Délmagyarország, 1984. január (74. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-07 / 5. szám

4 Szombat, 1984. január 14." SZÁSZ ENDRE RAJZA A CARMINA BURANÁHOZ A tudós hűtlen hűsége Beszélgetés Straub F. Brúnó akadémikussal — Számomra Szeged a hűtlen hűség városa. Ahányszor elhagytam, annyiszor megtértem falai közé. Itt jártam egyetemre, itt ismertem meg a tudomány műhelyét. itt indult tudományos pályám, itt kaptam óriási lehetőséget a biölógiai tudományok kutatására szolgáló akadémiai központ megteremtésére. 1931ben lettem a szegedi tudományegyetem hallgatója, először orvosi, majd természettudományi diplomát szereztem. Dehogy akartam én biokémikus lenni, de elsőéves orvostanhallgatóként Szent-Györgyi Albert első előadása után föladtam sebészi vagy belgyógyászi pályafutásra vonatkozó álmaimat, s tanácsára elkezdtem kémiával foglalkozni. Egyetemi éveimben nála dolgoztam díjtalan gyakornokként, majd féldíjas tanársegéd lettem, s kétéves angliai ösztöndíjamat leszámítva. 1944. március 19-ig vele dolgoztam. A németek bevonulása után ő illegalitásba vonult. engem pedig behívtak katonának. A felszabadulást követően ismét találkoznunk. • együtt dolgoztunk egészen 1947ig. amikor is ő elhagyta az országot. Az a tény, hogy már első előadásának meghallgatása fordított pályámon, könnyen érthetővé teszi mindenki számara, hogy nemcsak lenyűgöző előadó, hanem lenyűgöző ember is volt A Szent-Györgyi-féle iskola életemet meghatározó műhely vodt, mely nemcsak tudományos irányultságomat formálta, de emberségemet is alakította. S akkor még nem is szóltam a ttöbbi példamutató szegedi tudósról, akik mind-mind valamilyen modon hatottak rám, így például Jancsó Miklós. Rusznyák István, Ivanovics György, Issekutz Béla. A hatvanas évek végén ismét fontos feladat költött fölnevelő városomhoz, a tékozló fiú ismét megtért. Ott lehettem a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központjának megszervezésénél. s 1970-től 1978-ig főigazgatójaként tevékenykedhettem. A szálakat csak erősítette, hogy a Szegedi Orvostudományi Egyetem 1981-ben Honoris Causa doktorává avatott. Mostanában is gyakran járok Szegedre, s mindig kicsit hazajövök. Érdekel az a nagyszerű munka, amely az SZBK-ban folyik, főleg fiatal kutatók laboratóriumaiban. S örülök annak, ha valami újat és szépet látok a tudomány műhelyeiben, vagy a város arcán. Straub F. Brúnó akadémikus 1914. január 5-én született. Két napja ünnepelte 70 születésnapját. Mesterét, a nemrégiben 90 esztendős Szert-Guöravi Albertet köszöntő cikkében idézte annak eav mondását. miszerint: ..Aki a babérjain ül. rossz helyen hordja azokat." Mi sem bizonyítja jobban, hogy a húsz évvel fiatalabb tudós, a világhírű biokémikus, a Szegedhez oly sok szállal kötődő kutató jó tanítványnak bizonyult. Ma is a tudomány. a politika, a közélet élvonalában tevékenykedik. Az MTA Szegedi Biológiai Központja január 11-től 13-ig tartó tudományos ülésszakán köszönti alapító főigazgatóját. En.zimológiai Intézetének wazgr.tóját. a 70 éves Straub F. Brúnó akadémikust. TAN Dl LAVbS Sass Ervin Ovidius könyörgő levele Augustushoz a száműzetésből •aoat bele* tudom velem kegyelmes volt a kegyelem Tomisba küldött élni még Tomisban római az ég s a tenger mint a másik ott ha korbácsolják felsikolt a fák és a nyári ligetek kőzuhatagok szigetek Rómát kiáltják vissza mind hajók árbocán Róma ring hozzák a régi verseket ifjúságot szerelmeket hatalmas űr császári sten Ovidius meghal itten városát nem felejtheti Tomist bárhogy is szereti a tenger mint a másik ott ha korbácsolják felsikolt jajgatnak nyári ligetek elsüllyednek a szigetek Rómát kiáltják visSza mind Róma az élet s Róma nincs hatalmas úr császáristen Ovidius meghal itten elmossa sírját a tenger költő volt csak nem is ember Orsovai Emil Michelangelo Lehet egy isten több. mint régi százak? Harcol a végső, míg az anyag támad. Elgondolom, nagy kő, mi lesz belőled. Most kell. szobrász, hogy tudásod elővedd Most kell, hogy elfelejtselek, Firenze, Mintha e sors nem tirannusom lenne. Mintha márványban élhetnék, sokáig Szüless meg ember, élj kezemtől, Dávid. Bisztray Ádám Armstrong Egy szelíd és szomszédos dzsungel égig verő zöld és veres lángjai mogul íúvod a szemétdombon talált trombitát, mely ELŐTTED csupán sárgaréz hallgatás volt erős és rekedt torkod kegyelméből, testveiden értjük egymást félholtra dörgölt cipők suvickos magasában. Legyen kedves végre a mi szolgálatunk a folyóparti istennek, szitáló fényben ébenfa oszlopok vezetnek hozzá. Ha szegedi tudományról, e város tudósairól esik szó. elsőként Szent-Györgyi Albert neve ötlik fel. s mindjárt utána tanítványáé és egykori munkatársáé. Straub F. Brúnó akadémikusé. Nem véletlenül, hiszen Straub professzor, miután a szegedi tudományegyetemen megszerezte orvosi, majd természettudományi diplomáját. 1933-ban Szent-Györgyi mellett kezdte biokémiai kutatásait. Amellett a magyar tudós mellett, aki úgy lett Nobel-díjas, hozy a szegedi egye'em tudós oktatója volt, és a díjazott munkáját is Magyarországon, városunkban végezte. Straub F. Brúnó ebben a műhelyben tanulta meg a tudományos kutatómunka alapismereteit, a tudósok felelősségét. emberi tartását. Rockefeller-ösztöndíjjal 1937. és 1939. között a cambridge-i egyetemen dolgozott, majd visszatért Szegedre, ahol 1941-ben magántanári kinevezést kapott. Az orvosi vegytani intézet igazgatója 1945-től 1949-ig. majd a budapesti orvosegyetem tanára. 1970-hen az ő igazgatásával kezdte el munkáját a Maayar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központja, ma e kutatóközpont Budapesten működő Enzim0lógiai Intézetének igazgatója. Az Akadémia levelező tagjává 1946-ban. rendes tagjává 1949-ben választották. Kétszer tüntették ki Kossuth-diiial. megkapta a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést. Gyakori vendég Szegeden. Találkozásunk ir egy Szent-Györgyiről tartott előadását előzte meg. giák. eljárások bevezetése szükséges, mint ahogy át kell alakítanunk a föld energiatermelő és ipari struktúráját. A figyelmeztető jelek, az elrettentő példák nekünk hétköznapi feladataink. Legfontosabb teendőnk a jó és hatásos propaganda, az emberek szemléletváltozásának előmozdítása. Föl kell tárnunk a környezetszennyezés okait, meg kell ismertetni a védekezés, illetve a megelőzés módjait, be kell bizonyítani. hogy létezik védelem, megoldás. Felnőtteknek, partnereknek kell tekinteni az embereket, és — meggyőződéssel vallom — túl kell lépni ezen a nem kis akadályon, s el kell jutnunk a környezet fejlesztésének stádiumába. Ez pedig csak tudósok, kutatók, a termelésben dolgozó szakemberek és hatalmas társadalmi bázis összefogásával valósulhat meg. mondta, hogy ehhez a városhoz a hűtlen hűség köti eltéphetetlen szálakkal. — Nemrégiben egy nyugatnémet felmérésben olvastam, hogy az emberek döntő többsége két dologtól retteg: az atomháborútól és az egyre nagyobb méreteket öltő környezetszennyezéstől. Mint a nemzetközi tudományos életben aktívan részt vevő tudós-politikus és mint az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács elnöke, hogyan ítéli meg korunk e fenyegető veszélyforrásait? — Gondoljon csak vissza. a tudomány eredményei, felfedezései gyakran kerültek illetéktelenek kezébe, s okoztak világméretű pusztításokat. Ezek az emberekben meglevő emlékek és tapasztalatok rontják a tudomány hitelét, igazi megítelésének esélyeit. A mi politiKánk alapja, hogv a tudományos kutatómunka az emberiség javát szolgálja, a haladás érdekében születik minden új eredmény. Ezeknek megismertetése, széles körű népszerűsítése. a felhasználási lehetőségek tudatosítása. Ebben a kiélezett helyzetben a tudomány ereje abban rejlik, hogv felvilágosítja a tömegeket arról, miként segítheti egy-egy felfedezés az emberiség felemelkedését, és felhívhatja a figyelmet arra, ha illetéktelen kezekbe kerül, milyen pusztításokat végezhet. Elrettentő képsorokat, figyelmeztetéseket láthatunk, hallhatunk naponta valamennyien arról, micsoda veszéllyel fenyegeti bolygónkat a környezetszennyezés. Életünk korszerűsödésével, úi és új ipari létesítmények születésével, tehát a fejlődéssel együtt, óriási feladataink vannak a környezet óvására, védelmére. Azt már föl tudjuk mérni, miként szennyezzük a vizet, a levegőt, a talajt, le is tudjuk vonni a konzekvenciákat. s a védelem tendenciáit is fölrajzoljuk, de sajnos a konkrét tettekkel, az átfogó, rendszeres és folyamatos védíkmmel adósak vagyunk. Amit elrabolunk a természettől, azt pótolnunk kell. Nem elég megrémülni, ha a Bikini-szigetek sugárfertőzött talajáról hallunk, ha az Athént elborító szmog képeit látiuk. ha a szennyezett vizek pusztuló halállományóról, vagy az országnyi tengereken lebegő olajfoltokról tudós'tanak bennünket. Az életmód változásával, a gazdasagi viszonyok módosulásával át kell alakítani a természethez, a környezethez való viszonvunkat is. A hétköznapi eletben éppúgy újfajta technoló— Az elmúlt évtizedek fejlődése bizonyos tudományágak homloktérbe kerülésével jellemezhetők. Beszéltünk a fizika, az atomkutatás, majd legutóbb a biológia forradalmáról. Napjainkban mintha átvették volna a prímszerepet a gazdasággal foglalkozó tudományágak. — Valóban tapasztalhatünk ilyen tendenciákat. A felszíni képet mindenképpen befolyásolja a sajtó és a tömegkommunikációs rendszer több más csatornája. Ennek eredményeként alakulhat ki az emberekben olyan képzet, hogy egyes korszakokat például atomkornak neveznek. egy más időszakot a lézerekkel jellemeznek, egy harmadikat a biológia forradalmának keresztelték. De napjainkban ezek valóban elvesztették — legalábbis a tömegkommunikáció felszíni rétegén — primer szerepüket. Ennek sok oka van, egyet említek: a biológiai kutatóintézetek szakembereinek jó része elhagyva a laboratóriumokat, az üzleti vállalkozás, az ipari hasznosítás terén tevékenykedik. A laikus, aki kevesebbet hall mondjuk a biológiai kutatásokról, fölteszi a kérdést; megtorpant a fejlődés íve? Meggyőződésem. hogy ez a jelenség nem tükrözi a valóságos helyzetet — óriási intenzitással folynak a világ laboratóriumaiban az alapkutatások. s hiszem hogy a biológia fejlődésének még „sak a kezdetén tartunk. — Amikor 1981 őszén a Szegedi Orvostudományi Egycten, díszdoktorává avattak, azt 1 c