadáskor egyszerre lezúdul. Különösen azokban az években veszélyes az árhullám, amikor más mellékfolyók az alsó szakaszon már eleve megemelté«: a Tisza vízszintjét. Ez lelassítja a Kárpátokból lezúduló, rohanó víztömeget, és tartós, magas árhullám alakul ki. Árvízveszély! Az ungvári munkatársak helyesen ismerték fel ezt a komoly problémát, és kutatásaik a hegyi Tisza vízgyűjtőjén"! olyan intézkedéseket eredményeztek (erdőtelepítések), amelyek megakadályozzák a csapadék gyors lerohanását. megmentik a hegyoldalak élő. humuszos talaját, ami a helyi élővilág szempontjából is alapvetően fontos! Igen érdekes tapasztalatokról számoltak be a jugoszláv szakemberek a Bega-Tisza torkolatánál levő „Carska bora" ősmocsár vizsgálata során. A bakteriológiai, planktonanalízis, halbiológiai, madártani és emlőstani vizsgálatok a folyóvízzel feltöltött ottani halastavak ökoszisztémájában a mi. hasonló adottságú fehér-tavi halastavainknál is hasznosítható kutatásokra inspirál közös összefogással. E rövid cikkben nem szólhattunk az előadások sokszínű, szerteágazó kérdéseiről, amelyek színes virágcsokra feltétlen figyelmet érdemel. De egy közös megállapításuk még ide kívánkozik: a Tisza vizének, a tájnak minőségét az élővilág hozza létre és tartja fenn! Az esetleg bekövetkező romlást a vízi és a vízparti élővilág megváltozása okozza. S ezt a romlást az ember végzi, tudatosan-tudatlanul! E

bből követk°zik. hogy a Tisza vízminőség-védelme ökoszisztéma-védelme a vízi és vízparti táj-, növény-, állatvilág-védelmével és értő szabályozásával egyenlő. Az értő. megértő cselekvés nemcsak a szakemberekre, de mindanvnyiunkra tartozik! — hogy ez Tisza — élővilágénak kutatása befejezetlen kísérlet! — maradjon, értelmezve ezt bárhogyan, de a lényeg mindig maradjön meg „szőke" víznek élő víznek, zöldellő tavaszon, forró szere'emmel ölelt bujaságban, vertarannyal színezett mában. Elült a szél a folyón. Didergett a csomoros nyárfa, s én is. A gáton, a város felé ballagva, téli vadludak hangjai köszöntik a Tiszát... CSIZMA/,IÁ GYÜRGY Tóth Endre Koponyám röntgenképe Kiss Ferencnek Én már láttam magamat holtan, amilyen majd akkor leszek, mikor a hús lemállik rólam, s nem marad, csak a csontkeret. Kezembe adták röntgenképem, s bámulhattam zavartalan, milyen koponyát hordok régen. Mint idegent láttam magam. Hosszú koponya, magas homlok és két kiálló pofacsont, köztük vonalak, erek. pontok. — de hol a szellem, hol a gond? S riadt szemem kutatva nézte: hol az izmom, hol a szemem, s az agvvelőm, a tudat fészke, ahol a gondolat terem? Ám csak az üres vázat láttam, kontúrokat s üregeket. .. — Ennyi vagy hát a valóságban, ha burkodból kifejtenek, — szóltam magamhoz, leszámolva jövőmmel, mi illúzió; s mintha létünk is csalás volna, egyként pusztul, mi rossz, mi jó . S azóta azon kell töprengenem : én hordom-e csontvázamat, vagy a csontvázam cipel engem? s mikor jön el a pillanat, hogy lerakhassam önnön terhem, szétporladva, mint más anyag, s olyan alakot kell viselnem, milyet röntgenképem mutat? —