Délmagyarország, 1984. január (74. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-07 / 5. szám

Szeged évszázadai A város márciusa A pesti márciusi forradalom híre futótűzként terjedt el az országban. „Mindenütt harang­zúgások. nemzeti háromszínű zászlók kitűzése. szabadságfák emelése, a nemzeti kokárdákkal ékesített polgárok ünnepies me­nete. az utcák kivilágítása, örömlakomák, isteni hálatiszte­letek. tedeumok hirdették s ta­núsították a nép örömét s lel­kesedését." A ..kitűzött szabadság" hírét a mintegy 50 ezer lakosú Szeged­re a március 17-én. pénteken délután öt órakor érkező, nem­zeti zászlóval fellobogózott Pan­nónia gőzhajó utasai hozták meg. A kikötőt teliesen ellepték a várakozók. A gőzhajó utasai beszámoltak a pesti események­ről. s hoztak magukkal azokból a sajtótermékekből is. amelyek a 12 pontot és Petőfi Nemzeti dalát tartalmazták. Szeged. „a magyar honnak eme mindig magyar érzésű vá­rosa". ..a magyar szabadság fé­nyes hajnalát" nemzetiségre va­ló tekintet nélkül örömmel üd­vözölte. A pesti események híre nagy izgalmat keltett. Á sétá­nyon kisebb csoportokban ösz­szeverődő, „nagy feszültségben levő" lakosok között egyszerre csak az a hír kapott lábra, hogy „valamely országos következmé­nyű sürgöny" — lovas postával küldötrt levél — érkezett a he­lyettes főbíróhoz. A nyugtalan­ság egyre növekedett mikor Ta­ry Pál városi főkapitány „a nép kívánságának engedve" két tanácsbeli kíséretében a távol levő helyettes főbíró lakásán át­vette a levelet, majd „a Város minden oldalairul öszvetóduló" — több ezerre tehető — tömeg előbt a közpiarczon gyertya­gyújtáskor felolvasta. A levél a szegedi követeknek. Rengey (Aigner) Ferdinánd fő­ügyésznek és Wöber Györgynek a pozsonyi országgyűlés márci­us 14-i és 15-i üléséről szóló jelentését tartalmazta. A jelen­tés örömmel nyugtázta, hogy „hazánk újjászületésének órája megkondult: a magyar hazája 300 éves küzdés és szenvedés után egy nagy és dicsőbb jöven­dőnek nézhet elébe". Aztán részletezte az országgyűlés már­cius 14-i és 15-i határozatait a saitó- és lelkiismereti szabad­ságról. az évenkénti országgyű­lésről. Erdély visszacsatolásáról, az esküdtbíráskodásról. Azt is közölte. hogv az országgyűlés elfogadta az általános közteher­viselést. megszűnt az úrbériség. és választmányt küldenek ki a néoképviseleti rendszer kimun­kálására. A szegedi nép a követek le­velében foglalt híreket nemze­tiségre való tekintet nélkül ki­törő lelkesedéssel és nagy ro­konszenvvel fogadta, s kisebb csoportokban a szabadságot él­tetve vonult fel az' utcákon. De nem hiányoztak azok a meg­nyilvánulások sem. amelyek a forradalom elveivel szemben a reakciós érzelmeknek adtak han­got. Némelyek „jogaik" elveszté­se miatt sainálkoztak. mások azt fájlalták, hogy „a paraszt velük egyenlő lett", ismét má­sok pedig a sajtószabadságot kifogásolták. Még aznap este a polgárság és a hatósági emberek által láto­gatott „Fekete kutyához" cím­zett Oskola utcai vendéglőben megnyerték a helyettes főbírót és több tanácsbelit, hogy más­nap a követielentést terjesszék a népgyűlés ele. Közben az ut­cákon kisebb csoportok zeneszó mellett vonulgattak. Az egyik csonort „lelke vágyainak szaba­dabb tért engedve" Horváth Ci­rill líceumi igazgató és királyi könyvvizsgáló ablaka alatt a „gondolatölő" cenzúrának örök rekviemet. valamint Kremmin­ger Antal prépost ablakai alatt a „lelkiismeret- és vallásszabad­ságnak riadozó éljeneket" han­goztatott. Egy másik csoport a székénület szállóiában tartott színielőadásra vonult be. és ve­zetőjük és szónokuk. Dáni Fe­renc lelkes szavakkal hirdette ki a szabadság, egyenlőség és testvériség győzelmét. A ven­déglőkben és más nyilvános helyeken az összegvűlt polgárok késő éjiéiig nem fogytak ki a lelkes szónoklatokból és a haza­fias felköszöntőkből. Másnap, március 18-án reggel nyolc órakor előkelő polgárokból álló küldöttség jelent meg a rendkívüli ülésre összegyűlt vá­rosi tanács előtt, név szerint: Bérczy Antal, Dáni Ferenc. Zsó­tér Andor és Szabó Péter, s kérték a népgyűlés azonnali összehívását a közpiarczra. s hogy a széképület tornyán tűz­zék ki a nemzeti lobogót. A ta­nács „a város lakosainak neta­lán előidézhető még nagyobb zavaroktuli megóvása tekinteté­bül" a küldöttség kérelmét azon­nal teljesítette, hogy a népgyű­lésen intézkedéseket tehessen „a személy- és vagyonbátorság" megszilárdítására. Éppen hetivásár napja volt. amikor a városháza előtti nagy téren néhány perc alatt hatal­mas tömeg gyűlt össze. Itt Lengyel Pál helyettes főbíró felolvasta az országgyűlési kö­vetek „sebes postán" érkezett jelentését, melvet a több ezres, tömeg határtalan lelkesedéssel fogadott. A Grünn János műhe­lyében nyomtatott népgyűlési iegvzőkönvv első pontja szerint Lengyel először a bécsi forrada­lom győzelmét, gróf Apponyi György főkancellár lemondását jelentette be. maid hangoztatta: ..hazánk törvényhozó testülete a jog- és kötelesség-egyenlőséget el­határozta. s af úrbéri viszonyok­nak a státus által történő kár­pótlás melletti megszüntetése s a városi követeknek a szabad­ság s függetlenség alatt még a jelen hon gyűlésen adandó el­döntő szavazata indítványozta­tott". A városi tanács — saját be­vallása szerint — azért tartotta különösen fontosnak e népgyű­lés összehívását, mert a főváros­ban is kiütött a forradalom, s a 12 pont nyomán a helytartóta­nács a „törvényellenes cenzúrát" eltörölte. így „a sajtó szabadsá­ga tettleg helyreállíttatott." A tanácsból Petrovics István szólt még „az európai eseményekből keletkezett viszonyokról";' külö- ' nősen kiemelte, hogy „a közrend és személyes, úgy vagyoni bá­torság a teljes egyetértés és kö­zös összemunkálás által volna biztosítható". A nép Bérczy Antalt, a libe­rálisok tanácstagságtól 1845-ben elütött egyik vezetőjét követelte, aki szónoklat helyett jobbnak tartotta a pesti 12 pont felolva­sását és a szegedi népgyűlés ál­tal elfogadását. A népgyűlés pontonként magáévá is tette a fővárosi petíciót. s „elősorolt pontjait követ uraknak egyér­telemmel utasításul adatni, s ez utasítással a követeket ezen nép­gyűlési jegyzőkönyv megküldése mellett értesíteni sebes postán elhatározá". A népgyűlés ezzel a lépéssel addig csupán a tanácsot) (1843­ban vele együtt a választott köz­séget is) megillető fontos, az ülé­sező utolsó rendi országgyűlés alatt még használható jogot, a követutasítás jogát ragadta ma­gához. De ugyanaznap Pozsony­ban az országgyűlés eltörölte a kötelező követutasítások megtar­tását és megszavazta, | hogy a követeknek — mint a nemzet képviselőinek — fejenkénti sza­vazatuk legyen. A népgyűlés ettől a pillanat­tól megszűnt pusztán publiká­ciós fórum lenni: fontos közjogi hatáskört gyakorló szervvé vált. Az első népgyűlés a cenzúra megszüntetésének példáján föl­lelkesülve elhatározta, hogy ez­után ,.a tanácsi (.. .) választott községi, gazdasági (gazdaszéki) és elegyes ülések teljes nyilvá­nossággal tartassanak". A nyil­vánosság elvének már 1843-44­ben követelt, akkor még elutasí­tott megvalósítása így vált a forradalom .első szegedi vívmá­nyává. Egyúttal azt is elhatá­rozta a népgyűlés, hogy „a nem­zeti 'őrserea szabad institutio mellett rendeztessék". E megfo­galmazásban a nemzetőrségnek mint a polgári forrodalom vé­delmi alakulatának gyors meg­szervezése rejlett. A népgvűlés ezután a haladó szellemű Vadász Manó ügyvéd előterjesztésére Kossuth Lajos­nak hazafiúi érdemeiért hálás elismerését nvilvánította. Mec­okolásul előadta, hogy ,.az or­szággyűlés szerencsés folyama­tát az országszerte tisztelt Pest megyei követnek. Kossuth La­josnak lehetvén köszönni". El­határozta. hogv erről őt üdvözlő iratban értesíti. Másnapra elr rendelte a város kivilágítását, végül „e népgyűlés határozatai az azokra alkalmat szolgálta­tott fővárosi megállapodásokkal eavütt kinyomtatni rendeltei­tek". „De méo inkább nevelte — íria Horváth Mihály — a fővá­ros fontosságát a nemzeti moz­aaiomban az. hogy példájára más városokban és vármegyék­ben is hasonló bizottmányok ke­letkeztek. melyek aztán a tör­vényhatósági testületek "hatalmát önmagukhoz ragadták". A sze­gedi népgyűlés is kimondta, hogy „a közrend, csend s bátor­ság fenntartása végett állandó bizottmány alakíttassék", még­pedig „oly világos megjegyzés­sel, hogv ők most a népgyűlés meoválasztottai. annak kifolyása lévén, a közrend, csend, úgy a személy s vaavon bátorság fön(n) tartása iránt intézkedni, s vég­zéseikről a gyakrabban tartandó név-gyűlésnek jelentést tenni tartozvak: elhatároztatván az is, honn minden követi jelentés s orszános állovotokruli tudósítás ezentúl mindig a népgyűlés elé teríe°ztes<>ék, s annak jegyző­könyvi az állandó bizottmány által hitelesíttessenek". Az idé-tett körmondatból két elem különösen kiviláglik: a) a népgvűlés önmagát rendszeressé kívánta tenni, intézményesíteni; b) „a közcsend- és bátorság", azaz a közrend és biztonság fenntartására állandó bizott­mányt választott, amely e neki alárendelt végrehajtó szerv funkcióiát látta el. Egy jó hónapig Szeged — mi­ként maga az ország is — sajátos állapotban élt. Még működtek a régi testületi szervek — a város­ban a tanács és az elegyes üles —, mintha mi sem történt volna, mellettük azonban a politikailag jelentős ügyeket a közvetlen de­mokratikus alapon összejövő népgyűlés és az általa választott állandó bizottmány látta el addig is, amíg a megalkotás és kihirde­tés alatt levő városi népképvise­leti törvény alkalmazásával meg nem"": 'tartották a «Szttfjjtáát.' Jellemző, hogy eziek az ügyek továbbfá is ' keresztÓifnemék á tanácsülésen, de ez csupán a közvetítő „postás" szerepét ját­szotta. Érdemi határozatok már általában az állandó bizottmány­ban születtek; ezeket a népgyű­lés rendre elfogadta, jóváhagyta: Az állandó választmány (bizott­mány) első intézkedései közé tartozott, hogy a sajtó útján elő­forduló kihágások elbírálására Kotolyőr Miklós elnökletéve! hat­tagú albizottmányt küldött ki. A sajtótulajdonosokat utasította, „hogy minden kinyomandó iratot annak szerzője által írassa alá, mi szerint támadandó kérdés ese­tén tudni lehessen, kit kelljen felelet terhe alá venni". Majd a riépgyűlési határozatokat „Haza­fiak!" címszó - alatt a szélesebb közönséggel falragaszokon közöl­ték. A népgyűlésen azt is kimond­ták, hogy az „igénytelen kinézésű, s már omladozó állapotban levő" vár kapuján, továbbá a só- és éléstári hivatalokban alkalmazott császári színeket és a kétfejű sast tüntessék el és a nemzeti színekkel, s az ország címerével helyettesítsék. Az áilandó vá­lasztmány később azt is elren­delte, hogv a magánházakon lát­ható kétfejű sasokat is szedjék le. Mivel Szeged város címerében is szerepelt a gyűlöletes kétfejű sas, indítványozták, hogy onnan is tüntessék el. „Köz lelkesedés­sel" elfogadták, hogv helyébe az utódok örök emlékezetére az 1848. Martius 15-e feliratot metsszék. Március 19-én, vasárnap. Szeged minden templomában istentiszteletet tartottak „a haza békés átalakításáért". Az épüle­tekre kitűzték a nemzeti lobogót. Az utcákon, s a nagy piacon egész nap hullámzott a sokaság A polgárőrség egyenruhába öltöz­ködve „fényesítette'' az ünnepélyt. A Grünn-nyomda emeleti erké­lyéről az ünnepre készült alkalmi költeményt (Március 19-ón 1848) szórtak a tömeg közé. Este az egész várost kivilágították Az ablakokban híres hazafiak arc­képeit függesztették ki, a szék­épület ablakaiban „a pesti 12 pont egyenként tündérfényben ragyogott". Az utcai hullámzó­csak késő éjjel ült el. a vendég lők pedig hajnalig tömve voltak örömittas emberekkel. SZANTÖ IMRE Károlyi Amy Korom A befejezett kerek életek párája nyomtalanul el-lebeg, de vissza csapódik keserű korma a lángnak, ami még égett volna. D. Németh István nr /1 • f * Teli ej Téli éjben ha megrakod, rozzant kályhánk csak pöfékel, sárgán fénylő ablakunk is küszködik a sötétséggel. Ez a ma már ólmatag fény kettőnk között ülve megfér, aki alszik, aki néma nem sóvárog közönségért. Jég alatt a tiszta pázsit szövetében ott rejtőzik nyáridéző pipacsunk, oly merész, ahogy parázslik. mint akit ma harcra csábít kételyünk és gyávaságunk. Szeder Katalin Csillagőrző Tudom, hogy őrzi a csillagokat félvállra vetve kabátja Lábánál farkát csóválva ugat kutyája a szél a világba Nem unja magát rádiója se kell minden felhő neki béget még a határtalan űrbe fülel nem sírok Fölfele nézek Ha tetszik nyájával snóblizik is mint pitkét ingére kirakja s az űrkabinokra kacsintva kicsit hazabaktat a halk virradatba Iraki pillanatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom