Délmagyarország, 1984. február (74. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-04 / 29. szám

31 Szombat, 1984. február 4. Canossa messze van M

ások szándéka szerint Canossát kellene most járnom. Ünnepélyesen ki kellene jelentenem, hogy tévedtem, és bánom bűneimet Vétkemet nem akarom egy mondatba összesűríteni, mert csorbítanám vele. Kazánházi bonyodalmak címen írogattam a múlt héten arról, hogy a balástyai iskolához tervezett szenes kazánházzal kapcsolatban ellenvéleményen vannak a tanárok. Tiltakoznak, ne az iskola falához építsék. Régi katonakorom óta nem invitáltak olyan őrmesteri szívélyességgel raportra. mint a cikk megjelenése napján, mert állítólag megsértettem a tervezőket. Már a telefonba beszélve kértem, olvassák el az utolsó előtti bekezdést is. mert abba direkt beleírtam, hogy nincs szándékomban tervezők ellen szót emelni. Hadd írjam ide még egyszer a teljes bekezdést: .,Többször is mondtam az előbb, hogy a tantestületben nincsen tervező mérnők. Sugallhatja ez a mondat, hogy a tervezők akarják elrontani, ami jó. Szeretném, ha ez a gondolat nem ivódna belénk. A tanárok azt mondják, teljesen egyetértenek velük a tervezők is. ök is rossznak tartják ezt a megoldást." A kilenctagú „testület", amely elé megidézitek, csak addig hajlandó olvasni, hogv a tervezők akarják elrontani, ami jó. Hoszszú ideig tiltakoztam ellene, de föladom. Lehet, hogy jobban fejezi ki az igazságot a csonka bekezdés ? Felelőtlen mulasztásomra nem keresek mentséget. A furcsa tárgyaláson azonnal kiderült, hogy tárgyi tevedeseim vannak, mert a szobán forgo két tanterem falából senki nem akar már lefaragni másfél-két métert, és a két platánfát se akarják kivágni. Hadd álljak meg a két fontos részletkérdésnél különkülön, mert megdermedtem, amikor hallottam. Vitatkozó társaim ugyan rögtön azt hitték, nehéz lenyelnem a békát, azért dermedek, pedig csak akkor támadt gubanc az agyamban, amikor belegondoltam: hogy van ez az egész, ha a tanárok még azt se tudhatják, hogy két veszedelem már nem fenyegeti az iskolát? Ennyire nem tartunk igényt esetleges helyeslő véleményükre se? Most hadd hozzam tudomására mindenkinek, akiben kételyeket ébresztettem, hogy lefaragás nincsen. De teljes meggyőződéssel mondom most is, együtt a tanárokkal, hogy a kazánház így is rossz helyre akar kerülni. Ha csak egy ezreléknvi valószínűsége lenne, hogv baleset történhet. akkor is tiltja az emberi józanság, hogy iskolaépület falához építsük. Fönntartom az előző cikkben emlegetett esztétikai szempontokat is, és megtoldom azzal, mennyire tudja zavarni a normális tanítást a zörgő-morgó. poros szomszéd. Lehet, hogy tíz év múlva kezd el csak zörögni-morogni. de ha most nem vesszük figyelembe, akkor most ártunk vele. A

tervek szerint a két szép platán kivégzése is elmarad: kikerüli a kazánház. Hangosan örülnék neki, ha nem tudnám, hogy a fa élőlény, és ha a gyökereit egy méter mélyen átvágjuk, megsínyli. Nem belevágásról van szó, a beton alap teljes hosszában metszi a gyökérzet egyik oldalát. Aki a fát azért szereti, mert az is él, nem választaná ezt a megoldást Lehet, hogy nem szárad el egyik se; talán azt is kibírják, hogy zimankós télben megmaradó gyökerük egyik felét fűtött kazánház takarja, a másikat fagyos föld, de nem érdemes kipróbálni. Ha viszont ott jártak már mindezek ellenére a fakivágók -i- szerencsére sikerült egyelőre elküldeni őket! — úgy tűnik, a kétes kegyelem híre se érkezett még meg. Eddig tart az, amit helyre kellett volna igazítanom. Nem győztek meg vitapartnereim, ezt a kockázatot tehát nem vállalhatom. Kötelességem azonban levonni minden használható tanulságot a raportra hívásból. Velem volt az iskola igazgatója js. refrenszerűen többször is eAmondta, minden egyeztető tárgyaláson kifejezte tiltakozását, nehogy az iskolához simuljon a kazánház, és mindig kérte, vegyék jegyzőkönyvbe. Senki nem kutatta, ilyen fontos és felelős észrevétel hogyan maradhat ki a jegyzőkönyvből, inkább az igazgatót hibáztatták: miért nem tiltakozott írásban? Leírom hát most, jelen levő tanúként, hogy most is tiltakpzott Franyó János. és a tanácskozás végén is kijelentette: rossznak tartja ezt a megoldást. A tantestületben javaslat szerint különálló helyen semmivel sem kerülhet többe, mint az épület végében, és néhány kockázatos tényező elmarad. Bocsánat, tévedek: most már többe kerülne, mert a terveket emide készítették. Fölhívták a figyelmemet, mekcora körültekintéssel és felelősiéggel dolgoznak a tervezők és aeruházók. A „testületi takarót" azonban szívesen kikezdem most s. írásban is. Ismét hangoztatom, nem akarom megsérteni azt se. akit a példa kedvéért idézek, és egv nercre se hiszem, hogy közreműködése nélkülözhető lenne, de ha a bizottságban felelős szóval benné van a KÖJÁL embere, feleljen azért, ami munkájához tartozik, a tűzoltó pedig azért, hogv bai ne történien. de a bizottságnak iskolai ügyek esetében első tagja az igazgató legven. Elmondtam ott is. hadd ismételjem meg írásban is: ha a tanárokra rábízzuk négvszáz-valahánv gyermekünket. velük együtt iövőnket. akkor adjunk csorbítatlan beleszólási iogot is az iskola minden dolgába. Közjátéknak tűnhet, de én ;öbbre tartom: a furcsa tanácskozáson is olyan hangon beszélt. felelős ember az igazgatóval. — ügyfelével —. hogy az kénytelen volt rendre utasítani a hozzá szólót. Tudom, elfogult vagyok, mert teljes meggyőződéssel vallom. hogy az iskola szent hely. hiszen embereket nevel, és — ismétlem — a iövőnk születik benne. Ennek a szent helynek a robotosa érdemel annvi megbecsülést. hogy emberséges hangon beszélienek vele. Alkotmányos jussa is van hozzá: magyar állampolgár. Az igazsághoz hozzá tartozik. hogv a határozott visszautasításnak most bocsánatkérés lett p foganatja. L

ényeges dolgokat nem akarok elhallgatni, ezért ki kell mondanom, hogy a kazánházat nem holmi rossz akarat készül oda tenni, ahol nincsen ió helye. A falunak van távlati fejlesztési terve, azt felelős testület szentesítette, a tervezőknek kötelességük figyelembe venni. Őszintén örülnék, ha minden iól megalapozott tervünket ilyen makacs következetességgel akarnánk valóra váltani. Csakhogy a hajdani fejlesztési terveket jócskán megcsipkedte az élet. Szeged távolra néző terveinek egyikében helikopter-reptér is szerepel, de a realitásokat tudó embernek eszébe se jut követelni. Amikor a balástyai tervezet készült, még nem volt láthatáron a szenes fűtés kényszere. Józan belátással fölül kellett volna vizsgálni ezt a tervet. mert kockázat nélkül tudnánk ió helyre is építeni a kazánházat. A fölfortvanás azt is magával hozta a háromórás tanácskozáson. ha nem születik kedvükre való helyreigazítás, akkor másutt keresik a kényszerítő lehetőségeket. Ilyenfajta fenyegetésnek jól bevált ellenszere van nálunk, tovább is hirdetjük meggyőződésünket. Canossa pedig nagyon messze van. és ki is ment a db vatból a Canossa-járás. Ha mégis oda építenék a kazánházat az iskola végébe, kériük. legalább az ajtófélfára írják rá: csöndes szóval tiltakozott ellene — a tantestület. HORVÁTH DEZSŐ A ferdítés árnyalatai Shakespeare-t olvasva tűnt fel nekem egy szerzői utasítás, mely így hangzott: igazat hazudik. Lehetséges-e igazat hazudni? Legtöbbször úgy gon-, dolkodik az ember, valami vagy igaz, vagy hazug, és ha igazat mondok, azon a hangsúlyok sem változtatnak, ha pedig hamisítok, nem javítanak. Egyszóval, köznapi értelemben aligha lehet könnyedén felfogni az előbb említett Shakespeare-féle rendezői utasítást. Pedig e szavak mélyén komoly igazság rejlik. A közönséges hazugságok kora lejárt. A ténveket egyszerűen ferdíteni nem érdemes. A ferdítésnek ezernyi finom fajtája van. Klasszikus példával kezdtem, s egy anekdotával folytatom. Az első világháború idején a Höfer-hadijelentések között szerepelt az a mondat, mely szerint „katonáink hősiesen védekeztek, s ezzel szemben áll Belgrád bevétele". Ebből a történetből szinte szállóige lett. hiszen gyakorlatilag azt jelentette, hogy a front egyik szakaszán visszavonultak a monarchia csapatai, és ugyanakkor elfoglalták Belgrádot. Ma is az „ezzel szemben áll Belgrád bevétele", mint szófordulat, nagyon jól jelzi azt, hogy bizonyos dolgokat, eseményeket, folyamatokat az emberek nem hajlandók leírni vagy kimondani, viszont lehetséges valamiféle mentegetőzéssel kijelenteni, hogy az adott teljesítmény mellett ott állnak bizonyos sikerek is. Persze, ez a teljesítmény ilyenkor nem túl nagyra értékelendő. S az, hogy ez közhasználatú szállóigévé lett, mutatja, hogy mennyire önszeretőn, saját eredménytelenségünket ki sem mondva szoktunk önkritikát gyakorolni. S ebből a torzítástípusból fakadt a legtöbb filozófiai aforizma, melyet olyan nagy gondolkodók teremtettek, mint La Rochefoucault. vagy Chamfort, s innen eredtek a különböző vígjátéki szituációk is. amikor tulajdonképpen kimondták már, hogy miről van szó, csak fátyolozott formában, csak a szereplők egy része nem akarja, vagy nem képes megérteni. S ez az egész torzítási mechanizmus hozzátartozott a legkülönbözőbb propagandákhoz. A torzításnak azonban van egy másik formája ls. Ez a forma a statisztika. Statisztikával ugyanis — ha a statisztikai adatok felvétele nincs pontosan körülhatárolva, a kérdőívek nem zárják ki a torzítás lehetőségét — sok valós tényt meg lehet hamisítani. Persze, nem arról van szó, hogy ha az átlagéletkor 70 és 1 '3 év. és ezt az életkort a lakosságnak 65 százaléka eléri, akkor minden egyes embernek el kell érnie az említett átlagéletkort. Ez nevetséges, és semmiféleképpen nem szól a statisztika ellen, hiszen a statisztika nem ar. egyénekre vonatkozik, hanem az átlagra, és csak nagyobb csoportok átlaga lehet az. ami az általános statisztika ellen, vagy mellett bizonyít. Viszont lehetséges az. hogy teljesen reális statisztikával kimutassuk: Magyarországon az egy főre jutó vasfelhasználás sokkal magasabb, mint például az NSZK-ban. Nagyon egyszerű kimutatni, s ebből remekül lehet levonni azt a következtetést, hogy legalábbis az egy főre számított statisztikai átlagban a magyar ipari fejlődés magasabb rendű a nyugatnémetnél. Csakhogy mi van az ilyen számadat mögött? Az, hogy Magyarországon bármely gép vagy használati tárgy elkészítéséhez sokkal több vasat kell fölhasználni, mint a fejlettebb államokban. A statisztika tehát lehet abszolút reális, a levont következtetések azonban már mindenki előtt világos módon negatívak. De lehetseges volt, sőt egyes országokban ma is lehetséges, hopv ilyen statisztikákkal hivalkodjanak — legalábbis az országon belül. A valóság eltorzított közlésének úgynevezett igazmondo formái között talán a legérdekesebb és legmeglepőbb a manipulatív fogalmazás. Ennek talán egyik legjobb példáját a hetvenes években olvastam a jobboldali olasz sajtóban, midőn Sorrentóban a magyar filmfesztivál zajlott. A cikk igy kezdődött: „Alighogy megérkeztek a sorrentói filmfesztiválra a magyarok, megérkezett a szovjet küldöttség is. Nem azért, hogy ellenőrizzék a magyarokat. Ök azért érkeztek, hogy előkészítsék a jövő évben ugyanitt sorra kerülő hasonló szovjet filmnapokat." Itt. mint látható, tökéletesen igaz. sőt mondhatnánk, betű szerint igaz mindaz, amit az újságcikk leír. Pusztán fordulatai mögött rejlik az a bújtatott értelem, mely legalább azt a gyanút van hivatva fölkelteni, mely szerint ... Az ilyen manipulatív fogalmazások mögött egyfelől ügyes újságírók állnak. másfelől azonban olyan újságírók, akik hangulatilag valamilyen irányban befolyásolni szeretnék az olvasóközönséget, s mialatt igazat hazudnak. az igazat a tényekben mondják el. a hazugságot pedig annak a légkörnek a megtererritésében, melyet szavaikkal, leírt mondatokkal ők alakítónak ki. A valóság eltorzításának tehát igen sokféle módja van. S ezek a torzítások valójában az olvasóközönség megtévesztését segítik elő. Hiszen midőn egy újságíró bebizonyítja X. Y. művészről, hogy nagy sikerei vannak különböző államokban, hogy igen sok pénzt megkeres művészetével, könynyedén elfeledkezhet arról, hogy az a művészet, mely ezt a sok pénzt hozza, valójában milyen értékű. Lehet világsikert és világhírt reklámozni csekély teljesítmények vonatkozásában, s lehet igen nagy produkciókról a sikertelenségét bizonyítani. Elég megemlíteni, hogv Kosztolányi Édes Annája például Hollandiában 189 példányban fogyott el, s bizonynyal, vannak a holland könyvpiacon is olyan könyvek. melyeknek megvásárolt példányszáma igen magas. Ebből azonban nem következhet és nem következik feltétlenül, hogy a tízezer példányszámban olvasott író mindenképpen nagyobb értéket jelent Kosztolányinál. Freud azt mondta volna, hogy a torzítás, a hazugság legjobb formája a tudattalanra való utalás, Mások, mint például Orwell, arról szóltak volna, hogy a múlt mindig másként van. Márpedig az, ami a lapokba kerül, már múlt. még ha csak néhány perccel múlt is el. De igazában mégiscsak a már idézett francia aforisztikus. La Rochefoucault mondta a feudális és a polgári társadalom szempontjából is a legkonkrétabbat. a legigazibbat erről a kérdésről is. ö így beszélt: ..Erényei tulajdonképpen álcázott bűnök." S ha a polgári társadalom, vagy akár a mi erényeink, bizonyos hibák, bűnök, balfogások álcázásából derülnek ki — akkor elgondolkozhatunk azon, hogv a propaganda szempontjából ez látszólag jó. de a valóságos fejlődés, a valóságos kibontakozás ellenében hat, vagyis önmagunkat játsszuk ki. ha torzítottan szemléljük az esemenyeket. HERMANN ISTVÁN Olyat még nem szagultam, hogy valakinek a jutalom rosszkor jött volna. Jó az még éhomra is. hát még ha éppen születésnapja van a közelben az aszszonynak 1 Mindjárt megoldódik az ajándékozás gondja, s nem kell a napi két-három korsó sör árából elcsipegetni. S különösen akkor öröm az ilyesfajta meglepetés, ha a sör árát* is srófolják. Káder Marcit éppen akkor veregette vállon a szerencse, amikor már teljesen kifogyott minden tartalékból. Legalább egy pár szép papucsot szeretett volna hazavinni kedves asszonyának, három szál virággal, de a pótszilveszter teljesen kizsigerelte. Hónap végén. kölcsönözni is nehéz, de minthogy annyit hall mostanában az eladósodásról, ezzel a megoldással nem is szimpatizált. S lássunk csodát: egyszer csak hívták a pénztárba! Rendkívüli jutalmat pörkölt le neki Mancika, s nem kevesebbet ezernyolcszáznál! Számolgatta Marci, szinte zsíros lett a keze a szép vasalt bankóktól. s jó marxista módján csak ennyit mondott: — Látja az Ür a szükséget, persze hogy látja! S minthogy asszonyát igen-igen becsben tartja, már kész is volt az elhatározással: ne epedezzen a kedves, ő bizonv megveszi neki azt a csizmát, amit a múlt héten fölpróbált, a nagv havazásban, s olv nehéz szívvel vetetette le. mert ezerJutalom négyért kommendálták. Megveszi bizony, s mellé három szép szegfűt is ... Számszaki ember volt Márton, gyorsan átlátta, hogy így még a tárca zugába is jut három piroshasú, lehet hát egyet öblíteni is! Jófajta a magyar, nem irigy — osztoztak az örömében a szobatársak is. — Ez igent! Ez derék! — No de erre azért csak kellene hörpinteni valamit! És nem volt Marci smucig ember soha életében, vitte is őket. Először szerényen egy féldecit, aztán szolidan égy pirított májat, arra sört . .. Kettőt? Négyet? Ilyenkor nem illik filiérezni. Szét is csapatták. Számadásnál is csak aanvi volt a hiba. hogy nem futotta az elspájzolt pénzeiké. Az ám. hát akkor a virág elmarad! — gondojta Márton. s cihelődtek is, hogv még időben megvehesse a csizmát. De fölfedezték, hogy csütörtököt adott a teremtő arra a napra, s akár nyolcig is lehet vásárolni... Akkor hát még egy korsóra futja. Ez a korsó bűnben erjedhetett. mert miután lecsúszott — visszasúgott: — Te Marci, most veszel csizmát, mikor itt a tavasz? Hóvirágot árulnak a piacon. Inkább valami szép cipőt, te oktondi! Azt hát! Jó tanács sose jön rosszkor! Lehet tehát még egy kicsit maradni! És maradtak. És a második kör már azt susogta: — Inkább egy szén szandált. Marci, hiszen Sárika sose szerette a flancos cipőket. Egy kényelmes szandált. Márton, jó puhát, amiben nem fái a lába. hiszen anynyit panaszkodik azokra a kemény. meg magas sarkú cipőkre. S rendelt Márton, rendelt. mert arra elég lesz ötszáz is, legföljebb a csokrot kerekítteti gavallérosabbra. Társai is mélységesen egyetértettek vele. Már a tavaskra kell gondolni! Mindig előre kell nézni! Ám hiába volt Márton ragyogó számszaki elme. a szandálról is lekésett. Pontosan negyven forinttal csúszott le róla! S bizony ekkor mondta ki a nagv igazságot: — Mindig az első gondolat az igazi, a legelső! — Abból a szép bolyhos papucsból tessék adni egy harmincnyolcast! — bizonytalankodott a nyelve. — Kéket. igen... És nagyon szépen tessék csorr-v golni. mert születésnapra lesz... Futotta még három szál gerberára is. Azt szereti legjobban Sárika, mert eltart a vázában is. Bizony, nagyon szép születésnapi este volt. Sárika pörgött a jó puha papucsban, igazgaíta a virágokat a vázában. terített dudorászva. Marci is kedveskedett. bókolt. Csak éppen a sort nem kívánta. Ezek a mostani sörök valahogy... SZ. S. I.