Délmagyarország, 1984. szeptember (74. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-20 / 221. szám

2 Csütörtök, 1984. szeptember 29. Amikor nyugodt a folyó, akkor is szemmel kell tartani. Képes akár néhány nap alatt haragos arcot ölteni, sziláiul veszélyeztetni. A Tisza az 1970-es fenyegetéskor ala­posan meggyengítette Újszegeden, a KISZ-iskola és a Maros-torok közötti védtöltést. Az ATI VÍZIG szakemberei ezt a szakaszt is erősítik most. Az alacsony vízállás adott lehetőséget az új híd lábánál, hogy fövenyt hordjanak a meggyengült szakaszra. Össze­sen 15 ezer köbméter földet mozgatnak meg. amellyel a töltéskoronát helyreállítják. Ezzel a munkával folyamszabályozást is végeznek, ugyanis a víz már alaposan feltöl­tötte a híd környéki partot. Képünkön: munka a Tisza partján ötmillió - utólag Kéttornyú kazánház i a magáét (?) Környezetünk megrontói akkor buknak le, amikor a legjobbat akarják. Itt la­kunk már idestova tíz esz­tendeje, fél falura való nép­pel egy épületben, és észre se vettük, hogy valami hi­ányzik a házunkból. Hogy elfelejtették beleépíteni a „környezetet". Már zsebem­be raktam a noteszomat, a tollat is, szemüveget is. és még mindig nem tudtam, hogy ez a téma aranyat ér. Május legelején leraktak egy csomó vasat, amiből mi azonnal tudtuk, hogy föl­újítják a kazánházunkat. Leginkább csak kályhának mondjuk. mert egyetlen célja, hogy fűtsön, de le­gyen csak tudományosan pontos az ember, ha meg akarja írni saját századát A kályha a régi világ pi­cinke eszköze, ez pedig ak­kora monstrum, hogy ezer lakást is el lehet fűteni ve­le. Tollal és szemüveggel fölszerszámozva indulok te­hát, mert most biztosan tör­ténik valami. Jött a darus autó, ennél nagyobb nincs is a mi városunkban, oda­állt a „kályha" mellé, és elkezdte egymásra rakni a vasakat. Sehogy nem fért a fejembe, hogyan lesz ebből bővített újrafűtés, meg kell tehát kérdeznem az első bi­zalmi embertől, az építés­vezetőtől. A nagy butaságok az első kérdés után mind­járt ki szoktak derülni, mondja is azonnal, hogy té­vedésben vagyok. Ha ezeket összerakják, akkor se lesz melegebb nálunk. Akkor vi­szont minek? Azért, mert környezetvédelmi szempon­tok is vannak a világon. Eddig nem voltak? Vóni vótak, mondaná az ántivi­lág embere, de rá se he­derítettünk, Olyan ez ép­pen, mint a főérzékelők kis doboza a falon: amíg vala­ki bele nem veri a fejét ugy, hogy csorog a vére, föl se tűnik, hogy lehetett volna magasabbra is sze­relni legalább tíz centivel. Lassan megy. amíg sikerül eloszlatnom tévedéseim kö­dét. Nekünk azért nem volt kéményünk. mert építés közben kimaradt. Nem kel­lett azonban se bíróságra futkároznunk, se az ENSZ­be. mert ugyanaz a cég, amelyik elkövette a mulasz­tást. lám, helyre is hozza. Legaláhb tíz év késéssel. Hogy mi addig mennvi mérget szívtunk be, senki se tudja megmondani, mert a közadakozásból származó mérgeket nem szoktuk mér­ni. Annyi amennyi. Nem jó, ha belehergeli magát az ember, adnom kell a látszatra is. Ha kide­rül. hogy rossz szél járással akarom megírni a cikkemet, senki nem áll szóba velem. Maradjunk csak azon a vá­gányon, amelyiken elindul­tunk. abból baj nem lehet. Meg kellene kérdezni