Délmagyarország, 1984. március (74. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-03 / 53. szám

I WLO, Szombat, 1984. március 3; Találkozások A ny. üzemgazdász Beszélgettem egy nyugalmazol' üzemgazdásszal, s szembe találtam magam a történelem'.nel. Bátyi Zoltán. a Szegedi Konzervgyár dolgozója volt harmmeiT esztendőn át ..Ma is az twoj¡ok" — mondja, s elém teszi a gyár történetét feldolgozó kéz-,, tratakat. kéneket dokumentumokat a minisztériumi engedélyeket. a nyomdai szerződéseket Közei ötszáz gépelt oldalon olvasható a Szegedi Konzervgyár törtenete. Átlapoztam a terjedelmes elbeszélést nézegettem a korabeli fényképeket. iratokat közben figyeltem a hatvanöt éves embert. Életútja sokkal érdekesebb. mint az. amit hosszú eveken át gyűjtögetett, leirt Már az is különleges, ahogyan pályát kezdett. Majdnem illik rá. a közismert anekdota: az Osztnák—Magyar Monarchia területén született, alapfalai Iskoláit a Csehszlovák Köztársaságban végezte. Magyarországon érettségi*tt. s a Szovjetunióban szerzett egyetemi diplomát. ..ön egy világjáró ember. — Ugyan kérem, ki sem tettem a lábam az Ungvár melletti Szűrte községből, ahol születtem." Közép-Kelet Európában vagyunk, minden érthető. — Mondjon valamit a gyerekboráról — kértem. — 1919-ben születtem. Amikor Wfcépjs kólába jártam. nagyon megragadott egyik tanárom munkája. Székely Sándor festőművész tanított rajzra. Szerettem rajzolni, vonzott a festészet. Mesterem közbenjárására jelölt tehettem a prágai Képzőművészeti Főiskolára. Aztán közbe sraSt a történelem, „bevonultak a magyarok", örültem. hogy folytathattam a kereskedelmi iskolai tanulmányaimat Végül Pozsonyban a kereskedelmi főiskolán diplomáztam, de azonnal behívtak katonának. Karpaszománvos lettem, s az a kicsiny zsinór később majdnem az életembe került. Olyan szenzációs dolgokat tegezhettem föl. amilyenekkel rsak igen ritkán találkozhatunk. Bátvi Zoltán a páncélosoknál szolgált, majd ahogyan sokan mások, ő is ..lelépett" 1944-ben. Var határában. Beszélte az orosz, a román, a cseh és a magyar nrvelvet. de németül is megérttette magát. A váci börtön ajtaját kinyitották, kirepültek a köztörvényes bűnözők is. Bátyi Zoltánt tolmácsnak fogadták a szovjet katonák. S kivel hozta össze a sors már az első napon? Nem mással, mint Matuska Szilveszterrel. a biatorbágyi viadukt robbantóijávBl Izgett-mozgott Matwka. s azt mérlegelte, hogy wjon mi legyen belőle: Vác polgármestere? Vagy a megye flőtapánja? Bátyinak azt tanácsolta a szovjet főtiszt, hogy ezeket a börtönviselt emberéket vigyék vissza korábbi helyükre, s majd később tisztázhatják ügyeiket. — Nem maradtam én Vácon, rtehanv napnál tovább, mert a feleségemhez akartam eljutni Nagykőrösre. Ebhez az utamhoz a szovjet katonai parancsnokság megfelelő iratokkal is ellátott. De közbejött egy malőr a karpaszományos fényképem miatt, majdnem a „falhoz állítattak", egy munkácsi ismerős tolmács mentett meg. Ez Ikladon történt. Az alföldi városban minden a tejetetején állott. V. Szűcs Lajos, a város első polgármestere zavarban volt nem tudott a szovjet parancsnokkal beszélni. Bátyi Zoltán kapóra jött. „Meg vagyunk mentve édes Zolikám". — mondta a polgármester. — Hogyan kezdődött a konrervgyári pályafutása? — tereltem vissza a szót. — A szovjet katonai parancsnokság kinevezett a nagykőrösi gvár veze'őjének. Az a gvár előzőim hadiüzem volt. de a Welas Manrréd konszern része. Igv kerültem a WM státuszába — Az Nagykőrös volt. de mikor és hogyan került Szegedre? — Az itteni gvárvezet,őségét leváltották. s a minisztérium áthelyezett ide. Igénybe veszek egy korabeli úisáchíradást: ..Atheylezés Az Alföldi Konzervgyár vállalatvezetője Molnár László és helyettese Bátyi Zoltán, avarunkban végzett munkájára felfigyelt a. konzervgyárak központi vezetősége. és magasabb feladatot bízva rájuk, őket az eddig elhanyagolt szegedi konzervgyár vezetésére áthelyezték." Szép ajánlás. Bátyi Zoltán közben elém tette otthoni albumát. Az a gyönyörűen „vezetett" napló, egv külön történet, regényt lehetne írni belőle. Felesége is — főzés közben figyelgetve — közbeszóit: — Tudja milyen viszonyok voltak akkoriban? Lovaskocsival jártunk föl Budapestre, meg messzebbre is. hogy anyagot szerezzünk a gyárnak. Nehéz visszatérni a Szegedi Konzervgyárhoz. Lenyűgöz és rabul ejt az a sok korabeli irat újságtudósítás. fénykép. amely előttem halmozódik. Vajon milyen lehetett akkor a Szegedi Konzervgyár? Ezt tudakoltam. — üzemképes volt a szegedi gyár. Ennek az a magyarázata, hogy a szegedi üzem is a honvédség hatáskörébe tartozott s végig ott voltak a katonák. A háború, a front, semmiféle kárij nem okozott, sőt. a civilek sem szedték szét az üzemet. Megmaradt a só. a cukor és minden gép. berendezés. Bár a Szegedi Konzervgyár gépi fölszerelése a legrosszabb volt elavult minden. — ön. mint üzemgazdász, felelős vezetője volt a konzervgyárnak. Miként változtattak a gyártmányokon, hogyan fejlesztették az üzemet, hogy a hazai piacokon és külföldön is eladók legyenek? — A gyártmányfejlesztés csak félig-meddig tartozott rám. de a korabeli és a későbbi kollégáim miatt sincs szégyenkezni valóm, ötvenhétig lényegében semmi sem történt — az ismert politikai koncepciók miatt —. de hatvantól hetvennyolcig szép fejlődést könyvelhettünk el. Bátyi Zoltán, földolgozta a Szegedi Konzervgyár történetét, és a szegedi élelmiszeripar múltjára is visszatekintett Ez igen nagy munka volt Hogyan adta rá a fejét? i— Mindig is szerettem a történelmet. Izgő-mozgó ember vagyok ma is. Amióta a szegedi gyárban dolgozom. állandóan gyűjtögettem az anyagokat. Szeretném. ha hiteles tudósítás maradna erről az üzemről. Bátyi Zoltán és felesége a szegedi gyár megbecsült dolgozói voltaik, évtizedeken át. Nem lehet csodálkozni azon. hogy amikor Zoltán bácsival beszélgetek a dolgozószobában, a konyhából időnként a feleség is „bélebeszél" az interjúba. Az „öregek" szépen élnek, háromszobás, panellakásban, nyugdíjuk ..futja" a megélhetésre, sőt az unokára is jtrt egy kis segítség. Mivel közei lakunk egymáshoz, gyakran látom Bátyi Zoltánt a játszótéren a legifjabb „Bátyival". Obligát a kérdésem: — Milyen a nyugdfjasélet? — Nem érek rá semmire sem Most ezt a könwet rendezem kiadásra. Ha elfáradok, festek, s megyek a fiatalok közé. — Fiatalok közé? — Amikor nyugdíjas lettem, elmentem a területi pártszervezet gyűlésére. Körülnéztem. s elsápadtam: „Jé, ilyen vén öreg vagyok én is?" S azonnal viszszatértem a konzervgyári sportoló fiatalokhoz. — Milyen elveket tart követendőnek? — Ne a múlton rágódjanak a nyugdíjasok, hanem haladjanak együtt az utódokkal. A szellemi tespedéstől is megóvnak minket a fiatalok. Én mindig az újat szerettem, ma hatvanöt évesen is. GAZDAGH ISTVÁN Ha új születik... Az előkészítés és környéke A

z elkészült zárszámadási mérleg felett beszélgetünk a téeszelnökkel. A búzát és a kukoricát náluk is tizedelte az aszály, de hála a rizsnek, alig mar;«! el a tavalyitól a nyereség. Pedig hat évvel v«e:őtt még senki sem gondolta volna, Ijogy ebben a szövetkezetben majd valaha rizst termesztenek, öt éve jött az új elnök, egyik újítása volt a vizigényes gabona vetése. Még két olyan „csuda" került akkor a határba, amit azelőtt a falusiak jószerével nem is láttak: a szója és a lóbab. Ma már úgy mondják, ez a két utóbbi növény rángatta ki a téeszt a bajból, és juttatta eddig sohasem látott nyereséghez és gyarapodáshoz. Négy évig a rizs termesztése sehogy sem sikerült. Aztán tavaly, amikor az aszály igencsak megkurtította a szója és a lóbab árbevételét, rekord termést hozott és lett a szövetkezet mentőöve. — Mit szóltak a kezdetekkor a tagok az újításokhoz? — kérdeztem beszélgetőtársamat. — Azelőtt itt akkora őrültségeket követtek el, hogy az emberek ezen még csak nem is csodálkoztak. Biztosan voltak olyanok, akik csendben dörzsölték a tenyerüket, és már látni vélték az újítások gyors bukását, az új elnök csúfos rnegfutamodását. Évek múltán öregek és fiatalok vallották be. akkor nem hitték, hogy valaha is péngük lesz a szójából, a lóbabból és a rizsből. És hogy ennyi? Hát arról aztán már álmodni sem mertek. Furcsa pszichológiája van az embernek. Az űj terméknek örül. amikor birtokába veszi, hazaviszi a lakásába. A boltokban mindenből a legjobbat keresi. A munkahelyén mégis sokszor tiltakozik az új ellen, mert a régi előállításának munkamozdulatai már a reflexeivé váltak. Az újat megtanulni pedig többlet energiába kerül. Vége a nyugalomnak. Nincs napilap anélkül, hogy a hatékonyságról, a munkaidő teljesebb kihasználásáról ne esne szó. Ezt halljuk a rádióból, a televízióból. Már-már teljesen elcsépelt az a megállapítás, hogy szorult gazdasági helyzetünkön nem keveset enyhíthet, ha javítjuk a munkafegyelmet, és kevesebb állásidővel, többet dolgozunk. Semmi baj addig, amíg mások nyugodt tempóját gyorsítják fel, mások mozdulatait ésszerűsítik a szalag mellett. Aztán, amikor a mi munkahelyünk kerül sorra... Hát, az egy kicsit kényelmetlen! Nagyon nehéz egy új munkaszervezést nagyon jól megcsinálni. Különösen ezekben a bérszűkös időkben, amikor a megnőtt munkamennyiséggel ritkán van arányban a boríték vastagsága. Az ilyen változtatások a vezetők részéről aprólékos munkát, nagy odafigyelést igényelnek. Nem lehet az új munkarend ismertetését azzal zárni, hogy akinek nem tetszik, elmehet. Az egyik darabáru-raktárban a tizenhat órás nyitvatartás helyett ezentúl csak tizenkét órán keresztül szolgálják ki a szállítókat. Az ott dolgozók eddig reggel vagy délután kezdtek, és 8 órás műszakban dolgoztak. Most a napi munkaidő megegyezik a. nyitvatartással. de 50 százalékkal nőtt a szabadnapok száma. Mostanáig csak a raktárban megfordult teljes árumennyiség súlyát tartották nyilván. A sűlypénzt a ledolgozott órák arányában osztották el a huszonkét munkás között. Aki ügyesen lazsált munkaidőben, a mások által megmozgatott terhekért járó pénzből is részesült. Ennyi ember között már nem nehéz elbújni. Tény az is, hogy voltak áruk, amelyek nem a megszabott útjukon távoztak a raktárból. Huszonkét gyanúsított volt, tettes nagyon ritkán. Most termékcsoportok szerint, négy faktort alakítanak ki. Ezekben kis létszámú brigádok dolgoznak. Így igazságosabban tehet majd elosztaná a teljesítményért járó pénzt, és talán kevesebb lesz az igazolatlanul távozó vagyontárgy is. Alig egy-két napos volt az új munkarend, amikor sok-sok aláírással levelet kapott a dolgozóktól a szakszervezet, az igazgató, a vállalati párttitkár és az újság. A „megnövekedett munkaidő ellen" tiltakoztak. Ezek után jogosan kételkedhetünk az előzetes propaganda hatékonyságában. A vezetők állítják, mindent megtettek a raktáriak tájékoztatásáért. A bevezetés előtt húsz nappal mindenki előtt, a termelési értekezleten ismertették a tervezett változtatást. Aztán két héttel később ismét összehívták az embereket. Különösebb gond ez utóbbi megbeszélésen sem merült fel. Tehát, szerintük, az előkészítéssel minden rendben volt. D

e elég-e a szóbeli tájékoztatás? A panaszos levelek megérkezése után egyénileg is elbeszélgettek az aláírókkal. Itt derült ki, hogy az egyik dolgozó a tizenkét órás munkaidő miatt gyermekének felügyeletét nem tudja megoldani. Az üzemvezető próbált egyedi munkaidő-beosztást találni a nehéz helyzetbe került munkás számára. Hiába, a csalódott, indulatos ember most már mindenképpen kérte az áthelyezését. Ezen a beszélgetésen derült ki az is, a dolgozók legnagyobb gondja. hogy nem látják előre, mikor tudnak dolgozni a háztáji gazdaságban. Nem megoldhatatlan problémák az előbbiek. Ha az üzemvezető jobban ismeri a dolgozók otthoni körülményeit, ha elkészül egy hónapra előre a szabadnapok terve, és azt mindenki számára jól látható helyen, időben kifüggesztik. talán nem születtek volna meg a panaszos levelek. S ma a bizalom is nagyobb az új munkarenddel szemben. Az egyik varrodában is ésszerűsítették a rrrunkamozdulatokat. Eddig lentről, a földön levő kosarakból szedték fel a varrónők a segédanyagokat. Ehhez kilencven fokkal el kellett fordulni, napjában több százszor is. Most szemmagasságban, rekeszeket szereltek fel a dolgozók elé, és azokba kerültek a segédanyagok. így sok százszor öt másodpercet. tudtak megtakarítani, és nem kevéssel nőtt a szalag teljesítménye. Egyetlen dolgozó akadt, aki nem volt hajlandó elfogadni az új rendet. Csak ezt hajtogatta: „Húsz évig oldalról szedtem fel a kiszabott zsebeket. A nyugdíjig hátralevő két évében már nem tudom megszokni, hogy előttem vannak." Természetesen, találtak a néninek másik szalagon helyet, ahol ugyanannyi a fizetése, mint eddig. Aki a helyén dolgozik, ezer forinttal többet visz haza a fizetéskor. S

ulykolófát. szenesvasalót, színes, tört üveges papírkaleidoszkópot és gőzmozdonyt ma már nem érdemes' nagyüzemekben gyártani. Ha lassan is. de egyre több lesz az új termék. A betöltetlen munkahelyekre alig akad jelentkező. A létszámhiány orvossága az állásidő csökkentésé, a jobb munkaszervezés bevezetése. A gyors váltások mindig konfliktushelyzeteket is teremtenek. Elfogadtatásuk nemegyszer sért valamilyen érdekeket. Térjünk csak vissza az írás kezdetén emlegetett téeszelnökhöz! ö azt mondja, könnyű helyzetben volt. mert a tagok „minden mindegy" hangulatban voltak. Ezért különösebben nem kellett bajlódnia az előkészítéssel sem. Ez egyedi eset. Sok kellemetlenséget előzhet meg az újnak alapos, tudati előkészítése, legyen szó új termékről, terményről, vagy éppen új munkaszervezésről. Nemcsak a vezetőknek, de a dolgozóknak ' is érteni kell a teljes folyamatot, látniuk kell az újból származó előnyeiket. Változó gazdaságunkban az ilyen meggyőzéseknek nincsenek kitaposott útjai. Talán a harmadik alkalommal már nem is lesz olyan nehéz igazán körültekintőnek lenni egy-egy vállalatnál. BÖLE ISTVÁN WtTRTZ ÁDÁM BARTÓK-LAPJA