Délmagyarország, 1984. október (74. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-12 / 240. szám
84 Péntek, 1984. október 12. Negyven év képekben J átékból több ismerősömet megkérdeztem, szíve szerint mit kapna lencsevégre Szeged nevezetességeiből. Mindegyik nagyon komoly arcot vágott, aztan sorolta. Mindenki mást mondott. A harmincadik ötlet után szóltam, álljon meg a menet, mert eszembe jutott, hogy Somogyi Károlyné kolléganőmmel sokkai nehezebb feladatra vállalkoztam. Képzelje el a tisztelt szegedi lakos, ha azt kérnék, akasszon egy fényképezőgépet a nyakába, járja körbe a várost, és készítsen 19 képet. Olyan 19 fotográfiát, mely arról beszél, hogy ez a gyönyörű szép városunk mennyit fejlődött az elmúlt 40 év alatt S ezeknek a fotóknak történetinek, reprezentatívnak, információval telítettnek, mindenttudónak és sokat mondonak kellene lenniük. Valószínűleg ez a vállalkozás is úgy fejeződne be, mint ismerőseimnek a nevezetessegek keresése. Mindenki mást lát szépnek, nagyszerűnek — de lehet, hogy mindenkinek igaza van. így hát a mi 19 képünket azzal adjuk közre, a sok lehetseges variációból: „itt es most" ezt találtuk jónak. Hogy a kepek közül hiányzik az új híd. a Dom téri, vagy az újszegedi oktaiasi központ, intézmények, gyárak, a Domus. .. fotográfiája? Nem fértek be összeállításunkba, de mindenki döntse el önmagában mit hagyott volna ki helyettükA kép mellé szerkesztett szövegnek az a szerepe, hogy az információkat pótolja, amennyire lehetséges. Ezért most pörgessük vissza az idő mutatóját a felszabadulás utáni első évekre. A történészek úgy jellemzik ezt az időszakot: a város fejlődése nem volt egyenletes. 1945 után egy rövid fellendülés következett, de Szeged fejlődése megtorpant, sőt nem túlzás, visszaesett. A beruházások szintje — összehasonlítva más. hasonló településekével — rendkívül alacsony volt. Szeged 1955-ben a városépítésre 90 millió forintot költött, ötéwel később már 343 milliót Sovány volt az az . erszénv is. amiből a gvárak építésére. üzemek telepítésére gurultak a forintok. Az ipari beruházásokra 1955-ben 51 millió forintot fordítottak, de 1960-ban már 140 milliót. Egyébként a pénzügyi háttér „kulisszatitkairól" azért kell szólni, mert ezek az adatok a legbeszédesebbek a városépítést illetően. A szegedi tanácsnak a második ötéves tervében 675 millió, a harmadik ötéves tervben 1,4 milliárd, a negyedik ötéves tervben 3,7 milliárd, az ötödik ötéves tervben 6,3 milliárd forint volt a fejlesztési alapja. A hatodik ötéves tervben városfejlesztésre 4,8 milliárd forint jut. Az ipari üzemeket bemutató képek „fülszövegében" utalok az ipar felfutására. Az adatokat nem ismétlem, de az urbanizáció elképzelhetetlen anélkül, hogy a munkahelyek szánja ne növekedjen. Mivel 1945 és 1956 között az ipar nem fejlődött, azért nem lehet csodálkozni, hogy ebben az időszakban csak 635 új lakásba költözhettek be Szegeden. Végül is a házgyár teremtette meg a tömeges lakásépítés alapját. Az otthonteremtés csúcsa a negyedik és az ötödik ötéves terv — 10 év alatt közel 24 ezer új lakás készült eL A város olyan uj övezetekkel gazdagodott, mint Tarján, Északi városrész, Makkoöháza. Rókus, Odessza. A tömeges lakásépítés mozgalma mellett megkezdődött az össznépi vita, miből építkezzünk: panelből, vagy téglából? Napjainkig sem dőlt el a kérdés. A hatodik ötéves tervben a panel megjelent a családi és társasház építésénél is. ( A hatvanas évek végétől bizonyossá vált, hogy a Dél-Alföldön a legtöbb ember Szegedre akar költözni, és ahhoz, hogy a város felsőfokú regionális központtá váljon, egyebek mellett az infrastrukturális halózatot is ki kell építeni. Nagy léptekben megkezdődött a közművesítés. Méreteit ezek az adatok is illusztrálják: a vízvezeték hossza 1970-ben 283, 1980-ban 499, 1983-ban 528 kilométer; a szennyvízcsatorna 1970-ben 96, 1980-ban 187, 1983-ban 215 kilométer; a városi vízhálózatba kötött lakások száma 1970-ben 29 ezer, 1980-ban 44 ezer, 1983-ban 49 ezer; a csatornázott lakások aránya 1970-ben 15 ezer. 1980-ban 33 ezer. 1983-ban 38 ezer. A kommunális szolgáltatások tökéletesítése ma is több százmillió forintba kerül. Az urbanizáció sztrádáján meginduló Szegednek sok gondot okozott a régi úthálózat. A széles sugár- és körutak hamar keskenynek bizonyultak. Előbb a sugárutakat, később a körutakat korszerűsítették. A második Tisza-híd részben tehermentesítette a belvárost a zsúfolt forgalomtól. Előrelépést jelentett, amikor Budapest után a gyors és környezetet kimélö piros trolik utcáinkon megjelentek. Egészségünket a környezetvédelemmel is óvhatjuk, no meg azzal, hogy egyre több orvos tapintja pulzusunkat és több szakrendelőt kereshetünk fel. Az egészségügy területén is jelentős a változás, hiszen. 1950-ben 293 kórházi ágyat tartottak nyilván, napjainkban 963-at. Negyven évvel ezelőtt 712 klinikai ágy volt, ma 1364. Szaporodtak az általános orvosi körzetek is. számuk — a mai 59-cel — a négy évtized alatt megduplázódott. A tanácsi szervek különös figyelemmel foglalkoznak az idős, magukra hagyatott emberekkel. Pillanatnyi végeredménye: a szociális otthonokban ma 620 szemelyt gondoznak. Szociális program lett a nők tömeges munkába állásával a bölcsőde és óvoda építése. 1949-től napjainkig a bölcsődei helyek száma 231-ről 1507-re, az óvodai pedig 1796-ról 7236-ra növekedett. Az iskolákhoz hasonlóan a negyedik és ötödik ötéves tervben bővült legjobban a bölcsődei és óvodai hálózat. Szegedet az iskolák városaként is szokták emlegetni. Az elmúlt négy évtized történetében külön fejezetett érdemelne, hogy az egyetemek miként serkentették, gyorsították a város fejlődését. Nehéz a paramétereket meghatározni. A felsőfokú oktatási intézmények, amellett, hogy a kvalifikált szakemberek nagy tömegét adták Szegednek, ' tudományos kutatásaikkal is jótékonyan befolyásolták a gazdasági életett. Európa-hírű tudósok, a város üzemeinek, intézményeinek megbízása alapján külön kutatásokat végeznek — és ötletük is benne ván egy termékben, eljárásban. Felbecsülhetetlen segítséget nyújt a JATE kibernetikai központja a vállalatok termelésszervezéséhez. Negyven év alatt az új intézmények formájában is sokat bővült a felsőoktatás. A városlakó többnyire csak azt látja, hogy szép épületeket „ragasztottak" az orvosegyetem klinikai tömbjéhez, a Dóm téren. Ám azt sem szabad elfelejteni, hagy a JATE is gazdagodott Újszegeden, a Rózsa Ferenc sugárúton egy ötsz.intes épülettel, ahol a természettudományokat tanítják. Szeged szinte évről évre más ruhát ölt. Az örökös megújulás látványához különösen az utóbbi 10 évben szoktunk hozzá A város legdinamikusabban ebben az időszakban fejlődött. Alig múlt el úgy 2—3 hónap, hogy ne tudósítsuk arról olvasóinkat: felavattuk az új hidal, elkészült a Domus, vagy a Szeged Nagyáruház, új székházba költözött a KÖJÁL, szép otthont kaptak a tervezők, több milliárd forintos költséggel kiépült a rakpart. Ország-világ előtt büszkeseggel mutogattuk a Dóm téri levéltárat, könyvtárat és ismételten rácsodálkozunk a felújított öreg lakóházakra. Nemcsak a küllem hanem a várew közigazgatási határai is változtak. 1973 április 14-től öt község. Algyő, Gyálarét, Kiskundorozsma, Szőreg és Tápé csatlakozott Szegedhez, majd 1977. március 31-től Fehértó és Atkasziget is növelte a város területét, ami ma 356,6 négyzetkilométer. A történelem ónáscsizmájában lépkedve 40 esztendő nem nagy jdő. Mégis, most. hogy a krónika kényszerű befejezéséhez értem, az emlékek és a régi újságcikkek kőzött egyre türelmetlenebbül kutatok, lapozok, mert sokfele dolog kimaradt a számvetésből. HALÁSZ MIKLÓS AZ IPARBAN a felszabadulás után a könnyűipar volt a meghatározó jellegű. Elsőségét még ma sem lehet vitatni, dc a dobogó második fokán a nehézipart jegyzik. Az ipar feíiödcsct jól érzékelteti a következő adat: 1949ben a szegedi lakosok 24 százaléka dolgozott üzemekben, gyárakban. Ma már az ipar a helybeliek 38,5 százalékának nyújt biztos megélhetést. Szegeden 1949 februárjában körülbelül 10 ezer munkanélkülit tartottak nyilván. Épp ezért a felszabadulás utáni években. 1960-ig. első rangú cél volt a munkalehetőségek megteremtése. bővítése. így jött létre a ruhagyár, seprűgyár. textilművek. a gyógyvíz- és szikvízüzem, a Xl-es autójavító, az épületszerelő és magasépítő vállalat, de bővítették, korszerűsítették a kendergyárat. tejüzemet, konzervgyárat, paprikafeldolgozó vállalatot. A hatvanas évektől új munkalehetőséget biztosított a kábelgyár, gumigyár és az olajmező. természetesen a hagyományos élelmiszeripar, no és a dinamikusan fejlődő építőipar. A SZOLGÁLTATÁSOK fejlesztése egybeesik az új városrészek építésével. Odesszában (fent) egy egész üzletsor. Tarjánban pedig több szolgáltatóház adott otthont a textiltisztításnak, a cipőjavításnak, a fodrászatnak, kozmetikának. A Patyolat Vállalat (lent) központja a város peremén épült, de ez nem jelenti azt, hogy fiókjai minden övezetben. városrészben ne lennének megtalálhatók. Ahol pedig nincs helyiségük, oda a mozgó-Patyolat érkezik.
