Délmagyarország, 1984. január (74. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-07 / 5. szám

» MAGAZIN 4 Szombat, 1984. január 14." Falusi iskolák Az etmult tíz esztendő alatt onosit változott a falusi közoktatás. Befejezettnek tekinthető a körzetesítés, már csak mutatóban maradt a regi. osztatlan tanulócsoportokkai dolgozó tanyai iskolákból. Nagy aldozatokat kivan a külterületen lakó gyermekektől, vitathatatlan előnyök fejében Riportunk szereplői a megtett útra visszanézve vonják meg a körzetesítés mérlegét. Hogyan érzik magukat a falun dolgozó pedagógusok? Sokan órákat buszoznak. mégsem akarnak o munkahelyük közelében lete­lepedni. Milyen a viszonyuk a lakossághoz, van-e barátjuk, társasa­guk, találnak-e megfelelő part maguknak? Egy presztízsét mind job­ban elveszítő szép es felelősségteljes hivatás képviselői nem szükség­szerűen menekülnek-e el az életbeli példaadás elöl? Vagy az ember­től, s nem • körülményektől függ, milyen életet tud teremteni ma­gárnak? Milyen jövőt képzelnek maguknak a mai falusi iskolások, s •milyet szánnak nekik a szüleik? Egybeesik-e ez a társadalompolitikai elképzelésekkel? Mi motiválja a valasztasokat? Egyáltalán, mihez viszonyítsuk a tapasztaltakat: a múlthoz, vagy a tényleges, és egé­szében soha ki nem használt lehetőségekhez? Ezekre a kerdésekre keresik a valaszt riportunk szereplői: Gregor Józsefné, a volt járási hivatal müvelődesi osztályvezetője: Heim Gezane, a csengelei általános iskola igazgatója: Bakos Balazs. a rúzsai általanos iskola volt igazgatója, (jelenleg a morahalmi tanacs vb művelődési osztályvezetője): Sáska István, a sándorfalvi általanos iskola igazgatója, aki eihunyt beszelgetesünk ota es dr. Katona Fe­rencne a helyettese. Kialudt lámpások — 1964-ben Asotthalmon kezd­tem a pályát — emlékezik Ba­kos Balázs. — 1965-ben kerül­tem Öttomösre. a Petróczi isko­lába. Akkor még 126 gyerek járt oda. Azok közül is lett üzem­mérnök, pedagógus, közgazdász. Kinyílik a bicska a zsebemben, ha azt hallom: azért jó a ta­nyai gyerek, mert buta. Nem igaz! A szülök még ma is ren­geteget dolgoznak, otthon. a gye­rek szeme előtt És dolgoznak a gyerekek is. mihelyt tudnák. Értelmes feladatokat kapnak. Ez mindennél jobb nevel őeszköz. Régen a tanyán étó pedagógus és csaladja is hatott rájuk. A szülők tisztelték a tanítót bár­milyen gondjuk volt hozza for­derttak tanácsért — 1965-ben néptánccsoportot szerveztünk a tanyán. A szín­játszókkal Szegedre mentünk, minősítésre. AJckor még csak az íróiakban volt tévé: sokáig összejártunk, fiatalok, idősebbek, volt hogy ötvenen-hatvanan néztük a Rúzsa Sándort vagy a Nyílik a rózsát Később ezek a közösségek fokozatosan elsorvad­tak. EHűnt a vándormozi a ta­nyai iskolák környékéről. Min­denkinek lett otthon is tévéje, inkább ott rtezte a filmeket A hetvenes években volt még egy fellángolása a fefnőttoktatasnafc; etóször a kükjnbösjő gazdatanfo­lyamok. aztán a gépjármű-veze­tői oktatás. Amikor a Petróczi fekoiábót bevitték Öttömöore a fölső ta­Rozatot, vagy két hónapig nem találták a helyüket a gyerekek. Nem akarták megvárni a buszt amint vége lett a tanításnak, elindultak gyalog hazafelé. — A hőskorban bódés teher­autó hozta őket mindennap — meséli Heim Gézáné. — Miután kiépültek a szilárd burkolatú utak, buszjáratokat Indított a Volán, és sorra megszűntek a tanyai iskolák. Balástya határá­ban még működik az utolsó, de ott már korszerű módszerekkel, audiovizuális eszközökkel dolgo­zik a pedagógus. Utoljára a vadgerlési iskolát zártuk be. Jól érzik benn magukat a gyerek­társakkal. A Kelőpatak nevű ha­tárrészről például nem akartak otthon maradni még a legzor­dabb télben sem, amikor a busz is sokat késett Az is bi­zonyítja, hogy a szülők felis­merték az óvoda, a korszerű is­kolai oktatás fontosságát, hogy az óvodába is behordják a gye­rekeket, pedig oda nem lenne kötelező. — Másféle közösségi hatások érik a gyerekeket a tanyán, mint a faluban — mondja Gre­gor Józsefné. — Szűkebb kinn a világ, kevesebb az ember. A fa­luban sok a gyerek, sok a pe­dagógus. A bekerülőknek meg kell tanulniuk a belterületen mozogni, alkalmazkodni. Az uta­zás. bár nehéz, de önállóságra szoktat. Sokszor az egész család­nak a bejáró iskolások vásárol­nak be a faluban. Szakosított zsúfoltság — Megéri a faradságot, be­járni? Ismét Sáska Istváné a példa: — A tanyai iskolában, ahol négy osztályt tanított a pedagó­gus. matematikából hetente két­szer húsz percet tudott foglal­kozni egy osztállyal. Gondolja-e. az új matematika követelményei mellett mennvit ert ev? Volt UGSPRB tése» ekinm <t*£uw » — Azért a tanyai gyerekek ma is sokkal nagyobb terheket viselnek, mint a belterületiek — állítja Bakos Balázs. — Hat órakor, fél hétkor indulnak ha­zulról. Télen olyankor még sö­tét van. Hidegben, szélben, ne­héz táskával várakoznak a buszra, amely a rossz utakon gyakran késik. Legtöbb helyen még szélvédett várakozóhely sincs az út szélén. Jó, ha a ré­gi iskola előtt áll meg a busz, s egy termet nyitva hagynak, ahová behúzódhatnak az apró gyerekek. Háromnegyed hét kö­rül fölveszi őket a busz. negyed nyolcra érnek az iskolába. A gyengébbek elfáradnak akkorra, az első órákon figyelni sem tud­nak rendesen. — Sándorfalván a bejárók háromnegyed kettőkor utaznak haza. A busz indulásáig meg tudnak ebédelni — magyarázza Sáska István, majd hozzáteszi, hogy az egy óra várakozási időt nevelői felügyelettel, fűtött tan­teremben töltik, a lecke egy ré­szét is megtanulhatják. A körzetesítés nemcsak tanyai gyerekeket érint Dócnak példá­ul lassan iskolája is alig ma­rad; a gyerekek többsége Sán­dorfal vára jár be autóbusszal, s velük jár az egykor Dócon le­telepedett pedagógusok egy ré­sze is. Sáska István azt mond­ja. a szomszéd faluból is ön­kéntes alapon folyt a részleges körzetesítés. 1975 után meg há­rom tanulócsoport maradt Dó­con. Az 1—3. a 2—4 és az 5—8 osztású csoportokba mintegy 60 gyerek járt. 1979-re azonban annyira csökkent a tanulók szá­ma, hogy felső tagozaton kény­telenek voltak az önkéntesség­nek vegei vetni: a tanulóknak be kellett járniuk Sándorfalvá­ra A nagy óbbakkal együtt azon­ban az alsó tagozatos testvérek is buszra szálltak. így aztán a megmaradt alsós tanulócsoporto­kat is össze kellett vonni. 1982 ota a megmaradt néhány gye­rek az 1—4. osztályban egyetlen nevelő felügyelete alatt maradt Dócon. Gyakran neveztek a tanyai tanítókat szép metaforával lám­pásnak. amely a tudás fénykévé­jél veti maga köré. Sorra ki­aludtak a tanyavilágban ezek a lámpások, s még mindig nem biztos, a helyükre visszatelepedő sötétséget bevilágítja-e a lassan mindenhova eljutó villanyfény. De egy egész falu, amelyik efféle lámpás nélkül marad? Márpe­dig Dóc gyakorlatilag iskola nél­kül maradt, ami nyilván szá­mottevően csökkenti a település amúgy sem túl erős megtartó képességét. Sáska István más véleményen van. — Dócot rossz helyre telepí­tették. Nem azért jönnek el a fiatalok, mert a gyerek ott nem járhat iskolába, hanem mert kevés a jövedelmező munkaal­kalom. Hát, ki tudja ... fot mának: egy-egv gyerek a negy év alatt többször is hallot­ta ugyanazt az anyagot. De ez legalább ennyire hátrány is. hiszen amíg a másik csoport foglalkozására Figyelt. addig nem haladt a saját feladatá­val. A körzetesítés következtében mindenütt földuzzadt a tanulók letszaaa. Ruzsan getOanl 2M— 3W gyerek jár most a nemrégi­ben fölépített új iskolába. Elő­fordul 36-os osztálylétszám is, holott ezekben a tantermekben már leülni is csak 25—28 gyerek tud kényelmesen. Gregor Józsefné szerint nem kellett erőszakolni a körzetesí­tést. Azok a szülők, akik tudato­san tervezték gyermekeik to­vábbtanulását, maguktól bevit­ték őket a központi iskolaba, ép­pen ez fokozta a tanyai iskolák elnéptelenedését. — Es a tanyai pedagógusok? ők nem feltek a váltástól? — Kevés pedagógusban volt igazi ellenállas. Annyira megnőtt a megtanítandó anyag, hogy egy­egy ember a legnagyobb jóindu­lattal és szakmai tisztességgel sem tudott már minden tárg.v­gval lépest tartani. Képzelje el: egy humán szakosnak jól taníta­ni az új matematikát, kémiát, fizikát, amiben a szülők sem tudnak otthon segíteni! Aztán a szemléltető eszközök: hol van annyi pénz, amennyiből minden kisiskolának mindenfajta szem­léltetőeszközt meg lehetne vásá­rolni? így viszont óhatatlanul tovább nőtt volna az oktatás színvonala közti különbség. Sáska István gyanakvást erez a kerdésben: — Ha arra gondol, hogy be­szűkültek, elmaradtak ezek az emberek, mert tanyai pedagógu­Mindegy, hol nézzük a Sándorfalván 47 tagű a tantes­tület. közülük 14-en Szegedről járnak ki. — Tudnának nekik helyben la­kást adni? — Nem tudnánk, de nem is igénylik. Az egyik kolléganőt, aki a Marx térhez közel. a Hajnóczy utcában lakik, hívták egyszer a szegedi Dózsa iskolába. Lemérte, melyik helyre ér oda hamarabb. Kiderült, Sándorfalva időuen kö­zelebb van. így aztán nálunk maradt. A bérlet árának emelését meg. érezték a kijáró pedagógusok is. Sándorfalvára viszonylag olcsó járni: a 640 forintos bérlet árá­ból 512 forintot térit a munka­hely. Rúzsába aonban napi két és fél órába kerül az oda-vissza utazás, és a pedagógus 300 fo­rinttal kénytelen hozzájárulni a havi bérlet árához. Van. akinek mégsincs más választása: család­tagjai Szegeden dolgoznak, ott van lakásuk, szakjának megfelelő állást viszont nem kap a város­ban. Sokak véleményét fogalmazza meg dr. Katona Ferencné: — A városban iobb élni, a fa­luban jobb dolgozni. Az itteniek még igazi gyerekek, nem olyan dörzsölt vagányak, mint a váro­siak. Tudom, mert az én fiam Szegeden iár iskolába. Szeretem a tantestületet, jó összeszokott neaekn kuzoBőftSaek tart-ora. Na. sok voltak, nagyon téved. Mi mindegyiküket régről ismertük, becsültük. Egyenrangú kartár­sakként fogadtuk őket.. mert szakmai tudásuk azzá teszi őket. Van közülük szakfelügyelő, egy másik az osztályfőnöki munkaközösség vezetője. Igaz, az idővel eleinte zavarban voltak. Azt is meg kellett szokni, hogv itt egy osztályban több gveres van. mint ott az egész tanuló­csoportban. A legnagyobb osz­tályunkba' 42 gyerek jár. . — Anyagilag sem jártak rosz­szabbul: a külterületi munkáért járó pótlékok rendre beépültek az alapbérükbe. Rúzsán peldáu» ma is többet keresnek a tanyá­ról bekerült pedagógusok — mondia Bakos Balázs. — Itt minden szaktargvra megvan a megfelelően képzett szakember. Ismerjük az egyéni bánásmód elvet, de keoteienek vagyunk alkalmazni. Mindannyi­an érezzük, hogy közelebb kelle­ne kerülni a gyerekekhez. A lé­lektanból tudjuk, hogy a gyerek egy-egy emberhez kötődne — ha amiak lenne ideje foglalkoz­ni vele. Az ötnapos tanítási het bevezetése miatt is pörgetni kell a tempót. Az- marad ki a mi munkánkból, amit a tanyai pe­dagógus a szerényebb szakmai lehetőségek ellenére ragyogóan meg tudott valósítani: a haté­kony nevelés. tévét gyon színvonalas az úttörőmunka is: összeráz a gyerekekkel. Szere­tek itt dolgozni, de sohasem te­lepednék le Sándorfalván. Nincs ebben a faluban közösségi szel­lem. Befelé fordulók az emberek. Az én barátaim Szegeden van­nak, velük összejárunk gyakran. Mit csinálnék itt télen, ha be­esteledik? — Helyben nem lehetne bará­tokat keresni? — A barátkozás is szakterületek­re oszlik. Más a helyzet azokkal, akik itt születtek. Ok megtartják gyermekkori barátaikat. Akik itt letelepedtek, azok nvilván ..örö­költék" a férjük barátait. Egyik kolléganőnek kőműves a férie. oktató a szakmunkásképzőben. Persze, tud maszekolni, nem a fizetés az egyetlen anyagi bázi­suk. A pedagógusfizetés csak ar­ra elég. hogy egyik napról a má­sikra megéljen belőle az ember. A fizetéséből az igazgató sem tudna itt olyan házat építeni, amilyenek ma épülnek a faluban. — Es a kulturális lehetőségek? — Nem jönnek ki ide olvan színvonalas előadások. amelye­ket a a városban meg lehet néz­ni. Elmenni persze lehetne, de a pénz utáni hajsza miatt cse­kélv az érdeklődés. — Mindegy, hol nézzük a té­vét — mondja Heim Gézáné. — Azt hiszem, az csak kifogás, hogy falun nincseneit kuiturahs 1ebe. tőségek. Ismerek szegedi embe­reket, akik semmivel sem látnak többet a világból, mint mi itt, Csengelén. hiába van ott nagyobb kínálat. Falun talán még erősebb a motiváció: be ne tokosodjak. Ne mondia nekem a gyerekem, azért mert ő falun él, kimarad az élet értékesebb feléből. A mi iskolánkban van gyermekszínhá­zi bérletük a diákoknak. A személygépkocsi persze lét­szükséglet. Ahhoz, hogv mozogni tudjon az ember, nélkülözhetet­len. — Miből telik rá? — Ha egy kicsit igyekvő az ember, össze tudja szedni a rá­valót. A szolgálati lakás olcsó, és higyje el. sokkal jobb. mint Sze­geden egv méregdrága albérlet. A kertben minden megterem, ami­re a konyhán szükség van. — Álljon oda a pedagógus ka­pálni? — Nem esik le az aranygyűrű az ujjáról. Falun még respektál­ják is az emberek, ha a kertben dolgozni látják a pedagógust. Nem tapasztaltam olyat, hogy a gazdag szülők lenéznék a peda­gógust. A műveltség tisztelete itt még él az emberekben. Sok pe­dagógus 25—30 éve dolgozik Csengelén. A helybenmaradás is tiszteletet érdemel. Itt, ha me­gyek az utcán, mindenkivel kö­szönünk egymásnak. Átutazóban nem lehet tanítani. Engem már az is zavar, ha nem tanítok min­den osztályban. Egv értekezleten panaszkodott egy debreceni mam­mutiskola igazgatója, hogv a pe­dagógusait sem mind ismeri, nemhogy a diákokat. Itt 25 tagú a tantestület, a külterületi isko­lával együtt 264 gyerek jár is­kolába a községben. Jól érzem magam: tisztábbak, ártatlanab­bak a gyerekek. Alakíthatók, ne­velhetők. Itt még könnyekig meg­hatódnak az embert egy balla­gási beszédtől. Meghívnak a bal­lagó ebédre, megtiszteltetésnek veszi, akihez elmegyünk. Az egész falunak valahogy olyan családias a légköre. — Mindenki így vélekedik? — Nean. Egy időben elég nagy volt a fluktuáció. Akkor álltunk rá arra. hogy helyi gyerekeket biztattunk, végezzék el a főisko­lát, jöjjenek vissza. Három volt tanítványom tanít már nálunk. — Hány férfi van a tantestü­letben? — összesen öt. Sajnálom, hogy ennyire elnőiesedik a pálya. Csu­pa nöi magatartásmintát lát a gyerek. Pedig itt is mindkettőre szükség lenne. A férfiak talán kevésbé szolgalmasak. de rugal­masabbak. a nők meg kicsinye­sek inkább. Jó lenne, ha egyen­súly lenne. — Kihez mennek férjhez a fút­tal tanárnők? — Nagyon nehéz dolga van, aki a tanulman.vai színhelyéről nem hoz férjet. De ha valaki tu­datosan keresi a társát, megta­lálja. Mindig biztatom a lánvo­kat. törődjenek magukkal, járja­nak szórakozni, társasagba. Keressen