Délmagyarország, 1984. február (74. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-18 / 41. szám

8 Szomíbat, 1984. február 18. 8 M .4 0 » A * }'ÉtDA BESZEDEK M . ISIKS MONDÁSOK. -AíítttsoCT, & tafmnom Bl'COStCS AACR.U 1 »*>* 'XI; ,,Szemük van, de nem látnak../' A múzeumlátogatásról A Somogyi-könyvtár különgyííjteményei — Helyismeret A százéves könyvtárban olyan értékek halmozódtak föl, amelyek —- részben — páratlanok az országban; másrészt az információk roppant tárát jelentik számunkra. A szellemi kincsestárból ki-ki a maga igénye, szükséglete szerint szemelget. Nemcsak a kutatókra, valamely témával elmélyülten foglalkozókra gondolok. Az itt tárolt információk nélkül manapság a „hétköznapi ember" sem igen boldogul. Jó, ha tudjuk hát, mi mindent kereshetünk-kérhetünk az értéktár őrzőitől, gyűjtőitől, rendszerbe szervezőitől — a könyvtárosoktól. A Somogyi új épületbe költözéséig e hasábokon megkíséreljük sorra bemutatni az értékek egyik részét, a teljes könyvállománytól elkülönülten kezelt és tárolt gyűjteményeket. Hátha haszna lesz ebből olvasóinknak; főként azoknak, akik valami oknál fogva nem pontosan tudják, mi mindennel képes szolgálni a város és a megye könyvtára. A gazdagságban eligazodni könyvtároskalauzokat kértünk. Ezúttal Gyuris György osztályvezető és Lovász József né, a helyismereti gyűjtemény gazdája segített. A helyismereti különgyűiteménv nem egyszerűen azoknak a kiadványoknak az összessége, amelyeknek a tartalma valamilyen módon Szegedhez. vagy Csongrád megyéhez kapcsolódik. Pillanatnyilag talán fontosabb is (mert teljesebb) ennél — a katalógus. Kiépítését még Móráék elkezdték. nekik köszönhető, hogy a Somogyi-könyvtárnak teljesebb ma a helyismereti anyaga. mint általában a megyei könyvtáraknak. Igaz ugyan, hogy Móra halála után sem folyamatosnak. sem rendszeresnek nem volt nevezhető a gyűjtés, mégis a helyi anyag a puszta létével állandóan a folytatásra, a kiegészítésre ösztönözte a mindenkori könyvtárosokat. Az integrált „Szeged-katalógus" tartalmazza a helyi lapok anyagát Részbon a témák, részben a szerzők neve szerint cédulázzák ki az úlságokat Az országban megjelenő lapok, folyóiratok és könyvek Szegeddel kapcsollatos írásairól szintén tájékozódhatunk. A cikkek, könyvrészletek, könyvek mellett a térképeket, fotóalbumokat. sőt a hanglemezeket is regisztrálják a cédulákon, az itteni nyomdában előállított (nemcsak szegedi vonatkozású) kiadványokat is számon tartják — és gyűjtik is. Mostanában készült el — Gyuris Györgv munkája — egy igen értékes bibliográfia. Az 1980— 8 l-es évek esemény nap tárát tartalmazza. az összes föllelhető irodalmi hivatkozásokkal, valamint a Szegedről és a megvéről ebben az időszakban megjelent, dátumokhoz nem köthető, egyéb irodalmat. Hasonló jellegű repertóriumokat folyamatosan szeretnének összeállítani. Elképzelhetni. mennyire megkönnyítik maid tájékozódásunkat... A könyvtár állományából nem emelték ki az összes helyi vonatkozású kiadványt. Ésszerűbbnek látszott, ha nem bontiák meg a hagyományos raktározási rendet; a katalógusban úgyis föllelhető valamennyi, a raktárból könnyűszerrel kiemelhető, az elkülönített gyűjteménynek pedig így sincs elég helv. S az úi palotában? Az alapvető helytörténeti munkákat, mint Reizner monográfiáját, az úi Szeged-monográfia köteteit, a Somogvi-könvvtár kiadványalt. az általános történeti műveket, a falumonográfiákat, az alapvető kézikönyveket külön, meghatározott helyen teszik hozzáférhetővé a közönségnek. A vetélkedőkre készülő diákok és felnőttek, a város múltja iráro érdeklődő, lokálpatrióta laikusok közvetlenül a polcokról szolgálhatják ki magukat De a szűkebb témákban, tudományos igénnyel kutatókat az úi épületben is a katalógus igazítja el. Mi mindenről? Tavaly fejezték be az 1980 előtt kinyomtatott plakátok leíltározását, ezekből 6 ezernél többet számláltak meg. A régi plakátok igen keresettek. Igen tekintélyes, értékes gyűjtemény a térképtár. Valamennyi nyomtatott, de sok kéziratos térkép is megtaláüható itt, például Vedres István munkái. Az elmúlt évben kezdték meg az úgynevezett aprónyomtatványok számba vételét, már több mint 1500 katalógust, meghívót, programfüzetet. gyászjelentést, avató, köszöntő beszédet, röplapot, szórólapot rendszereztek, köztük a szabadságharc ideiének aprónvomtatványait. Egyre szaporodik a képes levelezőlapok gyűjteménye. Korábbi ajándékozás révén jutottak az igen sokféleképpen hasznosítható képeslapokhoz. mostanában vásárolnak, amennyit csak lehet, hiszen egyre kevesebb van belőlük. Tavaly máiustól mostanáig készültek a mikrofilmek az 1945 előtt Szegeden megielent újságokról. melyek között az irodalomtörténeti jelentőségűek jó része is csak itt. a Somogyiban található meg. Nem éppen olcsó mulatság, de ideje volt hiszen a sokat forgatott lapok igen rossz állapotban vannak. A Szegedi Napló, a Szeged és Vidéke. a Délmagyarország, a Szegedi Friss Üjság. a Cselekvés Iskolája bekötött számait ezentúl megkímélhetjük. mikrofilmekről olvashatjuk. Gvűitik a hangzóanyagokat is. Mostanában elhatározták, hogy folvtatiák a magnós visszaemlékezések összegyűjtését (a 60-as években elsősorban munkásmozgalmi tematikán dolgoztak). Főként ipartörténeti témakörökben keresgélnek, úgyszólván a huszonnegyedik órában próbálják meg a régi mesterségek, és általában Szeged egykori hétköznapjainak ismerőit szóra bírni. s emlékeiket egyelőre kéziratban őrzik. A könyvek között valóságbs kincseket is találunk. Például á legelső szeaedi kiadványt. 1801ből. Grünn Orbán és János nyomdájának termékét. 1803-ból egv verseskötetet, melynek kéziratos ajánlása Vedres Istvánnak szól. Két évvel a sízerző. Dugonics András halála után jelent meg a magvar nveflvtudomány és népraiz ma is alapvető könyve, a „Magyar Példa Beszédek és Jeles Mondások". Az első kiadású és egvetlen példányt féltve őrzik a Somogyiban — és egyelőre csak áhitiák: hasonmás kiadás kellene, minél előbb ... SÜLTÖK ERZSÉBET. Napról napra több lesz nálunk a múzeum. Ha valaki az autóutakon jár, sokszor szemébe ötlik egy-egy tábla, amely vagy múzeumot jelez, vagy értékes műemléket. Sokan úgy gondolják, hogy mindegyik táblánál meg kellene állni, mert nem szabad kihagyni egyetlen műkincset sem, akár régi falusi bútorokról, akár fotókiállításról, akár képtárról vagy óramúzeumról van szó. S az embert szinte lelkiismeret-furdalássa tölti el az, ha egy-egy városba utazván nincs ideje minden stációnál lehorgonyozni, mindent végignézni. Hasonlóképpen telítve van a művelt ember lelkiismeret-furdalással akkor, ha egy-egy képtárat tekint meg. Hiszen majdnem lehetetlen egy nagyobb gyűjtemény minden egyes értékét tüzetesen megtekinteni, ahogyan kellene, vagy ahogjlan illik. Bizony elcsúszik az ember szeme egy-egy értékes alkotás fölött, hogy a másik, hozzá közelebb állót jobban szemügyre vehessen. A múzeumlátogatásnak természetesen egyéni módszerrel kell történnie. Csaknem bizonyos, hogy vannak olyan alkotások, melyek a múzeumba járóhoz közelebb állnak, s vannak olyanok, melyek objektív nem kevésbé érdekesek, de kiesnek a látogató érdeklődési köréből. S nem valamiféle szabályszerűségnek vagy előírásnak kell itt érvényesülnie. Ellenkezőleg Teljesen igazuk van mindazoknak, akik szelektíven nézik a képeket, szobrokat. Érdemes például a Szépművészeti Múzeum régi képtárát egy-két Greco-műért is meglátogatni, anélkül, hogy tudomást vennénk más festményekről. S ugyanez vonatkozik bármely más nagy és kis kép- és szobortárra is. sőt, bármely múzeum kincseire. Az intelligens ember tehát megtanul szelektálni. S szelektál mind a múzeumok között, mind a látnivalók között, mind pedig az egyes alkotások között. S ha nem szelektál, hanem habzsolja a látnivalókat, akkor intellektuálisan feltétlenül elvész a menynyiség mögött a minőség, a sok látvány mögött a lényeg, és akkor valójában úgy fog válaszolni, mint az egyszeri amerikai hippi, akitől megkérdezték, hogy mit láttál a Louvre-ban, és így válaszolt: mindent. S ez a mindenthajszolás teszi sokszor elégedetlenné a magyar turistát belföldön is, külföldön is, ha múzeumot látogat. Vitathatatlan, hogy a kollektív múzeumlátogatás bizonyos értelemben kompromisszum. A vezető a múzeum legértékesebbnek tartott kincseire hívja fel a figyelmet, és más alkotások fontosságát nem is emelheti ki. Lehet, sőt nagyon valószínű, hogy a turista ezek közül az alkotások közül egyet vagy kettőt meg fog szeretni, de elképzelhető, hogy nem a vezető által kiemelt alkotások ragadnák meg legjobban. Mégis, ha az idő rövid, ha egy képtár meglátogatására egyszeri, egyetlen alkalom van, akkor bizony kénytelenek így bemutatni a múzeumot és nem másként, mert valóban nehéz mindenkinek kitalálni az egyéni Ízlését. De vegyük tudomásul ezt a kom promisszumot. A kompromisszummal azonban nincs befejezve a folyamat. Kétségtelen, hogy érdemes vezetőre bízni a tájékoztatást, midőn először tekintjük meg a múzeumot De — bizonyos értelemben — csak az az igazi múzeumlátogatás, ha vissza-visszajárunk. Ez persze nem mindig lehetséges. De más múzeumok meglátogatása és többszöri meglátogatása, a múzeumokról készült albumok tanulmányozása is hozzátartozik a múzeumlátogatáshoz. Még azt is hozzáfűzhetjük, hogy a legtermékenyebb akkor lesz a tárlat megtekintése, ha előre fölkészülünk rá. Különböző könyvekből, útikönyvekből, kultűrhistóriából stb. S ekkor nem fog előfordulni az, hogy „mindent" láttunk, de semmire sem emlékszünk. Az ellenkezője viszont igen, hogy tudjuk: nem mindent láttunk, az anyag egy kis töredékét tekintettűk át, de amit áttekintettünk, arra emlékszünk, az megmarad az állandó ösztönzést ad a kulturálódásra. Szomorú véletlen, hogy éppen most, napjainkban derült ki, milyen sok látogatója volt a mi Szépművészeti Múzeumunknak, s mégis, milyen kevesen és milyen pontatlanul emlékeznek az ellopott műkincsekre. S annakellenére is ez a helyzet, hogy például Raffaelo Esterházy Madonnája csaknem minden tárlatvezetésen szerepelt. S mégis, most döbbennek rá sokan, hogy valójában — reméljük, nem végérvényesen — elmulasztották azokat az alkalmakat, midőn színhatását, struktúráját megjegyezhették volna. Rossz az a módszer, mely nem szelektál. Azt szokták mondani — s bizonyos joggal —, hogy az intelligencia egyik fokmérője: tud-e az ember disztingválni! Annyiban feltétlenül érvényes, hogy az intelligens ember múzeumok, könyvélmények, s egyéb kulturális lehetőségek közül ki tudja választani a neki személyileg megfelelőt, azt, ami ízlésvilágának és érdeklődésének, eddigi tudásának megfeleL S mindezek alapján elmondhatjuk, hogy amennyire helyes, ha a magyar kultúra mindenféle lehetőséget megad, annyira problematikus az, ha valaki mindenféle kulturális lehetőséget meg akar ragadni. A disztingválni tudás ebben az értelemben is — ha nem is az intelligencia, de az intelligenciához vezető út egyik jelzője. HERMANN ISTVÁN 95 „Rómáról jut eszembe.. 27. A Colosseum Ejtsünk néhány szót a római színházról, a Colosseumról és a cirkuszi játékokról. Rómának sokáig nem volt állandó teátruma, Az első állandó körszínház Pompeius uralkodása alatt épült. A Colosseumot Flavius amfiteátrumának (Amfiteatro Flavio) is nevezik, mert építését a Flaviusok nemzetségéből való Titus uralkodása alatt fejezték be. A császári fórumok útja (Via dei Fori Imperiali) végénél épült színház a hajdanában mellette álló Néró császár kolosszusszobráról kapta nevét. Mikor készen lett. állítólag száz napig ünnepelt Róma. Az ünnepség alkalmával rengeteg gladiátor meghalt, elpusztult 32 elefánt, 10 tigris, 60 oroszlán. 30 leopárd. 10 hiéna. 10 zsiráf, 40 vádló, 10 zebra. A gladiátorok párvidalai 405-ig tartottak. Ezeket Honorius pápa tiltotta be egy szerzetes halála miatt, aki — hogy a gladiátorok halálát megakadályozza — az arénába beugrott, és a tömeg megölte. A rómaiak főként a távoli országokból hozott ismeretlen állatok iránt érdeklődtek. „Nagy élvezettel nézték, amint a fenevadak szétmarcangolják egymást, de még érdekesebbnek tartották, ha gladiátor került szembe fenevadakkal. Előfordult, hogy az elítéltet a Colosseum arénáiéban feszítették keresztre, megégették, vagv vadállatokkal tépették szét. De az is megtörtént, hogv vidám jeleneteket adtak elő, és nem folyt vér. ötletesen megszerkesztett színnadi gépezettel páratlanul csodás látványosságokat idéztek elő. megmozdultak a sziklák és a fák. ritka madarak röppentek a levegőbe, viz árasztotta el a porondot, amelyben vízi állatok és gyönyörű táncosnők megszemélyesített vízi tündérek fantasztikus mutatványokat végeztek, és más hasonló, elképesztő jelenetekkel kápráztatták el a nézőket." Az előadásokon a férfiak fehér tógában jelentek meg, csak a fent ülő. egyszerű emberek viseltek sötétbarna vagy szürke tógát. A Colosseum közelében, a helv rendeltetésének megfelelően, hullaházat is építettek. Pompeiben több felirat is tanúsítja, hogy mekkora reklámot csináltak egyegy küzdelemnek. Például: „Az irattár felavatása alkalmából Gnaeus Alleius Nigidius Maius gladiátor csapata június 13-án küzd Pompeiben. Ünnepélyes bevonulás, állathajsza, sportverseny, védőponyva lesz." Vagv: ..Augusztus 28-án vadállathaisza lesz itt, és Félix medvékkel fog viaskodni." A Colosseum északi oldalán volt a díszbejárat a császárok számára. Az egykori gazdag díszítések nvomai a ma is látható stukkómaradványok. A fülkék számozása is jól kivehető. Az arénához legközelebb ültek a szenátorok és a lovagok, kiki társadalmi rangja szerint. Nemrégiben sikerült 195 személy ülőhelyét azonosítani, részben a történetírók leírása alapján. Az épület földrengés és villámcsapás következtében több izben megsérült. 250-ben hatalmas kárt tett benne a tűzvész A Császári Fórumok útja felé menve, az úttesten egy 7,5 méteres, négyzet alakú kőberakást lát hatunk. Itt állott Néró kolosszusszobra, amelvef 1936-ban vandál módon összetörtek. Idősebb Pli$ nius leíria, hogy görög szobrász készítette. Körülbelül 35 méter magas volt. de ma már csak a régi pénzek segítségével tudjuk elképzelni, milyen lehetett. A közénkorban az épület travertinjeit elhordták restauráláshoz, vagv új énítkezésekhez, mígnem XIV. Benedek pápa a Colosseumot szent helvnek nyilvánította az itt elfolyt sok vér miatt. Ekkor hagyták abba köveinek széthordását, és az aréna közepén keresztet állítottak fel. TIMARNE MAKKAR ERZSÉBET