Délmagyarország, 1984. május (74. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-13 / 111. szám

5 Vasárnap, 1984. május 13. • • Ötven sor Néhány évvel ezelőtt az egyik szocialista ország­ban jártam. Vendéglátóim egy csodás erdőn keresz­tülvezető út melletti motelben szállásoltak el. Fensé­ges látvány volt a táj népművészeti elemeivel, a ha­gyományok korszerű adaptálásával ^z útrá néző ele­gáns épület. Ám amikor beléptünk, olyan érzésem tá­madt mintha egv luxusszálló ajtaján egy éppen csak minősített szállodába léptem volna. Mint megtudtam, eev-két évvel ezelőtt elhajtott az útpn a párt akkori vezetője. Vajon látta-e autójából a sebtiben felhúzott díszleteket a fecsegő felszín hamis eleganciáját?! Egyik vidéki gyárunkban új üzemcsarnok épült. Avatására illusztris vezetők jelezték érkezésüket.' Lett is nagy csetepaté. Osztályonként kellett takarítási ter­vet készíteni, szőnyegpadlóval borították, nehéz füg­gönyökkel burkolták — itt tartják majd a fogadást, azaz a meghívó szerint a baráti beszélgetést. Az épü­let előtt fölverték a betonplaccot. földet hozattak, vi­rágokat ültettek. Az ünnepi esemény után majd is­mét jöhetnek a betonozok, újra funkcióképes lesz a raktár, s remélhetőleg az üzemcsarnok gépsorairól jó minőségű áruk kerülnek le tisztes haszonnal, mind­annyiunk javára. És hosszú évek után végre tiszta, rendes a gyár — vélekedik az egyik munkás. Csörög a telefon a szerkesztőségben, arra kéri egyik környékbeli község vezetője kollégámat írjuk meg. hogy náluk járt a megye egyik vezetője. Győz­ködjük. hogy örülünk, magyarázzuk, hogy hozzátarto­zik munkaköréhez, igyekszünk megértetni, ez neki épp olyan kötelességszerű tevékenysége, mint a peda­gógusnak a tanítás, a kőművesnek az építés. Nehezen érti. Érvel, hogy ez nekik miiven fontos, mennyire nagy jelentősége van a látogatásnak a község életé­ben. nem mindegy, milyen véleménnyel» benyomások­kal távozik. Ez így igaz. Csak azt nem értjük változatlanul, miért hamisítjuk meg természetes képünket. miért akarunk mindig szebbnek, jobbnak látszani. miért szeretünk tetszelegni díszes jelmezekben, miért be­csüljük jobban a festett díszleteket, mint a valós, né­ha szeplős, itt-ott csorba, de mindenképpen igazi ér­tékeinket. Néha elgondolom, vajon köztiszteletnek örvendő vezetőink miként fogadják ezt a méltatlan udvarlást hogyan vélekednek az avatások, ünnepségek, munka­látogatások. vendégeskedések jó ízlést sértő, pénztár­cáinknak és eszméinknek gyakorta nyelvet öltő puc­coskodásokról. asztalt roppantó traktákról, protokollá­ris tiszteletkörökről. Mert meggyőződésem, a tisztes és elvtársi kapcsolatokhoz a szocialista társadalomban nem szükséges az ilyesfajta kozmetika, még akkor sem. ha sok jel ellentmond ennek. S abban is biztos vagvok. hogy ezt egyik vezető sem várja el. arról'nem is beszélve, hogy nem utasít ilven fogadtatások meg­szervezésére. Persze, akadnak túlbuzgó szervezők, föl­tuoírozott reménveket tápláló vendéglátók, székváro­mányosok. akik egvszer-egvszer elvetik a sulykot. Ta­lán egyfajta rossz beidegződés ez. kiirtásra váró tár­sadalmi gvomnövénv. melv makacsul kapaszkodik a szocializmus talajába. S művirágaival pomásra festi — a felszínt. Tandi Lajos Zenei naptár Szimfonikusaink, A Szegedi Szimfonikus Ze. nekar Oberfrank Géza ve­zényletével adott hangver­senyt a Zenés Színházban. Az est szólistája a nemzet­közi hírű, sok sikert aratott gordonkaművész, Perényi Miklós volt. Nem az udva­riatlanság. s nem is az él­mény hiánya az oka annak, hogy most mégsem a szólista produkciójával kezdjük az értékelést, hanem egyszerűen csak az öröm. örvendezés azon, hogy a város együtte­se, a Szegedi Szimfonikus Zenekar igen magas szín­vonalú produkciót tudott nyújtani Csajkovszkij VI. szimfóniájának (h-moll, op. 74.) interpretálásával. Oberfrank igen jó érzék­kel építkezik, s rendkívül meggyőzően képes a drámai hatások sűrítésére, fokozásá­ra — robbantására. Elemen­táris életkedvvel szólalt ' meg keze alatt a III. tétel (alegro molto vivace) s szin­te forrt, sistergett a kápráz­tatóan fergeteges lendületű muzsika. Az induló téma feszes, energikus tartása, il­letve a valamennyi tételben megvalósított plasztikus, ka­rakteres téma-mintázás em­lékezetes marad. A zárótétel búcsúhangjai igazi nagy pil­lanatok voltak, amikor elő­adó s a közönség azonos hul­lámhosszon találkozik. Ober­frank a zenekart alighanem az elmúlt négy év legjobb produkciójára inspirálta. Legmeglepőbb a vonósok — íokmt a prím s setomd he­gedű — hangzásképében mutatkozott változás. Tömör és zengő tónussal szólaltak meg, egységesen, személyes, meggyőző hangon. Az egész vonóskar plasztikusabban, markánsabban, azaz karak­teresebben muzsikált. A II. tétel első témáját például a csellószólam megindító szép­séggel játszotta, s ezt a si­mogató ötnegyedes ringást a második témát megszólal­tató vonóskar, majd a fai'ú­vók egységes szép hangzás­sal vitték tovább. Nem mehetünk el szó nél­kül a technikai kivitelezés megnyerő színvonala mellett sem. A magas hőfokú érzel­mi intenzitás, kifejezésigény olyan virtuozitásra sarkall­ta a vonóskart, hogy Önma­gát, azaz valós technikai szintjét felülmúlva az allegro molto vivace (gyorsan, na­gyon élénken) tempóban is (III. tétel) hiteles, bravúros hatást keltett. Kiderült, hogy bőven kiaknázható tartalé­kai vannak a zenekarnak mind technikai szinten, mind összeszedettségben, a kifeje­zőerő mélységében egyaránt. A zenekar életében mérföld­kőnek érzem ezt a Csaj­kovszkij VI. szimfóniát. Egy intenzív, őszinte muzsikálás­vágy által ébresztett újfajta hangzás és technikai igény megnyilatkozását, ígéretes kiteljesedését sejteti. A hangverseny második nagy élménye Perényi Mik­lós játéka volt. Előadásában most seai csalatkoztunk. £1­Úttörő eéptánclalálkozó ¿pusztaszeren Ópusztaszeren, a Nemzeti Történeti Emlékparkban a május a fiataloké. Iskolai csoportok érkeznek nap mint nap. rendhagyó törté­nelemórákat tartanak. a ta­nulmányi kirándulások egyik állomása a fejlődő, gazdago­dó park. Ma. vasárnap dél­előtt 10 órától orosházi, bé­késcsabai, szabadszállási, szegedi, üllési és apátfalvi úttörő néptáncegyüttesek randevúznak a történelmi környezetben. A negyedik alkalommal megrendezendő területi úttörő néptánccso­portok találkozóján a bemu­tatókat 10-től 12 óráig tart­ják, délután 2-től 4-ig pe­dig népművészeti foglalko­zásokra (mézeskalácssütés, gyöngyfűzés, kosárfonás, dió­pörgetyű- és nádsípkészítés) várják a gyerekeket. A program befejezéseképp táncházat rendeznek. Galvániszap­hasznosítás A környezetet szennyező ipari hulladék, a galván­iszap feldolgozására szolgáló és értékesítését lehetővé te­vő kísérleti üzem építését fejezték be Tatabányán, a Komárom megyei Talajerő­gazdálkodási Vállalatnál. A Tudományos Akadémia Mű­szaki Kémiai Kutató Intéze­tének új technológiája alap­ján kezdték meg — egyelő­re félüzemi szinten — a hul­ladék feldolgozását. A kuta­tók olyan technológiát kísér­leteztek ki és bocsátottak a vállalkozók rendelkezésére, amellyel teljes egészében újabb hulladék keletkezése nélkül ártalmatlaníthatják a galvániszapot, és kinyerhe­tik összes értékes alkotóele­mét. a cinket, a nikkelt, a vasat. a rezet és a krómot. Ezeket az értékes nyers­anyagokat visszakapja az ipar, s így valutát takarít­hatnak meg. mélyült, komoly s szent művészet, ahogyan ő mu­zsikál. A technikai tökély eszményi szépségű, gazdag tartalmú művészi mondani­való szolgálatában áll. Akár romantikus, akár barokk zenéről van szó, előadói stí­lustisztasága, gondolati mély­sége, salaktalan, kristály­tiszta tónusa a legőszintébb csodálatra készteti és gyö­nyörködteti mindenkori hall­gatóit. B erényi Bogáta r Évtizednyi kultúra Beszélgetés a Munka és műveltségről Éppen tíz esztendeje, hogy szűkebb pátriánkban elkez­dődött valami, amiről e so­rok írója — gyaníthatóan nem egyedül — hosszú éve­ken keresztül ezt a szót asszociálta: munkásművelő­dés. Igen: a Munka és mű­veltség-vetélkedőről van szó. Amit éppen egy évti­zede hirdettek meg először Csongrád megyében. Ma­durka Györgyné, a megyei művelődési központ osztály­vezetője a kulturális mozga­lom város-, sőt megyeszer­te jól ismert „istápolói" kö­zé tartozik. Kevesen van­nak, akik nálánál alaposab­ban ismerik e több szem­pontból egészen egyedi bri­gádmozgalom múltját és je­lenét, hiszen szinte a kez­det kezdetétől a Munka és műveltség-mozgalom mellett volt. Vagy pontosabban — előbb a Juhász Gyula mű­velődési központ igazgatója­ként, majd új munkaköré­ben is — „benne". A sű­rűjében. © — Pergessük vissza ki­csit ama bizonyos időkere­ket: hogyan kezdődött? — Először 1973/74-ben, kí­sérletképpen a szegedi járás mezőgazdasági és szakszö­vetkezeteiben hirdették meg a mozgalmat. Az az igaz­ság, hogy a korábbi evek gyakorlata során a művelő­dési intézmények legtöbb­ször csak elvétve találták meg a mezőgazdasági dol­gozókat valóban mozgósítani kepes, vonzó és korszerű is­meretközlés és egyféle fo­lyamatos önképzés forma­és eszközrendszerét. Jogos volt az a kívánalom, hogy próbáljanak kidolgozni meg­felelő módszereket, találja­nak valamiféle keretet ah­hez a törekvéshez. A szo­cialista brigádmozgalom erősödésével, a különféle kulturális vállalások növe­kedésével az ügy még idő­szerűbbé vált, ráadásul ak­koriban már más megyék­ben, például Hajdú-Bihar­ban olyan közművelődési mozgalmakat hirdettek meg („Korunk valósága"), ame­lyek mintát adtak: a szo­cialista brigádok tömeges részvételével hogyan lehet gazdag, változatos és szín­vonalas kulturális progra­mot nyújtani a permanens önképzés, a munkásművelő­dés érdekében. Az 1974-es közművelődési párthatározat központi feladatként jelölte meg a munkásművelődés formáinak szélesítését, gaz­dagítását. E tényezők együt­tes hatására indult a járási kísérlet, 74 kollektíva 600 versenyzőjének részvételé­vel. A pozitív tapasztalatok láttán pedig tálcán kínálta magát a következő lépcső­fok: megyeivé szélesíteni a vetélkedőt, bevonva az ipa­ri üzemek brigádjait is. A következő esztendőben már 206 brigád nevezett, több mint két és fél ezer taggal... © — Múlni kezdtek az évek... — ... és múlásukkal egye­nes arányban növekedett a résztvevők száma. A tema­tika változott ugyan, de a legfontosabbak végig meg­maradtak: a politikai, tár­sadalmi, gazdasági ismere­tek, a szakmai és a mű­velődési témakörök. Ugyan­akkor évről évre próbáltunk reagálni társadalmi életünk aktualitáséira, helyet kaptak