Délmagyarország, 1984. március (74. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-17 / 65. szám

10 Szombat, 1984. március 17. MAGAZIN Tudomány a környezetvédelem szolgálatában Példák sorával bizonyítható, milyen sokat tud tenni a tudomány « környezetszennyezés csökkentése, a védelem elősegítése és az ész­szerű környezetfejlesztés előremozdítása érdekében. Különösen akkor, ha ez társadalmi szintű célkitűzéssé válik, s a tudományágak és mű­velőik összefogására alapszik. A Szegedi Akadémiai Bizottság Kör­nyezettudományi és Területfejlesztési Szakbizottsága évek óta terv­szerű programmal méri föl a dél-alföldi régió környezetvédelmi és területfejlesztési feladatait, dolgoz ki tudományos elképzeléseket a természetvédelem érdekeben, a környezetromlások csökkentéséért. A szakbizottság elnöke, dr. Jakucs László tanszékvezető egyetemi tanár heszehgetésünk alkalmával mindenekelőtt peIdakat sorol. — A tudomány feladata a kör­nyezetvédelemben nem a prakti­kum oldaláról közelíthető meg elsősorban, hanem a fejlesztés tárlataihoz nyújthat segítséget, a gazdálkodás .-környezetbarát" Drognosztizádóiát rajzolhatja föl. Példák sora igazolja, hogy ha nem ökologikusán, azaz nem környezetbarát módon közelí­tünk a bennünket körülvevő ter­mészetihez. az idővel visszaüt, megbosszulja „szakszerűtlen" be­avatkozásunkat. Aki például ju­goszláviai útja során végigkocsi­zik a Dinári-Karszt-hegvség útjain, eöcopárosodott és elnép­telenedett mészkődíszletek között jár. Crna Gorában évtizedekkel ezelőtt még 74 fő/négvzetkilomé­ter volt a népsűrűség, mára ez mér 33-ra lecsökkent — Felvetődik a kérdés: mi m oka? — A tudomány válasza egy­értelmű. át nem gondolt kör­nyezethasznosítás, Négy-ötszáz éve még csoda latosan dús erdők borították a Balkán-félsziget és Kisázsia hegyvonulatait. Az itt élő emberek azonban rájöttek arra. hogy rendkívül előnyös szá­mukra az igénytelen kecskék tar­tása. Jó a szaporulat, gazdag a teíhozam. ízletes a hús és bőrével kereskedni lehet, óriási tömegekben szaporodott « tehát a kecske — s ennek következté­ben tönkrementek az erdők. Az éltetők lelegelték a friss haitá­rókat. letarolták az aljnövényze­tet. Az erdők elöregedtek, maid kSousztultak. mert nem volt utánpótlás. Az esők igv már le­moshatták a kötetienne vált ta­lajrétegeket. Ez volt a döntő ok­nem pedig az a sokáig élt véle­mény. melv szerint haióacsok és Velence építői kopasztották meg a balkáni hegveket. Üjabto no­venyzet azután nem tudott már felserkenni hiszen az eső lemos­ta a sziklákat borító termőta­lajt. s előfehórlett a természet .xsontvázrendszere'. A tái efltar­toképesséee megszűnt az ember egv tál lencséért adta el a jövő­jét. — Gondolom, minden Idtró­nttos pusztulásnak — utólag — van magyarázata. — Hadd említsek egy másik, bennünket is érintő témát. Vi­lágszerte hegyvidéki vízgyűjtő területekről érkeznek a folyók az alföldekre. A mi alföldi folyóink vízjárását is döntően a környező országok hegyes területeinek csa­padéklefolvási viszonyai hatá­rozzák meg. Nem közömbös te­hát, hogy milyenek ezék a ieío­lvási viszonyok. Nos. a hegyvi­dékeken élő társadalmak fejlődé­sével és az ott élő emberek igé­nveinek természetes növekedésé­vei együtt iár. hogy szeretnék a táj eltartó képességét mind haté­konyabbá tenni. Ezért rendsze­rint kiirtják az ősi erdövegeta­ciót. hogy helyére mezőgazdasá­gi haszonnövényeket telepíthesse­nek. így történt és történik ez a Kárpátok és az Erdélvi-me­dence jelentős térségeiben is. Csakhogy tudományosan bizonyí­tott ténv. hogy egy erdővel be­nőtt hegyoldalon a lomberdő,et­nek minden tízszázalékos csökke­nése a lefolvási hányad további 5 százalékos megnövekedését eredményezi. A csapadék beszi­várgó és a teruiöicéa