Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-10 / 264. szám

Szombat, 1984. november 10. 11 Tudománytár E

gy évvel ezelőtt indította útjára bővített utánnyomás-sorozatát a Könyvértékesítő Vállalat. E rejtélyes meghatározás azt jelenti. hogy gondozásában olyan, klasszikus tudományos művek jelennek meg. amelyekre ma is szükségük van ^ hazai pzakombereknek. Minden kötethez eligazító előszó vagy utószó, kisérőtanulmány, vagy bibliográfiai függelék járul. A sorozat első kötete az egyetlen nagy ógörög—magyeir szótár utánnyomása. Eredetileg 1875-ben jelent meg, és ez a második kiadása A műből eddig már több mint 3000 példány fogyott el. Második kötetként a Magyarország honismereti irodalmát összefoglaló könyvészeti összeállítást adtak közre. Ez a kötet a helytörténészek, honismereti kutatók legfontosabb kézikönyve. Első kiadásban 1944-ben jelent meg, de mo6t a szakemberek az eredeti mű kibővített kiadását készítették el. A kötet szerzője, Bodor Antal ugyanis csak 1940-ig dolgozta fel témakörét, az új kiadás pedig 1944-ig tekinti át a hazánk egyes tájegységeiről. városairól, községeiről, falvairól megjelent egykorú helytörténeti kiadványokat A sorozat harmadik kötete nemrégiben látott napvilágot Magyar családtörténeti és címertani irodalom 1561—10*4 címmel. Ez a munka nagyban segíti a régi családok és a családi címerek történetével foglalkozók munkáját hiszen öszszegzi az eddigi nagy kutatásokat. Idén még öt kötet jelenik meg a Könyvértékesítő Vállalat Tudománytár elnevezésű utánnyomás-sorozatában. Hamarosan napvilágot lát Fináczy Ernőnek az ókori nevelésről írt egykori egyetemi tankönyve, mely a neves. professzor négykötetes egyetemes neveléstörténetének első kötete, é6 a tervek szerint a 'sorozat további kötetei is folyamatosan megjelennek. U

gyancsak ériékes szakkönyv volt már 1942ben is Gulyás Pál A bibliográfia kézikönyve című, kétkötetes összeállítása, melynek első része bevezető jellegű, a második viszont az addig megjelent legfontosabb külföldi és magyar bibliográfiai szakkönyvek és szakcikkek leírását tartalmazta. Ugyancsak utánnyomásban lát napvilágot Kiss Áron 1891-ben készített Magyar gyermekjáték-gyűjteménye. Kiss Áron nevét ma i már aránylag kevesen ismerik, pedig gyűjteménye rendkívül értékes alapmű. Kodály Zoltán és Bartók Béla már az 1930-as években is felhívta rá, illetve ' gyűjteményére a szakemberek figyelmét, de úgy látszik ke- j vesen figyeltek fel a jeles pedagógusra, hiszen majd 100 évet kellett várni, hogy az ország valamennyi vármegyéjéből kapott gyermekjáték-leírásait ismét olvashassa a néprajz iránt érdeklődő szakember. Szentpétery Imre. a bölcsészettudományi kar ismert professzora volt a két világháború közötti Időszakban. A sorozatban most két értékes szakj könyve egy kötetbe sűrítve ie-j Ienik meg Az egyik, az- 1912ben írt Oklevcltani naptára, ai másik az 1923-ban kiadott j Chronológiája. A kptet új címe ez lesz: A kronológia kézikönyve. Szintén nem egyszerű utánnyomásról van szó. hanem a kötetben helyet kaptak azok a megjegyzések, kiegészítések is. amelyeket Szentpeterv Imre 1940 körül vetett papírra, de azok már nyomtatasban nem jelenhettek meg. M

ég egy kötet jelenik meg a sorozatban, s talán ezt várja a legnagyobb érdeklődéssel a történelem iránt érdeklődő olvasók tábora. E kötet ugyanis egyetlen nagy Ökori lexikonunk utánnyomása lesz. E müvet a századfordulón Pecz Vilmos szerkesztette, és ; akkor két hatalmas kötetben adták közre, mintegy 2500 nyomtatott oldalon I I)R. GAZDA ISTVÁN MARX TÉR AUTÓBUSZMEGÁLLÓ PAVILONOK Beszélő viszonyban a környe; 1. ELŐZMÉNYEK. Még a múlt év végén jó néhány levél, bejelentés, felháborodott telefon jelezte, hogy szaporodóban a városképet rongáló pavilonok, bódék, utcai árusítóhelyek, butikok, sebtében összeeszkábált kulipintyók. Olyannyira erös volt a lakosság nyomása, hogy