Délmagyarország, 1984. március (74. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-17 / 65. szám

MAGAZIN Szombat, 1984. mareras 17.' Találkozások A mozdonyvezető F*r«tl adózunk a szegedi Rendező pályaudvar mögött, a fűtőházban. De hol már a hajdani fűtőházak gót- es koromfelhője? Mindenütt, a „tordító sugaraiban" Diesel-és nűlanymozdonyok, már a moto­nod is csak fehér holló. Szerelők vizsgálgatják a hatalmas testű gépeket, egy őszhajú férfi töröl­heti fényesen tisztára a halvány­kék mozdonyt Közben a felső sínpáron befut a budapesti gyors. Később aprócska Diesel, pálya nrtaari mindenes vontatja avií­tanymozdonyti a fűtőházba. A ha­talmas gépről Török Gábor moz­donyvezető in« felénk. — Vége a fordának — mond­ja, illetve jelenti főnökének- Rö­wki és katonás párbeszéd zajlik Je köztük. Mivel tolmács nincs, afcg ertek valamit a társalgás­hői- vasutas ngaekven beszélget­A rhtbá mozdonyvezető élet­«jza eiíér egy vasúti menetje­gyen. Harminc eve született Sze­meden, edesapja w vasutas volt, naérnök-főtanácsos. Semmi meg­lépő abban, hogy a fiú a vasút­fcwgalnai technikumban érettsé­gtaett majd a MAV-nát folytat­ta pályafutását. Villanymoz­<*onyt vezet. Nagyjából minden •eödben van „körülötte". Nős. van. lakásuk az új városnegyed­ben. hét végi telkük a dorozsmai •nksóeon, személygépkocsi juk, egy kétéves kisfiúk, az asszony gyesen. Haja közepesen hosszú, bajusza Jebajusz". öltözete a asokáeos: farmer és gyapjúpu­lóner. Anyagi gondjai nincsenek, Qneiésével csak mernékelten elé­gedett. A vontatási ftzem főnöke mond­ta: tíz-tizenöt éwefl ezelőtt hatá­roztak úgy a vasútnál, hogy a mozdony vezetést műveltebb, te­noltabb fiatalokra bízzák. — Az etsó fecskék közé tar" •erztam — kezdte a beszélgetést Törők Gábor. — Hogyan kezdődik egy utoe­0onyvezető pályafutása? — Előfeltétel az érettségi, ítenvbenvan. aki a vasútforgal­miban végez, ott is a vasútgépé­szeti szakon. — Azonnal mozdonym Is tí­hetr Halvány mosoly fut át az mr­w» Micsoda laikus elképzelés. — Nem olyan egyszerű a do­log. Bár a technikumi évek ide­ién a nyári szakmai gyakorlato­kat a fűtőházban végeztem: a mozdonymühelyben, a Diesel-ek­nél a vizsgálóknál, ahol gyors, futójavításokat végeztünk. Érett­ségi után hat hónapig műhely­ben, hat hónapig mozdonyveze­tő mellett az utazási ismeretek­kel foglalkoztam, majd egy újabb hathonapos tanfolyam követke­zett, s csak ezután lettem ka­dett. vagyis mozdonyvezető gya­kornok. — ön Is tmaOt g•ózmozdonyo­tat vezetni? — Már nem, akkoriban volt a moadonypark cseréje, mi már az újakkal ismerkedtünk. A gőz­mozdonyok kora lejárt. Egy pillanatra megsajnálom a hajdani büszkeséget, mire jutott öregségére. Megfosztották „szár­nyaitól". s feszülő energiája leg­feljebb radiátorokat hevíthet. Mint a futóbalnok. ki lábát veszti. A Négus testőre jut az eszembe, aki tolószékbői nézi a maratoni versenyeket De ilyen az élet hatat fordítunk a legyőzőttnek és tapsolunk a győzőnek. Az ú j csil­lagról lépett le Török Gábor is. Neve: V—43, „lóereje" 3000. szü­lei a Ganz-MÁVAG-ban találha­m­— Emlékszik-e még az első ön­álló útjára? — terelem vissza a beszélgetést. — Ha jól emlékszem, akkor egy M—40-es Diesel-elektromos mozdonyt vezettem, s személy­vonatot vittem Szegedről Buda­pestre. Szép volt, de fárasztó is, mert sokáig tartott. Amióta vil­lamosították a fővonalakat, más lett a mozdonyvezető élete is. Ezt a V—43-a$t vezetem. Ennek a mozdonynak a szépsége is fi­gyelemre méltó. Fölmentünk a mozdony fül­kéjébe, s megnéztük a „belsősé­gét" is Lenyűgöző és félelmetes, legalábbis a hozzá nem értő em­bernek. — Szereti? — kérdem, de ér­vem. hogy banális a kérdés. — A iwgfjkflMt e> c&Afc ember Kossuth-emlékek Szegeden Arany nyakkendőtű miniatűr portréval — mondja —, s ha jó a forda, nincs semmi gond. — Mi az a forda? — kérdem, hogy tanuljak vasutasul. — Meghatározott ütemterv szerinti munkaprogram a gépre és a személyzetre — kapom a választ, amely a mozdonyvezetők vizsgáztatásánál is jelest érde­melhet De további firtatás után kiderül, hogy mi is az a forda, amelyből van könnyebbnek és nehezebbnek minősíthető. — Mondjon egy nehezebb for­dát. — Példáid elindulok Szegedről és fölviszem Budapestre a reg­geli gyorsvonatot Ott ráállitanak a Puskin nemzetközi gyorsra és azt elvontatom Kelebiáig, jobbik esetben csak Kiskunhalasig. Ha­lastól személyvonatot húzatok Kiskunfélegyházáig. Ha ezzel le­telt a 16 órám, akkor a moz­donyt lezárom és hazajövök és alszom egy nagyot — S a könnyebbik eset? — Délben megyek Budapestre es a 17 óra 05 perckor induló gyorsot hozom le, amely fél tíz­kor Szegeden van. Ez válóban könnyű forda. — Milyen sebességgel gurui­nak? — A f5fcó vontaion (Cegléd— Budapest) 120 kilométer a se­besség. Az majdnem nyílegyenes pálya. Sokat és hosszan beszélgettünk a mozdony vezető munkájáról, a halesetekről, a gyorsaságról. A japán és a francia gyorsvasutak ­róL Magyarországon nincs távol­ság, nem is lehetne a feltételek hiánya miatt japán vasút", de szükség sincs ró. A gyerekek né­ha meggondolatlanok. Követ rak­nak a hógolyóba és pattan a mozdony üvege. Idegesítik a mozdonyvezetőt a sínen átfutko­so emberek. A leghatásosabb gyorsfékezésnél is majd egy ki­lométert fut a vonat Török Gá­bor is hiába fékezett Monornál. — Milyen hatással van a ve­zetőre a baleset? — Embere és esete válogatja. Ha úgy érzi, hosszabb pihenőre mehet Az öngyilkosok gyakori „ven­dégek". Megbújnak a sínek mel­lett és onnan ugranak a moz­dony elé. Nincs kitérés. Éjjel jobb-e vezetni, vagy nappal? Nappal a táj is látszik, éjjel sö­tétség van, a lámpák három­négyszáz méterre világítanak. — Lényegesebb, hogy a moz­donyt, a vonatot lássák. — Melyik a legjobb mozdony? — Attól függ, hogy kinek me­lyik a liblingje. Szerintem a villanymozdony a legkorszerűbb. — A mai gyerekek vágyakoz­nak-e a mozdony után? — Kiskorukban igen sokat, de ahogyan fölcseperednek lanyhul az érdeklődés. A régi mítosz mú­lóban van. A mai ifjak nem szí­vesen vállalják a kötöttséget a szombatot és a vasárnapot, az ünnepeket, amikor dolgozni kell. — Milyen munka a mozdony­vezetőé? — Amit leginkább szeretek benne, hogy önálló lehetek. Nagy figyelmet, gyors határozóképes­seget. reflexeket igényel. Szép. férfias munkának tartom. A legények inkább csak ének­lik: elöl ül a masiniszta. .. GAZDAGÉI ISTVÁN Kossuth Lajos személye és Szeged sok szállal kapcsolódott egymáshoz, s úgy vesszük észre, ez a kapcsolat napjainkban is gyarapodik. Eddig tudomásunk volt arról, hogy Kossuth a kiváló szervező és államférfi két alka­lommal is megfordult városunk­ban. Egyik alkalommal 1848. ok­tóber 4—6-ig, másodszor 1849 nyarán járt itt Az első láto­gatásáról részletes ismertetést ad Szántó Imre Kossuth Lajos honvédtoborzó útja Szegeden című cikkében (Somogyi-könyv tári műhely 82/2). Halála után, 1894. április 1-én ezt az alkal­mat megörökítő márvány em­léktáblát helyeztek el annak az épületnek a falára, melynek er­kélyéről Kossuth buzdító, tobor­zó beszédét elmondta. Halálának 90. évfordulója tiszteletére vá­rosunk e táblát megtisztíttatta, újra aranyoztatta betűit, me­lyek így a járókelőknek is jól láthatóan hirdetik: „Ezen épület helyén állott ré­gi emeletes erkélyes házban lakott 1848-ik évi október hó 4—6. napjain Kossuth Lajos. mint a honvédelmi bizottmány elnöke, s a ház előtt elterült »Szabadság téren« egybegyűlt lakossághoz lelkesítő beszédet tartott ezen megszólítással: »Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa/«* Ezt adja hírül a Szegedi Naip­ló 1894. április 1. száma. Ebből tudjuk meg. hogy a ma Victor Hugó utca 6. számot viselő ház akkori tulajdonosa, Juránovics Ferencz indítványozta a tábla elhelyezését aki egyben az ak­kori Európa-szállodát is magáé­nak mondhatta, A régi ház pe­dig a Bauernfeid-ház volt A tábla készítőjét is megörökítet­ték az újságok. Így a Szegedi Híradó 1894. április L. Hírek ro­vatában Kossuth-emléktábta Szegeden címmel. Ebből derül fény arra. hogy a tábla carrarai márványból készült Fischer Já­nos fiai kőfaragó üzletében, F18 cm hosszú és 75 cm széles mé­retben. A második látogatás alka­lomról igen szűkszavúan emlé­kezik meg a Klauzál tér 5—4. számú ház falán levő emléktáb­la. Többek között megjegyzi, hogy „1849-ben Kossuth Lajos szállása." Mindenesetre az 1894. március 20-án bekövetkezett halála után gyors reagálás eredménye lehe­tett az előző emléktábla elhe­lyezése április 1-én. Ez is azt mutatja, hogy Kossuthra még mindig figyeltek, Kossuth szel­leme még mindig élt. Persze ez a Kossuthihoz fű­ződő viszony sokszor ízléstelen formákat is öltött, amit nem kis mértékben a körülötte ki­alakult kultusz idézett elő. (Részletesen szól erről a Somo­gyi-könyvtár Vasváry anyaga) A lexikonok említést tesznek Kossuthról elnevezett amerikai településekről. növényekről (Kossuth-c6illag, Kossuth-tövis stb.), pénzekről (bankó, dollár). Kossuthról neveztek el indulót, nótát, emlékérmet, kalapot stb. Igen találóan fejti ki a kultusz egészségtelen oldalhajtásait Rez­nák Erzsébet (Kossuth Múzeum, Cegléd) a Magyar Nemzet 1984. február 10-i számában Egy fény­kép története című cikkében. A kultuszhoz tartoztak a látogatá­sok. az együttes fényképeszke­dések. Gyűjtöttek mindent, ami Kossuthhoz köthető volt, s egv­egy közös kirándulás „ereklye­szerző hadjárathoz hasonlított". Múzeumunkban is őriznek eh­hez hasonló. Kossuth nevéhez fűződő ereklyéket A személyé­hez fűződő. DL kapcsolódó tár­gyak közül említést érdemel egy asztali kép és egy nyakkendőtű. A Móra Ferenc Múzeum ezenkí­vül számos bankót, dollárt őriz, valamint egy mellényt, melyet Kossuth viselt, s egy söröskor­sót, melynek oldalán Kossuth domborított arcmása látható. Az asztali kép Kossuth utolsó évei­ben készült fényképet foglal ma­gába, melyet selyemszövet bo­rít — így csak az arckép lát­szik —, a portrén kívül eső fel­ső részre Kossuth nevét kihí­mezték, alsó részén a sírjáról származó babérkoszorú levelei láthatók. * A többi múzeumi tárgy közül kecsességével, egyszerűségével kitűnik a már említett nyakken­dőtű. Ennek érdekessége, hogy külföldről került hozzánk aján­dékként, s ebben a tűben Kos­suth Lajos mikroméretü. üveg­re másolt képe látható. Súlya mindössze 2.5 gramm. Hossza 88,5 mm. A tű gömbjének átmé­rője 11,7 mm. Az ajándékozó L. E. Sanders, azaz Csenderits úr, aki szegedi születésű, de 1949 óta Ausztráliában él. Fia házassága révén családja kap­csolatba került az O'Sullivan családdal. A tű eredeti tulaj­donosa John Lincoln O'Sullivan szenátor, aki New Yorkban élt. A szenátor és Kossuth kapcso­lata bizonyítható, de vitatható az a vélemény, miszerint a ne­vezett tűt Kossuth ajándékozta volna O'Sullivan szenátornak 1852-ben. Ugyanis a mikromére­tű kép Kossuth 1855-ben Lon­donban készült fényképének üvegre másolt példánya, melyet a beépített nagyítón keresztül jól láthatunk. A kép alatt olvas­ható: „Kossuth — alatta — Rev. Daguer 8 .. Paris". Egybehangzó szakvélemények alapján a tű egységes tervezés­ről tanúskodik. Ez viszont azt bizonyítja, hogy csak a kép ke­letkezése után, 1855.. ÜL 1856. évben készülhetett legkorábban a zafírokkal díszített nyakken­dőtű. A városjegy és a mo­nogram (F et F) feloldása nem vitte előbbre a kérdés megol­dását így teljes bizonyossággal csak az állítható, hogy az ék­szer — városjegye alapján — Párizsban készült 1846 után. Sajnos a készítő személyére, ÜL cégére csak feltételezéseink vas­nak. Marc Rosenberg: Der Goldschmeide Merkzeichen TV. kötetében a 6771. sz. alatt 1836 óta Párizsban működő „Fossin et fi is B/o" megnevezésű cégről olvashatunk. Az J et F %" monogram szinte kínálja magát a cég rövidítésének, de semmi konkrét adatunk nincs arra vo­natkozóan, hogy ezt a rövidí­tést használták volna. A kérdést eldönthetné. ha több részletet tudhatnánk meg az említett ék­szerkészítő, udvari szállító cég­ről, vagy magáról O'Sullivan szenátorról, tevékenységének ap­róbb részleteiről. Nem tartjuk kizártnak, hogy az ékszer készítésének helye — áraz Párizs — és Kossuth kap­csolata esetleg jobbán megvilá­gítaná a kérdést. Ezt viszont ne­hezíti. hogv ez ideig erről az egy ékszerről tudunk, s nem tudjuk, hogy O'Sullivan szená­tor és Kossuth később találko­zott-e, esetleg Európában. A szegedi Kossuth-ereklyék sorát bővítő ízléses darabot a látogatók a március 12 ota a Móra Ferenc Múzeum Üj szer­zemények kiállításán láthatják. TÓTH ISTVÁN ^ • Lfv •: IIP!/ ; ' ; . . • tó. ..... u^^m A Kessutb-areképes arouy nyakkendottt üt részlett^

Next

/
Oldalképek
Tartalom