Délmagyarország, 1984. szeptember (74. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

22 Szombat, 1984. szeptember 1: N Találkozások A rendész Mint rendeszt nagyon kevesen Ismerik, legfeljebb munkahelyen, a szegedi építőipari szövetkezetben. Ha társaságban bemutatják, valahogy így hangzik: — A futballisták édesapja, az idősebb Kozma Mihály. — Nem zavaró? — Egyáltalán, sőt... Rftóta ismerem, de keveset Tudtam róla. magam is csak úgv. hogy a sikeres focisták papaja, s regi tápéi lakos. A hírnévhez illően a futballpálya mellett laknak. Szép családi házban. Az udvarban finom csemegeszőlőt termel, és szívesen ajándékoz egv kis szaporítóanyagot a kezdő szőlészeknek. A betonhajón találkoztunk. Amikor érdeklődtem, hogy mikor kerültek Tápéra, csodálkozva nézett rám. — Nem is tudom megmondani. mikor került ide a famíliánk. A nagyapám is bennszülöttnek számított, apámék heten voltak, mi öten vagyunk testvérek, mindannyian itt lakunk. A feleségem is „bennszülött" tápai. — Három fia és három unokája van, ók megtörik a „tápai húséget". — Ilyen az életük. Három fiam van, de a három unoka mind leánv — mondia. és büszkeséggel kevert öröm csillan a szemében. — Hogyan alakult a gyermekkora? — A szüleim a tápai réten két hold haszonbérleti földön gazdálkodtak. majd a felszabaduláskor juttatott földön. — Megéltek olyan kevéske területből? — Nem. Apám is, s ahogyan mi fölcseperedtünk, kőművesek mellett dolgoztunk. Abban az időben nemigen volt munkaalkalom a faluban. Apám belépett a téoszbe. mi oda mentünk, ahol munkát találtunk, általában építkezéseknél lehetett valamit keresni. Kutat az emlékekben: dolgozott az úiszegedi ládagvárban. a honvédkórházban, a lemezgyárban. ahol vízhordó volt, s a pallérnak ebédet vitt a lakásáról, majd amikor a „csontgyár" kéményét ledöntötték, pucolták a téglákat. „Aztán jött a katonaság. A határőrségnél szolgáltam, ott lettem párttag is, majd leszerelés után a falumban Madisz-titkár." — Mesterséget nem tanult? — Nem, de kőművesek mellett jól begyakoroltam magam a szakmába, mindent csináltam, falaztam, állványoztam ... Mivel a tápéi csapatban futballoztam, fölvettek a hajójavítóba dolgozni. Akkor szögecselték a hajókat, rátartó voltam a szögfejre. Mindenki tudja Tápén, hogy Kozma Mihály kitűnő labdarúgó volt, de egy súlyos sérülés után abbahagyta. Gyerekkorában még a libalegelőn kezdte rongylabdával. „Aztán az egyik jobbmódú gyerek vásárolt egy bőrlabdát, annak fizettünk, hogy mi is rúghassuk. A Török-telepiek kihívták az al- és felvégieket. Majd hívtak a leventecsanatba. s ott már bajnoki meccsek következtek. Centerhalfot, később jobbszélsőt játszottam. Az akkori tanéi csaoat nagvon ió volt. nagy csatákat vívtunk. Az egyik mérkőzésen. Sándorfalván eltört a lábam és abbahagytam a focit." A sport kitérő után visszakanyarodtunk civil pályafutásához, amelv a rendészi munkakörig vezetett. — Miért hagyta ott a hajójavítót? — ötvennégyben elküldtek pórtiskolára, hathónapos, bentlakásosra. Ezután nem kerültem vissza a hajójavítóba, hanem pártmunkás lettem a járási pártbizottságon. Akkoriban alakultak községi csúcsvezetőségek. Csengére akartak küldeni, de nem vállaltam. A második kerületi tanácshoz kerültem. Előbb panaszügyi előadó, maid személyzeti vezető voltam. Később gátőri munka következett. Kiderül, hogy nem volt az újabb munkakör valamiféle vándorlás. mivel a „gazda" a tanacs maradt. — Éppen árverezték a körtöltés és a Tisza-töltés füvét. Ott voltam hivatalból is, s egyik barátom afiitált, hogy. menjek gátőrnek. A SZEOL-pálvától a Boszorkánvszigetia tartott a területem. A karbantartási munkákat irányítottam, s amikor árvízveszély keletkezett, a védekezési tennivalókat. Ez is tanácsi beosztás volt, csak a városi tanács építési és közlekedési osztályhoz tartoztam. Végül is tizenhat évet a tanács berkeiben töltöttem el. Csak azért kerültem el máshova, mert a hetvenes árvíz után ezt a szakaszt is átvette a vízügy, s a munkaköröm megszűnt, Az építőszövetkezet elnökét is a tanácstól ismertem, hívott, menjek hozzájuk rendésznek. Azóta itt vagyok. — Mi a dolga egy rendésznek? — A fő feladat a társadalmi tulajdon védelme. Ismerni kell a belső bizonylati szabályokat. Ez lényeges. Elő kell segítenem a bizonylati fegyelem betartását. — A munkafegyelemre, a rendre is ügyel a rendész? — Igyekszem elősegíteni. Gyakran kell látogatni a munkahelyeket. Aránylag sok helyen dolgoznak a szövetkezet munkásai, szerte a városban. Ha valami „hézagot" lát a rendész, akkor intézkednie kell. — Hány tolvajt fogott már? — Nem kizárólagosan a rendész föladata, vánnak portások, vagyonőrök és más beosztásúak, akiknek alkalmuk nyílik a ferde úton járókat megállítani. Én próbálom megértetni az emberekkel, hogy mi a helyes. Nincs is különösebb gond a szövetkezetnél. Ellenőrizni persze gyakran kell, különösen az anyagok „mozgását", hogy hova indul és oda ér-e, ahova kell. — Jó ez a beosztás Kozma Mihálynak? — Már megszoktam. Ismerem az embereket, a helyi szokásokat. Nem okoz külön megerőltetést. — Megkörnyékezik-e a rendészt? — Nem, mert ismernek. A tápéi futballisták és szurkolók legalább annyira ismerik. Közel húsz évig volt a Tápéi SK szakosztályvezetője. Eredményeik önmagukért beszélnek: visszatértek a régi játékosok, kétszer nyertek bajnokságot és bekerültek a megyei I. osztályba is. Volt serdülő, ifi, tartalék és első osztályú csapatuk. Mégis 1971-ben lemondott. Miért? Megúnta a .sok kilincselést, s nem állt a sportkör mögött bázisszervezet. A fiait nevelte focistává. Mesélte, hogyan edzettek az udvarukban. kifeszítve eev ruszárító kötelet: időre kellett fejiel. s mind a két lábbal labdázni. Tíz évvel ezelőtti Népsportban Boross Dezső írt eev hangulatos bemutató riportot „A három Kozma" címmel. Mind a három gyerek az édesapját dicséri: Misi, Gyuri, Zoli. Kozma I. Mihály, aki akkor 24 éves volt, többszörös válogatott és gólkirály, így nyilatkozott: „Apánk szellemében és is kritikus vagyok öcséim játékát illetően.' S legnagyobb vágyam, hogy egyszer egy csapatban játsszam a két öcsémmel." Az „öreg", amilyen jó kondiban van, akár mind a négy Kozma játszhatna egy csapatban. Legfeljebb a Papa „előbb abbahagyhatja". . A beszélgetésnek a kötelesség vet véget. Kezdődik az edzés a tápéi pályán. — Ott is rendnek kell lenni, mint az építkezéseinken — mondja búcsúzóul Kozma Mihály. GAZDAGH ISTVÁN A vidéki kórházakról A magvar esészséeügv társadalmi és gazdasági fejlődésünkkel összhangban, igyekszik kielégíteni a megnövekedett igénveket. Ehhez az egészségügyi hálózat gvors növelése is szükséges: kórházak építése rekonstrukciója, a műszerállománv állandó cseréie. az egészséeüevi dolgozók számának és szakképzettségének növelése. Dr. Schultheisz Emil. az egészségügyi tárca vezetőie mindezekről a megvék lakosságát érintő kérdésekről nyilatkozott. — Köztudott, hoav néay évtized alatt csaknem megháromszorozódott a kórházi ágyak száma, megis. általában zsúfoltság tapasztalható. Az eaészséaüavi tárca mit tett a vidéki kórházak zsúfoltságának csökkentésére, milyen a kórházi ágyak kihasználtsága? — Valóban, a háború óta a kórházi ágyak száma megháromszorozódott, a VI. ötéves tervidőszak véeén számuk meghalad ia a 100 ezret. Mennyiségét tekintve elegendő megfelel a népességünkhöz mért ésszerű arányoknak. Mégis, sok helven. főként a belgvóavászati osztályokon, zsúfoltság tapasztalható. Okát népességünk korösszetételének eltolódásában és a foglalkozási struktúra átalakulásában látjuk. ez nehezíti, illetve nem teszi lehetővé az idős emberek otthoni ellátását. ígv a gond a kórházak aktív osztályaira hárul. Természetesen, ez a gondoskodás nem tehertétel, hanem kötelesség. Nemcsak nekünk, hanem az egész társadalomnak. Éppen ezért a kórházrekonstrukciókkal összefüggő, egvik legfontosabb fejlesztési feladatunk a hosszú ápoláshoz szükséges, úgynevezett krónikuságvak számának növelése, a meglevő ágvállománv arányainak megváltoztatása. Az is a bai. hogv a szociális otthonok befogadóképessége szűkös. A kórházi ágvak kihasználtsága 85 százalékos, ez is mutat ia. hogv nem a mennviség kevés, hanem az elosztásuk nem megfelelő. Az orvosi segítség lehetőségét, a gyógvulás elérhető biztonságát az ország bármely helyén lakó betegnek. bármely időpontban nvúitani. törvény szabta kötelességünk. A 19 megvében megfelelő sűrűségű a kórház-mentő hálózat, az ország minden részében 25—30 kilométeres körzetben elérhető a mentőszolgálat. 50- kilométeres körzetben elérhető egv-egv kisebb-nagyobb fekvőbeteg-intézménv. Az utóbbi évtizedek lendületes kórházépítési programja fokozatosan enyhített az ágvhiánvon. különösen a vidéki hálózatban javult a helvzet. lényegesen csökkentek az ellátottságbeli különbségek. A hatvanas évektől napiainkig összesen huszonegy úi kórház létesült a városokban és a nagvobb településeken. Emellett hét úi gvógvintézet is épült, ezek a tbc elleni küzdelem bázisai. A kórházakban folyamatos az üevelet. biztosított a sürgős betegfelvétel. A fekvőbeteg-gyógyintézetek iobb kihasználásának érdekében a központi diagnosztikus és terápiás részlegeknél nyúitott. illetve második műszakot szerveztünk meg. Célunk, hogv a kisebb kórházakban is a beteg olvan ellátásban részesüljön. mintha a legmagasabb szintű intézményben gvógvítanák. Ez a követelmény a mi viszonyaink között teüesíthető. sőt az adott tárgvi. személyi feltételek mellett meg is követelhető. — Az egészségügyi ellátás regionális elvéből kiindulva. miként tudiák betölteni feladatukat a megyei és «árost kórházak? Csökkentek-e a területi aránytalanságok, és milyen lehetőségek vannak a felszámolásukra? — A leegvakoribb megbetegedések általános kórházi szintű gyógyítását valamennvi egészségügyi ntézménvünk végzi, függetlenül attól, hoev miiven felügyelet alatt, illetve a progresszív ellátás milven szintién működik. A speciális esetek ellátása — ennek megfelelő felszereltséggel, kéozett szakemberekkel — a megvei kórházak feladata. Egyértelműen magas színvonalú, telies körű ellátásról, a kórházi hálózatunk egészében termésjetesen nem beszélhetünk. A megoldást a különböző szintű kórházak között a munkamegosztás adia. vaevis regionálisan osztódnak meg a nagv felszereltséget és speciális szaktudást kívánó ágazatok, például a szívsebészet, a műveseellátás, az idegsebészet, a rosszindulatú daganatok komplex kezelése. Persze, ez a tagozódás az intézmények között csak speciális különbözőséget jelenthet, de semmiképpen sem a saiát szakterületükön nyújtott ellátás minőséé szerinti eltérését. Az úgynevezett szuoerspeciális ellátást nyúl tó intézmények elérhetőségében, illetve hozzáférhetőségében tapasztalhatók még aránytalanságok, a városi szintű ellátásban már mérséklődtek, s a korházrekonstrukcíós program folytatásával. remélhetőleg. megszűnnek maid a területi különbségek. — Milyen fejlődés várható a vidéki eaészséaügyi ellátásban? Megfelelő-e a technikai felszereltség? A közeilövőben milyen beruházások, rekonstrukciók. bővítések valósulnak mea? — A VI. ötéves terv időszakában is folyamatosan korszerűsödnek az intézmények, csaknem valamennyi megvére iellemző a kisebb-nagvobb fejlesztés. hálózatbővítés. Számos vidéki kórház úi műtővel. diagnosztikai s kiszolgáló egységekkel gazdagodott, lgv Békéscsaba. Szolnok. Debrecen. Eger Dunaújváros Kereoestarcsa. Veszprém. Elkészültek. illetve átadás előtt állnak nagvobb kórházi létesítmények, többek között Tatabánván. Nvíregvházán Szombathelyen Zalaegerszegen Gvőrben Székesfehérvárott. A közel iövőben véglegesítjük a VII. ötéves terv ágazati koncepcióját, amelv továbbra is várhatóan tartalmazza maid és rögzíti a kiemelt szakmai programok megvalósításának irányait. előtérbe helyezve a megelőzés feltételeinek és az alapellátás minőségi színvonalának növelését. A folyamatban levő. illetve a következő tervidőszakra áthúzódó vidéki nagvobb rekonstrukciós munkák közül említve néhányat: továbbfeilesztiük a szigetvári a debreceni, a veszprémi, a székesfehérvári és a kaposvári kórházakat. Jelentősebb rekonstrukció kezdődik Gvöngvösön. Budapesten — több nagvobb tanácsi kórház rekonstrukció ia mellett — említésre érdemes az Onkológiai Intézet, az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet bővítése, és az Országos Traumatológiai Intézet telies felúiítása. korszerűsítése. Továbbra is halaszthatatlan feladatnak tekintiük az intézmények magasabb szintű technikai felszereltségének megteremtését. A tanácsi egészségüevi intézményekben a gép-műszer állománv értéke csaknem e milliárd forint. A minisztérium még 1981-ben kiadott eav alaofelszerelési iegvzéket. amelv meghatározza az 1990-ig elérhető technikai szintet. Ehhez viszonyítva ielenleg a műszerellátottság 60—70 százalékos. Sainos tudomásul kell venni, hogv az egészségügy rendkívül műszerigényes ágazat. A hazai orvostechnikai ipar feilődésével ugvan javulhat a helvzet. de nem kielégítően. A iövőben is szükség lesz külföldi beszerzésekre. Jelenleg kórházainkban, rendelőintézeteinkben a géni berendezések, műszerek 35 százaléka tőkés importból származik. A technikai szint tartásának alaokövetelménve a műszerek iobb kihasználása, a szervizhálózat feilesztétse szervezettebbé tétele, az alkatrészbeszerzés bővítése. Anvaei lehetőségeink nagv részét erre koncentrálják. — A kardiológiai ellátás a VI. ötéves terv egészségügyi programjának kiemelt területe. Milyen feltételek állnak rendelkezésre ehhez a fővároson kívül? Kiépült-e az intenzívosztáluok. őrzőszobák megfelelő hálózata? — A szív- és érrendszeri betegségek elleni küzdelem korábban is és a iövőt illetően is kiemelt programja az egészségügynek. A kórházak belgvóevászatain az ápoltak 40 százaléka szenved különböző keringési betegségben. Az életveszélyes állapotban levő. infarktusos, vagy súlvos szívritmuszavar miatt orvosi megfigyelést igénvlő betegeket ielenleg már mindenütt az országban intenzívosztáivon. vagv őrzőszobán helvezzük el. E betegek kórházi halálozása a felére csökkent. A megvékben is mindenütt megszervezték a speciális kirdiológiai ambulanciákat, amelvek együttműködnek a belgyógyászati osztályokkal. Az elmúlt három évben tizenhét meevében rehabilitációs osztályokat, részlegeket hoztak létre, s ezek kiegészítik a központi, balatonfüredi, soproni, mátraházai intézetek tevékenvséaét. A progresszív ellátás keretében a regionális központokban érsebészetek működnek. Az egyetemvárosokban: Debrecenben. Szegeden és az Országos Kardiológiai Intézetben öt év alatt kétszeresére növekedett a szívsebészeti műtétek száma. — Milyen az eaészsényny mvvkaerőhelyzete. különös tekintettel a kórházakra? Mea felelő-e a kórházi orvosok, enészséaüovi dolgozók felkészültsége. továbbképzési lehetősége? — Nem könnvű munkaerőhelyzetünk megítélése. mivel nincs mép egv olvan ágazata a népgazdaságnak. ahol a differenciáltság a munkahelvek között ilv navv lenne s ez sokrétű oroblémát vet fel Az egészségű"vben dolgozók száma az elmúlt évtizedben megkétszereződött. ielenleg 230 ezer dolgozónk van 45 százalékuk kórházakban tölt be különböző, munkakört. A munkaviszonyban álló orvosok száma hazánkban meehaladia a 30 ezret, s ez nemzetközilee is elismerten magas. Tehát az orvoshiánv a szakmánkénti és a területenkénti iobb elosztással valóiában megszüntethető. Lényegesen iavult a helvzet vidéken ott. ahol a tanácsok lakást adnak a fiatal orvosoknak, akik szívesen vállalnak állást a kórházrekonstrukciók után színvonalas munkakört kínáló intézményekben. Az üres állások aránva az összdolgozókhoz viszonyítva 4.3 százalék. A kórházakban ez az aránv valamivel nagvobb. s ennek oka mindenekelőtt a három műszak ... Az egészségügyi dolgozók kétharmada nő. Humánus munkánk jellegénél fogva ez rendkívül kedvező, azonban foglalkoztatási gondiaink zöme is ebből fakad: családalapítás, gyermekszülés, nevelés a kórházak zavartalan működtetése — számtalan konfliktus forrása. A táppénzes napok nagv száma a gvesen levők helyettesítése, a pvakori túlóráztatás ... mindezekkel számolni kell. Képzettség tekintetében nem állunk rosszul. Az egészségügyi dolgozók 15 százaléka felsőfokú végzettségű: orvos, evógvszerész. egvéb diplomás. Az orvosok háromnegyed része szakorvos, az egészségügyi személyzet 85 százalékának van szakmai képesítése. — Milyennek ítéli az eavetemek és kórházak kapcsolatát? Jó-e a munkáméaosztás a kórházi hálózatban a meavék különböző szintű egészségügyi intézményei között? Hol jöttek létre a regionális központok kialakításával speciális osztályok, és milyen fejlesztési tervek készültek erre? — Elöljáróban: az egvetem nem ..elefántcsonttoronv" de nem is kórház. Valóiában az oktatás, a magas szintű továbbképzés, a kutatás mellett az orvostudománvi egvetemek klinikái részt vesznek — ágvaik több mint 50 százalékát rendelkezesre bocsátva — az általános szintű területi betegellátásban. éno úgv mint a tanácsi fekvőbeteg-intézmények Tevékenységük másik részében — speciális felszereltségük és szakembereik révén — regionális. illetve országos feladatokat látnak el. A tanácsi kórházak és az egvetemi klinikák között szoros az együttműködés.