a lapunkhoz, a Szegedi Városszépítő Egyesület nevére érkező levelek hatására és az egyesület javaslatára a városi tanács elrendelte a Dugonics téri és a Csongrádi sugárúton, a Diófával szemközti parktükörben fölépített pavilon lebontását. S az ez év elején hozott határozat értelmében felülvizsgálják a még meglevő hasonló építmények állapotát, városképhez való alkalmazkodását, funkcióját, újakat pedig az eddigieknél körültekintőbb és alaposabb felmérések után engedélyeznek. Ugyanakkor a városi tanács megbízta a Szegeden működő, három tervezéssel foglalkozó intézményt, hogy dolgozzák ki elképzelésüket a városképbe illeszkedő, jól funkcionáló mobil pavilonrendszer megvalósítására. S itt álljunk meg egy pillanatra. Gazdasági életünkben néhány évvel ezelőtt kinyílt egy szelep, mely nagyobb teret enged a kisiparosoknak, kiskereskedőknek, sarkallja, inspirálja a magánerős vállalkozásokat, mindenekelőtt a társadalmi igények, a szolgáltatások kielégítése érdekében. A szelep megnyitásával robbanásszerűen jelentkeztek az igények a maszek cipésztől, a lángossütőn át a butikosokig. Csakhogy ... Valami megzavarta a társadalmi egyensúlyt. Míg az egyik oldalon vállalkozások, igények lángja csapott magasra, a feltételrendszer nem volt meg, a hatóságokat fölkészületlenül érte e vállalkozási kedv, s hiába nyomoztak, nincs annyi üzlethelyiség, garázs, üresen álló műhely, mely kielégítette volna a jelentkezőket. Így hát kissé lejjebb tették a mércét, s egymás után adtak építési engedélyt bódékra, pavilonokra, kócerájokra. Az egyensúly visszaállítása, a harmonikus városkép továbbfejlesztése közös feladat — vállalkozók, építészek, városi vezetők, iparosok, kereskedők, s valamennyi ünje közös ügye. 2. A TERVEK. A közelmúltban megfogalmazódtak az első elképzelések. A DÉLTERV-nél, Palánkai Tibor, a CSOMITERV-nél Szekeres Mihály, a Szegedi Tervező Szövetkezetnél pedig Beke Rudolf vállalkozott erre a nem kis feladatra. Mindenekelőtt megtörtént a „Világ újrafelosztása", azaz Palánkai Tibor elsősorban a Belváros tereire, foghíjaira és Tarjánba; Szekeres Mihály az Északi városrészbe és Kiskundorozsmára; Beke Rudolf pedig többek között a Marx téri buszpályaudvar mellé, az Indóház térre, a Szivárványkitérőhöz készített elképzeléseket. Mindhárom tervező munkájának alapját egy flexibilis, könnyen variálható, egyszerű anyagokból megépíthető és íejleszthető tervcsalád kidolgozása képezte. Arra is ügyeltek, hogy ezek az új pavilonok könnyen csatlakoztathatók legyenek a meglevő víz-, csatorna- és fűtésrendszerekhez. , De nézzük sorjában. Palánkni Tibor kapta talán a legnehezebb feladatot, amikor a Belváros egységes, száz éve épült eklektikus épületegyüttesébe jól alkalmazkodó pavilonterveket készített. Fontosnak tartotta tervei kialakításakor, hogy ezek a majdani új pavilonok ,.beszélő viszonyban" legyenek környezetükkel. Elkép/elesei szerint a Kisszínház mögött épülne sokféle funkciót ellátó ba/arsor; hasznos, és az idegenforgalmi szezonban bizonyára népszerű pavilonoknak adhatna helyt ,iz. új könyvtár mögötti terület; igények és ellenvélemények kero.szHüzében kell megoldania az Aradi vértanúk terének bódéügyeit; de elképzelései kiterjedlek Tarján szabad területeire, s minden remény megvan arra, hogy például a Szilléri sugárút és Retek utca környéke ne keltsen olyan szörnyú zavaros képet, mint a Vízitorony tér. Szekeres Mihály pavilontervcsaládja tulajdonképpen egy modulrendszer. A sejtszerűen növelhető, egymáshoz kapcsolódó, többféle fedésmogoldással kialakítható, változatos homlokzati megjelenést nyújtó pavilonok készülhetnek fémből, fából, betonból, üvegből; cseréi)-, pala-, bádog-, réz- vagy műanyag tetővel; alkalmasak iparosoknak (műhely plusz üzlettér), műhelyeknek, de üzleteknek (eladótér plusz raktár), lángossütöknek (munkahely, raktár, kiszolgálóhelyiség), s még mini gyógyszertárnak, lakónegyedi postahivatalnak, étteremnek, ifjúsági presszónak, buszindító-állomásnak is. A tervek szerint könnyűszerkezetes vázzal és ponyvatakarással — idényjelleggel — piaci standok is kialakíthatók, melyek esetleg tavasztól őszig bérelhetők. Alkalmas iparosháznak — olyan felfűzött pavilonsornak, ahol műhely, eladótér és raktár mellett közös szociális helyiség szolgálja az igényeket. Ezek a pavilonok az Északi városrészben a Diófa és az ABC-áruház környékén, az azzal szemközti területen, valamint Kiskundorozsmán valósulnának meg. Beke Rudolf a Marx téri autóbuszállomáshoz csatlakoztatná esővédő tetővel a pavilonsorát, ahol helyet kaphatna a pattogatottkukorica-árus és a műköszörűs, a fagylaltos és dohányboltos, a hírlapárus és a kenyeres. Másik helyszín az Indóház tér, ahol gyorsbüfére gondoltak, a Szivárvány-kitérő, ahol egymás mellett lenne virágbolt, butik és dohány-, ajándékárusítóhely, valamint az Úttörő tér és a Faragó utca 26. szám alatti telek. Terveiket az építészek közszemlére is bocsátották a Somogyikönyvtár első emeleti termében. A kiállításhoz kapcsolódva a közelmúltban beszélgetést szerveztek a Szegedi Városszépítő Egyesület és a Somogyi-könyvtár kezdeményezésére. 3. VÉLEMÉNYEK, VITÁK. Jó ötlet volt erre a találkozásra a nagyközönség mellett szakembereket is meghívni. Így a vendégek között ott volt Báló László, aki a városi tanács építési osztályát képviselte. Benes József festőművész, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége szegedi csoportjának titkára, Borvendég Béla építész, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke, a DÉLTERV igazgatóhelyettese, Nóvák István, a CSOMITERV építésze, a MÉSZ szegedi csoportjának titkára és Szuromi Pál művészeti író, A vélemények igencsak megoszlottak. A tanács eredetileg keretjellegű megbízásokat adQtt,. a .tervezők, viszont csak konkrét közegben tudták elképzelni ötleteiket. Nem biztos, hogy ezek a tervek éppen a valós igényeket és a mai realitásokat tükrözik. Például hiába születik elképzelés lakótelepi mini gyógyszertárakra, apró postákra, buszállomásokra, ha ez az elképzelés nem találkozik a Gyógyszertári Központ, a posta vagy a Volán, illetve az SZKV terveivel. S hiába születik a pauszon nyilvános W. C.. iparosház vagy butik, ha a kereskedelmi osztály dossziéiban nincs elég ilyen irányú kérelem. S ha van is szándék, ki építi meg, mely üzemek, vállalatok összefogásával szállítják majd az elemeket (s milyen szériában?), nem is beszélve arról, mennyibe fog kerülni?! Arról is megoszlottak a vélemények, hogy vajon nem lenne-e szerencsésebb fölmérni a városban levő üzlethelyiségeket, hogy optimálisan használják-e ki azokat, az esetlegesen felszabaduló helyiségek nem csökkenthetnék-e a pavilonok szaporodását? Mert van abban valami igazság, amit az egyik hozzászóló hangsúlyozott: nem lehet olyan kevés, hogy sok ne volna! De ha már az építészek, várostervezők elképzeléseiben nem születhet meg annak idején az épületekkel együtt minden majdani, nem tervezhető igény, ezt az „építészeti pótcselekvést" igyekezzünk minél tisztességesebben, körültekintőbben, esztétikusabban és hasznosabban kielégíteni. Ügy, hogy valóban „beszélő viszonyban" legyenek környezetükkel, ami jelentheti azt. hogy a Belvárosban például feltűnés nélkül simul az épületekhez, s azt is, hogy a lakótelepek egyenházai között — mintegy brosstű — fölhívja magára a figyelmet különleges formájával, élénk színeivel, figyelemfelhívó betűivel... Egy biztos, a nyilvánosság előtt, a demokrácia játékszabályainak betartásával megszületett az első lépés a városkép védelmében. A következőket is ilyen kontroll kell hogy kísérje. (Fönti rajzunkon Beke Rudolf pavilonsora, lent Palánkai Tibor terve a Szilléri sugárút és Retek utca sarkára, mellette Szekeres Mihály rajza.) TANDI LAJOS KÖRÚT FELÖLI NÉZET