mielőbb — Elárasztanak anyaggal a pályaválasztási intézetből, a mun­kást kereső üzemekből. A nyol­cadikosok közül 34-ből 18 ment szakmunkásképzőbe. Gimnázi­umba egy sem — mondja a volt rúzsai igazgató. — A szülők ta­nácstalanok, hová menjen, mit csináljon a gyerek. Csak azt kő­tik ki. szerezzen szakmát, és ke­ressen mielőbb. A mostani vég­zősök közül egv akar gimnázi­umba menni — az állatorvos fia. A szülőkben megvan az ambí­ció. hogv legyen több a gyere­kükből. mint ők. De ebbe az is beletartozik, hogy keressen töb­bet. éljen jobban. A téesztagok látják, a munkahelyen az agrár mérnök is keveset keres. Ka pénzt akar, annak is háztájiz nia kell. Hiába mondaná a pe­dagógus, hogy ez a gyerek erre képes, ehhez van tehetsége, haj­lama. mindjárt azt nézik, meny­nyit lehet ott keresni. A roko­nok. családtagok példája is !>e­leszól a választásba, nagyobb a hitele, mint a pedagógus szavá­nak — mondja dr. Katona Fe­rencné. — Mit mondjunk nekik? Mió­ta állandóak az áremelkedések, csak az tudja követni őket. aki a jövedelmét is növelni tudja. Keresni akarnak, és a valóság őket igazolja . TANACS ISTVÁN A volt szegedi járás területén ma 32 általános iskola műkö­dik. Közülük 5 még a külterületen. Szakrendszerű oktatás­ban részesül a felső tagozatos tanulók 99.7 százaléka. A tanyai iskolák megszűnésével — a beruházási erőfeszítések elle­nére — csökkent a tantermek száma. A termek többsége igen z&ífolt, többszörösen hasznosított, öt iskola 19 tanulótermében fo­lyik váltakozó tanítás. Ez az arány várhatóan növekedni fog. Rendkívül rossz az iskolai testnevelés felszereltsége: télen 14 is­kolában a művelődési ház nagytermét kénytelenek igénybe venni testnevelési foglalkozásokra. Megnőtt a külterületről bejáró tanulók száma. 10 éve még hetven tanyai iskola működött, tanulóik ma a községek központi iskoláiba ?árnak. Az összes iskolás 43,3 százaléka jut napközihez. Az igenyek ennél lényegesen nagyobbak, mivel az anyák többsége j is egész napos munkát vállal. Szervezett étkeztetésben részesül a tanulók 48,3 százaléka. Kilenc tanulószobai csoportban 243 tanulót foglalkoztatnak. A tanyai kollégiumokban 71 általános iskolást tudnak elhelyezni. Minden hely foglalt, a kollégiumi szobák zsú­foltak. 1977 decemberétől működik a Megyei Diákotthon, ahol a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei közül a rászorulók nyernek elhelyezést. Az utóbbi években javultak a pedagógusok életkörülményei. Bérbeállási szintjük 70—80 százalék. Összjövedelmük így is mél­tatlanul alacsony munkájuk társadalmi fontosságához képest. Át­lagosan 4—500 forinttal emelkedett a pályakezdők fizetése, az ár­változások miatt azonban reálértéke inkább csökkent. Szülői se­gítség nélkül a palyakezdö pedagógusok rendkívül nehéz körül­mények között kénytelenek élni. , A pedagógusok 71 szazaléka lakik a munkahelye közelében. A külterületi iskolák megszűnése miatt csökkent a szolgalati laká­sok száma. Szegedről 196 pedagógus jar ki naponta a munkahe­lyére. A járatok rilkítasa, a közlekedést tarifa emelese nehezíti helyzetüket. Évente továbbtanulásra jelentkezik a nyolcadik osztályt el­vegzöknek mintegy 90 százaléka. A tanulók 10 szazaléka gimná­ziumban. 24 százaléka szakközépiskolában, 60 szazaléka szakmun­kásképzőben, a többi egyéb iskolaban tanul tovább. A fizikai dolgozók gyerekei közül az értelmiségivé válásban a jo képessé­gűek is igen kevés perspektívát látnak. Erre utal a gimnáziumba jelentkezők alacsony száma. Ezek többsége is a falusi ertelmiseg gyermekei közül kerül ki. (1983 júniusi adatok.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom