Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-03 / 259. szám

Sw>m!»at, 1984. november 3. MAGAZIN Makói képeslap Megyénk első felszabadult városa Makó volt — bár ak­kor még Csanád megye szék­helyeként tartottuk számon. A felszabadulás 40. évfordu­lójára szánt városbemutató sorozatunkban most a makói képeslap következik. József Attila és Erdei Ferenc váro­sának négy történelmi évti­zedét próbáljuk fölvillantani mostani „képeslapunkon". Októbertől áprilisig A törvényes rend helyreáll... Nincs már messze Jeruzsálemtől Pillantás a múltba: jeles tör­ténészek, tudós nyelvészek ku­tatásai bizonyítják, hogy maga a város is a Maros vizében fo­gant. A folyó nemcsak hallal táplálta a partjára telepedett embert hanem áradásaival — mint a Nílus Egyiptom földiét — súrún megtermékenyítette a mezőket. Tutajozni lehetett a folyón: útja volt a sónak, fának, fontos ütőere a korai kereske­delemnek. Háborús időkben vé­delmet is adott s vesztőhelyet a betörő ellenségnek. A ráros jeles kis vadonatúj múzeumában az állandó kiállí­tás ezt a címet viseli: A 700 éves Makó. A várossá alakulás története valóban valahol a XII—XIII. században gyökere­.zik. Az Anjou királyok korából — 1337-ből — már hiteles to­pográfiai leírás maradt ránk Makóról. Ám az igazi városhoz — mondhatjuk bátran — olyan messze volt „ö", mint hajdani vitéz tulajdonosa Jeruzzsálem­héz. Valódi" várhsfcá alakulásnak a történelmi lehetősége csak 1944. szeptember végén érkezett el szzámára. Jeles írónk Darvas József azt állította egykoron szülővárosá­ról, Orosházáról, hogy az a ..leg­nagyobb magyar falu". Akkor ő bizonyosan (ma már teliesen bi­zonyosan) tévedett. Mert a „leg­nagyobb magyar falu" az Alföl­dön bizony Makó volt. Falusias volta a mai napig sem tűnt el egészen, s még sokáig megma­rad Újvárosban. Honvédban. Ci­gánybécsben meg Bulyákban. Dehát a századfordulón még, amikor virágzó megyeszékhely­nek szzámított, nagyobb „város" volt, mint Miskolc, nagyobb, mint Székesfehérvár és nagyobb, mint Kolozsvár. Reizner Jáno6 jeles szegedi helytörténész írja ezt róla a századfordulón. Negyven évvel a felszabadulás után már megmondhatjuk bát­ran: nem áll a réei közmon­dás. Nincs már olyan messze, ami a várossá válást illeti Ma­kó Jeruzsálemhez, mint akár­csak apáink, nagyszüleink ide­jében. Jóllehet a felszabadulást kö­vető első évtizedek még nem hozták meg a város számára a lehetőségeket. Gyáripara úgy­szólván semmi sem volt. A jobb megélhetés szinte minden for­rását a vöröshagyma termeszté­se es eladása jelentette. A szo­cialista iparosítás első lépcsőjé­ből ..simán" kimaradt a város. Az 1960-as évek második feléig egyetlen nagyobb ipari bázis sem iött létre Makón. A régen esedékes nagy ipari fellendülés­re csak szocialista iparfejleszté­sünk második ütemében került sor. Az ország es a megye olyan rangos nagyvállalatai, mint a Medicor, a Fegyver- es Gázké­szülékek Gyára, a Redönvgyár­tó Vállalat, a Szegedi Paprika­feldolgozó. a Hódgép. a Hódi­Köt alapítottak gyárakat, leány­vállalatokat. Megnyílt a város szimbolikus kapuja a nagyobb fővárosi es megyei ipari szövet­kezetek előtt is. Napjainkban csupán a makói, központi Isz-ek száma nyolc. Hirtelenjében pe­dig azt is nehéz lenne megmon­dani. hogy a fővárosi, a szege­di és más helységekben levő anyaszövetkezeteknek hány ki­sebb-nagyobb termelőüzemük van Makón és a váro6 térségé­ben. Az ipartelepítés nagv hullá­ma éppencsak megcsillapodott, máris kezdődött a megújulás hulláma. Mostanára ezek a gyá­rak igen jó műszaki színvonal­ra fejlődtek. Termékeik a nem­zetközi piacokon is rendesen megállják a helyüket. Teljesen megújult s jócskán megnagyob­bodott a FÉG makói gyára, a Medicor kórházberendezések gyára, a Redőnygyártó Vállalat, a Béke Vegyesipari Szövetkezet, a kolbászavár a .sai tüzem és a Taurus makói gyára E kissé megkésett, de valósá­gos helyi ipari forradalom hatá­sára alapvetően változtak meg a városban a munka- és életkö­rülmények is, s összehasonlít­hatatlanul jobb körülményeket biztosítottak a munkához, a munkás életszínvonal helyi ja­vulásához. A város új. immár szocialista alapokon nyugvó ipara a hazai ellátás igényeinek kielégítése mellett egyre nagyobb súllyal jelentkezik népgazdaságunk áru­exportjában is. Gyakorlatilag immár a világ minden tájára el­jutnak a makói ipar termékei. A város mezőgazdaságáról szólva nem is olyan eredmé­nyekről tehetünk említést, ame­lyek méltán reprezentálják, azt hogy nincs már olyan messze „Makó Jeruzsálemtől". Mert vall­juk be őszzintén: ez a több év­százados, keserű, ironikus böl­cselkedés egy kicsit mindig sa­ját elmaradásunk beismerését, a helyzetünkért érzett keserűsé­günket szimbolizálta. Az átszer­vezés és az egyesülések után vé­gül négy tsz és egy mezőgazda­sági szakszövetkezet az idekap­csolódó városkörnyéki községek­ben pedig hat tsz maradt meg végérvényesen. Számos nehéz évnek kellett elmúlnia, amíg végre valahára kialakult szoci­alista keretek hasonló tartalom­mal telítődhettek meg. A makói és a térségi mezőgazdasági üze­mek most már megyei és orszá­gos összzehasonlításban is kivá­lóan megállják a helyüket. A mostanihoz hasonló lét- és élet­biztonságot a parasztság Makón a múltban soha nem érezhe­tett. A bonyolult termelőeszközök, gépek, technológiák megjelenese mind az iparban, mind pedig a mezőgazdaságban megkövetel­ték — mi több: kikénvszeritet­ték — az alapos tanulást. S ez a technikai szellemi forradalom a dolgozók politikai öntudatá­ban is mélyre ható változáso­kat eredményezett. Napjainkban a makói ipari munkásság és a helyi nagyüzemi parasztság po­litikai magatartása — a szoci­alista társadalom iránti elkö­telezettsége — immár meghatá­rozó. Ezt mutatja egyebek kö­zött politikai szervezettségük, a munkában való helytállásuk és igen élénk közéletiséeük. Az utóbbi három ötéves terv­ben "nagyon megváltozott Makó arculata. Ma mái" magas színvo­nalú a lakosság egészségügyi, szociális vedelnie, összehasonlít­hatatlanul jobbak az oktatás, a közművelődés feltételei, bővült a kereskedelem és a vendéglátás kiszolgáló hálózata. Az utolsó tizenöt év alatt 3 " ezer 577 lakás' épült. Gyakorla­tilag minden harmadik lakás fel­újításra került ebben az időben a városban. Gombamódra nőttek ki például a hajdani vetemenyes kertek helyén a legújabb geriz­desi, kertvárosi lakótelep házai, meghitt üdülő-övezeti hangula­tot árasztó családiházas utcái. Az új lakások a kor igényeinek megfelelően természetesen össz­komfortosak. Ezekkel együtt ma a makói lakásoknak már több mint a fele fürdőszobás. S nem árt az emlékezés: A felszabadu­lás előtt Makón a fürdőszobák száma nem érte el az 500-at. A befejezés stádiumába lépett a csipke-házak építésével még 1963-ban kezdődött Fő téri re­konstrukció. A patinás öreg Ko­rona-szálló és a József Attila könyvtár környékén éppen az utóbbi hetekben kerültek tető alá a szegedi házgyár legújabb szép színes és hangulatos mo­delljeiből összeválogatott épü­letegyüttesek. Várhatóan még az idén beköltözhetnek a boldog­tulajdonosok. A belváros újjáépítése jövőre­is folytatódik. Az építők a Sza­badság teret — ahol a felszaba­dulási szovjet hősi emlékmű is áll — veszik majd „kezelésbe". Ide is mintegy 90 lakást egyesí­tő épületegyüttesek kerülnek, átellenben a patinás műemlék, egykori püspöki. rezidenciával. A mostani tervciklusban — bár ezt szemmel láthatóan ész­re sem igen vehették maguk a makóiak sem — némileg mér­séklődött az állami lakások épí­tése. Viszont nagymértékben fel­erősödött a magánerős családi­ház-éoítkezések kultusza. Nap­jainkban nemcsak a külvárosi utcák „foghíjait" népesítik be a már-már mesekastély számba menő nagy tervezői fantáziáról árulkodó családiházak, hanem a „város peremén" — a Cser Jó­zsef, a Soproni, a Kelemen László utcákban és még más he­lyeken hosszú sorokban törnek elő a földből (kukoricaföldből, feltöltött kubikgödrökből s ná­dasokból) a szebbnél szebb ker­tes családi házak. Felpanaszoltuk az írás elején, hogy még a felszabadulás után is sokáig mostoha volt is a régi „rebellis" Makó. A késlekedés az iparosításban és az urbani­zálódásban bizony még ma is érezteti kártékony hatását. A fiatalság annak idején — amint napjainkban a szociológusok fo­galmazzák — a szülőkorosztály tagjai sokan elhagyták Makót. Ebből következik hogy Makó még mindig az ország „legidő­sebb városa". Minden ötödik la­kója több mint 60 éves. A la­kosság fogyatkozása azonban mostanára — végre valahára- — nemcsak lelassult, hanem stag­nálásba ment át. S ez maga is felér egy győzelemfnel. Most már ezernyi jele, bizonyítéka van annak, hogy az egykori ko­misz munkát kevéssel honorá­ló városból szocialista léptékű, kényelmes város lett. Lehet szá­molni immár a „fiatalodással" is. CSÉPI JÓZSEF A felszabadított Szegeden az élet néhány nap alatt vissza­tért szokott keretei közé. A szov­jet parancsnokság már, első pla­kátjain felhívta a város lakossá­gát. hogy folytassák munkáju­kat. gondoskodjanak az üzemek, az oktatási intézmények és a hatóságok működéséről. És való­ban. néhány nap múlta kigyul­ladták a villanylámpák, a temp­lomokban folytak az istentiszte­letek, rövidesen játszhattak a mozik és a színház. A boltosok sem féltek megmaradt árukész­leteiket kínálni. ..Szeged népe szokásai, törvényei és emberi jo­gai tekintetében teljes cselekvé­si szabadságot élvez, templo­maink. iskoláink, kultúrintézmé­nyeink nyitva, közigazgatásunk, bíróságaink zavartalanul működ­nek senkit bántódás nem ér. aki a helyén marad . . ." írhatták a szegediek a meg fel nem szaba­dult országrészek lakosságához intézett kiáltványukban. A felszabadulás első napjától kezdve egyedülálló problémák jelentkeztek, melyek megoldásá­ban a váorsvezetés semmiféle előzménvre nem támaszkodha­tott. Megoldásuk a kommunis­ták vezette széles körű forradal­mi erők összefogása, valamint a szovjet parancsnokság segítsége útján sikerült. A problémák egy vésze gazdasági, másik része po­litikai és igazgatási természetű volt. Szeged 1944. október 11-én szabadult fel. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány pedig az év végén alakult meg Debrecenben. Az új magyar államiság megte­remtését célzó szervező munka és a rendelkezések csupán a kö­vetkező év elejétől kezdve érez­tették hatásukat Szegeden. A városi igazgatás élete a fel­szabadulás napján megindult az­által, hogy a szovjet várospa­• . rancsnokság október 11-én egye­lőre az egvetlen helvén " maradt ' vezető tisztviselőt, Pálfy Györ­gyöt. majd október 17-én Valen­tiny Ágostont, a szociáldemok­rata pártszervezet elnökét meg­bízza a Dolgármesteri teendők ellátásával. Pálfy polgármester­helyettesként működött tovább. November 1-én további vezető állások betöltésére került sor: tanácsnoki beosztást kapott a kommunista Dénes Leó. a szo­ciáldemokrata Róna Béla és Horváth János. Dénes Leó a Közellátási Hivatalt, Róna Béla a gazdasági ügyosztályt, a kis­gazdapárti Pálfy az elnöki a közművelődési és a szociális ügyosztályt vezette. Vezető be­osztásba került Mison Gusztáv és Tombácz Imre, akik a rend­kívül fontos közmunkaügyi hi­vatalt látták el; majd Mison Gusztáv az ügyintézés sarkpont­ján a főjegyzői tisztbe került. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Va­lentinyt igazságügyi miniszterré választotta, ezután alig tartóz­kodott Szegeden, 1945 nyarán. lemondása után, polgármesterré Dénes Leót választották. Itt kell megemlítenünk, hogy Czibula Antal ügyvédet 1944. október 22-én a népjóléti ügy­osztály vezetőjévé nevezték ki. Czibula 1919. március 22-én a szesedi háromtagú direktórium egyik tagja lett. és ezért az el­lenforradalom ötévi börtönbün­tetéssel sújtotta, melyből két és fél évet letöltött. Kinevezésével a munkásmozgalom üldözöttjé­nek adtak elégtételt. A szovjet parancsnokság fel­hatalmazta a polgármestert a városban összpontosult egész igazgatás és a gazdasági élet meg­indításával. Ez az intézkedés a polgármestert ideiglenesen a vá­rosban működő állami igazgatá­si és igazságszolgáltatási szer­veknek is az irányítójává tette. Szegeden az eddigi gyakorlattól eltérő helyzet állt elő. Ilyenfor­mán „a város első polgára", a polgármester a teljes törvény­hatósági (azaz a megyével egyen­rangú városi) és az állami igaz­gatás felelősévé lépett elő. A felszabadulásig ezek a szervek minisztériumaik irányítása alá tartoztak és majdan oda is tér­tek vissza a kormány Budapest­re költözésével. A polgármester nevezte ki és bízta meg az ál­lami hivatalok vezetőit, biztosí­totta illetményüket. Nem volna a kép teljes, ha nem említenénk. hogy a város a gazdasági élet megindításából is kivette részét. Elvégeztette a betakarítást, fel­szántatta a földeket, vetőmagot szerzett. Megindította a gyára­kat élükre vezetőket delegált Gondoskodott a nyersanyagról, a gyárak termeivényeinek egy ré­szét lefoglalta a város részére és azzal a cserekereskedelem út­ján beszerezte a legszükségesebb cikkeket, pl. sót Romániából. E feladatok elvégzésében támasz­kodott azokra, akik az elmene­kült tulajdonosok és tisztviselők helyébe léptek a gyárak munká­saiból. Az üzemek vezetését a munkáskollektívák vették át, üzemi bizottságot alakítva. Az elsőt a Szegedi Kenderfonógyár­ban hozták létre . 1944. október 20-án. Az Igazgatási élet szervezet­szerű csúcsszerve a törvényható­sági bizottság lett volna. Az el­ső szabad törvényhatósági köz­gyűlést december 28-án tartot­ták a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Füg­getlen Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, a Polgári Demokra­ta Párt és a szakszervezetek küldötteiből. Alapjában véve a demokratikus pártok küldötteit és a szakszervezetek és testüle­tek képviselőit magába foglaló nemzeti bizottságban alakultak ki a teendők. Ilyenformán az újjáépítés valamennyi tényezője összefüggött egymással. A tör­vényhatósági bizottságban már csak a kivitelre vonatkozó ha­tározatok születtek meg. Dénes Leó a felszabadulás 20. évfordulója alkalmával a Tisza­tájban közzétett visszaemlékezé­sében felhozta, hogy az igazga­tás sok nehézsége között egyike volt a legnehezebb feladatoknak a stabil költségvetés elkészítése, az anyagi fedezet biztosítása. A hónapok- vége izgalmakban telt el, miből fogják fizetni a váro­si és állami alkalmazottakat; a városi üzemek, mint a gáz-, a villany-, a közlekedés és még jó néhány községesített üzem munkásait, alkalmazottait? A szegedi városi igazgatás jog­körét a környező községekre is kiterjesztette. Ezzel a joggal a polgármestert a szovjet parancs­nokság ruházta fel. A város ugyanis egymaga nem volt ké­pes a több tízezres létszámú szovjet sebesültet ellátni és a harcoló alakulatoknak élelmet biztosítani. December 28-án pe­dig a polgármester tudtul adta Csongrád megye alispánjának, hogy a szovjet parancsnokság őt bízta meg a megye alispáni jogkörének gyakorlásával. Ez ki­fejezetten az ellátási viszonyok miatt történt. Összefüggött a hatáskör kiterjesztése azzal is, hogy a demokratikus pártok központjai is Szegeden voltak. Pl. a kommunista párt aktivis­tái a községekbe is kijártak, Krajkó András és id. Komócsin Mihály néhány község lakóinak megbízását továbbították egy al­kalommal a városhoz: az álta­luk megválasztott községi tiszt­ségviselőket a polgármester erő­sítse meg tisztségükben. A me­gyei igazgatás Szentesen ugyan­is később kezdte meg működé­sét, mint a szegedi. A két tör­vényhatóság vitájába nem avat­kozott senki A kérdés meg is oldódott azzal, hogy Karácsonyi Ferenc főispán 1945 január kö­zepén megkezdte működését, aki most már Csongrád megve, Sze­ged es Hódmezővásárhely főis­pánja. egy személyben intézte azokat az ügyeket, ami miatt Szeged hatáskörét ki kellett ter­jeszteni a községekre, elsősor­ban a közellátás és a közmunka végzése miatt. A községeknek Szeged támaszpontot jelentett, mert ez a hatóság volt az egvet­len, mely folytonosan műkö­dött. Szeged kedvező helyzeténél fogva, mint az elsőnek felszaba­dult magyarországi nagyváros, mely ennek folytán elkerülte a nyilas uralom szörnyűségeit, élen járt abban a fejlődésben, mely nemcsak a közrendet állította helyre s megindította az újjá­építést hanem ami a fejlődés döntő minőségi többletét adja: 1945 közepére Magyarországon általában elvezetett a munkás­paraszt demokratikus diktatúra megteremtéséhez. —j - OLTVAI FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom