Délmagyarország, 1984. február (74. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-09 / 33. szám

CsStorfok, 1984. február 9. Dühöngő m új film Ssinkronizátt amerikai film. Jaké La Motte, Joseph Carter és Péter Savage művéből írta: Paul Scbrader és Mardik Martin. Fényképezte: Michael Ohapman. Rendezte: Martin Seorsese. Főbb szereplők: Róbert De Niro, Cattay Moriarty. Joe Pesci. Yam egy bizonyos Clmtí-< rws. asrritől moziba gyakrabban járóknak már enyhén kiütéseik lehetnek. E celluloid-termékcsoport alapképieke nagyjából a következő: nehéz gyermekkor, ifjúság, anselkedes. támogatók, nagy (fiadalok és kezdetben csak átmeneti kudarcok, múlik az idő, a zűrök nőnek, lefelé szálló ág, elzüllés vagyviszseavonulás, könnyes istenhozzád és végső megdicsőülés. Igen, az úgynevezett karriertörténetekről van szó. Végső soron tökmindegy, színészről vagy másféle „híres emberről" szólnak e félelmetesen szabványosított filmes históriák. ama bizonyos nézői kiütések idővel éppúgy előjönnek, mint a mindenkori főhős összes elképzelhető egyéni és családi bajai, no meg az ő fenenagy dicsősége, mitől kéretik meghatódni, de nagyon ám. A sportolók természetesen igazi ínyencterepet jelentenek ez ügyben. Közöttük az igazából sportolóknak nem is nagyon nevezhető profi bokszolok, hiszen ez a viíág a maga félig-nyitott, erőizom misztikumával, „szuper-amerikazmu6ával" éscsihi-puhi meccsbejátszásaival legalább annyira csábító karriersztori-lehetőség. mint — mondjuk — az öregedő színészinél életének édesbús históriája, vagy valami hasonló. Martin Scorsese filmjenek középpontjában az egykori hivatásos könnyűsúlyú világbajnok. Jaké La Motte *ÍJ, s a majdnem háromórás film kb. nyolcvan százalékában amúgy .emberköreiben kívánná hozni New York olasz bevándorlók lakta negyedének dühöngő bikáját. Hát, ami az elnevezést illeti. találó, az biztos. Ez a bika úgy dühöng, ahogyan csak egy bikától az ilyesmi elvárható. Általában pokolian ellenszenves, bár szerintem kissé szánalomra méltó fickó, már amennyire az igazi. hátrányos helyzetű nagy bunkók (tényleg!) szánalomra méltók lehetnek. Mert ez a La Motte. akit a Keresztapából ismert Róbert De Niro alakit igen kiválóan, stílusosan és hatásosan, oly elképesztően bumburnyák pasas, hogy szerintem, a profi bunyósok között is párját ritkítja. Körülbelül a magyar általános iskolák ötödik (negyedik?) osztályaiba járók szellemi színvonalán mozog, néha rendkívül szentimentális, többnyire állatiasan önző, agresszív, zsarnoki természet, a nőket úgy veri, mint a répát, baromian féltékeny és igazán „Keresztapaian digó". Vagyis, a közhelyek szerint hamisítottan „bevándorolt olasz"-karakter. családmániájával és famíliaklánjával, infantilis emberi kapcsolataival és „bájosnak'' szánt bárdolatlanságával. Közben persze rövid időre olykor meccseket is látni, 15 menetes nagy csatákat, ahol fröcsköl a vér, törik az orr. és persze dívnak a különböző manipulációk, igen felszínes bepillantást kísérletként a profi boksz pletykaszinten ismert univerzumába. Szerencsére a dolog nem olyan riasztó, mint hinnénk: mivel a Dühöngő B1ka végig fekete-fehérben dühöng (nyilván a dokumentatív szándék hangsúlyozása végett), a vértől csöpögő szorítókötél sem oly rémes, és egyáltalán: nem szabad túl komolyari venni az egészet. Erős a gyanúm, hogy nem is lehet: amit ez az enyhén állatias La Motte művel ennyi időn keresztül, asszony- és ellenfélkiütések kel. a Sporttal Való Nagy Szakítás után kéte6 lokálokban ízléstelen konferansziészövegekkel végső elhagyatottságában (midőn azért szívós marad, ugye, hiszen 6 a Hős) — tulajdonképpen bagatell. És senkit sem kell félteni atjól, hogy a karriertörténetekről kapott kiütések után igazi kiütések végrehajtására vágyakozna. Akiket igazán sajnálni lehet, azok, azt hiszem. az igazi bunyósok. Akiknek többsége igen jóravaló, jámbor és kedves-vagány fiú. Jó, tudom, bezzeg Amerikában. de hallom, a filmet, a profivilágot megjárt Papp Laci is kikérte magának, illetve maguknak. Nem tehetek róla, de neki hiszek inkább. Domonkos László Tájékoztató vezetőknek A KPVDSZ Csongrád megyei Bizottságának szervezésében tegnap, szerdón. Szegeden egész napos felkészítőt tartottak a szakszervezeti alapszervi vezetőknek, a közgazdasági és bérbizottság vezetőinek és tagjainak. A felkészítőn időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről, a megye gazdaságának ez évi főbb feladatairól dr. Bartha László, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője tartott előadást. Tájékoztató hangzott el továbbá az 1984. évi tervezéssel kapcsolatos szakszervezeti tennivalókról, a munkaverseny-, a brigádmozgalom és az újítás területén végbemenő változásokról, valamint a bérgazdálkodással kapcsolatos szakszervezeti feladatokról. A búsképű lovag nyomdokain ? Emlékezés Móra Ferencre Február 8-án volt ötven esztendeje, hogy Szeged nagy polihisztora. Móra Ferenc író, újságíró, régész, természettudós, múzeum- és könyvtárigazgató elhunyt. Halálának fél évszázados évfordulóján, tegnap, szerdán délelőtt koszorúzás! ünnepségeket rendeztek a városban található Móraemlékhelyeken. többek között a Közművelődési Palota előtt álló Móra-szobornál, az Április 4. útján látható emléktáblánál. és a Belvárosi temetőben levő sírjánál. Felhelyezték a megemlékezés virágait a városi tanács vb művelődésügyi osztályának munkatársai, az írószövetség helyi csoportiának képviselői, a Móra Ferenc Múzeum és a Somogyi-könyvtár vezetői, valamint a róla elnevezett iskolák fiataljai. Somogyi Károlyné fotója a Móra-parkban levő, Tápai Antal készítette szobornál készült a februári napsütésben Hétfőtől máig az Ifjúsági Házban tartott előadásokat a Népszínház Táncegyüttese — szegedi középiskolák tanulóinak. A bemutatósorozatot a városi tanács művelődésügyi osztályának anyagi támogatása révén sikerült megrendezni; mintegy „rendhagyóórákon" ismerkedhettek a diákok a táncszínházi művészettel. A népszínházi tánckar rendkívül rokonszenves társulat. Személyes elfogultságomat nem érdemes titkolnom: Györgyfalvay Katalinnak, az Erkel- és SZOT-díjas koreográfusnak, az együttes művészeti irányítójának munkáit, táncalkotásait még abban az időben volt szerencséim megismerni és megszeretni, amikor amatőr együttest vezetett, a Vasas' tánckart. A néptáncművészet hazai, második reneszánsza idején az ő neve fémjelezte a folklór színpadi feldolgozásának egyik legmarkánsabb útját. Tímár Sándor, Nóvák Ferenc mellett Györgyfalvay ennek a nagy teljesítményű és tehetségű alkotói nemzedéknek az egyik legeredetibb módon gondolkodó, szuverén művésze. Profán kifejezéssel élve: a kisujjában van, amit tudrii lehet és érteni kell a tánchagyományból. Minthogy a korproblémákra érzékeny. azokról felelősen, kritikusan gondolkodó, „modern" ember, minthogy ő is úgy tudja, minden művészetek az emberért valók, és mert csodálnivaló analitikus készséggel és szintetizáló tehetséggel megáldott, egyugyanazon az úton jár, évtizedek óta, mióta a táncalkotás ctz élete. Elemeire bontja a néptáncnyelvet, s e táncszavakkal fogalmaz modern mondandójű drámákat, elbeszélő költeményeket. epigrammákat, lírai költeményeket, vagy egyszerűen „csak" jellemrajzokat. Bár igazi .szerkesztőművész". kompozícióiban pontos. határozott helyük van a táncszavaknak, a zenéknek és más hanghatásoknak, gondolhatni, mennyi áttételen keresztül érik el (ha elérik) mondanivalói a nézőközönséget. Gvörgvfalvay koreográfiai sosem a könvnyed szórakoztatást célozták. hanem ráhangoltságot, gondolkodási gyakorlottságot igényeltek, az érzékeinkkel fölfogható színpadi je'ek transzformálásának készségét, szellemi, intellektuális készenlétet. Volt idő, amikor úgy látszott, az övé is „bevett", elfogadott és értéke szerint becsült útja a néptáncművészet színházi életének; eoyfajta mozgásművészetet, táncszínházat teremtett. Kívülről nézvést igen helyénvalónak tűnt tehát, hogy profi színházi körülmények kczött folytathatja munkásságát. A Népszínház azonban hosszú évek óta nem tud mit kezdeni a táncegyüttessel. Vagy az együttes életfunkcióinak nem megfelelőek a mesterségesen kreált intézménykeretek? Mindenesetre mindkét fél hálátlan szerepekre kényszerül. sorozatban, s ertnek a művészet és a közönség látja kárát. Az együttes tagjai és vezetője sok kin. lódásos év után — úgy tűnik — igen elfáradtak. Az a produkció, ami) hétfői este láttam a szegedi Ifjúsági Házban, szorongató érzéseket keltett. Mintha egv erős. gyakorlott, célratartó. jó úszó görcsöt kap, s összeszorított fogakkal kétségbeesett erőfeszítéssel küzd. tartja magát, de a kifulladás jelei már kétségtelenek. Úgy tetszik, a jobb sorsra érdemes táncegyüttes ott tart. mint egyik gazdag mondanivalójú táncszámuk hőse. bizonyos Don Quijote de la Mancha, ama búsképű. S ki tudja már. csak a körülményeik késztetik-e őket a szélmaiamharcra? Utcák és kitérők — ez egv másik bemutatott koreográfia címe. „Világítási ötletre éDül" — mondta a miisorközlő. Szerintem fájdalmas. önmarcangoló és mániákus igazságkereső igenvről tanúskodik, gvötrő kérdéseket fogalmaz. Úton vagvunk-e, avagv kitérőben? S mi történik emennek a sotétiében? Válasz nemigen hallatszik, csak az a bizonvosság: nem szabadna kitérőkbe terelgetni (vagy hagyni terelődni) a saját űt lehetőségében o-ly konokul hívő táncművészeket. S. Elendületének átmentése a nehezebb körülmények közé jelenünk és jövőnk érdekében. A megyei irányítás itt abban igyekszik segíteni, hogv a fejlesztési hangsúlyok megfelelő körültekintéssel alakuljanak ki. és a gondok ne leszereljenek, ne tétlenségre ösztönözzenek, hanem a körülményekhez való cselekvő, kezdeményező igazodásra. A tudományos kutatóintézetek természetesen nehezen viselik, ha csökken a költségvetési támogatás, kevesebb a megrendelhető műszer, folyóirat stb. Ennél azonban csak azt viselik nehezebben, fea a csökkentés konkrét tételeiről hozzá nem értők döntenek. Az önállóságot és a felelősséget, a demokratizmusnak ezt a fontos összefüggését mindenkor egységben kell kezelni. a nehezedő körülménvek között azonban megkülönböztetett módon. Jelentős súlyt kaptak a társadalomtudományi kutatások. A testületi elemzések egvaránt iaénvlik a gvakorlati tanasztalatok elméleti általánosítását és a tudománvos kutatások eredményeinek hasznosítását. A közös munka termékenyítő hatású. mind a tudományos elmélet, mind a társadalmi gvakorlat számára. Eredménvek születtek a történelem-, az állam- és jogtudományokban. a szociológia, az irodalom-. a közgazdaság-, a filozófia-, a filológia. a neveléstudományok területén stb. A hatvanas évek első felében önálló könwkiadás is segítette az ilven jellegű munkálatokat, melvnek felújításával most ismét foglalkozunk. A legfontosabb azonban a marxizmus—leninizmus hegemóniájának állandó erősítése a társadalomtudományokban. sőt* gazdagítása az úi kérdésekben kialakult tudománvos viták eredménveivel. Megvénk társadalomtudományi szakemberei értékes alkotásokkal járultak hozzá szakterületükhöz, a publikációk periig ideológiai biztonságról tanúskodnak. Ugyanakkor az ideológiai éberség és vitakészség változatlanul nélkülözhetetlen. TünüCTtülütüinlf szerint — miközben lojjaoZididldSIIH lényegében helyes volt a tudománvos műhelvek profiltisztítása — arra is fel kell figyelnünk, hogv a látóhatárunk köréből egész kutatási irányok kiestek. Ha időben odafigyelünk, egves zöldségvetőmagokat — amelyeket most importálunk — valószínűen itthon is elő tudnánk állítani, talán még exportra is jutna. A több százezer hektárt kitevő homokterület hasznosításával is átfogóan kellene foglalkozni. Az agrártudományok és az agrár-felsőoktatás területén különösen jellemző gvakori áttervezések számos esetben nem segítették a kiegyensúlyozott munkát. Mindennek r.em esekélv negatív gvakorlati következményével most kell megbirkóznunk. Ez nem mond ellent a témakoncentráció alapvetően helyes elvének. ám jelzi a helyzet ellentmondásosságát. A tudománvos kutatások eredményeinek gvakorlati hasznosítását — különösen kezdetben — gyakran kelleti a megyei pártbizottságnak közvetlenül is szerveznie. Ilven volt a számítástechnikai kultúra ésszerű fejlesztése, a gyógyszer-, intermedierevártás helvi bázisainak bővítése. az állati vér humán hasznosítása, a termálenergia felhasználása stb. Az ilyen időleges bekapcsolódás valószínű hosszabb távon része lesz munkánknak. Nagy jelentőségű számunkra, hogv immár több mint két évtizede építhetünk a Szegedi Akadémiai Bizottság aktív munkájára, amelv az utóbbi években mindinkább regionális jellegűvé válik. Fontosnak tartjuk ezt a faita regionális gondolkodást a tudománypolitika területén is. Hiszen örvendetesen mind Bács. mind Békés megyében jelentős olvan kutatások folynak, amelvek Csongrád megvében nem alakultak ki. A Szegedi Akadémiai Bizottság vezetése és testületei jól integrálják e kutatások eredményeit. Azt gondoljuk, hogy a jövőben is növekvő erőfeszítéseket kell tenni az ilven jellegű munkálatokért. Hasonlóan fejlődik a regionális szemlélet a felsőoktatás tenületén is. A felsőoktatási intézmények munkáját is rendszeresen értékeljük. E helven csupán arra utalok. hogv a tapasztalatok alapián növelni szükséges értelmiségképző funkciójukat. Különösen hiánvos az értelmiségi utánpótlás reális ismerete hazai fejlődésünk felszabadulás utáni évtizedeiről. Ebben az előrelépésünk inkább araszoló, mintsem evors ütemű. Jelentős tömegű pálvakezdő értelmiség minősíthető ..hátrányos helyzetűnek" a múlt tanulságainak ismerété tekintetében. Ez gvakran megnyilvánul már a képzés során, de nemritkán a tanulmánvok befejezését követően. Éppen ezért mindenképpen célravezető volna, ha a képző intézménvek az eddigieknél intenzívebb kapcsolatot tartanának a pálvakezdő értelmiséggel és következetesebben mérnék saját munkájuk eredményességét is. Hosszasan lehetne sorolni eredményeket és gondokat, amelvek mind arra figyelmeztetnek. hogv az irányításnak minden szinten komplexen és elöretekintően kell foglalkoznia a tudománv gvakorlati hasznosításával — ahogvan ezt az Irányelvek annak Ideién megfogalmazta. fi7 Iránvph/plf hangsúlyozta a műit L IIulljuiiull veltségi színvonal emelésének fontosságát. Itt is jelentősek az eredménvek. A megvében huszonöt évvel ezelőtt a kereső lakosságnak alig a fele rendelkezett nyolcosztályos általános iskolai végzettséggel, a hetvenes népszámlálásnál még csak 60 százalék. 1980-ban már a kereső lakosság 80 százaléka legalább az általános iskolai végzettséggel rendelkezik. Természetesen a hiányzó 20 százalékot sem hagyhatjuk figvelmen kívül. de ha csak erről az oldalról közelítenénk. a kép óhatatlanul irreális lenne. Mint az országban mindenütt, a középfokú képzés nálunk is mind általánosabbá válik. Itt. eredményeink mellett. mégis fel kell figyelnünk egv ellentmondásra. Miközben megvénk „iskolai megye", a lakosság iskolázottsági mutatói mégis roszszabbak az országosnál. Mind a hetvenes, mind a nyolcvanas népszámlálás azt mutatia. hogv nálunk az országosnál alacsonyabb a közénfokú és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számaránya. Ennek munkaerő-gazdálkodási okai is lehetnek. d« minden bizonnyal az is szerepet látszik, hogv a megvében évente két-háromezer meavén kívüli fiatal végzi középiskolai tanu'mánvait. csökkentve ezzel a halvi tanulók beiskolázási lehetőségeit — ée usvanakkor e fiatalok zöme végzés után elhagvia a megvét. Természetesen a jövőben is a megve szívesen vállal az országos beiskolázta! ásból megkülönböztetetten nagv szerepet de ehhez a mostaninál nagyobb központi támogatás szükséges. Már most előre kell tekintenünk a nacv létszámú korosztályok középiskolai képzésének feltéleleire Éppen a tanasztalatok alapián valószínű fel kell újítanunk — egvebek között — a hatvanas években nagyközségeinkben működő közéniskolákat. Akkor ezek gimnáziumi funkciójukat nem tudták betölteni, mint önálló intézménvek. és fokozatosan megszűntek. Most az a tervünk, hogv erős városi középiskolák kihelyezett nappali tagozataiként működtessük ezeket az intézményeket. Ilven módon a színvonal is iobban biztosítható, ugyanakkor növeliük a községek szerenét. lakosságmegtartó erejüket, és nem utolsósorban jelentős terheket veszünk le mind az állampolgárok, mind a költségvetés válláról. Koncz János Ütötte kauexkesák.) i