lefolyás-há­nyada, tehát a mezógazdasagi művelésbe fogott hegyoldalakon lelentősen megváltozik. A régi lombkorona és az erdők talaját borító vastag avarréteg még megfogta a nedvességet, megtar­totta és tartalékolta a vizet. Mi­után azonban kivágták az erdő­ket. nem maradt se lomb. se avar. ami visszatartsa az esőt. A csapadék így lezúdul a hegyol­dalakon. megnöveli a völgyekben futó patakok vízszintjét, s ennek nyomán egyre gyakrabban foly­nak le olyan hatalmas árhullá­mok. amelyeket olykor már együtt sem tud tartani a folyók gondosan megépített és fenntar­tott védőgá trendszere. Ez az egyik fő oka armak. hogy ná­lunk éppúgy, mint világszerte, megnövekedtek a súlyos árvizek. Az elmúlt húsz évben a Szamo­son a Körösökön és a Maroson, rekord áradásokat mértek. Ez is azt példázza, hogv az emberi tár­sadalom nem mindig körülte­kintően végzi a természet átala­kítását. Olykor az összefüggések kellő ismeretének hiányában nem tervezi meg a várható ha­tásokat. nem számol előrelátóan a távlati visszacsatolásokra. — Vajon mik a tudomány le­hetőségei és esélyei ebben a na­gyon összetett és komplex mun­kában? — Nem lehet más, mim az előrelátás, vagyis a földrajzi kör­nyezet az élettér minden funk­ciójának föltárása, megértése és megértetése, a törvényszerűsé­gek és a kölcsönhatások mind gazdagabb fö4térképezése. S mindezek ismeretében a tervező szerveknek, a döntés-előkészítők­nek asztalára tudományosan megalapozott, hosszú távra is ér­vényes prognosztizációt keszíteni. A környezetvedeiem világszerte nagyon gyakran ma meg tűzol­tómunka. Mind több azonban a törekvés, hogy a szocialista gaz­daság feltétélei es lehetőségei között nagyobb hangsúlyt fcap­lanak a környezet hosszútávúan is optimális hasznosítási módiá­ra vonatkozó tudományos ered­mények. megállapítások es elő­rejelzések. Felfogásom szerint a tudománynak nemcsak feladatá­vá. de felelősségévé Fs vált már az emberi környezet minősége. Hiszen minél fejletteb egy társa­dalom. minél előrébb tart a tu­dományos-technikai civilizáció, annál fokozottabb igényként je­lentkezik a környezet ..racionali­zálása". De annál hatékonyabbá is válik a társadalom, az adott környezet saját céljaira történő mind gyökeresebb átformálásá­ban. Csakhogy egv határon túl. ez a szándék önmaga ellen for­dul. és a denaturált környezel lassan már az embert, mint bio­lógiai lényt is veszélyezteti, an­nak legfontosabb életfunkcióit sérti. Az ember ugyanis nem ké­pes olyan gyorsan alkalmazkod­ni az általa megváltoztatott ko­rülményeflchez. rrrint amilyen se­besen átformálja környezetét. Nem véletlen, hegy sokan, kö­zöttük magam is. a termonukleá­ris veszélyeztetettséghez hasonlí­tom a biológiai lét feltételeinek civilizációnk keltette rohamos romlását — A SZAB Környezettudomá­nyi és Területfejlesztési Szak­bizottsága mit tud hozzátenni ehhez a tevékenységhez? — Szerteágazó munkánkban sok tudományág képviselői vesz­nek részt- Geográfusok, biológu­sok. orvosok, kémikusok, meteo­rológusok. vízügyi szakemberek, mezőgazdászok a közlekedés irá­nyítód dolgoznak együtt külön­böző munkabizottságokban. Célunk a három dél-alföldi megye kör­nyezettudományi helyzetének és területfejlesztési problémáinak mind alaposabb és körültekin­tőbb tudományos megvilágítása. Feladatunk nem lehet más. mint­hogy jól fogalmazzunk meg hoez­SZJÚ távú területhasznosítási kon­cepciókat. a természeti ós a társadalmi törvényszerűségek op­timális összehangolásának felku­tatásával igyekezzünk irányt és lehetőséget mutatni a fejlődés sokoldalúságához. E munka ré­széként vizsgáljuk a táj víz- és tápanyag ellátottságát, az álló­és folyóvizek környezetállapotát, elemezzük a természeti és tár­sadalmi ténvezők kölcsönhatá­sainak földrajzi kérdéseit, a ter­melőerők fejlődésének és a ter­melési viszonyok változását nak konkrét törvényszerűségeit. ta­nulmányozzuk a Dél-Alföld fej­lődési. fejlesztési pólusainak és zónáinak térszerkezeti jellemzőit Szeretnénk, ha tevékenységünkkel még idejében segíthetnénk elő a természet és az ember helyen­ként már súlyosan megbomlott harmóniájának nemcsak vissza­állítását. hanem e harmónia hosszútávú gyümölcsöztetésének hatékony megvalósítását is. TANDI LAJOS Restár Sándor Az éjszaka i. hűvös fekete asszony az éjszaka táncra perdül a vőlegénnyel a ruháját íodroztató széllel — — álmatlanul — hajnalban ér haza a hűvös fekete asszony — az éjszaka álmatlanul ér haza ruháját fodroztatja a széllel — — a táncra perdülő vőlegénnyel az éjszaka hűvös fekete asszony ne engem szeressen — de csak értem virrasszon Jókai kőgombócai a szegedi Várkertben A mostani Várkertet — a régi Stefániát — látogatóknak bizo­nyára föltűnhettek már a séta­utak szögleteit díszítő, nagy, gömbölyű terméskövek. Gondol­koztak-e már azon, micsodák ezek? Mesterséges kőfaragvá­nyok, talan a természet játékai üusus náturae), vagy napjaink­ban divatos elnevezéssel élve: természetes „díszítő elemek"? Gyermekkoromból ismerem ezeket. Akkor még rendezettebb körülmények között s többen is voltak. Kolozsvári tartózkodá­som (1940—44) idején találkoz­tam újra velük s ott tudtam meg, ezeket itt „teleki gömbök", nek hívják s nem egyebek, mint homokkő konkréciók s a város­sal szemben emelkedő Feleki­hegy oldalából kerülnek elő. Ilyen kőgombócok Erdélyben máshol (Szeben környékén, a Székelyföldön) is előfordulnak. Sarok- vagy kerékvető kövek­nek használták s máig megtalál­hatók zöld övezetek díszítőiként „ ZtfC " „ „,.,„,,..• DALLOSJENŐ: SZENNYEZETT VlZ másfelé is. nemcsak Kolozsvárt vagy mint nálunk Szegeden. Jókai 1853 tavaszán, első er­délyi útja alkalmával találko­zott velük, ahol is kísérői gr. Lázár Kálmán és Kővári László (Erdély földje ritkaságainak ki­váló isimerője) voltak. „Ezekből o Felek kerek köveiből — írja Kővári — néha kettő is egymás­ba van ragadva. H-a megtörik, kavicsra lehet bennök találni, melyre mint valami középpontra rakódik az egész gömb rétegen­ként". Jókai a Vasárnapi Üjsag 1856 áprilisi számában emléke­zik meg róluk: „. .. Kolozsvárt jártamban cso­dálkozva láttam néhol ... mint­ha emberi kéz hömpölygette voL na. oly szabályszerűen gömbö­lyűek azok. a homok közt elve. gyűlve, nemelyik párosával ösz­szenott, mint egy kettős zsemlye s két embernek dolgot ad elhen­gergetni. Ezek a földnek özönvizi alakulásakor támadt görgületei. minőket a budai kővágásokban is találni, csakhogy sokkal ki­sebb arányokban . . ." írónk le is rajzolja a gömbö­cöket, s fricskát ad a hazai tu­dományosságnak. miszerint ..ezek­nek keletkezéséről nincsenek tisz­tában tudósaink..." Itt most hát „konkrét" megha­tározással kell szolgálnunk. A mi kőgombócunk tudomá­ny«, értelemben valamiféle ósz­szenövés, valamely már meglevő kőzetben utólag létesülő, szabály­talan gömbalakban egymásra halmozódó kiválás. (Ne is fir­tassam tovább, mert összezava­rodik olvasóm. De ha nem hiszi, keressen más geológust, aki konkrétebb magyarázatot talál ki ijedtében!). Mikor kerülhettek ide ezek a kőgombócok a parkba, arról nin­csenek „konkrét" értesüléseink. Minden bizonnyal a múlt század nyolcvanas éveiben. Egyidősek lehetnek magának a sétánynak létesítésével. Valószínű, hogy Jó­zsef főherceg (sok más dísznö­vény és facsemetével együtt) al­csúthi kertjéből (?) vagy yilán egyenesen a szülőhelyükről. Ko­lozsvárról. Legtöbbjük már melyen be van süllyedve a földbe: legyünk reá­lak tekintettel a parkrendezesek során, hoav meg unokáink is el­tűnődhessenek titkaik fölött... CSONGOR GSftZÖ

Next

/
Oldalképek
Tartalom