Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-10 / 264. szám

Szombat, 1984. november 10. 11 MAGAZIN Átadni a tapasztalatokat... Az emberek életében jelentős állomásnak számít, amikor elérik a nyugdíjkorhatárt, és több évtizedes munka után megérdemelt pihenőjüket tölthetik. Mégis különbözőképp reagálnak erre az eseményre. Vannak, akik elengedik magukat, mondván véget ért egy aktív, termékeny korszak, s mi lesz ezután, írut kezdjenek a megnövekedett szabad idővel. A többség azonban megpróbálja a kellemesebb oldalról megközelíteni ezt a megmásíthatatlan tényt, mégpedig úgy. hogy több időm lesz az unokákra, a családra, de a munkában szerzett tapasztalatok átadására is. Ezt az elvet vallja dr. Farsang Lászióné, a Csongrád megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetője. Közszeretetnek örvend a megye kereskedelmi dolgozóinak körében. Mindig segítőkész, fáradságot nem ismerő vezetőnek ismerhették meg megyeszerte. Elete egyik legjelentősebb állomásához érkezett hiszen több évtizedes eredményes numka után nyugállományba vonul. Az újságíró az első pillanatban nem is tudja, hogy kezdje a besaelgetést. Szerencsére dr. Farsang Lászlóné átsegíti az első akadozó mondaton. Mosolyogva, fiatalos • hévvel mesélni kezd életpályájának kezdetéről: — Békéscsabán születtem, s az érettségi után, 1950-ben már a Békés megyei Füszért Vállalat központjához kerültem. mint személyzeti-munkaügyi vezető. 1952-től a Békéscsabai Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója lettem Pártmegbízatás volt ez, és óriási feladatot jelentett, hogy igen kevés gyakorlattal mint nőt. vezető beosztásba helyeztek. Nagyon nehéz volt a kezdet, szerencsére olyan segítőpartnerekre találtam, mint Kolozsi Gyula és Kassai Béla áruforgalmi osztályvezetők, akiktől elleshettem a szakma minden csínját-bínját. Tőlük tanultam meg azt is, hogy nem az íróasztal mellől kell vezetni, hanem a személyes kapcsolatok elmélyítésével. (Dr. Farsang Lászlónét még ma is az irodájában legnehezebb megtalálni. Üzletekben, boltokbn. ünnepélyes megnyitókon, üléseken tudományos tanácskozásokon annál könnyebben ...) — Huszonnyolc évvel ezelőtt került Szegedre. Milyen új feladatokkal találkozott a szülővárostól 94 kilométerre? — 1956 elején jöttem Szegedre, amikor férjhez mentem. 1962ig a városi tanács kereskedelmi osztályának csoportvezetője, majd 1962-től osztályvezetője Voltam. Férjemmel együtt a jogtudományi egyetemet végeztük. Közel azonos ambíciók, képességek fűtöttek bennünket. , így együtt lényegesen könnyebb volt a tanulás Nagyon gyorsan megszerettem Szegedet, és az egyre ismétlődő feladatok megsokszorozták az erőm. Soha nem felejtem el. hogy az ellenforradalom időszakában állta ki a legnagyobb próbát a szocialista kereskedelem, A dolgozók a legnehezebb időben is helytálltak, nagy szerepet vállaltak az inflációs veszély és a gazdasági nehézségek leküzdésében. Az új állomást 1973. január £ jelentette, amikor a Csongrád megyei tanács kereskedelmi osztályvezetője lett. — Ez a megtisztelő feladat újabb munkát adott, hiszen meg kellett ismernem a Szegeden kívüli terület kereskedelmi helyzetét. meg kellett oldanunk a községek, kistelepülések ellátását. Szerencsére minden nehézség nélkül túljutottam a kezdeti gondokon, hiszen imádom a kereskedelmet, ezt a mindig mozgalmas, változatos pályát. — Milyen fejlődést mérhetett le. amióta a kereskedelemben tevékenykedik? — Életutamból mérhető a fejlődés. Már a IV. ötéves tervidó.szaktól kezdődően komoly sikereket értünk el a hálózatfejlesztésben. a vásárlási körülmények javításában. Kiemelkedő volt az V. ötéves tervidőszak hálózatfejlesztése. amikor a Hungária Szálloda, a Szeged Nagyáruház, a koordinált raktárház megkezdte üzemelését,, és a városközpontok rekonstrukciója során korszerű szaküzletek segítették a lakosság zavartalan ellátását. Nagö.'+é.j-lődést tapasztalhattam . a községekben. hiszen valamenvnVi 'településen az igénveknsk mégfefelö 'A BC -áruházak, vendéglátó egységek es iparcikkszaküzletek nyíltak Az életszínvonal emelkedésének egyik bizonyítéka. hogy megyénkben az egy lakosra jutó kereskedelmi íorgajom a megyék sorrendjében a 2—3. helyen áll. A kiskereskedelmi forgalom 35 év alatt közel tizenhétszeresére nőtt. — Munkájának volt ars poétikája? — Egy kereskedelmi vezető csak a párt- es a tanácsi vezetők segítségével, együttműködéssel tud jó eredményeket elérni. Eddigi munkám során azon fáradoztam, hogy a lakosság ellátása minél színvonalasabb, változatosabb legyen a mai követelményeknek megfelelően, a nehezebb gazdasági feltételek között is. Fontos a kereskedelmi dolgozók képviselete, munkakörülményeik, helyzetük állandó javítása. — Elégedett embernek vallja magát? — Feltétlenül Munkatársaimmal őszinte, elvtársi légkörben dolgozhattam, az ő segítségükkel érhettem el ezeket az eredménveke+, nekik köszönhetem, hogv elégedett embernek vallhatom magam. Munkámat anyagilag, erkölcsileg megbecsülték, es abban a szakmában dolgozhattam, amelyre az életemet tettem. Magánéletemben voltak szomorú események, hiszen a férjem 1970-ben meghalt. — önkéntelenül adódik a zárókérdés. Hogyan tovább? — A lánvom a Budai Kerületi Bíróság dolgozója, és van egy 15 hónapos unokám. Azt hiszem, Józsi kára is több időm lesz ezután. A kereskedelemtől nem tudok elszakadni Ezután a fiatalok nevelésével foglalkozom, fontos célom, hogy átadjam a tapasztalatokat. Nem esem kétségbe. hiszen a nyugdíjasévekre is tartogattam magamnak megoldandó feladatokat. * ..A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Farsang Lászlónénak munkája elismeréseként a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta november 7~e alkalmából." BAGAMÉRY LÁSZLÓ Kultúra és demokrácia M

i sem volna egyszerűbb, mint azt mondani, hogy a kultura mindig is édestestvére volt a demokráciának. Hjszen a görög demokrácia teremtette meg a görög kultúrát. Akkoriban játszották Aiszkhülosz. Szophoklész és Euripidész drámáit, akkoriban tanított Szókratész és Platón. A demokrácia hozta létre a holland festészetet. az teremtette meg Spinoza filozófiáját stb. Igen ám. csakhogy tudjuk, 'adott körülmények között a nem demokratikus idők ís talajává váltak igen sok kulturális teljesítménynek. Elég arra gondolnunk, hogy például a Horthy-korszakban jött létre az a nagy irodalom, melyet József Attila. Babits Mihály,, Radnóti Miklós képviseltek, ez az időszak hozta létre Szent-Györgyi Albert felfedezéseit stb. Tehát nem érvényes az az elmélet, mely közvetlen viszonyt teremt a kultúra es a demokrácia között. Még inkább ez a helyzet a tudományos felfedezésekkel. Értékük ugyanis semmiképpen sem attól függ. hogy hányan fogadják el, és hányan nem. A tudomány akkor is igaz lehet, ha csak néhányan állnak mellette. (Persze akkor is, ha tömegeket győz meg.) Egyszóval sokkal bonyolultabb a viszony a demokrácia és a kultúra között, mint hinnénk, sokkal összetettebb, mint az az első pillanatban látszik. Mindenesetre bizonyos, hogy a kultúra egyes tendenciái csupán akkor igazán demokratikusak, ha később, a fejlődés folyamán rájönnek az emberek, hogy ez a kultúra valóban kell nekik, mert így igaz. Viszont semmiképpen 6em szabad elfelejtenünk, hogy a kultúrának van egy olyan területe, mely feltétlenül demokratikus. mely minden képpen a néptömegekért van. mégpedig a kultúra propagandája, a kultúra 1 szervezeti „felépítése, a kultúrházak tevékenysége, és ezzel összefüggésben az úgynevezett tömegkultúra, mégpedig az a tömegkultúra. melyet a televízió, a rádió és a többi tömegkommunikációs eszköz közvetít a tömegekhez. Nem hiszem, hogy akár a rádióban, akár a televízióban csupán azok a gondolatok hangzanak el. melyek napjainkban közvetlenül a tömegekhez szólnak. Erről szó sincs. De igen's bizonyos, hogy egészében a televízió és a rádió azt a tömegkultúrát közvetíti, mely szinte közvetlenül befolyásolhatja az emberek kulturális színvonalát.' S

itt a szórakoztatásról van szó. Az emberek, a néptömegek valóban szeretnek szórakozni. Az úgynevezett szórakoztatóiparnak emészthető, viszonylag könnyen feldolgozható, de ugyanakkor színvonalas szórakozást kell biztosítania. A színvonalas szórakozás nagyon sok mindent jelent. Jelentheti a labdarúgó-mérkőzésektől kezdve egészen az úgynevezett könnyűzenéig a teljes skálát, mely ha valóban szórakoztató, ha valóban fordulatos, akkor adott esetben közelebb hozhatja az emberekhez a valóságos kultúrát. A tömegkommunikációs eszközöknek meg kell találniuk azokat a funkcióikat, melyek a tömegeket a kultúra felé fordítják. Egy-egy színházi előadás bizonyos értelemben „avantgarde". Lehet avantgarde. hiszen esetleg egy-egy házi előadás valamiféle áttörést hajthat végre, bár előbb keveseknél, mert azt a bizonyos színházi előadást legfeljebb ötvenezer ember nézi meg. Viszont a tömegkommunikáció ilyen kísérletre legtöbbször alkalmatlan. Vagy ha alkalmas, akkor kivételképpen fordulhat elő az ilyenfajta nróbálkozás Ellenben ezek a tömegkommunikációs eszközök alkalmasak arra, hogy az embereket orientálják. Például, hogy bemutassák a legfontosabb részleteket egy-egv operából, képernyőre vagy mikrofon elé hozzák a legéruekesebb verseke;, es ígv vágyat keltsenek az embe- | rekben: látogassák a színházakat, az előadóesteket. képtárakat, illetve a koncerttermeket. Ez a művészet propagandája. H

asonló a helyzet az egész művészetiparral, vagyis a szórakoztatóiparral. Világos. hogy a művészetipar más jellegű, mint a teljesen egyedi művészet. Hiszen egv festményt a kiállítóteremben néhány ezer ember lát csupán, a művészetipar termékeit viszont sok millióan látják, hallják vagy éppen használják. A müvészetiparnak ezért van fokozott felelőssége, amelynek lényege abban áll, hogy eléggé demokratikus tud-e lenni, vonzza-e a közönség érdeklődését a művészethez vagy ellenkezőleg: eltávolítja tőle. Mert például Johan Strauss vagy Offenbach még a művészethez vonzották az embereket a West Side Story szintén, de a giccs csupán távoltarthatja az embereket tőle. S ebből a szempontból kell j megítéilni a tömegkommuniká- | ciós eszközök viszonyát például a tudományhoz is. A tudomá- i nyos ismeretterjesztés igen el- I terjedt a rádióban és a televízióban. De a rádió vagy a televt- ' zió nem adhatnak olyan értelemben igazi tudományt. ahogyan például az egyetemek. Vi- i szont felkelthetik a széles tömegek érdeklődését egyes tudományos kérdések iránt De csak j akkor, ha nem valamiféle kül- ; sődleges szenzációval szolgálnak, j hanem a valódi tudomány tanul- 1 ságai alapján terjesztik az ismereteket. L