azt is, hány decibel a környeze­ti törvény tűrőképessége, de ha tíz évig nem voltam kí­váncsi rá, most piszkáljam? Ha elkészül a két kémény, jóval a negyvenöt decibel alá száll a skála, azt a fél hónapot már ki lehet bírni. Az itt dolgozók igen jóra­való emberek, ők mondják, a panelszögletben akkora zaj is volt néha, hogy meg lehetett volna tőle bolon­dulni. Én meg azt mondom, környezeti ártalmakra kite­nyésztett emberfaj a mi­enk, mert se a káros gázok­tól, se a kóbor zajoktól nem bolondult meg senki. Nem is tudta, hogy az ő tűrő­képességét kezdeiektől fog­va hajazzák a műszaki szá­mok. -Ha emberderék vas­tagságban ömlik a füst va­lahonnan, akkor tudom én is. más is tudja, hogy ten­ni kéne valamit, de itt sem­mi füst nincsen, mert gáz­zal fűtünk. Szeged útonjáró torony­darui közül az a legerő­sebb. amelyik a belül üres vashordókat egymásra rak­emberből csinálna palacsin­tát, de ismerik ezek egy­más szándékát annyira, hogy baj nem lehet. Ügy sodorgatják körbe-körbe a drótkötélen lógó nagy va­sat, mint háziasszony a nudlit. Köves kútba mentünk mi úgy, ahogy a bajuszos lépe­get a torony kiegészítő vas­lépcsőjén, csak nem olyan gyorsan. Egyedül taszigálja a hatalmas vasat, ahogy a daru drótkötele engedi. Oda kellene figyelnünk job­ban azokra, akik harminc tonnát pöndörgetnek, és so­ha nem tévednek. Azt hiszem, mondják már, megint elkapott a lelkese­dés, mert láttam öt embert, aki igen nagy összhangban csak azt teszi, amit vállalt. Lehet, hogy ez a nagy pá­tosz jobban illene valami hatalmas munkához, de mit tegyen, akinek az ablaka előtt semmi más nem törté­nik, csak pótolják, amit először se lett volna szabad kihagyni. Kinézek másnap is, és jó sokáig nézem, mert az egész Retek utca törté­netében fönnállása óta en­nél nagyobb esemény nem történt. Nem lesz avató, nem lesznek szép beszédek, ja. Negyvenöt méterre tud mert tízéves dolgainkat nem fölnyúlni, de most nem ágaskodik, a harminchárom is elég. Három kéményta­got már egymásra rakott, most emeli ki a kalodából, hogy rátegye a negyedik­re, és majd együtt emelje mindet. Elámul a magam­fajta ember, mekkora erő van benne. Elhagyom egy kicsit a mai technika körü­li ömlengésemet, jobban ér­dekel a csíkos, a bajuszos meg a vékony ember, aki mászik föl a toronyra. A fecske kapja el röptében a legyet olyan pontosan, ahogy ők kapkodják fél ke­zükkel a földobálgatott csa­varokat. Kár volt igyekez­niük olyan nagyon, ezt az utolsó darabot le kell sze­relniük. ezt már nem bírja a daru. Nagy baj nincsen, az ember azért ember, hogy változtatni tudjon a sorren­den. Előbb fölemelik a ki­csit, helyére csavarozzák, aztán ráteszik a nagyobbat. Most van időm kérdezgetni, a bajuszos a Perlaki László, a csíkosruhás a Zádori Ta­más. a vékonyabb szövetű Sztankovics Zoltán, a mű­vezető pedig, aki építésve­zeiőnek neveztetik inkább, Szabó Antal. Említsük meg a darus nevét is, mert ilyen nyugodtan nem láttam még embert dolgozni: Oravezz István, és harminc tonnát tud emelni egyszerre. Am;­kor az olajosok állítgatják tornyaikat a lepárló üzem­ben. akkor szoktam ámul­gatni akkora szorgalommal, mint most. Egyetlen rossz mozdulat legalább szoktuk köszöntésekkel ün nepelni. Hogy észreveszik-e a tizedik emeleten, ha dél­ről fúj a szél, vagy az ötö­diken, ha északról, netán az emeletes magánházak né­pe figyeli-e. hogy jobb lesz (talán) a levegő az idei té­len, nem tudom, mert kör­nyezetünk dolgaiban annyi­ra járatlanok vagyunk, mintha most bújtunk volna elő a barlangból. Az is le­het, azt vesszük csak észre, hogy nem dörömböl valami a mellünkben éjnek évad­ján, ha átfordulunk a má­sik oldalunkra. Ez is nagy adomány. ötmillióba kerül a két kémény, utólag fölállítva. Horváth Dezső M indenki a maga lovát dicséri — tart­ia a mondás nvilván ősi tapaszta­latokból táplálkozva. De hát válto­zó. alakuló világunkban mintha tapaszta­lásaink is korszerűtlenné váltak volna. Tapasztalásaink, vagv lovaink? Nem is tudom. Bár ha jobban meggondolom, ha­sonló tudatzavaraink sok évszázados múlt­ra tekintenek vissza. Hogvan is szól a népmese Mátyásról? Meakapáltatta az urakat, akik csak levét ismerték a szőlőnek, s nem a vincellér verítékét. Jó. igazságos királv volt hát Mátyás. Hogv uralkodóként ió szakem­ber volt. s ebbéli mivoltában sikerült át­menetileg tisztes központi hatalmat kiépí­tenie. amelv ideig-óráig újra jelentós ha­talommá és kulturális centrummá tette a már önnön védelmére és fenntartására is alkalmatlanná váló országot? Erről — tán érthető módon — nem szólhat ilv sza­vakkal a népmese, Mátvás szakember­mivoltát legföljebb újabban hangsúlyoz­zák a történészek is. mint ahogyan a re­formkorral foglalkozó történeti irodalom is csak az utóbbi egv-két évtizedben kezdi nyomatékosan kiemelni a szakelem szere­pét megnövelni kívánó tendenciákat. Mindenki a maaa lovát dicséri — tart­iuk. több-kevesebb ioggal. És lehet is benne igazság, lecíöliebb az az elgondol­kodtató. kinek mi is a lova — igazán. Dicsekszik a mérnök, aki kiváló tudora szakmájának: milyen gyönyörűen besze­relte épülő családi házába a villanyt. Azt nézzétek meg — mondia. és sorolia a szakma általa otthon alkalmazott millió­rivi kisebb-nagvobb trükkjét. S ha még büszke valamire, hát két keze munkáiára. mert hogv abból származik a családi ház is. A hét végek szabad ideiéből, amikor mások épülő házaiba szerelte a villanyt. Találmányáról, úiítósairól nem beszél. Pedig az is van (volt) neki. tudom. Vala­ha. De inkább baia lett belőle, mint hasz­na. Dicsekszik a vállalati főosztályvezető, mondván: neki legszebb a szőlőié messze körnvék kiskertjeiben. És az őszibarackja! Csak azt kóstolnánk meg egvszer. Nem vallana vele szégvent a frankfurti piacon sem. pedig ott aztán gyönyörű és finom versenytársai lennének — mondia elége­detten. És 6 csak tudia. mert többször is iárt Frankfurtban, s e látogatások ered­ménveként korszerűsítette, elektronizálta a vállalat ügymenetét, munka- és üzem­szervezésének ió részét. Mégis, ősziba­rackiát dicséri inkább, mert tudom, felét sem hozzák ki a napi munkában vállala­tánál a rendszerből annak, amennyit tud­na. A fél siker pedig nem siker, nem úgy. mint az őszibarack. Mindenki büszke valamire, mert hát anélkül nehéz lenne élnünk. Ki arra. hogv ismeri a halak és vizek iárását. s ha más nem is. de ő fog halat. Vagv elég ránéz­nie a vízre, fölnéznie az égre. s már