az alapműveltséget kiegészí­teni szándékozó témák, az állampolgári jogoktól a munkavédelmen át a mun­kahelyi demokráciáig és a sporttörténetig. Az időszerű évfordulóknak megfelelően kimagasló alkotók egész so­rának életművével lehetett megismerkedni, József Atti­lától Juhász Gyuláig és Rad­nótiig. Arra is lehetőséget kaptak a versenyzők, hogy bemutathassák speciális, csak rájuk jellemző tudásu­kat, kreatív képességeiket) Ilyen volt az „Amihez leg­jobban értünk" elnevezésű témakör vagy az ötletpá­lyázat. © — A napokban ért vé­gei a tizedik Munka és mű­veltség-sorozat. Milyennek ítéii meg a jubileumi év teljesílmenyeit? — Az idei témakörökkel a meghirdetők és a brigá­dok egyaránt; alapjában ve­ve elegedettek voltak, bár utóbbiak sokallták a művé­szettörténeti és a történelmi anyagmennyiséget. Ha vesz­szük, hogy szeptemberben hirdetjük meg mindig a kö­vetkező évi „menetet", egész évre ez talán nem sok, ám ha arra gondolunk, hogy gyakorlatailag csak a köz­ponti felkészítők idején, te­hát a hátralevő körülbelül három hónapban „látnak ne­ki" a brigádtagok, ez a pa­nasz tulajdonképpen jogos. Egyébként a felkészítőket tartók évek óta „sztenderd" segítőtársaink, megbízható szaktudással, amiről már a munkahelyi döntők színvo­nala is tanúskodik. Később, a magasabb szintű verse­nyeken ez a szint persze ebben az évben is folyama­tosan emelkedett, ami akár a számokon is mérhető: 1200 indulóból 30 csapat maradt. © — Mi mondható el ró­luk? — Most lelkesedjek? Jó. Egészen bámulatos tudás­mennyiség, szorgalom, kedv és kitartás. A régi kollektí­vák többsége mindig újra nevez, az ásotthalmi Aszta­los János brigád 1976 óta mindig a döntőbe jut. A ta­valyi nyolc legjobb csapat­ból négy idén is a végső összecsapásig jutott. © — És vajon egyértel­műen jó ez? Ha előre tudni lehet, kik lesznek a döntő­ben? — A többiek elismerik és méltányolják teljesítményü­ket. © — De mi az, amiben észrevehetően fejlődtek, vál­toztak a kulturálódásban ezek a munkáskollektívák? Hiszen a lexikális tudás­Holnap. hétfőn folytatód­nak a XXIV. műszaki hó­nap eseményei. Délután ket­tőkor két rendezvény kez­dődik a Technika Házában. Az egyik témája az új vál­lalkozási formák működési tapasztalatai. A niásik prog­ram egy tudományos ülés. amelyen három előadás hangzik majd el. Dr. Liebe Pál: Hévízkészleteink és a hévíztermelés fejlesztésé­nek lehetőségei. Dr. Kesserü Zsolt: Fejlettebb rezervoár­modellek alkalmazásának lehetőségei hévízgazdálko­dási döntések előkészítése és a kitermelés tervezése. Ott­lik Péter: A geotermikus energiahasznosítás helyze­te és problémái. Du. fél 3-kor a gázenergia­szolgáltatásra kötött szerző­dések időszerű kérdéséiről beszél Beke Dezsőné dr„ a Á műszaki hónap programjából DEGAZ tanácstermében (Pulz u. 44.) Tizenhét óra­kor Ordas István az IBUSZ tanácstermében az idegen­forgalomban a számítógépek alkalmazási lehetőségeit is­merteti. Ugyanebben az idő­pontban a Déri Miksa Szak­középiskolában Zsiga Sán­dor Száloptika, fénytávköz­lés címmel tart előadást. Ti­zenhat órakor az Ifjúsági Házban szerkesztő-olvasó találkozót rendeznek. A meghívott vendég: Erdős Ákos, az ötlet főszerkesztő­je. Holnapután, kedden gép­szerelő tanulók vesznek részt üzemlátogatáson a rú­zsai Népszabadság Tsz-bem. Délelőtt féi tíztől szervez üzemlátogatást, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat­nál a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság. Tíz órakor kezdődik Siklósi Jó­zsef elöadasa a Gabonafor­galmi Vállalat kultúrtermé­ben (Hajnóczy u. 18.), amelynek a címe: Az őrlés gazdaságosságának alaku­lása a kihozatali eredmé­nyek függvényében. Délután kettőkor a Technika Házá­ban Műszaki haladás a geo­déziában és szerepe a mező­gazdaságban címmel ankét kezdődik. Fél órával később a Szegedi Texti.lmúvekben Bodoki József az ELENA polieszter pamutfonoda i feldolgozásának tapaszta­latidról tart előadást. anyag távolról sem minden. Ha rögzül egyáltalán ... — Rengeteget javult a versenyző brigádok beszéd­készségé. Megtanultak lám­paláz nélkül, megfelelő szó­kinccsel és stílussal megnyi­latkozni, így adva szamot természetes intelligenciájuk­ról. Könnyebben, jobban, világosabban látnak meg összeiüggeseket. Régebben az öt perc felkészülési idő­vel nem tudtak gazdálkod­ni, ma már logikusan, pon­tosan ... © — Hadd akadékoskod­jau még: ennyi szép es jo mellett mik a gondolc iyy tíz esztendő után? — Van belőlük bőven. Például a TESZÖV-brigádok feltételei lenyegesen kedve­zőtlenebbek a többi csapa­téinál. Az alacsony képzett­ségi, műveltségi szint egyen­lőtlen helyzetet teremt szá­mukra. Igaz, az ipari válla­latok sem azonos helyzetből startolnak ... Azután itt az örökös időhiány a felke­szülósben. Felnőtt, csala­dos emberekről van sző, millió hétköznapi bajjal. Ls olykor gyarlóságokkal is: előfordult nemegyszer, hogy nem a szabályoknak megle­lelően versenyeztek. Mivel olyan ismereteket is el keli sajátítaniuk, mint például a művészettörténet, ami az is­kolai oktatásban csak eleg felszínesen szerepel (vagy egyáltalán nem), ez az is­meretpótló-felújitó jellegű feladatsor rengeteg tanulási nehézséggel jár, hiszen jó­formán nincs mire alapoz­ni. Még folytathatom ... © — Nézzünk inkább elő­re. Mik a perspektívák? Lesz, lehet mondjuk húsz­éves évforduló? — Három éve 1986-ig szóló tematikát állítottunk össze, Ismerjük meg múl­tunkat címmel, ebből még két év hátravan. (Ebbe il­leszkedik — párhuzamosan — a történelem és a művé­szettörténet periodicitása.) Mindenesetre véleményem szerint az a megtorpanás, az a bizonytalanság, ami ma a közművelődés sok terüle­tén látható, itt még nem észlelhető. Persze, két év múlva mindenképpen el kell gondolkodnunk: hogyan to­vább? Mit vállaljon föl ez a mozgalom? Eddig csakis és kizárólag a tudási akar­ta... Kérdés, találunk-e olyán aktualitásokat, ame­lyek garantálják továbbra* is a frisseséget, az idősze­rűséget? A brigádok közül sokan megszerették ezt a művelődési formát, tömeg­méretekben „felfűzi" a kü­lönféle munkahelyi kulturá­lis törekvéseket — hasonló méretűt nem tudnánk adni helyette: De tudja mit? Ezt döntsék el inkább a brigá­dok. Hiszen nem a ¡szerve­zőkért. az irányítókért, ha­nem értük van az egész. . Külön az ő címükre küld­ve... © — És vajén lesznek olyan helyzetben, hogy el­dönthetik? — Szeptember elején a nyolc idei „döntőssel" talál­kozót szervezünk, levetítjük az idei finálét, és megkér­dezzük: mi legyen a jövő­ben? Ilyen még nem volt... Ha továbbra is igénylik, mindenképpen lesz akár húszéves évforduló is. De ha nem. isten ments, hogv i erőltessük. Domonkos László Export A londoni mgyar hét be­mutatói nyomán a Licencia találmányokat értékesítő vállalat angol partnereivel autóbusz- és metróvégállo­mások utasinformációs be­rendezes'einek. illetve azok részegységeinek szállítására" kötött szerződést. Az idén százezer dollárért adnak el az utasokat tájékoztató jel­zören dszerek bői

Next

/
Oldalképek
Tartalom