átiuk tehát, hogy a kultúra természetes módon képes demokratikussá válni, és a kulturális intézmények feladata az, hogy minden formáját közvetítsék a néptömegeknek, vagyis érvénvesit6ék a kultúrában benne rejlő demokratizmust H. I. -1 Schiller évfordulói i E

gy-egy történelmi esemenv. vagy nagy alkotó emléket idézzük. Schiller. Goethe mellett, a legnagyobb nemet költő, kettőszázhuszonöt évvel ezelőtt született, s az évforduló ürügyen megpróbálkozhatunk azzal hogy szoborrá merevedett, klasszikus alakját valódi nagyságában állítsuk magunk elé. Mert már a szobor is csal: mégpedig epp a legnevezeteseob amely Goethevei. a halhatatlan barattal. költő- es küzdőtárssal együtt ábrazolja. Az efféle párbaállítás mindig hamisítás is. amikor szinte sziámi ikrekként kapcsol össze önállóan megálló óriásokat — Bachot és Hándelt. Rousseau-t és Voltaire-t. Marxot és Engelst, Aranyt és Petőfit Bartókot és, Kodályt. Az egyenlősdiben a párásnak egyik vagy mindkét tagja rosszul járt. mert saját nagysága lesz csonkává. Goethe, ugye. mennyivel többet élt. es mennyivel többet is teremtett, no de mennyivel megalkuvóbb (vagy szebben mondjuk: „realistább") volt mint Schiller: fóminiszteri pozíciójában mennyivel nyugodtabban dolgozhatott. Kettejük közül pedig Schiller a lángolóbb szellem, ci a jó értelemben vett idealista, a német felvilágosodás sokszor kusza világnézetű, ámde ragyogó harcosa. S

chiller nagyságát épp az fedi el. hogy amit létrehozott, egész kultúránknak (a magyar irodalomnak is) részévé valt. beépült mindannyiunk tudatába: megannyi saját korában friss meg'latása közhellyé szürkült. Csakhogy a közhelyek Jo vésze azért közhely, mert igaz. és épp ezért köztulajdon. — A társadalmi igazságtalanság miati bűnözővé lett nagv személyiség lázadásának rablóromantikája (Haramiák) •> művészet lélek- és társadalomnemesítő hivatásának és hatásának megfogalmazása, a Szépségnek az élet fölé (vagy helyére?) állítása, a munka, a szakértelem a szorgalom dicsőítése (Ének a harangról). a népi összefogás a demokratizmus meghirdetése. és folytathatnók oldalakon át. Persze. Schillernél csak polgári demokratizmusról van szó. de a háttér, sőt a hajtóerő már a nép. Nem véletlen, hogy a mondabeli Teli Vilmos számunkra is szinte mitológiai hős kulcsfigura. Megformálnia. Schiller, azonban sosem volt a történelem játékszere, hanem forrongó művész. noha csak a feudális abszolutizmus ellenfele, ezáltal mégis minden elnyomás ellen küzd bár jól látta a kispolgári korlátóitságot es korlátozottságot is fÁrmány és szerelem). S nem volt-e he'vénvaló példa ez egy felféudális országban, nálunk is. egészen a felszabadulásig? Léteznének-e. s vajon milyenek volnának Arany balladái a s-chilleri minta nélkül? A történelem mozgásának, a személyiség szerepének a determináltság és a szabad döntés dialektikájának van-e mélyebb művészi ábrázolása, mint Wallenstein drámai eposza? S nincs-e benne, de Schiller megannyi mas művében is a harmincéves háború pusztításától a feudális önkényben való megrekedésen. a Habsburg-hatalmon a kiskirályokig, es a nagy elnyomók uralmán, az elvetélt lorradalmakon át. szinte századunkig az egész német nyomorúság? A másik oldalon pedig a szabadság, a szépség és a nemes kötelesség kanti kultuszán túl ez öröm jogának meghirdetése? Ez a reménybeli Öröm aztán Beethoven zenéjében szárnyal egészen — megintcsak schilleri kifejezéssel — az istenülésig. N

em. Schillerről nem lehet csak néhány sort írni. Inkább további évfordulóját említjük: épp kétszáz éve. hogy a hercegi gazdája által rákényszerített katonaorvosi szolgálatból megszökve, a színháznak - szenteli magát, és folyóiratával elindítja az egész Shakespeare utáni színműirodalom és színjátszás elméleti reformját. Százkilencven éve köt mindhalálie tartó barátságot Goethével éppúgy. mint a korabeli természettudományossáe legkiemelkedőbb alak iával. Humbolttal. Száznyolcvan éve írja meg a Tell-t. hogy egv évre rá elpusztítsa a hajsza a Puszta megélhetésért való küzdelem és a közelmúltig ; szinte ..kötelező" költőbetegség: a tüdőbaj. Negyvenhat évével manapság még az alkotó: pálya fölfelé ívelő szakaszában lehetne. . LRISTÓ NAGY ISTVÁN