Délmagyarország, 1984. január (74. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-12 / 9. szám

2 Csütörtök, 1984. január 12. Dr. Berecz János látogatása Csongrád megyében Tegnap, szerdán Csongrád megyébe látogatott dr. Berecz János, az MSZMP KB tagja. a Népszabadság főszerkesztője, Szegeden a megyei pártbizottságon fogadta dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, majd megbeszélést folytattak a tájékoztatáspolitika megyei összeíüggé'seiről, feladatairól. Dr. Berecz János Szegeden az SZMT székházában előadást tartott szakszervezeti tisztségviselőknek, aktivistáknak A nolitikai tájékoztatás fő feladatai napjainkban címmel. Szakszervezeti eszmecsere Méhes Lajos, a SZOT főtitkára szerdán fogadta a Finn Szakszervezetek Központi Szövetsége (SAK) és a Finn Alkalmazottak és Tisztviselők Szakszervezeteinek Központi Szövetsége (TVK) nemzetközi titkárait, Markku Jááskelainent és Kari O. Virtanent. és eszmecserét folytatott velük a magyar szakszervezetek tevékenységéről. valamint a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről. A biológiai kutatások élvonalában Tudományos programmal köszöntik Straub F. Brúnó akadémikust Straub F. Brunő, dr. Komócsin Mihály, Láng István és dr. Koncz János. Tegnap délelőtt a megyei pártszékházban dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára fogadta Straub F. Brúnó akadémikust és köszöntötte a jeles xtudóst 70. születésnapja, alkalmából. Az eseményen ott volt dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára, Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese, Alföldi Lajos, a Szegedi Biológiai Központ főigazgatója, Gulyás Anna. a biológiai központ párttitkára. * Bensőséges ünnepséggel kezdődött tegnap, szerdán délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központjának szokásos évi tudományos konferenciája. Alapítóját és első főigazgatóját, Straub F. Brúnó akadémikust, az enzimológiai intézet igazgatóját köszöntötték 70. születésnapja alkalmából. Alföldi Lajos akadémikus, az SZBK főigazgatója köszöntötte a tudományos intézet munkatársait, a résztvevő vendégeket, közöttük a megyei pártbizottság képviseletében megjelent dr. Antalffy György professzort, az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bizottságának tagját, dr. Székely Sándort, a szegedi városi pártbizottság titkárát, Szőkefalvi-Nagy Béla akadémikust, a Szegedi Akadémiai Bizottság elnökét és Bognár Rezső akadémikust, a Debreceni Akadémiai Bizottság elnökét. Meleg szavakkal méltatta a 70 éves Straub F. Brúnó Közlekedési tervek Ebben az ^esztendőben kismértékben fokozódnak a közlekedésre háruló feladatok. A tervek szerint a személyszállításban a tömegközlekedés teljesítményei a tavalyihoz hasonlóan alakulnak, ezen belül azonban a távolsági utazások kissé mérséklődnek. Valamennyi közlekedési vállalat előtérbe helyezi a szolgáltatások minőségének javítását. A népgazdaság idei fejlődésével párhuzamosan az áruszállítás teljesítménye várhatóan csaknem egy százalékkal növekszik. Ezen belül a belföldi és az importforgalom psak minimálisan haladja meg a tavalyit, míg az exportforgalomban ötszázalékos teljesítménynövekedésre számítanak. Az idén folytatódik a vasútvonalak villamosítása: a vác—aszódi vonal üzembe helyezésével 1780 kilométerre nő a villamosított pályahálózat hosszúsága. Kettőszáz kilométer hosszú vasúti pályát korszerűsítenek. A közúti közlekedésben továbbra is fontos feladat az elhasználódott. nagy benzinfogyasztású tehergépjárművek selejtezése, illetve dízelesútése. A fajlagos energiafelhasználás javulni fog. igy az áruszállítási teljesítmények növekedése ellenére a közlekedés energiafelhasználása a tavalyi szinten marad. Kissé csökkennek az idén az ágazat beruházási lehetőségei: összesen 19,4 milliárd forintot fordítanak beruházásokra, 13 százalékkal kevesebbet, mint az elmúlt évben. Ennek ellenére nem módosul az ez évre tervezett létesítményátadások menetrendje. Az év során helyezik üzembe az észak— déli metróvonal Élmunkás tér—Arpád-híd közötti szakaszát, a kiszélesített Árpád-hidat és a Róbert Károly körút Váci út—Lehel út közötti szakaszát a felszíni csomópontrendezésekkel együtt. Befejeződik az M3-as autópálya fővárosi bevezető szakaszának építése, és a Kelenföldi pályaudvar vágányhálózatának rekonstrukciója. Folytatják a ferihegyi új forgalmi épület építését. A légi közlekedést kivéve minden területen új járműveket fognak beszerezni. Egyebek között 11 villamos mozdony, 25 motorvonat, 50 I személy- és egyéb kocsi, s j mintegy 200 teherkocsi vásárlását tervezi a vasút. A' Volán-vállalatok körülbelül 600 új, korszerű autóbuszt állítanak forgalomba. A villamosközlekedés színvonalának javítását 150 új, modern kocsi szolgálja majd. tudományos érdemeit, tudománypolitikai és kutatásszervezői tevékenységét, iskolateremtő munkásságát, aki nemcsak megálmodta a biológiai kutatás szegedi bázisát, de céltudatosan irányította anr.ak megvalósulását, és első főigazgatójaként olyan munkastílust, értékre orientáló tudományos tevékenységet honosított meg, mely a nemzetközi kutatás élvonalába emelte a szegedi műhelyt. Ezt követően emlékplakettet nyújtott át az ünnepeltnek. Köszöntötte Straub akadémikust Láng István akadémikus, -a Magyar Tudományos Akadémia főtitkár-helyettese és Flerkó Béla akadémikus, az MTA biológiai osztályának képviselője. A köszöntő szavak után az első nap tudományos programjának elnöki tisztét ellátó Straub F. Brúnó köszönte meg a jókívánságokat és arra figyelmeztette a a jelenlevőket, hogy a tudományt a laboratóriumi munka és a közéleti tevékenység harmóniája viszi előre. Az SZBK-napok háromnapos programja során több mint negyven előadás hangzik el, ennek mintegy felét fiatal kutatók tartják. A konferencián a legfrisebb kutatási eredményeket mutatják be és vitatják meg az MTA Szegedi Biológiai Központjának munkatársai. A tudományos tanácskozás pénteken délután fejeződik be. Közéleti Egv nagy tapasztalatú és az élet egyetemén harmadszor diplomázó idős ember mondogatja nekem már évek óta, valahányszor politikai vitába keveredünk: értsem már meg, neki a rendszerrel semmi baja nincsen, jól érzi magát benne, és jól megél — de a módszerekben, azokban sok a hiba. Ugyanezen az ágon termett, s hajszálra azonos logika a szülőanyja annak az ítéletnek, amit egy lakatos fogalmaz, bizonyára mások után, mert nem > hat vadonatújnak: a Politikai Bizottság tagjaival, a miniszterekkel meg mindenféle kormányférfiakkal jól megvan ő — hanem a főművezető meg a meós rendre megkeseríti az életét. Az én szótáramban mindez, meg más hasonló vélemények egvútt körülbelül azt jelentik, hogy a „nagy" politika iránti bizalom szinte teljes az országban, de sokan azt tartják: mire az megvalósul, sok minden kikopik belőle kézen-közön, s alkalmasint tán még visszájára is fordul. Szóval, hogy receptet írni tudunk — sútni-főzni nem. És hát példája is van mindegyiknek. Hogy is van ez? Éppen a szocialista demokratizmus témakörébe illik, hogy egyszer már ezt a gondolati létrárt is megmásszuk. Tehát kidolgoznak fönt jó elveket, hoznak jó határozatokat, amelyekben írva vagyon a nemzeti boldogulás mikéntje — és akkor jönnek jogászok, köz-gazdászok, hivatalnokok, bürokraták, helyi vezetők, s elcsavarják a srófot; epét csöpögtetnek a mézbe? Eléggé gyakran hangoztatott vélemény, szó se róla. Könnyen kapóra jön, akármiről is támad közöttünk nézeteltérés. Hatásos is. Mert akármilyen határozatot. törvényt szembesítünk az élettel, tényleg sosem lesz egybevágó. Általában az élet marad adós, vagyis a megvalósítás. Azt mondja „nagy" politika: tessék a teljesítmények között erőteljesebben differenciálni — s patikamérleggel (vagyis grammokkal) teszünk különbséget. nehogy fölborítsuk a szociális egyensúlyt. Kimondott, megkövetelt erkölcsi normánk, hogy a közvagyonhoz senki sem nyúlhat — s hányan meglapulnak közöttünk, akik böngésznek benne, de esetenként még takarót is adunk nekik. A közhivatal szolgálat — mondja egv másik magasabb elvárás, de azért itt-ott találkozunk nyegle ügyintézővel, érzéketlen és dölyfös hivatalviselővel. Hányat tudna még monda, ni mindenki a sorhoz. Csakhogy a képlet ettől még nem teljes, és nem töEgystlműködési megállapodás Tovább bővülnek a magyar turisták utazási lehetőségei, ezt segíti a Budapest Tourist és az osztrák Neckermann österreich, illetve Blaguss utazási irodák szerdán aláirt megállapodása. A Fórum-szállóban ez alkalomból tartott tájékoztatón a három utazási iroda vezetői elmondták: eddigi együttműködésük sikeresnek bizonyult, ezért szélesítik most tovább kapcsolataikat. Ezentúl a magyar utazók a már megjelent Neckermannkatalógus alapján a Budapest Tourist irodáiban és a megyei idegenforgalmi hivataloknál jelentkezhetnek az osztrák utazási iroda programjaira. Az ajánlatok a világ legkülönbözőbb országaiba, üdülőhelyeire, egzotikus tájaira invitálják az érdeklődőket, az utazás célpontjához az osztrák légitársaság Charter gépei juttatják el az utasokat. Különleges kedvezmény a magyar turisták számára, hogy a Blaguss utazási iroda autóbuszai, melyek naponta kétszer indulnak az Engels térről, ingyen szállítja őket Bécsbe, a schwechati "repülőtérre, és vissza Budapestre. Aki saját autójával érkezik az osztrák fővárosba, annak ingyenes parkolást biztosítanak a turistaút teljes időtartamára. Az útlevél kiváltásának feltételei természetesen változatlanok. Fönt és lent kéleles. Ismét magunkba kell egy kicsit néznünk. Nekem jelesül az a kérdés ugrik be elsőre: mi az, hogy „nagy" politika? Miből s hogyan születik az? A közakarat szüntelen áramlásából, egy tudományos eszmerendszer keretében. Én tehát a „nagy" politika alakítását sem gondolom „albérletben", hiszen ezerszer tanúja lehettem, hogy kritikai megfontolások. sóhajtások, jelzések, tapasztalások indulnak el, majd rendezett elemzésekké formálódnak — s visszatérnek hoz'zánk mint rendező, átfogó határozatok, törvények, elvek. Ugyanazon az úton térnek meg. ugyanannak a politikai, közéleti metodikának a hatásrendszerében. Visszafelé miért ne engedné ugyanaz a politikai . intézményrendszer éppen azokat a határozatokat vagy elvi döntéseket, amelyeknek a kristályosítását maga is akarta, sürgette? Közéleti ember számára el sem lehet képzelni nagyobb elégedettséget, mintha megfigyelései, észrevételei. összegyűjtött tapasztalásai magasabb szinten deklarált határozat elemévé válnak. Ezzel részese lehetett egy valóságos ellentmondás feloldásának; elősegíthette egv gond. egy probléma kiküszöbölését életünkből. Meg aztán kínálkozik a másik ösvény: jó politika és rossz módszerek, ez a kettő tartósan nem fér meg egymás mellett. És hibás politikát sem lehet jó módszerekkel korrigálni. Vettünk mi már ebből történelmi leckét. Módszereit maga a politika határozza meg, termeli ki a saját képére és hasonlatosságára. S e folyamatban bizony inkább azt tapasztalom (évtizedekre hivatkozhatok már), hogy a szocialista építésben, a közéletben gyakorolt módszereink igenis egyre rugalmasabbak, finomabbak és differenciáltabbak. Maga a politika követeli ezt. s éppen a szocialista - demokratizmus körülményei /között tudja ösztönözni s elérni a folytonos tökéletesedést. Mondjuk: törvényesség. Ma ebben gz országban törvénytelenséget elkövetni, törvényekkel visszaélni — enyhén szólva is biztos lebukás volna, s egyéb súlyos konzekvenciák. Visszatartani vagy megvámőlni, ami jár, hatalmaskodni. közérdekkel szembehelyezkedni. társadalmi jogosítványokat figyelmen kívül hagyni, ügyfelekkel packázni?... Hány fórumunk és hány fegyverünk van ezek ellen! Ha tehát a „nagy" politikára nem mondhatjuk, hogy valami tőlünk független jó — a módszerekre, a gyakorlatra sem foghatjuk rá, hogy nem állnak hatásunk és ellenőrzésünk alatt. Akkor hát nincs semmi visszásság a gyakorlatban? De mennyi! Nincs az a jó példa, amire valahonnan ne kerülne ellenpélda. Az arány változhat. De főleg személyes igazságkereséseink során vagyunk hajlamosak szembeállítani a „fönt" és a í.lent". az „elvek" és a „gyakorlat" fogalomkörét. Az elvek arról nevezetesek, hogy , nagy dimenziókban értendők, és vegytisztán sohasem valósulhatnak meg a társadalomban. Tendenciatermészetű az érvényesülési folyamatuk. A gyakorlat pedig: a leghétköznapibb élet, amelyben a tendenciát segítő és az ellene ható motívumok dolgoznak, birkóznak. A végső kimenetel bizonyos — a folyamat pedig, mint az erjedés, kicsit zavaros és salakja is van. Jószerivel ennvi a titka a jó megértésnek. Nincs olyan döntés és nincs olyan megvalósítás, amelynek ne lenne „ellenzéke". Valamikor „fridzsiderszocializmusról" panaszkodtak egyes emberek, célozgatva a fogyasztói társadalom veszélyeire — ma a maszekoktól, a gazdasági munkaközösségektől óvják egyesek a szocializmust. Trehány Józsi. akit nem vettek be a gmk-ba. mert a nyolc óráját is ímmel-ámmal, szenvedve tölti le, már nemcsak a módszert, hanem a rendszert is bírálja. Az a kereskedő viszont, akinek a csúnya hatóság nem engedélyezi, hogv pavilont állítson a Belváros legszebb terére, úgy mondja: a rendszer támogatja a magánkezdeményezést. de a helyi dogmatikus vezetés (vagyis a „módszer") elszabotálja egészséges elveink hatékonyabb megvalósulását. Kár lenne átkozódni ami- . att, hogy az embernek valamiféle veleszületett tulajdonsága: minden lehetőségből a maximumot aknázza ki a saját hasznára. Amíg ez törvényes és erkölcsös, amíg ez nem a közösség rovására nyer teret, sőt inkább egyszerre a közösség szekerét is lendíti — akár kalapot is emelhetünk előtte. Fönt is ezt mondják, lent is ezt akarjuk. A közösség és az egyén boldogságkeresésének harmóniája azonban nem bomolhat föl. Az már más társadalom és más demokrácia lenne. A szocialista demokratizmus körül tett néhány gyalogsétám közben szembe kellett néznem azzal a véleménnyel. hogy nem voltam eléggé „elvi", „elméleti". Becsülettel megvallom: nem is erre törekedtem. Hétköznapi megközelítéseket vállaltam föl. ' Hadd szálljon le a 6zobor a talapzatáról. és hadd sétáljon közöttünk zsebre dugott kézzel! Mert bár nagyon fontos, hogy tiszta legyen minden fogalom, s hogy elvileg is értelmezzük társadalmunkat, s annak mozgásfqrmáit — nem kevésbé aktuális, hogy közlekedni tudjunk benne; ismerjük vágy legalább közelítsük meg a hétköznapi értelmezést. Legtöbb ember azon az úton kerül kapcsolatba elveinkkel. Ideológiánkkal is, hogy itt él. lakik, dolgozik, közlekedik, örül, panaszkodik. vitatkozik, álmodozik. mérgelődik. Éli a szocializmust, amit a történelem alkot, s amelyen é'.etíve áthalad. Akarta, nem akarta, szereti, elviseli. becsüli, tudomásul veszi... — azt húzná alá egy képzelt kérdőíven, amelyet társadalmi közérzete diktál. Közérzete azonban nagyban múlik azon, hogy fontossá válhat-e a társadalom 6zámára. A szocialista demokratizmus az a politikai élettér, amelyben minden dilemmájával együtt érezheti vagy kóstolhatja személyes fontosságát is. Lentről is alakíthatja a politikát, s mindjárt nem tűnik számára -zédítő távolságnak „lent" és „fönt". Sz. Simon István