Délmagyarország, 1984. június (74. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-17 / 141. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 74. évfolyam 141. szám 1984. június 17., vasárnap Ara: 1,40 forint AZ M SZM P SZEG ED VÁROSI BIZ O T TS ÁG Á N A K L A P J A K Á moszkvai csúcs után ét hét leforgása alatt két csúcstalálkozónak is tanúja lehetett a világ: előbb a hét legfejlettebb tőkés ország vezetője találkozott Londonban, hogy valamiféle politikai, gazdasági megoldást próbáljon találni a tőkés világ gondjaira. Az elmúlt héten pedig a KGST-tagországok felső szintű gazdasági értekezletére került sor. Amint az első reagálásokból, kommentárokból kitetszik, a két csúcstalálkozó közül a moszkvait kísérte a nagyobb nemzetközi figyelem. Ezt löbb tény is indokolja. Már a moszkvai csúcs előtt is nyilvánvaló volt, hogy a KGST-tagországok vezetőinek értekezletén korántsem csak a tagországok belső eredményeiről, gondjairól lesz szó. Számítani lehetett arra hogy a szocialista közösség vezetői hallatják maid szavukat a nemzetközi politikát érintő legfontosabb kérdésekben is. Így történt: a nemzetközi enyhülést és az együttműködés fejlődését szorgalmazó deklaráció nyilvánosságra hozatala igazolta is ezeket a várakozásokat. E dokumentum világosan tükrözi a szocialista országok ama meggyőződését, hogy még a legbonyolultabb helyzetekben is van kiút, eredményesek a tárgyalások, ha a felek kölcsönösen figyelembe veszik egymás érdekeit, s azt a korántsem elhanyagolható tényt hogy a két tábor egyformán érdekeli a béke megőrzésében. E deklaráció önmagában is bizonyítja, hogy a szocialista országok integrációs szervezete, a KGST a következő években sem a befelé fordulásra törekszik, hanem a maga eszközeivel azon munkálkodik, hogy a világon béke legyen, csökkenjen a nemzetközi politikában az a feszültség, amely — mint a dokumentum rámutat — elsősorban az Egyesült Államok agresszív politikájának következménye. A szocialista országoknak békére van szükségük — s ez is elhangzptt számtalan formában az elmúlt héten Moszkvában —, mert meggyőződésük, hogy a szocialista és kapitalista társadalmi rendszer történelmi vitáját békés eszközökkel kell és lehet csupán eldönten'. A KGST-tagországok felső szintű gazdasági értekezlete világosan leszögezte azt is, hogy a szocialista országoknak a kapitalista rendszerrel szembeni fölényébe vetett hite gazdasági tényeken, eredményeken alapszHc. A tanácskozás ugyanis jó alkalmat adott arra is, hogy a résztvevők áttekintsék országaik, s a közösség azon eredményeit — mégpedig ma már .megfelelő • távlatból —. amelyeket a tizenöt évvel ezelőtti hasonló színtű találkozó óta elértek. Joggal állapították meg egyebek között, hogy a másfél évtizede elfogadott elvek — amelyeknek megfogalmazását a komplex program adta — a mai napig megállják a helyüket. Az akkor kijelölt úton haladva a szocialista országok jelentős eredményeket értek el gazdaságuk fejlesztésében. S még a legutóbbi években is, anrkor a tőkés világot a háború óta soha nem tapasztalt válság sújtotta — s sok helyütt sújtja ma is —. a szocialista országok tisztes gazdasági gyarapodást mondhatna!; magukénak. Am a közös közlemény rámutat arra is, hogy az elmúlt tizenöt esztendőben alaposan megváltoztak azok a körülmények, amelyek között szocialista építőmunkánkat folytatni kell. Ezek az évek vollak azok, amikor a KGST csaknem valamennyi tagországában kimerültek az extenzív fejlesztés tartalékai, a gazdaságot ezért át kellett áiütani az intenzív fejlesztésnek a korábbihoz képest rögösebb, bonyolultabb útjára. A moszkvai tanácskozás ahhoz adott útmutatást, hogy a bonyolultabbá vált külső és belső körülmények között hogyan lehet és kell magasabb szintre emelni a szocialista országok gazdasági együttműködését. S mint a közlemény is hangsúlyozza, csak akkor növelhető a szocialista országok gazdasági integrációiának hatékonysága, ha az eddiginél célratörőbb, tudatosabb lesz az a munka, amely az egyes tagországok népgazdasági terveinek, fejlesztési elképzeléseinek összehangolására irányul. Bizonyos értelemben ez a tudatosság a gazdaságfejlesztés szélesebb és mélyebb területét fogja át, mint az elmúlt években, hiszen vonatkozik ez a nyers- és fűtőanyag, az energiafOL rások jobb kihasználására, az energiatakarékos gépek, berendezések gyártására éppúgy, mint a számítástechnika, oz automatizáció fejlesztésére, a gazdaság minden területén. S

a következő évek közös munkájának a mostani tanácskozás persze csak a keretét szabta meg. S ez érthető is. hiszen a KGST-tagországok gazdasági feladatainak megoldása időt kíván. A tanácskozás középpontjában a szocialista országok hosszú távú közös stratégiájúnak kidolgozása állt. E tekintetben nagy jelentőségű az a megállapodás, hogy a következő időszakban a szocialista országok hosszú távú. 13—20 évre szóló közös fejlesztési programot dolgoznak ki, s ennek alapján határozzák majd meg a népgazdaság egyes ágazatainak fejlesztési irányait. S mint a tanácskozás után a Moszkvaben tartott sajtóértekezleten elmondták, e fejlesztése* között is kiemelt helyen szerepel a gépioari termékek gyártásának fejlesztése, a szerszámgépektől a mikroprocesszorokig. a fogyasztási cikkek és az élelmiszerek ter- melésének bővítése, minőségük javítása. Joggal hangsúlyozták az első kommentárok: a moszkvai tanácskozás beváltotta a hozzá fűzött reménveket, megfelelt azoknak a várakozásoknál: amelyek megelőzték. A szocialista országok vezetői teljes egységben jelölték meg a szocialista gazdasági integráció elmélyítésének, lovábbfeilesztésenek útját, s foglaltak állást a továbbhaladás legfontosabb részkérdéseiben. Az elérendő cél világos. — Moszkva után a cselekvés időszaka következik. Június 19-től 21-ig a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában Csongrád megyei barátsági napok ! Ez év őszén, hazánkban elsők között Csongrád megyében ünnepeljük felszabadulásunk 40. évfordulóját. A jubileum jó alkalom arra, hogy erősítsük testvérkapcsolatainkat Odessza területtel. A tervek szerint barátsági napokat rendeznek október első napjaiban a Fekete-tenger melléki nagyvárosban. Ezt megelőzően Budapesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza ad lehetőséget a bemutatkozásra. Június 19. és 21. között Csongrád megyei barátsági napokat rendeznek a Semmelweis u. 1—3. szám alatti palotában. Kedden délután 5 órakor kerül sor az ünnepélyes megnyitóra, ahol a vendégeket Ivan Ivanovics Bagyul, a Szovjet Baráti Társaságok magyarországi képviselője, a nagykövetség tanácsosa üdvözli a vendégeket, majd dr. Koncz János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára mond ünnepi köszöntőt. Az ezt követő művészi műsorban fellépnek a Szegedi Nemzeti Színház művészei (Bajtay-Horváth Ágota, Fodor Zsóka, Juhász József, Vass Gábor), a Canticum kvartett, a szegedi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kamarazenekara és a Szeged Táncegyüttes. Ugyanekkor végy kiállítás nyílik. Fotókon mutatják be Csongrád megye négy évtizedes fejlődését, tárlatot rendeznek a kortárs művészek megyei múzeumokban őrzött alkotásaikból, valamint gyermekrajzokból és fölsorakoztatják a megye élelmiszeriparának és mezőgazdaságának termékeit. Június 20-án, szerdán délelőtt népfrontvezetőknek, aktivistáknak, valamint a Magyar-iSzovjet Baráti Társaság irányítóinak tapasztalatcseréjére kerül sor. Találkozót szerveznek Szovjetunióban végzett, Csongrád megyében dolgozó szakemberek és a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza ösztöndíjas klubja tagjainak részvételével. Baráti beszélgetésen cserélnek eszmét a Budapesten működő Csongrád megyei baráti körök vezetői. Délután 5 órakor a Magyar Rádió irodalmi estét rendez, amelyen fellépnek a megyéből elszármazott, illetve a Szegedi Nemzeti Színházban valaha dolgozott művészek (öze Lajos, Bessenyei Ferenc, Gombos Katalin, Sinkovits Imre, Vitay Ildikó, Simándy József. Pitti Katalin, Leblanc Győző, Berek Katalin, Váradi Hédi, Nagy Attila, Varasdi Emmi — rendező Dorogi Zsigmond, a rádió irodalmi osztályának vezetője). A zárónapon, csütörtökön orosz szakos általános, és közép- és főiskolai tanárok tapasztalatcseréjét rendezik meg a Puskin Intézet és a Gorkij nyelviskola vezető munkatársaival. Délután 5 órakor tartják a záré ünnepséget, ahol Szabó G. László, a Csongrád megyei tanács elnökhelyettese mond köszöntőt, majd bemutatja műsorát az üllési Fonó szövetkezeti néptáncegyüttes. Bersóyépek - határidő előtt A vállalt határidőt csaknem egy egész hónappal megelőzve már június elsőjére elkészítette a külföldről rendelt borsgbetakarító gépeket a Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépgyártó "Vállalat. A helyhez kötött cséplőgépekből ötvenet gyártottak, többségében szovjet mezőgazdasági üzemek részére. E jól bevált, hagyományos berendezések a teljesítőképességét lényegesen növelték: az új típusok a korábbi 70 helyett 110 mázsa levágott zöldborsóból csépeli ki a szemeket óránként. Egy másik, erőgép által vontatott berendezésből 90et készítettek, a felét belföldre, a másik felét szovjet, bolgár, lengyel és NDKbeli megrendelésre. Ez a gép felhordószerkezetével maga szedi fel a rendre vágott termést. Magyar—szovjet kooperációban elkészült a gyárban egy az eddigieknél korszerűbb, önjáró borsókombájn első 20 darabos sorozata is; a többségét a Szovjetunióba, Csehszlovákiába és az NDK-ba szállítják. A Kis-zer soron Ahogy Ópusztaszert elhagyva Baks és Csongrád felé kanyarodik az út, néhány száz méterrel odébb hepehupás bekötő úthoz érkezik az alföldi táj és az itteni élet iránt érdeklődő városlakó és turista. Tegnaptól, szombattól a jól ismert múzeumot jelző tábla is fölhívja itt a figyelmet a Szeged környéki új látványosságra. A kisiparosok emlékházat rendeztek be, a Kis-zer 233. számú tanyán, ahol megőrzik a vidék hajdani és ma még dolgozó kézműveseinek szerszámait, a műhelyek berendezését az utókor számára. A KIOSZ megyei választmánya három évvel ezelőtt határozta el: az országban egyedülálló kezdeményezésként ipari emlékházat hoznak létre. Első lépésként megvásároltak egy Ópusztaszeren, a történelmi emlékparktól elszigetelten, de annak közelében álló tanyát. Az épületegyüttest — a néprajzi szempontokat figyelembe véve — helyreállította a KIOSZ, így jelenleg a XX. század első harmadára jellemző, a környékben meghonosodott építészeti jegyeket hordozza magán. Mintegy 240 kisiparos csaknem 270 ezer forint értékű társadalmi munkával — a Csongrád megyei Múzeumok Igazgatóságának szakmai irányításával — varázsolta újjá a tanya fő- és melléképületeit. Ugyanakkor pályázatot írtak ki a kisiparos alapszervezetek részére a hajdani műhelyek berendezéseinek, eszközeinek összegyűjtésére. Az értékmentésben különösen a makói, a csongrádi, a szentési, a hódmezővásárhelyi és a szegedi mesterek jeleskedtek, mellyel ki is vívták a bírálók, a múzeumi szakemberek elismerését. Amellett, hogy ez a porta a kisiparosok kirándulóés pihenőhelyéül szolgál, segítséget nyújt a jövő mesterembereinek oktatásában, hétvégeken, szombaton, sva-, sárnap délelőtt tárt ajtókkal fogadja az érdeklődőket, kirándulókat is. Mit láthatunk a girbegurba léckerítés mögött? A főépületben, a rongyszőnyeggel borított szobákban takács- és szücsműhelyt, az eayik kamráhan igazi, ma már szinte mesebeli hangulatú cipészműhelyt, egy másik mellékhelyiségben kedves kis borbélyműhelyt rendeztek be. Az istállóba nem lovakat kötöttek, hanem a kovács, a bognár, a talicskakészítő eszközeit és más mesterségek szerszámait állították ki. * A tegnapi ünnepi átadáson — ahol jelen volt dr, Bartha László, a megyei pártbizottság osztályvezetője, és Berta-István, a városi pártbizottság titkára is — Budai Antalné, a KIOSZ megyei titkára köszöntötte a megjelenteket, megnyitó beszédet dr. Juhász Antal, a Csongrád megyei Múzeumok Igazgatóságának igazgatóhelyettese mondott. Ch. A. í • -ii í f^í , BüI s \' , V 1 1 ffift wl^H ú ÜB Ja jm •jMtm&Ww' ' * iS tk * * PÜp § WHtmH' j lÉSfe •fii fl| mm WÉi: W Ad Az istálló épületében különböző szakmák szerszámai láthatók Somogyi Károlyné felvételei Ilyen volt a hajdani borbélymester műhelye 1 «