for­dul is vissza vagv ki sem dugia az orrát a partra, amikor mások százszám lógatiák hiába horgukat. És az illető még csak vé­letlenül sem halász, hanem közgazdász, fontos beosztásban. De ki büszke vajon arra. hogv valamit megoldótt(ak). megcsinált(ak) a vállalat­nál? Hogv úiitásai születtek, hogv kitalált valamit? Ha a sebész is többnyire azzal dicsekszik: mii ven szénen ki tapétázta la­kását ... Kutatók mondiák: minálunk sok évszá­zada víviák a harcot a szakemberek (a szakelem) az igazgatással, s szinte mindig az előbbi maradt alul. Mifelénk hiába volt ió zsoldoskatona, a hadi mesterség kiváló ismerője valaki, legföljebb Nagy Lajos és Mátvás ideién juthatott a had­vezetés közelébe, hogv szaktudásával szol­gálhassa az ország politikai céliait. Hiába volt oénzügvi zseni és gazdaságszervező tehetség valaki, legföliebb egv-két uralko­dó ideién, átmenetileg intézhette az or­szág pénzügyeit vezető poszton, gyűlölet­tel körülvéve. És hiába indult nálunk idő­ről időre fejlődésnek a polgárság, haszon­elvű mentalitása mindig alulmaradt a retrográd nemesi szemlélettel szemben. És csak századunkban is hányszor szenvedett vereséget a szakelem az igazgatással szem­ben. egves döntéáekben csakúgy, mint a befolyásért vívott harcban? Saiátos. furcsa feilődésen mentünk ke­resztül mi itt. Magvarországon. Évszáza­dos tapasztalások görcsei, nemzeti függet­lenségünk vágva deformálták' fejlődésün­ket. Hiszen a kénvszer sokszor úgv hoz­ta. hogv a retrográd igazgatás állhatott el­len elnémetesítő törekvéseknek, háttérbe szorítva a' szakembereket. Vagy a daru­tollas hatalomátvétel. amikor pénzzel, ranggal. társadalmi beleszólás iogával kellett iutalmazni azokat, akikre kezde­teitől támaszkodhatott a hatalom. Jutal­mazni. ismét csak a szakelem kárára. S minden változás nehéz, hát még év­százados megszokásokon változtatni. És mégis, lassanként azért változni kezdtünk. Elegendő volt hozzá néhány év­tized nvugodt. viszonylag kiegyensúlyozott fejlődése, amelv bonyolultabbá tette vilá­gunkat. A fejlődés, amelvnek révén a hie­rarchikus viszonyok önmagukban immár elégtelenekké lettek a dolgok áttekinté­séhez és kielégítő szabályozásához. A fej­lődés. amelvnek eredményeként a szak­elem egvre nagyobb teret kan az igazga­tás hierarchikus szerkezetében is. s amely­ben mind erőteliesebben érvényesülnek a kooperatív viszonyok, amelvek — a gyor­sabb fejlődés igényrendszerében — mind­inkább a szakelem fokozottabb' önállósá­gát igénylik. Remélem, tán nem is soká. elkövetke­zik az idő. amikor a mérnök találmányai­ra. s nem saját kezű villanyszerelésére; a főosztályvezető szervező munkáiára. s nem őszibarack iára lesz. s lehet ioggal büszke. S Mátyást is elsősorban mint ió szakembert akcentáliák kisiskolásaink is. aki — legalábbis a mesében — megfogta éppen a kapát is. Ha kellett. Ha éppen úgy látta iónak. mint — szakember. Szávay István Mától Szegeden Mozgáskorlátozottak országos találkozója Megyénkbe látogatott Ke- csoport, és több mint 100 lemenné Szakonyi Júlia, a klub tevékenységét szervezi. Mozgáskorlátozottak Egye- támogatja. Hozzátette: a sületeinek Országos Szövet- Csongrád megyei az egyik sége főtitkára. Tegnap, legszervezettebben, legjob­szerdán Szegeden, Gyárfás ban működő egyesület az Mihály, a megyei pártbizott- országban. A megyei párt­ság titkára fogadta és meg- bizottság titkára elmondta, u , hogy a megye párt- és álla­beszelest folytatott vele az mi vezetése minden lehetsé_ 1981-ben megalakult szövet­ség működéséről. A főtitkár ként elmondta, hogy a meg­alakulás óta 18 ezer főre növekedett a szövetség tag­létszáma. s jelenleg 26 egye­sület. több mint 90 helyi ges támogatást, segítséget megad a szervezet munkájá­tájékoztatás- hoZi a mozgássérültek e> KCST vb-tilés Moszkvában szerdán, tegnap megkezdődött a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsa végrehajtó bizottságának 111. ülése. A vb-ülésen megvizsgálják a KGST-tagországok ez év júniusi, felső szintű moszkvai gazdasági értekezletén hozott határozatok végrehajtását, áttekintik a KGST októ­ber végén. Havannában megtartandó. XXXIX. tanácsülése napirendién szereplő kérdéseket, s a KGST folyamatos te­vékenységével kapcsolatos egyéb kérdéseket. A végrehajtó bizottság ülésén Magyarországot Marjai József miniszterelnök-helvettes. hazánk állandó KGST-kép­viselőie képviseli, aki a magvar—szoviet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizott­ság elnökeinek találkozóiára hétfőn érkezett a szoviet fő­három városba. viszonylag rövid idő alatt már megfelelő helyiséget kaptak Szegeden, Vásárhe­lyen és Makón, a közeljö­vőben kapnak majd Szente­sen és Csongrádon. Jelen­leg az a fő törekvés, hogy megfelelő munkalehetőséget is lehessen biztosítani a mozgáskorlátozottaknak a megyében. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége tagegyesületei­nek képviselői mától szom­batig Szegeden találkoznak egymással a megyei KISZ­bizottság politikai képzési központjában. A rendez­vényre mintegy 100 küldöt­tet várnak, akik szakmai előadásokat hallgatnak meg. illetve megvitatják a moz­gássérültek életkörülményei­nek további javítását szol­gáló lehetőségeket. Szingapúri üzletemberek Budapesten Most első ízben szingapúri üzletemberek 20 tagú kül­döttsége kereste fel Magyar­országot. A Szingapúri Kí­nai Kereskedelmi és Iparka­mara delegációja kelet-eu­rópai körútja során látoga­tott Magyarországra. ahol tagjai a Budapesti Nemzet­közi Vásáron, majd a Ma­gyar Kereskedelmi Kamará­ban találkoztak magyar üz­letemberekkel. Gyárlátoga­tásokon és közvetlen válla­lati megbeszéléseken is tá­jékozódtak a magyar mező­gazdaság és ipar termékkí­nálatáról, a hazai kereske­delmi és iparvállalatok üz­leti elképzeléseiről. Szingapúr a délkelet-ázsiai térség kereskedelmi és pénz­ügyi központja. A küldött­ség tagjai — valamennyien vezető kereskedelmi és ipa­ri cégek tulajdonosai, egye­bek között magyar élelmi­szerek. vegyianyagok, szer­számgépek, ipari fogyasztási cikkek beszerzése iránt ér­deklődtek. Tan Eng Joo, a szingapú­ri kamara külkereskedelmi bizottságának elnöke, a de­legáció vezetője megbeszé­lést folytatott Lőrincze Pé­terrel, a Magyar Kereske­delmi Kamara főtitkárával a két szervezet együttmű­ködéséről. a Szingapúrban és Magyarországon rende­zendő kereskedelemfejlesztő akciókról. .. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom