Délmagyarország, 1984. szeptember (74. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

23 Szombat, 1984. szeptember 1: Keresztury Dezső nyolcvanéves A

ligha volt a magyar kultúrának, irodalomnak s — tegyük hozzá — a közéletnek nagyobb nemzedéke, mint amelyet a századforduló évei hoztak: József Attila. Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lőrinc korosztálya. És ezt a nemzedéket nemcsak az alkotás, hanem a szerep is naggyá tette, lett légyen ez a szerep művészi, kritikusi, irodalompolitikai vagy éppenséggel művelődésügyi. Korunk megkövetelte a helytállást meg a sokoldalúságot: a legjobbaknak az ozorai példát követve kellett sereget mutatniuk, éspedig sokféle fronton. Ehhez persze tehetség és fölkészültség kellett, de méginkább elszántság, hit és következetesség. Mindezt elmondhatjuk a föntebb említettekről, de elmondhattuk a nemrégiben ünnepelt, irodalompolitikai tényezőként is oly fontos Ilyés Endréről, most pedig arról a Keresztury Dezsőről, aki — alig hisszük el, de az évszámok nem tévednek — szeptember 6-án szintén nyolcvanéves. M

int annyi tehetséges, nyitott és kulturált magyar ifjú: ő is költőnek indult. Csakhogy erős kritikai érzéke lévén, alig múlt húszéves, mikor ígéretes zsengéit megsemmisítette. Tudóssá lett tehát,, de a tények gazdaságának ismeretében, kritikai kiadások mestereként, összefoglaló antológiák, tudományos képeskönyvek készítőjeként sem volt száraz pozitivista: értelmes munkáját mindig érzelem dúsította. S egy pár évtizeddel ezelőtt, mai- mintegy gazdag pálya új állomására tért vissza ifjúkora költői útjára. Közhely lenne örök fiatalságát emlegetnünk — hanem a közhelv is lehet igaz. Közhelv pannóniai volta, a klasszikus hagyományhoz, a lankás dunántúli tájhoz való kapcsolódása. Közhelyeket kell mondanunk, ha rendkívüli műveltségét emlegetjük. Ha utalunk tudós voltára, arra, hogy mily kiváló germanista, vagy hogy Arany Jánosnak. Batsányinak. Babitsnak nincs különb ismerője, értője, értelmezője. Ha fölidézzük, mily nehéz posztokon tevékenykedett, így Berlinben, a náci fővárosban is a független magyar szellem képviseletében, a németség kultúrájának kettÓ6 arcából pedig mindig az örök humánumot megvilágítva. Emlékezhetünk arra. hogy mit tett, mint a magyarság európai helyének megvitatását kezdeményező, problémafölvető. gondolatébresztő hazafi. Hogy mily nagv nevelő volt: az egyetemen vagy Eötvös Kollégiumban éppúgy, mint később miniszterként, amikor a demokratikus iskolaügy, a tudománypolitika és közművelődés alapjait rakta le — amiért aztán egy demokratikus szólamokat szajkózó, ám' annál antidemokratikusabb időszakban hosszú évek mellőzöttségével fizettek neki. Zokszó nélkül dolgozott akkor is. könyvtáros volt, színházzal, zenével foglalkozott, népszerű gyűjteményeket tett közzé, s végül mind nagyobb hatással szólalt meg, mint költő. H

atással, de nem hangerővel. Versei mind a dunántúli klasszikus hagyományhoz kapcsolódtak, s ilyenek ma is: humánum, magyarság, mélyen átélt közösségi érzés és őszinte személyesség jellemzi verseinek vonulatát, amelyekre épp e hagyománynak megfelelően a formai készség, finom ízlés, visszafogott kifejezésmód a jellemző. És még nem szóltunk a közvetítőről, az esszéíróról, a fordítóról. Folytassuk? Lehet méltatni Keresztury sokféle tevékenységét, mennyiségre is meghökkentő, amit különböző területeken véghezvitt, de mindarra, amit kultúránk közös asztalára letett: az emberség és minőség a jellemző. KRISTÖ NAGY ISTVÁN Hagyjátok! Jön már a kutvaidő: fukaron fogamhoz verném minden Dercemet. hoev leckém bevégezzem mía lehel: íev ilienék. különben romhalom marad csak: talentumom elveszett. De úi útra kísért a vadon, s bár le'kifurdalásban ré«zketek. test. lélek ária mint a försetee sodor leszíiiazván se nvuehatom. elcsábítnak aoró s naav istenek. ..Kerítsd be vévre kerted!": hallgatom ,a b'ztsté DÖrlekedé«eket. zavar is a keserű élvezet tudni hoav mindig nvitott házamon tolvajként forognak kalóz szelek. Érzem: itt az utolsó alkalom de átnézek tolvai kezek felett: fakad forrás a kimerült helvett. Hagviátnk hát szétszórnom szabadon, amitől mindig gazdagabb leszek. A nagy hajtások kora K

eresek valakit, nem találom. Rámutat a szívére. akitől kérdezem, és azt mondja, kórházba vitték, egy ideig ne is keressem. mert kivonták a forgalomból. Húsz évvel ezelőtt még láttam idegesnek, mostanában nem. Akár azt is mondhatnám rá, megnyugodott, ha nem láttam volna fehérnek az arcát. Munkatársai szerint is az volt a legnagyobb baja, hogy lenyelte a mérgét. Annyit nyelt le. hogy a gyomra se bírta, talán ki is lukadt. Annak a legjobb, aki kiüvölti magát, legalább naponta egyszer. A népi gyógyászati tanácsokban az a legjobb, hogy ingyen adják őket, és igen sokszor fején találják a szeget. Ha ez az orvosság, meg kéne tanítani az embereket üvölteni. Erre a tanszékre elmehetnék professzornak akár én is, mert a legkisebb igazságtalanság úgy föl tud bőszíteni, hogy hangomtól Jerikó falai is leomlanának, de még nem emlékszem egy esetre se, amelyik kimondottan jólesett volna. És ez még csak hagyján, én akár üvölthetek i6, mert nem függ tőlem semmi és senki, de mit csináljon Pista? Jön az üzletfele, nyilvánvaló, hogy be akarja csapni. Neki az a haszon, ha sikerül. Átlátja Pista, legszívesebben kisöpörné még a vármegyéből is, de őt nem a köztisztasági vállalat alkalmazza utcaseprőként, tehát nem söpörhet ki senkit. Sőt, igenis udvariasnak kell lennie, mert akkor tálán eljön máskor is a kuncsaft. Lenyeli tehát a mérgét, és addig gyakorolja áhítatos jámborságát, amíg a gyomra nem lukad. Pöröljön a munkatársaival inkább? Megtehetné, mert elég nagy székben ül, és az ilyesmire szóló jogosítványt még mindig hajlandók vagyunk bizonyos székek velejárójának tekinteni, de nem viszi rá a lélek. Üvöltse bele pályatársába a mérgét, hadd ugráljon annak a szíve? Vagy vegyenek fői egy kemény bőrű embert, akinek az a dolga csupán, hogy vele bármikor akárki üvölthet? Olyan lenne, mint a villámhárító, csak le kellene földelni őt is, hogy ne károsodjon? Bár most jut eszembe, vannak ilyen emberek iá>csak a munkakönyvükbe nem ez van beírva. Áldott jó lelkek, főleg nyugdíj előtt Akár a cipőjét is beléjük törölheti a főnök. A panaszfal vagy siratófal mintájára jó lenne egy pörölőfal is a világon. Csak odamenne az atyafi, kieresztené a hangját, és lecsapolná a mérgét. Kemény fal kellene, hogy állja a viharokat. Azt hiszem, az árát a patikák adhatnák, mert kevesebb idegcsillapítót és altató bogyót kellene gyártaniuk. Beleestem én is a csapdába, már majdnem viccelni kezdek azok rovására, akik legtöbbször nem tehetnek róla. hogy vagy üvölteniük kell, vagy nyelniük. Látjuk, hogy feszül a húr, és mi még tovább feszítjük. Azért talán, mert átkozottak és gonoszak vagyunk? Vagy velünk is az ördög játszik? Azért inkább, mert mi is idegesek vagyunk. U

tódaink elnevezhetik századunkat a nagy háborúk borzalmas korának, és ne tagadjuk. jól is járnánk evvel a névvel. Addig maradhatna csak érvényben, amíg még nagyobb borzalmak nem köröznek fölöttünk, attól pedig őrizzük meg magunkat, ha tudjuk. Az izgágaság századának is mondhatnánk, mert a türelmetlenségünk habjai néha az egeket nyaldossák. Az állhatatlanság korának is. mert hovatovább még a bocsánatos bűnök közé se soroljuk be, Ra valaki a saját ígéretét nem tartja meg. Azt ígéri Töhötöm, hogy így lesz meg úgy lesz, és nem úgy lett. Jött talán a tatár, és meghiúsította tervét? Nem jött, csak éppen nem volt kedve beváltani. Lehet nagyobb vétek annál, hogy valaki az önszántából tett ígéretét se tartja be? Lenni lehet, de azért ne becsüljük le ezt se. És ha az igazság nyomában akarnak járni utódaink, elnevezhetik századunkat a nagy hajtások korának is. Tegnap még azt hittük, ennyi is elég lesz boldogulásunkhoz, és ma már látjuk, annyival a belépőjegyet se válthatjuk meg. Azt hiszem, az én emberemnek is ez a baja. Az, hogy mindig a jót akarta bivalyerős akarattal, nekifeszült a járomnak, ahogy erejéből tellett, és másnap azt vette eszre, kétszer akkora erő is kevés lenne. Rohan velünk a század. Eddig is tudtuk azt az aranyos mondást, hogy a kocsi nem var. aki nem tud együtt haladni korával, az lemarad, de ilyen erős talán soha nem volt még a vágta. Ránk jött az átkozott válság, a sok begyűrűzés, azt se nagyon tudjuk, fiúk vagyunk-e még vagy lányok. Elkezdünk valamit gyártani, és mire kinálni tudjuk, senkinek nem kell, vagy olyan olcsón kéri, amilyen olcsón csak teheti. Ugranunk kellene a másik portékáért, mert most meg annak van jobb piaca, de mire mi elónyüglodünk vele, annak is leesik az ára. És öt, tíz vagy száz ember megint bevonul a klinikára. Ez a mi századunk hordaléka. összecsaphatjuk megint a kezünket, és nyugodtan mondhatjuk, hogy nem tehetünk róla. Arról se tehetünk, hogy Szép Juliska es Erős János egetverő erőfeszítéssel olyan házat épített magának, amelyikben holtuk napjáig boldog nyugalomban élhetnének, de látom, hogy költözködnek. mert vagv az asszonv talált másik férfit, vaay férjeura másik nőt. Kiveszett belőlünk az állhatatosság, és úgy robbannak szét a családok, rtiintha robbantanák őket. Vegyük azt az ábrát, hogy együtt feszültek neki a hámnak, együtt gürcöltek, de amíg az egyik piacra járt, a másikhoz is bejárt valaki. Ezer változata lehet ennek, de a lényeg az, hogy elszakadt a cérna, és semmilyen csomó össze nem tartja már. A gyerek se. Okosabbnak kellene lennünk, de nem tudunk. Ha hajtanunk kell a munkahelyen, leg- . alább otthon kellene engednünk az idegek fe I szüléséből. Lehet, hogy gyomrunkat befoltozzák úgy, hogy nyoma sem marad, lehet, hogy szívünk is megtanul úira rendesen ketyegni, de annvi áttétele van a nagv haitások nyavalyáinak, hogv megszámlálni se tudjuk. Idegesek vagyunk, mert ilyen a korunk, de átöröklik tőlünk gyermekeink is„ unokáink is, és akkor is marják egymást, amikor holtig tartó boldogságban élhetnének. J

ó lenne most rövid vagy hosszú receptet adni, mert tétovázunk a szorítások és menekvések között, de ki adjon receptet? Fölírhatnánk magunknak, hogy őrizzük meg nyugalmunkat, amíg lehet, vagy lépjünk vissza a legfényesebb állásból is, ha már terhét érezzük csak, örömét nem, de ezek a receptek ritkán válthatók be. Attól tartok, az elkövetkező idők hoznak olyan változásokat, amelyek embereket helyeznek át más munkakörbe, és valljuk be őszintén, jó lesz. ha ígv lesz. de ilven körülménvek között is tudnunk kell vigyáznunk magunkra. Nagyon sokan két lehetőségben tudnak csak gondolkodni: vagy a polcon vagyunk, vagy a porban. Ezer más van mée. csak fogadni tudiuk őket higgadt bölcsességgel. És be kell tudnunk rendezkedni egy még egeszségesebb társadalmi vetésforgóra. A kitűnő tudósból intézeti igazgatót csináltunk, mert nála jobbat nem találtunk. Időközben kiderült róla, tudósnak valóban kitűnő, de igazgatónak nem. Segítsünk neki, hogy élete végéig azt tehesse, amit legiobban tud. mert neki is így a legjobb és nekünk is. (Ha ilyen ködösen fogalmazunk, találgatni kezdünk, melyik intézetben ki lehet az az igazgató? A példának semmi köze nincsen a napi mintákhoz, írhattam volna tanácselnököt is. tehenészeti csoport vezet őt is, és ezer más lehetőségből választhattam volna.) HORVÁTH DEZSŐ Amiről a könyvtárak mesélnek Manapság a könyvkereskedők a megmondhatói — a legkeresettebbek az útikönyvek, a viszszaemlékezések, a történelmi művek. Olyan újdonság jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában. mely mindhárom műfajt egyesíti. Illés György Mesélő könyvtárak című hiánypótló munkájában a hajdani és a méa ma is működő eevházi és a három műemlék könyvtárunk sor=át történekét titkait táría föl. Ezek a tékák — mondja a szerző — hazánk kedvelt kirándulóhelyein találhatók, mégis sok közülük szinte ismeretlen. Pedig a bennük őrzött könyvek, oklevelek, kódexek olyasmiről mesélnek, amiről máshol nemigen hallhat, olvashat a történelem, az irodalom, a régmúlt iránt érdeklődő. A bemutatott tizennyolcak mindegyike őriz valamilyen ritkaságot, különleges kincset. A legelső könyvtárunkban. a pannonhalmiban például Árpád kori okleveleink nagy részét őrzik, többek közt a tihanvi alapító levelet is. Hazánk legnagyobb egyházi könyvtára, a debreceni református kollégiumé, a leggazdagabb bibliagyűjteményt tudhatja magáénak. A Bibliának 250 különféle nvelvű szövegét, fordítását, kézzel írt különlegességeit vigyázza. Zircen egyik legszebb könyvtárunk található, melyet a pusztulástól mentett meg műemlékké nyilvánítása. Talán az eevik leshányattatottabb sorsú a Magyar Izraeliták Országos Könyvtára, melv ugvan alie százéves, de a második világháborúban csak a csodával határos módon sikerült jó részét megmenteni. Világhírű kéziratok és ősnvomtatvánvok sorakoznak a oolcokon. Valószínű, a legelfeledettebb a győri papnevelő intézet könyvtára. melvbe alig-alig téved látogató. pedig sok ritkaság a tulajdona. Itt található a legnagyobb kódexünk, mely az év egyházi ünnepeinek gregorián dallamait foglalja magába. Az óriás hangjegyeket még a hátsó sorokban álló tanulók is jól láthatják. Hosszasan lehetne sorolni a kötet lapjairól megismerhető különleges érdekességeket, melyet 218 fénykép gazdagít a szép kiállítású kötetben. S valószínű, aki alaposan végigböngészi ezeket az izgalmas tékaraizokat. maga is kedvet kap a gyűjtemények fölkeresésére, talán egvikének-másikának rendszeres látogatója lesz. Jó néhány könyvtárunk anyagának egy resze máig is föltáratlan, talán épo e kötet fiatal olvasói közül válik majd valaki efféle kulatóvá. A szerző mintha saját nyomozószenvedlyét akarná másokba is beoltani, mikor következetesen megemlíti, melyik gyűjtemény melyik -észé ismeretlen még. Kiválóan használható a könyv végén elhelyezett betűrendes mutató, mely a gyakrabban előforduló könyvtári és egyházi szakkifejezéseket foglalja egybe. E tudományos igényességgel készült munkát lebilincselően izgalmas stílusa teszi minden korosztály számára érdekfeszítő olvasmánnyá, de olyan kézikönyvvé is, melyet érdemes gyakran levenni a polcról. LÖKÖS ILDIKÓ