Délmagyarország, 1984. április (74. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-13 / 87. szám

2 Péntek", 1984. április 20. 3 Dr. Antaiffy György beszéde Dr. Markója Imre expozéja (Folytatás az 1. oldalról.) kat a jogi iránymutatásokat, amelyeket az Alkotmányjogi Tanács a feladatkörében ellenőriz. Az Alkotmányjogi Tanácsnak a javaslat szerint fontos feladata lesz a közreműködés az alkotmany egyes rendelkezéseinek értelmezésében. Ennek szükségességé, ha nem is túl nagy gyakorisággal, de kétségtelenül felmerülhet, hiszen az alkotmányos elvek és tételek tartalma a társadalmi-gazdasagi viszonyok fejlődése következtében változhat, mégpedig anélkül, hogy az adott alkotmányos rendelkezést módosítani kellene. Ilyen esetekben ezt az új, megváltozott tartalmat — más jogszabályokhoz hasonlóan — értelmezéssel kell feltárni. A jogszabályok értelmezése tulajdonképpen állandó jellegű jogalkalmazói feladat is, más kérdés azonban az. hogy milyen szervek jogosullak a hiteles értelmezésre. Miután alkotmányunk szerint hazánkban az országgyűlés gyakorolja a népszuverenitásból eredő összes jogot, így az alkotmány hiteles értelmezése is az ő feladatkörébe tartozik. Áz előzőekben elmondottakkal vannak összefüggésben a javaslatnak azon rendelkezései is, amelyek szerint az Alkotmányjogi Tanács az országgyűlésnek számol be tevékenységéről, es a tanács, illetőleg tagjai választására és visszahívására is az országgyűlés jogosult. Az Alkotmányjogi Tanács összetétele szintén e szerv szoros kapcsolatát tükrözi az országgyűléssel. Az Alkotmányjogi Tanács 11—17 tagbői áll, akikre a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tesz javaslatot: elnökét, titkárát és tagjainak többségét az országgyűlés a képviselők sorából, a többi tagot más közéleti személyiségek közül választja meg. Az Alkotmányjogi Tanácsban végzett munkájuk tekintetében azonban ez utóbbiaknak — tehát az Alkotmányjogi Tanács nem képviselő tagjainak — jogállása azonos az országgyűlési képviselőkével. A miniszter végül az Alkotmányjogi Tanács eljárásáról szólt: — Ennek az eljárásnak a jellege összhangban van az Alkotmányjogi Tanács feladataival és szervezeteivel. Ebből következik, hogy az Alkotmányjogi Tanács a saját kezdeményezésére, vagy az arra jogosultak indítványa alapján jár el, bár minden bizonnyal az indítvány alapjan meginduló eljárás lesz a leggyakrabban előforduló, tipikus eset. Ilyen indítványt a — javaslatban részletesen felsorolt — felső szintű állami szervek, illetőleg vezetőik, a társadalmi szervezeteknek és az érdekképviseleti szerveknek az országos vezető testületei, továbbá a Fővárosi Tanács és a megyei tanácsok tehetnek. Az Alkotmányjogi Tanács döntési jogkörét — az alkotmányban foglalt rendelkezésből kiindulva — a javaslat részletesebben szabályozza. Ez a döntési jogkör összhangban van azzal, hogy az Alkotmányjogi Tanács nem veszi át más szervek eddigi feladatát, tevékenysége tehát az alkotmányellenesség feltárására és megszüntetésének kezdeményezésére irányul. Az Alkotmányjogi Tanácsról szóló törvényjavaslat legfontosabb rendelkezéseit és indokait összefoglalva Markója Imre befejezésül elmondta: — Ezek a rendelkezések megfelelő kereteket adnak ahhoz, hogy a megválasztandó Alkotmányjogi Tanács jól elláthassa fontos hivatását, és az alkotmányosság mind a jogalkotásban, mind a jogalkalmazás irányításában maradéktalanul érvényre Jusson. Borbándi János expozéja — Az országgyűlés meg. különböztetett figyelmet fordít az államélet. a szocialista demokrácia fejlesztésére. Elegendő, ha csak a leg. utóbbi három ülésszakra utalok. A műit év nyarán a Minisztertanács — az 1980— 1988-as időszakban vegzett munkájáról beszámolva — több olyan megtett. vagy •tervezett intézkedésről adott tájékoztatást, amelyek az állami intézményrendszer fejlesztését szolgálják. Az őszi ülésszakon a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke ismertette a népi ellenőrzés tevékenységét. az ellenőrzések legfontosabb tapasztalatait; s végül decemberben az alkotmány módosításáról. valamint a választójogi rendszerről szóló két törvényjavaslat megvitatására és elfogadására került sor — kezdte expozéját Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese. — Elz a folyamat két újabb törvényjavaslat beterjesztésével a mostani ülésszakon is folytatódik. Az egyik az előző napirend során elfogadott törvény az Alkotmányjogi Tanács feladatairól. szervezetéről és működéséről, a másik pedig a népi ellenőrzésről szóló tőrvény módosítására vonatkozó javaslat, amelyet a Minisztertanács megbízásából most az országgyűlés elé terjesztek. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének a műit évben előterjesztett országgyűlési beszámolójából is érzékelhető volt. hogy a népi ellenőrzés szervei eredményesen végezték megnövekedett és sok tekintetben újszerű feladataikat. Az országgyűlés megállapította, hogy a népi ellenőrzés munkája kezdeményezőbb, átfogóbb és eredményesebb lett. A korábbinál rendszeresebben vegzett a lakosság életkörülményeivel összefüggő vizsgálatokat, s járt el a közérdekű bejelentések és panaszok ügyében. — Ugyanakkor a Minisztertanács eddig is számos Intézkedést tett az ellenőrzés Javításáért, a rendellenesse&ek visszaszorításáért. illetve megszüntetéséért. Ezt a jövőben is folytatia. ügyelve arra is, hogy a szigorúbb fellépés ne korlátozza a társadalom számára hasznos vállalkozói magatartást. és a tényleges teljesítményekkel arányban álló jövedelmeket. A gazdaságban és a társadalomban végbemenő folyamatok ellenőrzésében továbbra is számítunk a népi ellenőrök sokezres táborának közreműködésére. — A népi ellenőrzésre vonatkozó hatályos jogszabályok felülvizsgálata során arra az eredményre jutottunk. hogy új törvény megalkotására nincs szükség. A hatályos törvényen csupán azokat a módosításokat kell elvégezni, amelyek a népi ellenőrzés feladatainak hatékonyabb és magasabb színvonalon történő ellátásához szükségesek. A tervezett módosítások közül néhányat — jelentőségük miatt — szeretnék kiemelni: A népi ellenőrzés jellegét, társadalmunkban elfoglalt helyét határozza meg a törvényjavaslat első szakasza. Eszerint a népi ellenőrzés általános hatáskörű állami ellenőriő szervezet. amely feladatait az állampolgárok széles rétegeinek az ellenőrzési munkába történő bevonásával. a társadalmi szervezetekkel együttműködve oldja meg. Ez a rendelkezés egyreszt azt hangsúlyozza, hogy a népi ellenőrzés, állami szervezet, része az államgépezet szerteágazó rendszerének. A törvényjavaslat a korábbinál részletesebben és egyértelműbben fogalmazza meg az ellenőrzési feladatokat. Feladata például a népi ellenőrzésnek, hogy tájékoztatja a vezetőket vizsgálati tapasztalatairól — segítve ezáltal a döntések előkészítését —, és közreműködik az állami ellenőrzes összehangolásában. — Szükségessé vált a népi ellenőrzés szervezeti rendszerének módosítása is. A helyi állami irányítás megváltozott szerkezetének megfelelően a megszűnt járási és járási-városi népi ellenőrzési bizottságok feladatkörét a jövőben a városi és a városi jogú nagyközségi népi ellenőrzési bizottságok látják el. A népi ellenőrzési bizottságok megválasztásával öszszefüggésben a törvényjavaslat az eddiginél szélesebb körben juttatja érvényre azt az elvet, hogy a hatáskörök gyakorlását azokra a szervezetekre kell bízni, amelyek annak ellátásához a legtöbb ismerettel rendelkeznek. Az új rendelkezés szerint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság ezentúl a fővárosi és a megyei népi ellenőrzési bizottságok elnökére, elnökhelyetteseire és tagjaira tesznek javaslatot az őket megválasztó tanácsnak, a többi népi ellenőrzési bizottság tekintetében pedig ez a jogkör a fővárosi és a megyei népi ellenőrzési bizottságokat illeti meg. — A Minisztertanács megbízásából kérem a népi ellenőrzésről szóló 1968. évi V. törvény módosítására benyújtott törvényjavaslat megvitatását és elfogadását. Ezt abban a reményben teszem. hogy a tervezett új rendelkezések hozzájárulnak a népi ellenőrzes eredményes. megbecsült munkájának továbbfejlesztéséhez, s ezáltal gazdasagi és társadalmi célja» megvalósításához — mondotta végezetül a miniszterelnök-helyettes. Dr. Antaiffy György (Csongrád megye 9. választókerülete), a Szegedi József Attila Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság titkára volt a törvényjavaslat bizottsági előadója, s az országgyűlési ügyrend kiegészítésének beterjesztője. — A szocialista jogrendszer kiépítése és megszilárdítása, a társadalmi, a gazdasági és az állami élet fejlesztésének időszerű követelményei előtérbe állították a jogalkotás alkotmányosságának továbDi erősítését a szocialista demokrácia elmélyítésének jegyeben — mondotta —. Most, amikor ismételten az alkotmányosság kérdéseit vizsgáljuk, elsősorban és lényegében épp erről — a demokrácia továbbfejlesztéséről — van szó. Jogrendszerünk alapjaiban szilárd; a jogalkotás és a jogalkalmazás a maga egészében kielégíti az azokkal szemben támasztható törvényességi és jogpolitikai igényeket. Ez a végeredményében kedvező összkép azonban egy megfontolások nélküli optimizmushoz nem szolgáltathat alapot; hiányosságok. félreértések, sőt hibák előfordulhatnak ennek ellenére is. Közismert az, hogy állami és gazdasági életünk irányításában megnövekedett a normatív eszközök, a normatív módszerek alkalmazásának ' szerepe. Napjainkban tehát sok jogszabály készül, meglehetősen rövid idő alatt. E fölgyorsult jogszabályalkotással — amely nyilvánvalóan összefügg gazdasági életünk alakulásával is — ténylegesen megnő a szabályozásban a tévedés lehetősége, s a jogi szakmai bizonytalanság esélye is. Tény az is. hogy a jogalkalmazói gyakorlatot nemcsak törvények, hanem alacsonyabb szintű jogszabályok. sőt, a jogszabályok szintje alatt elhelyezkedő jogi iránymutatások is jelentős mértékben irányítják vagy befolyásolják. E többrétegű szabályozással kapcsolatban talán nem túlzás azt megállapítani, hogy minél alacsonyabb szintű rendezésről van szó. potenciálisan annál nagyobb esély kínálkozik az össztársadalmi érdektől való eltérésre; egy annál szűkebb, ágazati, réteg-. vagy egyszerűen csak adminisztratív érdek érvényesítésére. A szűkebb, speciális érdek érvényre juttatása természetesen nem eleve tekinthető társadalmilag negatív jelenségnek: negatívvá akkor lesz. ha az össztársadalmi érdekkel ellentétes, ha nem találkozik társadalmi rendünk alapelveivel, ha a szocialista demokrácia ellenében halad, ha jogpolitikánknak a visszája, lényegében egy szóval: ha alkotmányellenes. Alkotmányunk tehát kulcskérdés: szocializmust építő országunkban mindeddig az volt, és az is marad. Az alkotmány ugyanis nem egyszerűen olyan alaptörvény, amelynek szabályait más törvények és jogszabályok részletezik, hanem valóban az egész társadalmi rendünknek lényege, amely teljes mechanizmusával a szocialista demokrácia megvalósítását szolgálja. Ehhez képest a társadalom, a gazdaság, az állami élet továbbfejlesztésére vonatkozó politikai, kormányzati döntések előkészítése során. s a megvalósítás eszközeinek meghatározásánál — annak érdekében, hogy a jog a lehető legmagasabb hatásfokkal szolgálhassa a társadalmat — minden esetben kiindulási alapként kell számításba venni alkotmányunkat Az alkotmányosság előtérbe helyezése számunkra ném új dolog; eddigi gyakorlatunknak is egyik általános meghatározója. Ügy is mondhatjuk, hogy az alkotmányosság megtartásának és megtartatásának politikaiállami mechanizmusa folyamatosan működik. Tény azonban, hogy gyakorlatilag ez a tevékenység nem közvetlenül összpontosult az országgyűlésnél. Az országgyűlés figyelemmel kísérte a folyamatot; az alkotmányosság ellenőrzése azonban nem csak közvetett, hanem közvetlen is lehet. A közvetlen ellenőrzésnek eddig adott volt a jogi lehetősége; valójában tényleges gyakorlata nem öltött határozott formát. Az alkotmányosság közvetlen ellenőrzésének ugyanis hiányzott a működési mechanizmusa: az erre specializált szervezeti forma és a működési-eljárási módszer. Amikor az országgyűléá 1983. évi decemberi ülésszakán az alkotmánymódosításról döntött, s annak .során az AJr kotmányjogi Tanács jogintézményéről. akkor lényegében országgyűlésünk közvetlen alkotmányosságellenőrző szervezeti és működési módszerének fő elveiről hozott döntést. Az Alkotmányjogi Tanácsról most előterjesztett törvényjavaslat ezeket — a ma már alkotmányi — elveket realizálja ugyanabban a szellemben. amely a tavalyi alkotmánymódosítást is vezérelte, s megoldáshoz vezette. Ezzel kapcsolatban egy másik lényeges kérdés érdemel kiemelést, s ez maga a hatályos jog. Egész joglétünkre lényeges hatással van, s ifányítja jogalkalmazásunkat és a jogkövetelést egyaránt a hatályos jog, illetőleg a jogalkotás, amely bizonyos szempontból meghatározó jellegű. Ennek megfelelően a jogalkotás törvényessége, alkotmányossága nagymértékben záloga, sarkpontja a jogalkalmazás törvényességének is. Természetesen az alkotmány elsősorban a törvényekben realizálódik, másodsorban pedig a törvénynél alacsonyabb szintű jogszabályokban. Ez utóbbiak esetében — ebbe a körbe számítva a jog, iránymutatásokat is — a viszonyítás alapja közvetlenül a törvény, a törvények esetében pedig a viszonyítás alapja közvetlenül maga az alkotmány. Ebből következik az, hogy az alkotmányosság ellenőrzésének magas szintű, speciális szerve csakis az országgyűlés szerve lehet. Itt a, jogi és a politikai megfontolások szilárd egységben jelennek meg: a jogalkotás hierarchiájának jogi tétele, s a demokratizmus elmélyítése ez országgyűlés szerepellek növelese útján is, elméletileg :'s kifogástalanul találkoznak. Ez ölt formát az országgyűlés sajátos szervében, az Alkotmányjogi Tanácsban. A törvényjavaslat tehát helyesen rögzíti, hogy az Alkotmányjogi Tanács feladatkörében közreműködik az alkotmány rendelkezéseinek érteimezesében (2. § (2J bek.). Hozzátehetjük azonban, hogy ugyanez a jogkör megilleti a törvények érteimezeseben is. Az alkotmányosság ugyanis élválaszthatatlan a törvényességtől. A törvény akkor alkotmányellenes, ha ner,. felel meg az alkotmány előírásainak, egy rendelet azonban akkor is alkotmányellenes lehet, ha közvetlenül egy törvénynek nem felel meg. Belátható tehát, hogy a jogszabályok alkotmányosságának vizsgálata nagy jelentőségű, rendkívül felelősségteljes. sokirányú, sokoldalú társadalompolitikai, jogpolitikai és jogászi szakmai felelősséggel telített tevékenység, amelynek részletes szabályai csakis a legmagasabb szabályozási szinten állapíthatók meg. Ügy vélem, hogy ezeket a tartalmi szabályokat a törvényjavaslat megfelelően rögzíti. Meghatározza azt, hogy az országgyűlésnek ez a sajátos szerve milyen feladatkörben milyen hatáskörrel járhat el: alapvető jogosultságait ós kötelességeit, s azokat a feltételeket, amelyek a zökkenőmentes működést biztosíthatják. A működés szabályait, részletesen megjelölt módját országgyűlési határozat tervezete rögzíti. Ez a rendezési mód helyeselhető. Az Alkotmányjogi Tanács nem „alkotmánybíróság"; egyáltalán nem bírói szerv, hanem az országgyűlésnek a jőgal.kotᣠ^alkotmányosságát közvetlenül ellenőr2ő szerve. Tisztségviselőit és tágjait is az oVszággyülés választja, s tevékenységéért csakis az országgyűlésnek felelős. Ez indokolja azt, hogy működési-eljárási módszereit az országgyűlés ügyrendje foglalja magában. Az ügyrend módosítására irányuló javaslat átgondolt és megfelelő; abban a szűkebb jogászi-szakmai és a politikai szempontok egyaránt érvényesülnek, azaz a szakszerűség és a demokratizmus megfelelően kiegyensúlyozottak. Példaként említhető az ügyrendnek az a rendelkezése, amely szerint a tanács elnöke a tanács bármely tagját megbízhatja egyes feladatok előkészítésével, vagy a tanács tagjaiból ugyanerre a célra bizottságot is alakíthat. Ez az előírás a működés demokratizmusát mutatja; azt, hogy itt nem egy elvont tekintélyi elv érvényesülhet, hanem a mindenkori ésszerű célszerűség. Ebben a vonatkozásban összhangban áll a törvényjavaslattal, amely általánosan azt mondja ki, hogy a tanács tagjait a testület tevékenységében azonos jogok illetik meg. es azonos kötelességek terhelik. Végül kiemelést kíván az az eljárási szabály, hogy a tanács érdemi határozatait — azokat, amelyekben alkotmányellenességet állapít meg, és azokat, amelyekben azt állapítja meg, hogy a jogszabály nem alkotmányellenes — indokolni köteles. A megfelelő indoklás ugyanis növelheti e határozatok meggyőző erejét, s a kötelességén túli elfogadásukat. Ebben az értelemben is egy eljárási demokratizmusról szólhatunk. Mindezek alapján javaslom a törvényjavaslat elfogadását.