Délmagyarország, 1984. április (74. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-07 / 82. szám

Sass Ervin S. visszahozza Költészet napja, 1984 7 Szombat, 1984. április 7.' Fenyvesi Félix Lajos József Attila 1935-ös képére Az emberkínok láthatatlan, nagy kése elvágta nyakát, az okos fej félrebiccent; már csak másnak remél. Annyira fáj, néha a száj! A szem mély csontkelyhében tűzgyökerú ólomgolyók. És könnye sincs, hogy hűtené, vagy lemosná a bánatot. A lélek már halott sugár, s e pillanatban még a Halál se mer felé 1 nyúlni, mint a villám, úgy villan át a búcsúzó, riadozó tekintet a homályban. Pusztulásban. Mindenki elhagyta; a Nap is elfordult tőle. Hát űj versekből gyújtott most hulló életének tenyérnyi eget végül: menedékül! Kiált, bátran, hány iszonytató próbát. Kitakart sebe a világ volt. A közelgő háború sötétjéből fényt csavart ki, meghalni — — és lefeküdt a sínekre és tehervagonok sikoltó kerekeivel tipratta szét magát. Üzenet teli hallgatás az \ övé, ezen a félelmesen, árván lobogó képen, hangtalan kiáltás világosságért, fogyatkozó emberségért, a gyűlölség őrei ellen ő egy szálig, mindhalálig! a régi nyár mint annyi más időfolyóban rianás ablak ahonnan visszanéz a múltadból sok drága rész indítsd el olykor a mozit ajánlja S ha boldogít Céczi jónos Citerahangon Citerahangon, citerahúron, violaszínnel. akár az alkony, pendül az ideg csigolyadúcon, feszül az ideg. gyilkos ujjbegyek verik vércseppig az ütemet. Gerincíj homorúi, ideg remeg, összetört arcod violaszínben, talpig violában reppen a csontod, koponya-szálánkok szikráznak lángot, Dózsa-átkot, felsejlő Ő6arcokat rajzol a vér erek bokrosában — micsoda véraláfutás! Citerahangon, violaszínnel, feszül az ideg csigolyadúcon, szakad az ideg, gyilkos ujjbegyek verik vércseppig az ideget. Pipeecsal-konkollyal tüdőbajc« nyárban micsoda zsombékban nyakig növő mocsárban télen nyíl-verésű hóesésben handasáros 6zélben falum falvacskám Monostorpályi — tudom ebben az örökös szélverésben hullámverésben ezer évben kinek árt a legszebb vér is szlávok kálizok bercelek varsányok törökök tatárok osztozni — horhosaidon — mindig készek Kisnyulak farkát rügyezi a füz bolyhait a tavasz ni, hogy ráncigálja hűsvét lesz húsvéthoz készülődnek a füvek s megtisztult vért csapol bárány- és asszonypirosítók tőkéiből a megújult Hold készül az ostya a bor csuhás barátok filiája ismét kiegészül lefelé a földben most zsolozsmáznak — túl a mocsáron — ezerkétszáznegyvenharom — tatárok járnak ijesztenek menekedőket bogracstüzet — ezerötszázhetvenegy — szolnoki szandzsa gyújtat így hát zsolozsmáznak mélyén a dagadó lápnak s eregetnek irányt-adó füstjeleket húsvét lesz párolog a tó a láp a dombon kisnyulak farkát a szelek ni! hogy ráncigálják Levendulás mező. kígyósrisz sebbel kivert mályva. Rozsdával szegett a júliusi föld. Napraforgókkal kacérkodik a Nap. Tányérjaikban tündököl a drága, tükreit robbantja, ó, az ostoba, tükreinket bombázza veréb-gránátokkal hess madár hess ' tudd madár mag Hogy gyűlöllek benneteket szürke handa' Aszályos talaj undora se nagyobb, míg folyók ezüst képe remeg a szélben, s párját cibálja szikkadt mélye fölött a csiggáti kút. július van aszályos július Árpás Károly Nemzedék henngrajókat ver a szél fodrozó tócsatükör — fiókvihar se — hullámverés tétova pergése taj ték - hal pikkely eknek szél űz heringeket lagúnák fjordok öblök gyermekcsizmanyomok játékvitorlás röglövedékek becsapód asa ütközet ablakom alatt két nap erős ízeie s isten lelke nem lebeg vizeknek felett-e tektonikus erők dózerek daruk tükrét vesztetten arctalanul az ég VARGA IMRE portréja Egy ember nacionáléjáböl. Neve: József Attila. Született: 1905. április 11. Elete egyenlő költészetével. Születésnapja hosszú évek óta hazánk bon a vers ünnepe. . József Attila szelleme és példája lassan fél évszázada irodalmunk meghatározó mércéje. Ezért is választották születése napját a verset ünneplő rendezvényeknek. Ezen a napon szerte az országban költői esteket, művész—közönség találkozókat rendeznek, sok új lírai kötet jelenik meg, közöttük lassan harminc éve a Szép versek antológia, összeállításunk szerzői kortársaink, valamilyen szállal kötődnek e tájhoz is. Lődi Ferenc Csak a szemed... Csak a szemed, csak az ne szóljon hozzám haraggal, némán, vádlón. Idegen ölekben jártam, az volt csak Canoesam, menny és pokol, — tűz. jég a szívemen. Egyszerre annyi húron élni, halni, amennyit gazdag életem kibír. A végeredmény így is, ügy is talmi: húson hűs, csonton csont, — idill. Ha csak egyetlen lennél itt a Földön és én a másik, aki rád talál, örvényben járnék, sziklán lengenék Egyszer nekem is össze kellett törnöm, hogy plezúrokkal érjen a halál, és most se mondom, vége már, elég. FELEDT GYULA rag» KLIGL SÁNDOR cniiekmutecvc KONDOR BÊLA grafikája /