Délmagyarország, 1984. május (74. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-26 / 122. szám

MAGAZIN Szombat, 1984. május 26. 5 W" Találkozások A tmk-vezető Ez nem is mesterség, hanem beosztás. Amikor a kéziszerszámgyárban nézelődtem, úiból meggyőződhettem arról, hogv a termelés menetében a háttér leg<-lább olvan lénveges. mint a végterméket kibocsátó terület. Ilven háttérnek szómit a gvári tmkmühelv. ahoi általában sokoldalúan kéDzett emberek dolgoznak. A kéziszerszámgyár tmk-múhelyenek vezetóie P. Szabó István gépésztechnikus. Kíváncsi voltam, miként lesz valakiből ilven beisztásd dolgozó. — Erre vágyott gyerekkorában? — kérdeztem. — Ugyan, eszembe sem iirtott. Különben bennszülött szegedi vaevok. ADám szabóimester volt. de soha nem gondoltaim arra. hogv ruhákat szabiak és varriak. Viszont már öt-hat éves koromban minden géDet. szerkezetet szétszedtem. még aoám varrógépét is. össze is tudtam rakni a szerkentyűket. Egyenes következménye volt érdeklődésemnek, hogv a szüleim beírattak a aéoipari technikumba, ahol 1958-ban kaptam oklevelet. — Allitólaa nem Szegeden kezdte a válva futását. — Nem. Akkoriban az iskola elhelyezte a végzősöket. Engem a budapesti Mechanikai Mérőműszerek Gvárába irányítottak. Ott műszerészként dolgoztam. de nem bírtam megszokni a pesti eletet. Hazavágytam. Diákkoromban. a nvári gyakorlatokon, iártam mór a kéziszerszám gyárban. tetszett nekem az üzem. bár a mai állapotokhoz semmi nem hasonlít. Pántva Józsi bácsi volt az igazgató, szívesen fogadott. Akkor nvár volt s tudtam, hogv ősszel behívnak katonának. Technikusi állást nem is adtak, szerelőlakatos lettem. „Eben guba" — gondoltam magamban. A gyár. mint munkahely, és lövő. engem vonzott Hosszabb távon is elképzelhetőnek tartottam. Kétéves katonai szolgálat után viszszaiőttem. Előbb a minőségi ellenőrzéshez tettek, maid diszpécser lettem, később művezető, s egvéb műszaki posztokon dolgoztam. míg rámbízták a tmk-műhelv vezetését Ennek éppen hat esztendeje. — Mi az a tmk? — érdeklődtem. bór sejtéseim eddig is voltak erről (Sőt: tervszerű megelőző karbantartás pontos riwidftéséről van szó.) — Mint rendszer, már régen nincs meg. csak ..rajtamaradt" a cimke. mint ahogyan az idősebb emberek nem az SZTK-ba mennek. hanem az OTI-ba. Végeredményben az üzemfenntartást érthetjük a címszó alatt, ahol igen sokan dolgoznak azért, hogv a gyár munkamenete kifogástalan legven Egv kissé eltérítettem a tmk vezetőiét saiát munkaterületéről. A magvar gyártmányú kéziszerszámokról faggattam. Milyenek a mi szerszámaink? Milyenek, a mi szakembereink? S nem utolsósorban. milyen a mi gyártási technikánk, technológiánk? Azt mondta, hogv a vásárlók vétemenvét nem ismeri. Maid példálózó«. Járt egv esztergomi gyárban. ahol éooen francia licenc alapián kezdtek el készíteni számvezérlésű marógépeket. Kiváló terméknek bizonyult, exportálták 1». itthon is vásárolnák. De ..csak a példa kedvéért": százért kell előállítani, viszont csak százötvenért lenne .igazi". Abbamaradt az egész. Most külföldről hozzák be. a duolá iáért. — A lénveoet példázza. — Vannak igen kiváló nvwati gyártmányok a kéziszerszámokban. Példálózom tovább: azokat, mondiuk. 300 pénzért adiák. a miénket ötven pénzért kérik. A szerszámok megjelennek az üzletekben, a kuncsaftok azt mondlák. szebb is. iobb is a külföldi. — Errp mi a válasza? — Az. hogv ha mi is annvit kapnánk érte. mint azok. legalább olvan volna a szerszámunk. ha nem különb. Bár ezek nem egv tmk-vezető gondjai, kérdései. hanem közgazdasági föladatok. Sokáig beszélgettünk egv érdekes kérdésről, vagv talán „gvermekbetegségekről" ? Visszatért a bsasszemlélet. .Kockáztatni ma mát iwrv szabad, hogv sikerüljön De ha icv Wt az már • . . .v.v. v.v Értékeink Lengyel-palota — és a tornyocskái? nem kockáztatás. Az a bai. hogv nekünk fele annviért kellene ép>en olvan ió szerszámot, minőséget csinálni, mint amilyent a legfejlettebb nvugati cégeknek, svájciaknak, németeknek. franciáknak." — Félreértéseket elkerülendő, ezek a dolgok nem egv műszaki ember ügvei. hanem közgazdasági szférába tartoznak — ismételte. Kanyarogtunk erre-arra beszélgetésünk folyamán. Még azt is megtudtam — bár nem volt újdonság számomra —. hogy a magvar szakmunkásoknak semmi szégyenkeznivalójuk nincs. ..Bár nálunk az iskolai végzettséget, a papírt tisztelik, holott a tudási a képességet kellene becsülni" — hangsúlyozta P. Szabó István. Evvel teljes mértékben egyetértettünk. Megjegyezte: „A csípőfogóval iól lehet csípni, de ha azt én a kezembe veszem, köszörülök rajta, akkor lesz az igazi, amit szeretnénk." Akkor miért nem köszörülgetlk meg? — morfondíroztam magamban. Visszatértek az ár- és bérkérdések, az időtényezők. Lehet. hogv naiv volt. a kérdésem, de megjegyeztem: — Vannak csillogó és villogó szerszámok. és vannak kevésbé ..reprezentatívak". de végül is mi a lényeg? Nem a használati érték? — A végeredmény, a használati érték, de aki dísznek akarja, vegyen drágát. Viszont a bai ott van. amikor a használati érték sem ugyanaz. — Tudnának önök is olyan szép. linóm, kiváló szerszámokat készíteni, mrnt az ismert világhirú céaek? — Miért ne. Szakismeret van hozzá, bár megiegvzem. hogv nem is annvira a szakismeret hiónvzik. hiszen az ismert nvugati vállalatoknál görög. török. dél-olasz" és arab vendégmunkások dol-roznak. a mi betanított munkásaink magasan versenyképesek az említett emberekkel szemben. De- technika, berendezések. technológia, mennyiség és időtényező a perdöntő. Ha egv plusz órát ráfordftokl a műveletekre. az pénzbe kerül. Űjra hosszasan beszélgettünk. Ű1 oélda került elő: a Transvill szakemberei járták az országot, hogv a külföldi piacokon eladott trafóikhoz szervizt és néhány, 'karbantartáshoz szükséges szerszámot szerezzenek — olvan dolgokat. amelyekből 10—20 darab kell csupán — de nem álJbtak szóba velük sehol. Erre alakult meg a szegedi kéziszerszámgvárban egv gazdasági munkaközösség. Vállalták a megrendelést. „Nem fillérekért!" Viszont, amikor azokat a szerszámokat meglátták a hazai szakemberek, azt mondták, hogv azt nem idehaza készítették. „Ilven gyártmány nincs is honunkban." Pedig kiderült. hogv lehetséges ilvesmi is. Vaion miért? „Ha a vevő megíizeti. képesek vagyunk rá!" — mondta a tmk vezetóie. Külföldi tapasztalatokról is szó esett: az NDK-beli kéziszerszámgyár kovácsolóműhelyéről. Elavultnak látta a gépeket, de ..Ainározzák. tisztogatják. szeretik .. — Mi a leafontosabb dolga a tmk vezetőiének? — Mint a zenekar karmesterének. Sikereket, kudarcokat én teszem zsebbe. De kiváló a „zenekar". idősebbek, s fiatalabbak kiválóan dolgoznak. A tapasztalt szakember a gép >-angiáról akár tiz méter távolságból is meeállaDítia. hová kell „nvúlni". Ez a lénveg. Én lehetnék akármilven )kos. ha nem volna mellettem, mögöttem egv igazi csapat. De hol vannak ma már az ilven technikusok? Vagv útra megjelennek? Jó volna. GAZDAGÜ FSTVAN 180CI decemberében kezdődött ixeg a Klauzál tér sarkában most látható palota története. „Lengyel Lőrinczné bútorkereskedőnö" megvette a Kelemen utca és Klauzál tér sarkán álló hazat, íiogy helyére a térhez méltó palotát építhessen. Az építkezés Ideiére azonban el kellett helyeznie a lebontandó ház üzleteit. Ezt egy ideiglenes fabódé »'elállításával kívánta megoldani. k palota valamivel több, mint egy év leforgása alatt épült fel. Ebben nyílt meg a Lengyel-cég bútorüzlete is, melynek ajtaja még ma is őrzi Pór Sándor maratott üvegtábláját. Az éppen elkészült épületet Keglovich Emil 1894-ben készült fény képéről ismerjük. A Lengyel-palota építése körüli ese menyek élénken foglalkoztatták a szekediekel. így a sajtót is. Ennek a körülménynek és a Levéltár tervtári dokumentumainak köszönhetjük adatainkat, melynek nyomán végig követhetjük a történteket. A Klauzál-örökösöktől megvásárolt ház Klauzál Gáboré volt. A házat Letzter fényképész egy 1872-es felvétele örökítette meg az utókor számára. A klaszszicista épület kilenc emeleti ablaka alatt, a hatalmas kapu két oldalán üzlethelyiségek foglaltak helyet Arról nincsenek pontos adataink, hogy ebben az időben kik bérelték ezeket az üzleteket A tér déli oldalába belesimuló épületet 1893. áprilisában lebontották. Az üzletek elhelyezésére Lengyelék az ideiglenes fabódét a Klauzál tér sarkában tervezték felállítani. Przybilla Gyula tervrajzát, mely négy üzlethelyiséget foglalt magába, 1892. december 3-án nyújtották be engedélyeztetésre. A» engedély elnyerése azonban nem ment könnyen. A kérést először elutasították, mert a kétemeletes palota terveit Lengyelék még nem mutatták be. Majd visszatartották az engedélyt, a tér kereskedői és a szomszédok fellebbezésére, mivel nem tartották a bódét elég tűzbiztosnak. Végül is 1893. február 21-én Lengyelék megkapták az engedélyt és április elejen a bódé építését is megkezdtek. A kiszabott egyéves határidő azonban kevésnek bizonyult, és hoszszabbítás után csak 1894. június végén bontották le az ideiglenes üzlethazat. Ez idő alatt félépült a palota. Tervrajza hiányosan maradt ránk. az alaprajzokat a homlokzati rajz híjával őrzi a levéltár. Az alaprajzokon „C: Langhammer architeckt Wien" pecsét mellett Langhammer, Szilágyi János és Przybilla Gyula aláírását olvashatjuk. Utóbbiak építési vállalkozók voltak a Kossuth Lajos sgt 26. szám alatt Szilágyi Jánosról tudjuk, hogy ács és faragó a mestersége. A palota tervezéséről érdekes adatok hagyományozódtak a Lengyel család tagjaira. Lengyel Vilma, az építtető unokája mesélte, hogy házukat a szegedi színház bécsi építői (Fellner és Helmer) tervezték, baráti kapcsolat révén, nevüket azonban nem adták a tervekhez. A Lengyel család bécsi kapcsolatai igen erősek voltak, maga az építtető is bécsi lány. Fia — Vilma néni apja — 1892. márciusában Bécsben kötött házasságot. Lengyel Lajos Winkler Paulát, egy bécsi festőgyáros leányát vette nőül. Fellnerék lehet, hogy csak a homlokzati részt tervezték. Az így készült kétemeletes palota terveit 1893. januárjában elfogadták és április végén megkezdték építését. Figyelemre méltó, hogy egy év múlva már állt is a „díszes" Lengyel ház. 1894. augusztusában az új épületbe helyezték át a Lengyel bútorgyár Oskola utcai raktárát. Első üzletük ugyanis a Palank legforgalmasabb helyén, az Oskola utcában volt, ahol 25 éven át működött. A céget Lengyel Lőrincz kárpitos alapította 1858ban. özvegye Silberstein Anna építtette a Klauzál téri palotát. Itt nyitottak meg 1894. szeptemberében a fényesen berendezett üzletet. Az óriási bútorraktár a nagy épület egész földszintjét elfoglalta. „Valóságos gazdag kiállítás ez az üzlet, melyben az egyszerű darabokból a legremekebb műipari bútortárgyakig gazdagon képviselve van minden bútorzati cikk." — írja a Szegedi Napló. Lengve! Vilma néni is így idézte vissza a későbbi, századelejei üzletet. Egyegy fülkéjében, mint a lakásban minden apró tartozékkal együtt helyezték el a bútorokat. Az üzlethelyiség térfelőli, bejárati ajtajának üvegtábláján az L. L. monogram és a maratott díszítés ma is látható. Aljában olvasható a jelzés: „Pór Sándor üvegfestészeti műintézete Szegeden." A szegedi származású Pór Sándor külföldi tanulmányai után tért vissza szülővárosába. Itt első munkája a Lengyel-cég „üzlethelyiség enek tükörablakos ajtajára irt és igen szépen sikerült beégetett fehér üvegfestményből áll; mely tudvalevőleg dombormű szerű ábrákat képez." Pór műterme a Feketesas és Kölcsey utca 12. szám alatt volt. Egy hirdetésében hosszan sorolja fel azokfe- az üvegmunkákat, melyeket különböző célokra és stílusban készít Hamarosan a szegedi nőipariskola festészet és rajztanára lett. A Lengyel-bútorkereskedés mellett — Schillinger Mór üveg, porcelán- és dísztárgyüzlete, a Pollak Testvérek arany- és ékszerüzlete — a ház középrészén foglalt helyet. Maid a bútorüzlettel egyezően kiképzett portálrész zárta le a házat, melv egy üzletet és a ház kapuját foglalta magában. Az üzletajtó üvegtábláján „Braun János lát- és hangszerész" felirattal, feltehetően ez utóbbit is Pór Sándor készítette. Lehetséges, hogy máig ott rejtőzik a lehúzott redőny mögött? Ezek az adatok szépen leolvashatók a Lengyel-palota 1894-ben készült fényképéről. Valamint az is jól látható rajta, hogy a két szélső üzletportáltól indított kiszögellés tetőpárkányzata fölé, mintegy azt megkoszorúzva, betetőzve egy-egy tornyocskát helyeztek. Ma már hiába keressük a ház ezen ékességeit. A homlokzati kiszögellésen végigsikló szem ma értetlenül időzik: a tetőpárkányzatnál. és keresi okát. miért került az oda. Befejezetlenséget, csonkaságot érez az is. aki nem tudja, hogy valaha két tornyocskát ültettek oda az építők. Reméljük, hogy az egész ország által irigyelt eklektikus tér egyik meghatározó épülete a mostani felújítás folyamán minden tekintetben viszrszanveri a tervezők megálmodta képét. T. KNOTIK MARTA