Délmagyarország, 1984. október (74. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-12 / 240. szám

Péntek, 1984. október 12 A felszabadulás krónikája R

ománia 1944. augusztus 23-i kiugrása után alig három héttel a szovjet . csapatok bravúros felvonulással már az országhatáron állottak. Az ország keleti részét szeptember 11-től az angol—amerikai bombázókötelékek már nem támadták, de ugyanezen a napon Tiszántúl hadműveleti terület lett, és Szeged az egyik legfontosabb katonai felvonulási területté vált. Október 6-án megindult a szovjet csapatok támadása. amely öt nap múlva már Szeged felszabadulását eredményezte. Növelte ennek jelentőségét, hogy Budapesthez viszonylag közel fekszik, az ország második legnagyobb városa és jelentős közigazgatási központ volt. Az ellenforradalmi rendszerben ideológiai vetületek kapcsolódtak hozzá a „szegedi gondolat" révén. Horthy fegyverszüneti kérelmével is összefüggött a városért folyó harc, mert a Moszkvában tárgyaló, Faraghó Gábor vezette küldöttség csak október 11-én írta alá az ideiglenes fegyverszünetet. Így a még mindig ingadozó, késlekedő Horthyra nyomást kellett gyakorolni és kész helyzet elé állítani. Ezért is fontos volt a város mielőbbi elfoglalása. A szovjet támadási tervekben hadműveleti célként jelölték ezt meg, amelyet október 10-ig el kellett érni. A tiszai harcok elhúzódása miatt a 2. Ukrán Front parancsnoksága sürgette a város gyors elfoglalását. Ezért a 46. hadsereg 37. hadtestje újabb erőket vetett harcba a cél elérése érdekében. és a 320. lövészhadosztályt egy negyedik ezreddel erősítették meg. A Tiszán történt átkeléssel. Szeged elfoglalásával és a nyugat-tiszai vonal birtoklásával a szovjet hadsereg nemcsak döntő hatást gyakorolt a fegyverszünet kérdésében még mindig ingadozó és taktikázó Horthyra. hanem kedvező feltételeket teremtett, hogy még Hitler végső veresége előtt Magyarország kilépjen a szövetségesek elleni háborúból, és szembeforduljon Németországgal. Október 8-án a szovjet csapatok megjelenésének hírére pánik és bizonytalanság uralkodott Szegeden, ez volt a város kiürítésének napja is. A pánik a magyar katonaságot sem kímélte. de a 3. magyar hadsereg parancsnoksága igyekezett megszilárdítani a hadsereg helyzetet. A város védelmére október 9én reggel létrehozták a Matolcsy-harccsoportot. amelv közvetlenül a 3. magyar hadsereg parancsnoksága alá tartozott. Vezetője Matolcsy Elek vezérőrnagy, az 1. légvédelmi tüzérdandár korábbi parancsnoka volt, később hűséges nvilastábornok. október 29-től a honi légvédelem országos főparancsnoka. Harccsooortiának tüzérmasia Dunaföldvár—Soltnál a/, október 31én szervezett Kesseő-harccsoportba olvadt be. Szegeden az 1. légvédelmi tüzérdandár 8 ütegéből (32 cső), három pótágyús ütegéből (12 cső •>— összesen 44 cső) és az 5. tábori póthadosztály 7. pótgyalogezredéből, valamint kisebb, a tiszántúli visszavonuláskor szétszóródott katonai egységekből állott, amely még 600—800 főnyi harcoslétszámot jelentett. Ez számszerűségben nem nagy erő. de tekintve. hogv védekező pozícióban voltak, nem is lebecsülendő. A Szeged körüli hárcok idején itt egyetlen német fronterő tevékenykedett, a 4. SS-rendőr páncélgránátos hadosztály, amely jelentős katonai erőt képviselt. önálló páncélos osztállyal erősítették meg, amely 30 db. panzer VI-os „Párduc"-ból állott és fél páncélosezrednek felelt meg. Kohaömvlegeikkel. nehéz páncélelhárító ágyúkkal, nehéztüzérséggel, gépesített egységekkel egészítették ki Bánátban a nyári feltöltéskor. A német hadosztály október 3 —28 között súlyos védekező harcokat folytatott a szovjet 46. hadsereg 37. hadtest hadosztályaival és a Vrsac (Versec)— Kikinda (Nagykikinda)—Űjszeged vonalon szorult egyre hátrább. A német erők, a 3. magyar hadsereg különböző hadosztályaiba sorolt három töredék ezredével a gyorsan összeszűkülő újszegedi hídfőállást védték október 9-én estig. A német hadosztály egy október 8-án éjjel kapott engedély alapján 9-én reggel megkezdte a visszavonulást a szegedi közúti hídon. Október 9-én délután 14 órakor kapott parancs értelmében a német 4 SS-rendőr páncélgránátos hadosztály Szeged körzetéből északi irányba. Szolnokra vonult, de egy biztosító egysége 6 páncélossal Szegeden maradt. Ezt a magyar csapatok megsegítésére két helyen is bevetették: ígv a tápéi Szomulvánál létesült szovjet hídfő és a boszorkányszigeti szovjet átkelés elreteszelésére. A német—magyar csapatok feladeta volt a Tisza vonalának minden áron való megvédése. Ezt a célt szolgálta a hidak és a folyami átkelő eszközök, a tiszai vontatóhajók, uszályok és kompok felrobbantása is. A vedelmi vonalban Algyőtől Szegedig a 23. magyar tábori póthadosztály 51. pótgyalogezrede támpontszerűen védett. A tápéi kaputól Szegeden át a Boszorkánysziget alsó csücskéig, a Szilágy-major körzetéig a szegedi központú 5. tábori póthado6ztály 7. pótgyalogezrede harcolt a Tisza vonalában, a városban elszórt támpontszerű védelmi állásai is voltak. összességében a felszabadító harcok során Szegednél igen jelentős szoviet erőket összpontosítottak: egy teljes hadtest, a 46. hadsereg 37. gárdalövészhadtest három hadosztálya, kb. 20 ezer fő harcolt Szegednél, vagvis hacrósliétszámban hatszoros túlerőt vonultattak fel. nem szólva a fegyverzet és a harci szellem minőségi különbségéről. Három hadihidat építettek, egy páncélosezrednvi erőt. 60 páncélossal átjuttattak a Tiszán, amely a csapásirány jelentőségét mutatja. A szovjet tüzérség október 10én hajnali öt órától délután 17 óráig lőtte a várost, de már 9én este elszórt belövések voltak. A tüzérségilöveg- és aknabecsapódások áldozataiból pontosan nyomon követhető a tűz folyamatos hátrahelyezése, vagyis a tüzérségi előkészítés: 5 és 10 óra között Alsóvárost, 9 és 13 óra között a város centrumát, 12 és 15 óra között Felsővárost és Rókus városrészt lőtték, 15 és 17 óra között már csak elszórt aknabecsapódások voltak Felsővároson. Ugyanakkor a magyar tüzérség nehézágyúkkal megerősítve egész nap folyamatosan lőtte a szovjet felvonulási vonalakat, mindenekelőtt Újszegedet és a boszorkányszigeti szovjet átkelőDontot. Egvüttesen több száz találat érte a várost, pl. a Szegedi Nemzeti Színház tetőzete aknabecsapódást kapott. A tüzérségi és aknatalálatoknak 29 polgári áldozata volt. Azt 6ajnos nem lehet megállapítani, csak három újszegedi esetben biztos, hogy a magyar tüzérségi lövetésnek ebből hány áldozata volt. A szoviet gvalogos alakulatok — felderítő páncélosokkal megerősítve — október 10-én délután Alsóváros felől megkezdték a várost felszabadító közvetlen harci tevékenységet. összecsapások alakultak ki a Tisza-parton a Gyálarét—Röszke felől előnyomuló szovjet és a védő magyar csapatok között a Tisza-pályaudvar és az alsóvárosi feketeföldek környékén. A várost délről—délnyugatról és Kiskundorozsma felől a teljes bekerítés fenyegette. A szovjet támadó ék a 7. pótgyalogezredet is szétszaggatta, II. zászlóalja Szeged-Alsóközpont (ma Mórahalom)— Bácsalmás irányába szorult vissza, míg I. és III. zászlóalja Kistelek irányába menekült a telies bekerítés elől. Ezért a városban harcra már nem is ke< rülhetett sor. így is 100—120 hadifoglyot ejtettek a szovjet csapatok, azokat, akik bentszorultak a városban A hirtelen „kivetközöttek" számáról nincs adatunk, de a tényről tudunk. Az elszórt harci cselekménveknek es lövöldözésnek 19 polgári áldozata volt. akik lövéssérülésekben haltak meg. és 30 magyar. 9 némel katona halt meg. tehát összesen 87 áldozata volt a"harcoknak. A szovjet csapatok emberveszteségét nem ismertük. Sötétedéskor. 17 órakor a szovjet csapatok már a Belvárosban voltak. A Jókai utcában (a Dugonics térig) egy katonai trén állt be, 20—21 óráig pedig a Széchenyi térig nyomultak előre. A város felszabadulásának időpontját a szovjet források alapján- lehet megjelölni, amely szerint október 10-én „éjszakai rohammal elfoglalták Szegedet!" Így természetes a visszaemlékezéseknek az az állítása. hogy „a lakosság arra ébredt. hogy a város felszabadult". KAN VÓ FERENC A „Szegedi" hadosztály dala A

mikor május 9-én, a Győzelem napján Odesszában a helyőrségi klubban összejönnek a háborús veteránok, az ünnepi beszédek után megindul az emlékezés áradata. És harmonikaszó mellett néha magyar melódia szárnyán is fölröppen egy dal, s dúdolják vagy húszan-harmincan. Régi emlékeket ébreszt: története 1944 októberéig nyúlik vissza. A Szegedet fölszabadító csapatok között volt a 108. gárdahadosztály is. Régi orosz hagyományok szellemében a Legfőbb Főparancsnok október U-i napiparancsa szerint a hadosztály elnyerte a kitüntető „Szegedi" címet.* ; A hadosztály 305. ezredében harcolt egy fiatal odesszai őrmester, Román Liszenko. is. Írogató ember lévén, valahol Szeged és Kecskemét között csak úgy, a maga szórakozására „összeütött" néhány strófát — a harcokról, akkori hangulatukról. Tőle tudjuk mindezt, ő írta meg érdeklődésünkre hozzánk küldött levelében: „Szolgált velem egy földim, Misa Krasznopolszkij. vidám, szellemes fickó. Nagyon muzikális egyéniség volt: minden, akkor elérhető hangszeren játszott egy kicsit. Különösen szerette a háború előtt nálunk annyira népszerű Kálmán Imre zenéjét, szinte kívülről fújta legszebb dallamait. Amikor néhány bajtársamnak felolvastam e strófákat, neki megtetszettek, s pár nekifutás után Kálmán-motívumokból egy dallamot „komponált" hozzájuk. (Egy-két helyen közösen igazítottuk a dallamhoz a szöveget.) Néhány nap múlva aztán már a hadosztály nemhivatalos dalaként zengett errearra."A dal szövege Liszenko háborús dokumentumai között fennmaradt. Belányi György szegedi költő fordításában ide iktatjuk: A szürke maavar éa Zuhoaó esőben Merül el a Tisza felett. Hazám. Szülőhazám. A dal távolra száll. Hallod fiad szól. nem feled. Csatákban született. Oly dicső híre lett. Előre, zászlónk szél veri. Szeaed város nevét. A dicső nevet Ez a hadosztály viseli! Gyönyörű ez a sors. Ez iutott. ez hordoz. Esküiéhez hű a serea. Hazánk bízta reánk. Üav kell a szabadság. S a békét védik a fegyverek! t A aárda zászlaját Piros vér verte át. S fel új avözelem emeli. Szeaed város nevét. A dicső nevet Ez a hadosztály viseli! Dunán csillaa lobban. S a Kaukázusban. Nem feledhetjük már soha. S az utolsó sír Felett ott raavoa. ott a ks? Vöröskatonák csillaga. ? A síkságot át .fii if Acélos sorokban A Vörös Hadserea szeli. Szeaed város nevét A dicső nevet Ez a hadosztály viseli! Liszenko ma Odesszában él. Krasznopolszkij azonban nem jutott haza szülővárosába. Neki, aki olyan lelkes hódolója volt Kálmán Imre dallamainak, az utolsó tette is közvetve a magyar muzsikához kapcsolódott. Budapesten, az Operettszínház elfoglalása után kiderült, hogy az épület alá van aknázva. Kevés volt a hivatásos műszaki. Misa ehhez is értett. 19 aknát sikeresen ártalmatlanná tett. A huszadik azonban az utolsó is lett Misa életében. Ezekben a sorokban ne örök irodalmi „értékeket" keressünk: egyszerű katonák emberi dokumentuma egy hősi korból. FENYVESI ISTVÁN Felszabadulási emlékérem Az é'remgyűjtők népes tábora tisztelettel adózik azoknak a szoviet katonáknak és magyar antifasiszta, haladó személyeknek. akik 40 évvel ezelőtt részt vettek szereteti városunk. Szeged felszabadításában. Az évforduló jelentőségét mélfatva. az Éremgyűjtők Csongrád megyei Szervezete Fritz Mihály szobrászművész alkotása nvoimán egy bronzból készült, 42,5 milliméter átmérőjű. vert emlékérmet jelentetett meg. Az elölapi éremmező alsó részében a tiszai pontonhídon átkelő. motorizált szovjet tüzérségi löveg, felülről a part menti vízben elsüllyedt uszály, és a síkból kiemelkedő stilizált városkép a tanácsháza tornyával és az alsóvárosi «»sugaras zatú parasztház körvonalaival. A peremvonalat követő körirat: SZEGED FELSZABADULÁSA. — 1944. OKTÓBER 11. A hátoldalt a nemzeti színház épületének homlokzati része tölti ki. A színház falán emléktábla, amely a Magyar Nemzed Függetlenségi Front 1944. december 3-i megalakulását örökíti meg. Az érem Szabó Géza szegedi ötvösmester műhelyében készült (a fotó pedig Hernádi Oszkár munkája). Megvásárolható a Juhász Gyula Művelődési Központban (Vörösmarty u. 5.) az éremgyűjtők szerdai (16—19 óra) és vasárnapi (9—13 óra) klubfoglalkozásain. DOMBI GYULA *