Délmagyarország, 1984. február (74. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-18 / 41. szám

<L Szabó László A Nagy Parázna Asszony (Apocalypsis, 17, 1—6) És szólt az angyal: „Jöjj, megmutatom a Nagy Parázna Asszony kárhozatját, kivel királyok ingerük mutatják s ki ül a pusztán rőt vadállaton !" És nézte őt, a mindig áhított ős Meztelent — széttárt bíbor palástját, szépségét melyért próféták gyalázták és homlokát hol neve áll: Titok. Kezében serleg színig telve kéjjel ittasan jár ibolya-szeme széjjel — s e mámorért szűz ifjak vére vádol... János megborzadt búsan, egyedül — ám hétszer boldog, ki megrészegül paráznasága százszor szent borától! Móra Ferenc levele Kollányi Boldizsárnéhoz Elöljáróban tisztázzuk, hogy ki volt Kollányi Boldizsárné? Nem a tréfa kedvéért mondom: Kollányi Boldizsár felesége, Bihary Margit, nagyváradi postatisztviselőnő, később berettyóújfalusi tanítónő. A kö­vetkező kérdést is fel kell tenni: ki volt Kollányi Boldizsár? Feleljünk rá Juhász Gyula szávaival: „Kollányi Ady legjobb ba­rátai közé tartozott. Mérnök volt, és nem közönséges ember. A ma­gyar szociológia egyik úttörője, radikális / politikus, természettudós, nagy nőbarát, aki később a világháborúban, amelytói végső ered­ményben a magyar demokrácia diadalát várta, a legelszántabb és legvakmerőbb katonák egyike és költő is. Valóságos magyar Cyrano és mondhatom, Ady jobban szerette és többre tartotta, mint legtöbb költőtársát." (Ady és A Holnap) Hasonlóképpen őrizte meg Dutka Akos emlékezete is: „Kollányi azok közé a ritka emberek közé tar­tozott, akit Ady a szívéhez eresztett, bizalmával tüntetett ki, s aki­nek sokszor megnyilatkozott." (A Holnap városa.) Ezek után írjuk le róla, hogy az ő nevéhez fűződik A Holnap efmű antológia második kötetének (1909) összeállítása és bevezető tanulmánya, a radikális szellem egyik legmarkánsabb megnyilatko­zása Magyarországon, amely A Holnapot ért mérges támadások egyik kiváltója és célpontja volt. Kollányi érdeklődése később egyre inkább a művészetfilozófia és a képzőművészet felé fordult A háború kitörésekor Kollányit felettes hatósága felmentette a •wlgálat alól A radikalizmus egyik legjelentősebb vidéki szószólója, a Huszadik Század cikkírója, a nagyváradi Szent László szabadkőmű­ves páholy tagja azonban önként jelentkezett frontszolgálatra (mi­ként A Holnap egy nálánál nevesebb írója, Balázs Béla), s az utolsó óráig katona volt, géppuskás főhadnagyként szerelt le. Egyes iro­dalomtörténészek ezen a tényen felettébb csodálkoznak, ellentmon­dást vélnek megnyilvánulni benne. Bizonyos, hogy arról van szó, csakhogy nem egykönnyen feloldható ellentmondásról. Kollányi 1916-ban verseskönyvet jelentetett meg Vérfoltok címen. (Énekszó a förgetegben alcímen.) A könyvecske általános feltűnést keltett, nem annyira esztétikai minőségével, mint inkább élmény­anyagával. Azt kell mondanunk, hogy Gyóni Gézán kívül Kollányi volt a második magyar költő, akit a háború tett ismert és sikeres poétává. Kölcsönösen nagyra becsülte egymást Kollányi és Juhász Gyula. Nagyváradon lettek barátok és Juhász Űj Versek című kötetét 1914­ben ekképpen dedikálta: „Kollányi Boldizsárnak, egy szebb, szabad Holru»p, a mi Holnapunk erős reményében. Régi barátsággal Juhász Gyula." A könyv a Petőfi Irodalmi Múzeumban olvasható. Kollányi baráti összeköttetései révén írogatott szegedi lapokba, 1916-ban több napot töltött szabadságából Szegeden. Véleményt nyilvánított például László Gyula főhadnagy művészeti ösztöndíjra számot tartó szobráról (Délmagyarország), amely nagy port vert fel a városban. A Vérfoltok 1916 tavaszán hagyta el a nyomdát, a Szeged és Vidéke április 26-án megjelent számában Juhász Gyula — rövid cikkben — elsőnek mél­tatta a kötetet. A Szegedi Napló április 30-án napvilágot látott kriti­kája jóval terjedelmesebb. Bár a méltatás szignó nélkül jelent meg, mint látni fogjuk, szerzője Móra Ferenc. Szerinte „tanulmányt kel­lene írni erről a verseskönyvről, mely hirtelen-váratlan ajándékul érkezett." (Móra úgy tudta, hogy az ő kritikája a harmadik a sor­ban, egy fővárosi folyóirat és egy napilap megemlékezésről értesült mindössze. Ezt a tévedését levelében — amely szerzőségét kétségte­lenné teszi — megismétli.) Dicséri a verseket: „Az igazi háborús poétánk kevés s azok közt, a mi véleményünk szerint, Kollányiban van a legtöbb erő, akitől minden távolabb van, mint rímes propa­gandát csinálni a háborúnak. Sőt, borzad tőle a kultúrember minden elfinomodottságával, s ez is egy különbség közte és Gyóni Géza közt. Másik az, hogy nincs benne semmi retorika és erőltetett pátosz... Ereje néha darabossá is teszi s nem mindenütt bírja a technika nyűgét." Móra tehát rátapintott a kötet minden lényeges erényére és hibájára. Május 12-1 keltezéssel Móra Ferenc egy névjegykártyán a kö­vetkező levelet írta Kollányi Boldizsár feleségének: „Nagyságos asz­szonyom! Férje urától, félig ismeretlen poéta-társamtól, nagyon jó barátomtól ma kaptam tábori postával levelet, amelyben arra kér, küldjem el asszonyomnak a Szegedi Naplónak azt a számát, melyben verseiről pár méltató, bár a kötethez közel sem méltó sort írtam. Azt hiszi, asszonyom örülni fog neki. A lapokat megküldettem a kiadóhivatallal, a magam részéről pedig ide teszem a Világ-nak az­óta megjelent tárcáját Kollányi Boldizsárról. Hogy én voltam az első, jki szeretettel írtam róla, arra mindig büszke leszek. Tisztelettel csókolja a kezét Móra Ferenc, a Sz. N. főszerkesztője. Sz. 1916. május 12." A kisalakú, kézzel írt levél borítékja elveszett, csak feltételez­zük, hogy Váradra volt irányítva a levél. A Móra és Kollányi között szövődött barátság részleteiről többet nem tudunk, de ez a barátság mar csak azért sem mélyülhetett el, mert Kollányi a harciéren súlyos idegbetegséget kapott, s fiatalon, negyvenhet éves korában 1921-ben meghalt BAKÓ ENDRE Takáts Gyula Magyar paravánképek í. Már a téli venyigék kékek, mint e dombok. Fut a szekér ... A vidék csörget ieges lombot. Ezüst szitán át a zúz zizeg, s mint az alma. gyémánt boglyáról ragyog a nap tüzes arca. Hiroshige modorában 2. Tizennégy vadlúd száll az égen. Akár a gyöngv ragyog a tollúk. Egy pásztor áll a nád-cserényben s leszól hozzá az első vadlúd. Szavát fölrajzolja késpenge Barbár kicsit, mert nem ecset, de mégis mintha tlinder lengne bikák szarván s a nád felett. Szomíbat, 1984. február 18. 31 Ugyanígy a mellette magaso­dó Bozsics-ház, Oskola utca 230—231. A fényképen ai előző házacska fölé emelkedő tűzfala és homlokzatának egy kis sávja Értékeink! — Oskola utca 5., 7. számú házak Eddigi ismereteink szeriir az első szegedi városfénykép 1867 őszén készült, az Oskola utca pá­ratlan oldalának első házait örö­kítette meg számunkra. A képet Szeged neves fényképészével. Landau Alajos festésszel — egy vitás építkezési ügy kapcsán — a tanács készíttette. A kép témáját adó Szávits­ház. Oskola utca 228 (helyén ma a 3-as számú ház áll) átala­kítási terveihez csatolva maradt meg Landau fényképe a szegedi Levéltár Szépítő Bizottmányi anyagában. A Szávits testvérek. István és György fűszerkereske­désük szamára átalakítással sze­rették volna alkalmasabbá ten­ni földszintes házukat. Kérésüket azonban a tanács elutasította, mivel 1861-től az Oskola utcában csak emeletes ház építését en­gedélyezték. A Szávits-ház túl­élte az árvizet. A helyén álló emeletes épület 1937-ből való. Mellette az utca Wleién állt a Lemle-ház. Lemle Miklós ka kí­nos-mester csöppnvi sarokháza a kalaposüzletteL kirakataival és cégéreivel. Oskola utca 227 (he­lvét ma az l-es számú ház egy kis része foglalja el). A házacs­kát 1885-ben az Aradi utca ren­dezésekor a város kisajátította. Lemle kalaposmester 1862 végén költözött ide. Előtte itt volt Zemplényi Antal .,Széchenyihez", címzett divatáru kereskedése, melyet 1860-ban nyitott meg. A Lemle-cég később elköltözött in­nen, de még évtizedekig fenn­tartotta ióhirű kalapos üzletét Az 1796-ban alapított cég a szá­zad végén a Híd utca 6. szám alatt érte meg centenáriumát A földszintes Szávits- és Lem­le-házakat már csak ez a fény­kép őrzi. A felvétel témájául szolgáló épület másik oldalán lát­ható emeletes házacska a Moz­gay-ház. Oskola utca 229. (ma az 5-ös szám). Mozgay Károly fér­fi ruha-készítő üzletét 1861-ben nyitotta meg a saját házában. Vele szemben, az utca másik ol­dalán állt a nevezetes „Orosz­lán kávéhz". (Cserzi/ Mihálytól tudjuk, hogy ebben az időben Szegeden csak két kávéház volt. a másik a Hungária kávéház, szintén az Oskola utcában.) A Mozgay-céget az árvíz még eb­ben az épületben érte. maid in­nen a Szabadkai (ma Petőfi Sándor sugárút 2. szám alé köl­tözött. Míg az Oskola utcai ház új lakói Űjvári István és neje Bittó Julianna. Mozgar szabómester egyeme­letes házacskája földszintjén az üzlethelyiséggel és emeletén négy ablakkal. egyszerű kiképzésű homlokzatával az Oskola utcában még ma is áll. Minden bizonv­nyal egyedüli hírmondója az 1861 előtti Oskola utcai lakóház­építkezésnek. gimnáziuma rajztanára lett. Sőt ingven rajziskoiát 1* tartott fenn. ahol a város ügves kezű legényei rajzolhattak. Több romantikus épület mestereként tartja számon az irodalom. Az ő vállalkozásá­ban épült fel a Főreáliskola (központi egyetem), az árvaház (Tolbuhin sugárút és körút sarka) és a régi Hungária Szálló (Aka­démiai Bizottság). Ma már a Bo­zics-házat is az ő művei közé so­rolhatjuk. A tervrajzon látható, grafikus megoldású és finomságú homlok­zat részleteit sainos a mai kikép­zés. illetve elfedés nagvrészt ta­karia. Szépülő városunkban pe­dig van már példa a stílusos és hú éoületfelúiításra. Az Oskola utca 7-es számú ház is megérde­melné. hogy homlokzata újból az Arleth-raizalta architektúráit vi­selje. ne ezt a színben, formá­ban leszürkített arctalanságot T. KNOTIK MARTA látszik. Megtaláltuk viszont a ház tervrajzát a Szépítő Bizottmány sok kincset rejtő iratai között. Ezek alapján Bozsics János, né­metszűcsmester háza azonos a mai Oskola utca 7. számú épü­lettel. Az épületet 1851-ben Arleth Ferenc tervezte, az 6 alá­írása szerepei a finom vonalú tervrajzon. Bozsics. házát erede­tileg csak a 231. számú telekre terveztette. Az engedély elnye­rése közben változtatott elgondo­lásán és a 230. számú telekre bő­vítette ki az épületet ígv lett öt­ablakos. központi elrendezésű, kétüzletes ház az Arleth-tervez­te háromablakos. együzletes házból. Az épületben másfél év­tized múlva- Schlézinger szűcs­mester hirdeti áruit, bár a ház még vízkor is Bozsics Jánosné Margetics Kataliné. Arleth Ferenc (1833—1906) az 1850-es években Ausztriából ván­dorollt Szegedre: itt a piaristák

Next

/
Oldalképek
Tartalom