Délmagyarország, 1984. augusztus (74. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-05 / 183. szám

VILÁG PROLETÁRJALEGYESÜLJETEK! 74. évfolyam 183. szám 1984. augusztus 5.j vasárnap Ara: 1,40 forint AZ M SZ M R SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA OBI Több százezer résztvevő — Sokszínű, gazdag program örgy Szegeden Amikor e sorok írói elin­dultak Szeged felé, az or­szág közepét jelző torony tövéből — a Vacsi-puszta egyetlen, árnyékot adó he­lyérői —. még nem volt meg a sajtónak oly fontos­nak hitt hivatalos számadat. Vajon 150, vagy 200 ezren voltak-e az első nap részt­vevői a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Orszá­gos Báketanács és a Képes Üjság közös rendezvényén, a pusztavacsi békefesztivá­lon. De aligha hihető, hogy a hajszálra kiszámított lét­számadat lerrne a legfonto­sabb jellemzője a korunk egvik égető problémájával, a béke kérdésével foglalko­zó hatalmas rendezvénynek. Nem egyszerűen újságírói szófordulat, hogy „az ország minden részéből" érkeztek a résztvevők, s nemcsak tegnap, hanem már napok­kal előbb, hogy részesei le­hessenek annak a százezer színű gazdag programkaval­kádnak. amelyet a korábbi életre hívó. a Képes Üjság szerkesztősége kezdeménye­zett. A laptársunkat kinőtt ese­mény valamennyi, vendég­fogó, látványosságlcínáió rész eseményét fölsorolni le­hetetlenség. hisz az országos kirakodó és népművészeti vásárnak is beillő árubemu­tatótól a játékos vetélkedő­kön át, a hamisítatlan rock­műsorokon keresztül a játsz­va gondolkodtató polkaszi­nóig (mely a Szolnok me­gyei KISZ-esek játékos ked­vét és ötleteit dicséri), a majálishangulatot idéző au­gusztusi forgatag minden kelléke felvonultatott a bé­kefesztiválon. Békeíesztivál — fesztivál a békéért Mint a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára, dr. Molnár Bé­la nagygyűlési beszédében is hangsúlyozta, a társada­lom legkülönbözőbb rétegei­nek képviselői jöttek ide, e kétnapos rendezvényre. Ki azért, mert szórakozni akart, ki azért, mert kedve­li a látványosságot vagy csak éppen érezni akarja a közösséget, az összetarto­zást valójában mindegy, milyen alapindíttatással mozdult ki családi fészké­ből — és nagyon sokan csalá­dostul, akikről külön szót ejtett a megnyitó szónoka —, egy mindenképpen közös bennük, még akkor is. ha látványos nyilatkozatokban nem mondják ki: békéi akarnak. Békét akarunk! „Tizenkét éves voltam, amikor Nagaszakira az alombombát ledobták. A hipocentrumtól 4,2 kilomé­terre levő ház óvóhelyén voltam ... Négy kilométerre a helytől, de úgy éreztem, mintha a szemem előtt rob­bant volna az atombomba. A széllökés elfújta a házunk ablakait, feldöntötte a búto­rait. megállt az órám, nem tudtam, mennyi idő telt ei. s nemsokára fekete lett az ég. és esni kezdett a fekete eső .. . Hamuval korommai egvüti. esett az eső..." Ta­nt arnoto Hidenori — jócs­kán szépséghibaként, kiV rockegyütíes műsora köz,' ékelt — beszéde oly várat­lanul érte a más hangula­toktól felajzott publikumot, hogy sokan hitetlenkedve kapták föl a fejüket. Lehet­séges ez. hogy itt, most, ne­künk az időben, térben és élményben oly távoli Japán küldötte, s az emberiség örök rr.ementójaként emle­getett két város egyikének atomtámaáást. szenvedett la­kója beszél nekünk? A meg­lepetés és a döbbenet ve­gyes hullámai morajlottak végig oda és vissza a nagy­színpad előtt összezsúfoló­dott hatalmas tömegen. Mintha sokan akkor értet­ték volna meg, mi is az, amiért idejöttek. És akkor együtt zúgtak a Tok ¡ói Atomsérültek Szövetségé­nek főtitkárhelyettese magasba lendült kezével jel­zett tiltakozás hangjai: So­ha többé Nagaszaki, soha többé atombombát! Majd hosszan: Békét akarunk! A pusztavacsi békefeszti­válra eljöttek az ország üzemeinek. közösségeinek küldöttségei, s átadták a dolgozók békeüzenetét az Országos Béketanács képvi­selőinek. Az ország legna­gyobb tömegmegmozdulása, melyet Gerencséri Jenő, a Képes Üjság főszerkesztője nyitott meg. s mint elmond­ta. o népünnepély keretében megrendezett fesztivál része a nukleáris fegyverkezés el­len világszerte kibontako­zott nemzetközi tiltakozás­nak. ma is színes progra­mokkal, eseményekkel vár­ja az érdeklődőket. Fiatal tnég Pusztavacs, keresi magát. Hagyományai még- nincsenek, de föltehe­tően lesznek. A falu is mos­tanában indul fejlődésnek, beleértve a néhány régi ház korszerűsítését is. Megszok­tuk. hogy hagyományainkat ápoljuk nagy ünnepeinken, ennek a falunak pedig ép­pen hagyománya nincsen. Jöttek a mérnökök, kimér­ték az ország közepét, szép kis toronnyal meg is jelöl­ték — és ünnepelni jönnek sok tízezren a falu ellenke­ző oldalára. Oda. ahol na­gyobb hely van. Tessék ezt úgy is érteni, ahol hely van, és más semmi. Teljesen si­ma puszta, se fa. se árnyék. És meleg, legalább 35 fok! ilnii^MHMI Mellette ugyan van egy kis erdő is, de senki nem bújik be a fák alá. Idős bácsi kérdezi az egyik sátornál: itt kall be­adni a békedalt? Mentege­tőznek az asztal másik olda­lán: sajnos, már lezárult a pályázat. A bácsi nyugodt türelemmel mosolyog: nem baj, egyet már beadtam, de közben sikerült egy másikat is szerkesztenem. Lehet eb­ben a kuka melegben, negy­ven évvel a háború után békedalt szerkeszteni? Íme-, a példa. Ahol muskátli virul a sá­torbejáratnál. rohamsisak ban — de szép szimbóluma a békefesztiválnak — alá­írásokat gyűjtenek. Üres tábla áll az egyik sátor előtt, aki akarja, oda írja a ne­vét. Sokan akarják. Az el­sők még csupa nagybetűvel írják, szinte dúskálnak a helyben, a többi már osz­tozkodni kényszerül. Mad­zaggal kötötték meg a tol­lat, hogy a következőnek re kelljen keresgélnie. — Tessék belimbózni a kocsikat! — biztatja az új­fajta bolondkocsi utasait a tulajdonos neje. Belimbóz­ni? Lám, a lirhbóhintoból mi lesz. miré a pusztára ki­ér. Ahol ennyi ember fordul meg egy náp alatt, ott a koszttál mindig baj szokott lenni. • Ennyi ételéi sátrat ritkán látni egymás mellett, mint itt van, nagy kupacok­ban a hurka, a kolbász, a paprikás lisztben megforga­tott sült hal, vevő viszont alig van. Korunk tünete ez is: ahogy fogy a pénzünk, úgy duhajkodunk keveseb­bet. Józan mérték diktálja azt is. hogy részeg embert se láttam délután háromig. Tiszakécskéről iött tizen­négy segítővel Beüéné Sin­kovics Ibolya. Azt mondja. szerencséje van. túl nagy nyersanyagkészlettel nem jött, de a mostani forgalom­nak legalább ötszörösére számított. Fogyóban az em­berek pénze — mondja —, aztán átfordítja a fókás ha­sonlatot mai korunkra: • az a baj, hogy sok az üzíet. és kevés az ember. Még ülő­hely is van a terjedelmes sátor alatt. Hosszú sorokat csak a vízcsapok előtt lehet látni. Mai reményeink — vagy bolondságaink — is eljöttPk a pusztába. Keszthelyi atya­fi — Boros Károly — árul­ja a propoliszt tinktúra for­mában. Csak egy üveggel, így kínálja, és a jövő héten az egész utca ezt veszi! A legbölcsebb használati uta­sítás: aki nem használja, annak nem használ. Lódul a tömeg a pódium felé. Szűcs Judit most kezd énekelni. Imbolyognak az emberek az ütemre, naper­nyő lesz a lapátnagv tenye­rekből. Olyan meleg van, itt már fürdőruha a szalon­divat. Kétpercenként noszo­gatják a pódium szélére ki­ült embereket, le is segítik őket, de visszaszállnak, mint fecskék a villanydrótra. Ro­hamozzák a postapavilont. mert alkalmi bélyeget alkal­mi bélyegzővel árulnak. Reggel óta egyfolytában másszék a gyerekek a má­jusiaknál is magasabb nyár­fa csupaszra nyúzott törzsét. Most éppen töpörtyű em­berke kapaszkodik, alig éri át kezével és lábával, de mászik. Mondja a hangszó­ró, még nincsen egy óra, és a harmincadik gyéreket ke­ressük. Gyerekek, vigyázza­tok szüleitekre! És a torony? Nyolc be­ton lábon áll, jellegzetes, szép. pusztai hagyomány il­lúzióját kelti. Ö volt itt előbb, de mire ünnen lett belőle, kiderült, annyi em­ber ide el se férne. Nem is jön el mindenki, leginkább a gvalogosok tértiek el a so­kadalomtól. ' Békcalbum van a sátorra emlékeztető épít­mény alatt, aki eddig e'jött. íria be a nevét: ő is akarja a békét. Horváth Dezső— Igriczi Zsigmond Aczél György a szabadtéri játékok tegnap esti előadásán Romány Fáinak (balról), Koncz Jánosnak és Saabó Sán­dornak, a megyei tanács elnökének társaságában. Szombaton Szegedre érke­zett Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizottság titkára, dr. Ro­mány Púinak, a Központi Bizottság tagjának, a Bács­Kiskun megyei pártbizott­ság első titkárának, vala­mint Knopp Andrásnak, a Központi Bizottság osztály­vezető-helyettesének kísére­tében. A vendégeket a sze­gedi városi tanács vendég­házában Gyárfás Mihály és dr. Koncz János, a megyei pártbíZbü+íg . titkárai . és' Papp GuUla, a váróéi . ta­nács. . e'lnöfce fogadták. Csongrád megye társadalmi életének időszerű kérdései­ről, a Szegedi Ünnepi He­tek programjáról Gyárfás Mihály tájékoztatta a ven­dégéket. A délutáni órák­ban a város nevezetességei­vel ismerkedtek a Központi Bizottság titkára és a kísé­retében levő párttisztségvi­selők. Aczél György az esti órák­ban találkozott Szabó Sán­dor ral, a Csongrád megyei tánacs elnökével, Török Jó­zseffel, a szegedi városi pártbizottság első titkárá­val, majd kíséretének tag­jaival megtekintette a Sze­gedi Szabadtéri Játékok előadását, Szörényi Levente —Bródy János István, a ki­rály című rockoperáját. Jj.z előadás után Aczél GyörgV elbeszélgetett. a szerzpkjigj,. és a művészekkel. A szombat esti előadást megtekintette Bíró Gyula, a Magyar—Szovjet, Baráti Társaság főtitkára és Buda Gábor, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának első ' elnökhelyettese is. Fölszabadulasur.k 40. évfordulójára itel kezdeményezései Sokadalom a pusztavacsi nagyréten A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa a közelmúlt­ban felhívást intézett ha­zánk lakosságához, kérve, .hogy 'elajánlásaikkal járul­, janak hozzá felszabadulá­I sunk közelgő 40. évforduló­J jának méltó megünneplésé­J hez. Az elmúlt hetekben az ] országos tanács címére v megérkeztek az első levelek, í amelyekben a kistelepülések J népfrontbizottságai — kép­viselve az ott. élő állampol­gárokat — bejelentik csat­t lakozási szándékukat és is­t. mertetik a terveket, amelye­iket közös összefogással kí­vánnak megvalósítani.. , A Borsod megyei Tisza­iadé ny település lakossága pl. azt tervezi, hogy a te­[ lepülés felszabadulásának v 40. évfordulója alkalmából,' 1904. november 16-ára ösz­szehívja az onnan elszár­mazott diplomásokat. s együttesen tekintik át: az elmúlt évtizedekben milyen eredményeket sikerült elér­ni. Szándékuk szerint be­vonják őket abba a nagy­szabású munkába is. amely­nek során összeállítanák Tiszaladány távlati fejleszté­sének koncepcióját. Az év­forduló tiszteletére Közös­ségi házat is tető alá hoz­nak, amelyben helyet kap majd a könyvtár, az olvasó­terem, s azok a létesítmé­nyek, amelyek előmozdíthat­ják a művelődés, a kultú­rálódás ügyét. Még a tanév kezdete előtt átadják a ki­bővített iskolát, s a kiseb­bek számára otthonosabbá tepzik a játszótereké.. Nem feledkeznek meg az idős ko­rúakról sem, a közeljövő­ben 25 személyes napközi otthont nyitnak meg. Közös összefogással megörökítik Tiszaladány történetét, s ez­zel párhuzamosan falumú­zeumot is berendeznének, bemutatva a paraszti gaz­dálkodás évszázados hagyo­mányait. , A "Hajdú-Bihar megyei Esztár község lakói 1984. október' 18-án ünneplik fel­szabadulásuk 40. évforduló­ját. Erre az alkalomra meg­szépítik a település arcula­tát, s új közellátási célokat szolgáló létesítményeket ad­nak át. A tervek szerint el­készül egy 300 adagos étte­rem, s az öregek napközi otthona, amellyel régóta va­júdó gondokat oldanak meg. Ekkor rakják le az új isko­la alapkövét is. A feiszaba­dulás napjára időzítik a község baráti körének ala­kuló gyűlését, remélve, hogy a munkában örömest vesznek majd részt azok, akik itt születtek, de a ké­sőbbiek során az ország más településeire vezetett útjuk. Előkészületben van a község történetét feldolgozó monográfia, amely kiemel­ten foglalkozik majd a múlt haladó hagyományai­nak bemutatásával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom