Délmagyarország, 1984. június (74. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-02 / 128. szám

MAGAZIN 112 Szombat, 1984. június 2: *'.*•! •'•TFSi Találkozások A főbizalmi A munkásság körében állítólag előbb létezett a bizalmi tisztség, megbízatás, mint maga a szervezett mozgalom, a szakszervezet. Annyit magam is hallottam apámtól és hajdanvolt iparos emberektől, hogy a bizalmi, pláne a főbizalmi milyen nagy tekintélynek örvendett társai között, s a munkaadók is megfelelően respektáltak őket Kik voltak a bizalmiak? A legjobbak, a szakma kiválóságai, tekintélyei, a bátrak, a becsületesek, « szókimondó, gerinces szakik. Ma is Ilyenek a bizalmiak? Nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk. hogv igen. A mai bizalmiak, főbizalmiak éppen olyanok. mint elődeik voltak. A szakim a legjobbjai. becsületes, seola mondó emberek. Az első vnnalban dolgoznak, választóikkal együtt élnek, éppen anvnyl árnyék és fény vetődik rájuk, mint bárki másra. A keresetük nem különbözik a többiétől, semmiféle kivételt nem elveznek. Sőt, talán ők azok, akik a szabad idejükből többet áldoznák a közösség javára, mint kollégáik. A Szegedi Textilművek bee találkoztam Kakuazi Istvánnéval, aki a »Fonó C" főbizalmija. A kártológépeknél dolgozik. Zöld színű kendője szöszös, pihés, piros pöttyös ruháján is finom por és gyapotszálak pihennek szelíden. Arca és szeme mosolyog. Tápéi családból származik. Szülei gazdálkodók, majd teesztagok voltak. ..Négyen pusztítottuk a kenyeret, mindannyian lányok. Testvéreim is férjhez mentek, s hadd említsem meg, hogy a leányáldás azóta is kíséri a családot, csak nekem van két fiúgyermekem. A nagyobb szerszámkészítő az Ikarusban. á férjem pedig mérlegkészítő mester a saővetkezetben." — Mikor, t hoppon körűit a textil-művekbe? — Előbb a konzervgyárba mentem dolgozni, de ott csak szezonális munka volt. Huszonegy éve vettek föl a textilbe, akkor nehézkesen lehetett munkát találni Édesapám barátja protezsált ide. — Teljesült a pápua? — Csoda tudja. Férjhez mentem, K gondoltam, hogy családanya leszek, gyerekeket nevelek odahaza. Közben minden ment a maga útján. Szakmai tanfolyamot is végigjártam. A keresztorsónál kezdtem, majd a kártolónál folytattam. Kiváló lanítócm voltak. Kovácsné. meg a művezetőm. Veszeti Béla bácsi segített sokat — Mennyire fontos a kártol/) munkaja? — Azt szokták mondani, ha jól kártolsz, akkor jól fonsz. — A kártolás előtt is vannak mmrskafolyamatok. — Ügy igaz, nekünk JŐ alapanyag és jó gépek kellenek. Amennyiben rendes a gyapot, vagy a műszál, akkor nincs lába. Beszélgettünk a szakszervezeti munkáról. Elmondta Kakusziné. hogy 1963 óta tagja a szervezetnek, volt korábban bizalmi, később főbizalmi-helyettes. Egy kiválóam dolgozó szocialista brigádnak a vezetője. — A fóiúzatmi tisztsége mit jeiemt? — Tíz tázahnl „föKJtf áH a főbizalmi. Egy-egy bizalmi tízhúsz munkatársát képviseli. A választás a legdemokratikusabb módon történik. — önt ki ajánlotta főbfeolminak? — Ez valahogy jött magától. Mondtam, hogy helyettes voltam. Fürtöené Icával igen jól megértettük egymást, öt pórttitkárnak választották, én meg folytattam a munkáját a főbizalmi poszton. — Mit tart fontosnak e tisztaégben? — A bizalmat, amely kétoldalú Bízzanak meg bennem, és én is bízom a munkatársaimban. Ügy érzem megvagyunk. Amit nekem mondanak, azt én tovább viszem az szb-hez, vagy esetleg magam próbálom elintezni helyben. Milyen ügyekben keresik meg a társai? — Fvyrt«*« fltt&itóAOií. gyinlmhelyi ügyek, üdülés, segélyezés. Tudja, hogy mondják: sok kicsi sokra megy. Éppen most voltak a beszámolók. Az öltözővel kapcsolatos panaszok csúcsosodtak ki. Rossz volt az elszívóberendezés, az ivóvíz meg meleg, mert elromlott a hűtő. Szerencsére rendeződtek a dolgok. — A főbizalmi azért kissé „távolabb" van a tagságtól, de ugyanilyen távol a gyár vezetőségétől is. Hogyan szerzi meg a közvetíteni szükséges információkat? — A munkatársaik elsősorban a bizalmiaknak mondják el gondolataikat, én a bizalmiaktól kapom a föladatokat. Az üzemi „négyszög" alaposan átszűri a panaszokat, s ami ott helyben megoldható. elintézik, ami nem, azt tovább visszük a vállalat vezetősége elé, vagy a szakszervezeti bizottság elé. Különben a csoportomból négyen tagjai a vállalati bizalmi testületnek. A vezetőségtől kapott információkat azonnal elmondom a hozzám tartozó bizalmiaknak. Mondhatom, hogy gyorsan forog az információ a textilművek ben. — Legutóbb milyen kérdések szerepeltek a „négyszög" előtt? Bérügyek; az (éjszakai pótlék emelése, és a premizálás dolgai. — Mennyit emeltek a béreken? — Semmit, hanem a minőség és a mennyiség kapott nagyobb anyagi elismerést. Aki száz százalékon felül teljesít, annak körülbeiül ötszáz forint prémium jut. — ön hány műszakban dolgozik, és mennyit keres havonta? — Három műszakban dolgozom, és körülbelül 4—5 ezer forint az átlagkeresetem. Attól függ. hány éjjeles hét esik egy hónapban, ha kettő, akkor megvan az ötezer. — A kolléganői is ennyit ke. resnek? — Pontosan. Hosszasan beszélgettünk Kakusziné brigádjáról is. „Sok aranyunk van — mondta örömmel. — Két éve pedig elnyertük a gyár kiváló brigádja címet." Szívesen említette a kobai lányokat, hármójukat tanította a szakma ismereteire. A kis fekete Nilda Delis a szakszervezeti tisztségben „utolérte" Kakuszinét. mert a kubai lányok főbizalmija lett. — Elégedett a sorsánál. a munkájával? — Egy pillanatra elgondolkodik, majd csak ennyit mond: — Néha sok. — Mi a sok. miből sok? — Elfáradok. De mit tegyek? Ha elfáradok, újra kezdem. Tudniillik géemkázok is szombatonként, alig marad időm. Szerencsére nagyon jó a családi életünk. a gyerekek is. a férjem is mindenben megértenek és segítenek. — S ha ezek után marad egy kis szabad ideje, mit csinál szívesen, illetve a szabadságukat hogyan töltik el? — A férjem nagyon szeret pecázni, vele tart a család is. Kertünk nincs, de van személygépkocsink. s könnyen megyünk ide-oda. Ha kivesszük az éves szabadságot és kapunk beutalót, akkor jó. ha nem megoldjuk maszek alapon. Különben voltam már Olaszországban is szakszervezeti beutalóval nyaralni. Az nagyon kellemes volt. A beszélgetésnek véget vet egyik munkatársa, akinek leállt a gépo. Kakusziné. a főbizalmi siet segítségére. GAZDAGH ISTVÁN A megtartó erő Településhálózatunk jövőjéről Az elmúlt évtizedekben alig változtak meg a településfejlődés fö tendenciái, a városok vonzása tovább tart, és Európa-szerte is döntően a városok felé irányuló migrációs folyamatok érvényesülnek. A 70-es évek elején sokan úgy sejtették, hogy a városok felé irányuló mozgások lelassulnak, esetleg meg is fordulnak. E sejtést elősegítette az a tény, hogy néhány fejlett országban — elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban — o városközpontok leromlása, illetve „elslummosodása" miatt megindult a zöldövezetek, illetve nem városi területek felé történő visszaáramlás. Ezek alapján joggal volt feltételezhető, hogy más, elsősorban fejlett országokban is megindul az egészséges visszaáramlás a kisebb települések felé. E remények azonban nem váltak valóra, és a városiasodás dinamizmusának csökkenése sem a várt módon következett be. A közelmúltban Nyugat-Európában járva is hasonlókat tapasztaltam, főleg angol, holland és belga szociológusok erősítettek meg ebben. Európában egyre több országban alapkérdés az urbanizációs folyamat dinamikájának csökkentése és a nem városi népesség helybentartása. Ennek elérése a munkakörülmények és az ellátottság javításával és általában az életkörülmények minőségi megváltoztatásával remélhető. A probléma összetettségére jellemző, hogy olyan fejlett tőkés országokban is jelentkezik, amelyekben az infrastruktúra alapelemeit (elektromos energia, víz- és szennyvízvezeték, telefon és úthálózat) a városokon kívül is kiépítették. A

„népességmegtartó képesség fokozása" néhány éves fogalom a hazai településpolitikában. A kifejezés először a VI. ötéves tervtörvényben jelent meg. A VI. ötéves terv előirányozta a városnövekedés mérséklését és „az arra alkal.mas községek népességmegtartó képességének növelését". A tervtörvény nyomán e célkitűzés általában szerepelt a megyék VI. ötéves településfejlesztési tervében. A tervtörvény megjelölt fogalmai („alkalmas községek" és „népességmegtartó képesség") eléggé tág értelmezést tettek lehetővé. Hogyan értelmezhető a népességmegtartó képesség? Semmiképpen sem jelenti a jelenlegi népesség megtartásét. Ez teljesen abszurd célkitűzés lenne, főleg ha figyelembe x?esszük, hogy az ország teljes népessége is fogy. így csak nagyon kevés településben képzelhető el a népesség növekedése, s ezek között is csak kivételesen lesznek községek. A népességcsökkenés önmagában nem nevezhető sem jónak, sem rossznak. A csökkenés pl. az egyensúly helyreállítását is jelentheti a település erőforrásai és népessége között, hiszen agrárvidékeinken közelmúltig ielentős volt az agrár-túlnépesedés. Azaz a tényleges népesség túllépte az elméleti eltartóképességet. A csökkenés azt is jelentheti, hogy — különböző okokból — nem használják kl a település erőforrásait, ez esetben az eltartóképesség tényleges kiaknázása a csökkenést megállíthatja. Végül találkozunk tartós csökkenéssel, amely több évtized alatt a demográfiai és társadalmi szerkezetet eltorzítja és elnéptelenedési jelenséget okoz. gyakran viszszafordíthatatlamil. A népességmegtartó képesség különféle képességek együttese. A legelemibb a biológiai reprodukciós képesség: azután az eltartóképesség (amely foglalkoztatási és jövedelmi viszonyokban jut kifejezésre). Megtartó (vagy taszító) erejű a települések ellátásának színvonala (alapellátás és a városi szolgáltatások elérhetősége), végül a településközösség állapota, társadalmi megtartó képesség. D

emográfiai tényezőink, között átalában a lakosság korösszetételét vizsgálják a népességmegtartó képesség szempontjából. Közhely, hogv a nagvon elöregedett szerkezetű települések természetes úton kihalnak előbb-utóbb, hacsak fiatalok nem települnek be (s erre általában kevés az esély). A ma elöregedett csökkenő népességű települések demográfiai torzulása többnyire évtizedekkel ezelőtt kezdődött és ebbe már kevésbé tudunk beavatkozni. Külön figyelmet érdemel a szülőképesség — végeredményben ez dönti el (a vándorlás mellett) a települések fennmaradását. Ez nem kizárólag a fiatal korosztályok arányának függvénye, hanem a szülőképesség kihasználásáé is, amely igen öszszetett társadalmi jelenség. Mindenesetre indokolt felhívni a figyelmet, hogy népesedéspolitikánk, amely számos erőfeszítést tett az alacsony szülőképesség fokozására, nem vette kellően figyelembe a termékenység települési körülményeit és a szülőképes korú nőknek azt a rétegét (falusi, agrárfoglalkozású, vagy háztartásbeli nők) támogatta legkevésbé, amely különböző társadalmi okokból a leginkább hajlandó több gyermek felnevelésére. A népességmegtartó képesség másik tényezője a települések gazdasági eltartóképesséae. Ennek is több eleme van: a foglalkoztatás (mérete és szerkezete) és a jövedelemtermelő képesség. Azt, hogy egy település jövedelem-előállító képessége megköti-e népességét az a növekvő jövedelemigényeknek Is függvénye. Az igények kielégítési foka fontosabb lehet, mint a jövedelem abszolút nagysága. A gazdasági eltartóképességben különösen fontos a mezőgazdaság szerepe. Jól lehet az agrárszektor a községi keresőknek csak bő egyharmadát foglalkoztatja — a kisegítő és háztáji gazdálkodás a községi családok 80 százalékának fontos jövedelem forrása. A jövő gazdasági eltartóképessége is főleg az agrárszektor helyzetétől függ, mivel az elmúlt évtizedben ez az eltartóképesség (az eev főre jutó mezőgazdasági jövedelmek átlag feletti növekedése mellett) lényegesen csökkent. Ez a mezőgazdaság modernizálásának természetes folvamata. Az egyénileg gazdálkodók és segítő családtagjaik száma 1970 óta is a felére csökkent. Kb. egynegvedével csökkent az állami gazdasági munkások száma, és egyharmadával a tsz-ekben fizikai munkát végzők száma. A mezőgazdasági ágazat egészében azonban a 70es évek végén megállt a foglalkoztatás csökkenése. Ez a nem mezőgazdasági munkát végzők számának gyarapodásával magyarázható. A mezőgazdasági nagyüzemek munkaidő alapjának 1968-ban 12 százalékát. 1081ben közel 40 százalékát használták fel nem mezőgazdasági tevékenységre. Nagy kérdés, hogv ez a folvamat folvtatódik-e. illetve folytathatő-e? A tényleges mezőgazdasági munkával foglalkozók száma mindenképpen tovább csökken, le jóval lassabban, mint az elmúlt évtizedekben. Mintegy 100 —150 ezer fő csökkenéssel lehet számolni 2000-ig (az igen eltérő szakértői becslések 40 és 185 ezer fős szélső értékeket ieleznek): ennyi aktív keresőt kellene pótolni más ágazatokban (vagv a mezőgazdasági vertikum különböző szakaszaiban), hogv a községek gazdasági eltartóképessége megmaradjon. Ez legalább is országos átlagban megoldható feladat (a jelenlegi községi aktív népesség mintegy 5 százalékáról van szó), részben az. agráripari vertikum további bővítésével és csak kisebb részben az ingázási lehetőségek bővítésével. Az ún. melléküzemági levekenysea további túlzott terjeszkedéséhei nem indokolt nagyon vérmes foglalkoztatási reményeket fűzni — e tevékenységek nem a kevésbé fejlett agrártájainkon bontakoztak ki, az itteni munkaerő-felesleget nem igen tudják lekötni. Ez annak dacára leszögezhető, hogy egyes kutatók a magyar mezőgazdaság harmadik főágazatának — a növénytermesztés és állattenyésztés mellett — a melléküzemági tevékenységet tartják. A gazdasági eltartóképességnek az ipar is elsőrendű eleme. Országos átlagban az ipar és az építőipar a községi népesség fő foglalkoztatója. Ismeretes, hogv jelentős méretű, mintegy 350 ezer főt foglalkoztató ipar települt a községekbe. A községekből városba naponta munkába járók száma meghaladja a 600 ezer főt. őket is zömmel az ipar foglalkoztatja. Nehéz megjósolni az ipar szerepét a községek gazdasági eltartóképességében. Az ipar már néhány éve csökkenti foglalkoztatását és egy jelentős szelektív fejlesztés további munkaerő-kibocsátást jelenthet. Egyelőre nem igen látszik indokoltnak az a korábbi aggály, hogy ez a községek kisméretű, korszerűtlen ipartelepeit sújtja elsősorban, e válságot a nehézipari vállalatok sínylik meg a legjobban, amelyek zömmel nagyvárosokba települtek. A területi szétszóródás azonban a 70-es évek derekán megállt és általában nem igen prognosztizálható, hogy az ipar növelni fogja a községek gazdasági eltartóképességét. Mivel a fő foglalkoztatásbővítő szektor ma a tercier szektor, ennek a szektornak a szerepe a községek életében, és az ingázásban igen fontos lesz a jövőben. Az alapellátás biztosítása, amely községek esetén általában szükségesnek ítéltetik, az ellátó képességhez nem elegendő. Minden állampolgár igényli a városi szolgáltatásokat is. azok elérhetősége szintén alapvető szükséglet. A periférikus fekvés (peremhelyzet) éppen úgv lőnveges hátrány, mint a helyt alapellátás hiányossága. Az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézetében folytatott vizsgálat szerint egyértelműen kimutatható a peremhelyzetű települések nagyobb népességfogyása a hasonló nagyságú, de kedvezőbb földrajzi fekvésű településekhez viszonyítva. E vizsgálat szerint egy településnek akkor megfelelő a fekvése, ha legalább 45 percen belüli egy vagy több középfokú központ a nap minden szakában elérhető. Községeink több mint egyharmada 1049 nem felel meg az elérhetőség fenti ismérvének — tömegközlekedési eszközzel). A peremhelyzetű településeken 1.2 millió ember él Emellett a tanvás térségek külterületi lakott helvei fo gvnkran peremhelvzetűnek minősíthetőek. A peremhelyzet adódhat egyrészt határmenti fekvésből (a 312 az országhatárral közvetlenül érintkező településből 113 peremhelyzetű). másrészt városhiányos térségben fekvésből vagv elszórtan közlekedési bolttérben való elhelyezkedésből. N

minink településpoiitiknia integrállá a ..népességmegtartó képesség fokozása" feladatot. A községi néoessépstabilizárió <-sak naniainkban kezd ielszóból programmá válni. A változás mepindoísáboz ió alapot adott az MS7MP Politikai Bizottságának 1083 júliusi állásfoglalása a terület- és a te1e-»ölésfetlecztési „1_ veiről. Maid az 19<M 1 1-én végrobaitott lzözigazgntécí ó+s-ervezés (a lárások megszűnései 's ennek szellemében xazfilotgtt m«n Alapos és igen széles körű előkészítő munka alapján elkészült a település és településhálózatfejlesztés új hosszú távú koncepoióiának tervezete, amelvet az Állami Tervbizottság 1984. május 2-i ülésén megvitatott. A megyei tanácsok és az MTA területi bizottságainak véleményezésére tekintettel a Minisztertanács a hosszú távú koncepciót a II. félévben tűzi napirendre és azt követően kerül az Országgyűlés elé. DR. R.EC8E NAGY LASZU)