Délmagyarország, 1983. december (73. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-11 / 292. szám

Z MSZMP SZEG ED VÁROSI B I Z O :T T SÁG Á N A K LAPjA ''••;'• ; ^mmm^ Mit tehetünk ? A fiú szánkázni megy. Órák múltán kipirult arc­cal jő vissza. A szánkázás öröm. Nem tud (ta­lán nem is akar tudni) • rakétákról, háborúkról. A fiú (kicsike még) meséket olvas. És a mesékben sokkal egyszerűbbek a dolgok. A harmadik fiú be­csületes párviadalban győzi le a sárkányt, a kiskon­dás elnyeri a királylány kezét. Talán tíz év is eltelik addig, amíg fel tudja fog­ni majd, a való világ realitásait. Azt, hogy 1980 kö­rül összefogtak ellene. Összefogtak ellene, valahol Amerikában. Egy el­nökké avanzsált cowboy volt a dolog kezdeményezője. Vagy gőzös fejű tanácsadói? Talán a fegyvergyáro­sok? Nem tudom. A fiú talán már tudni fogja. És re­mélem, hogv végül nevetni fog a dolgon. Remélem, mert a békés egymás mellett élésnek nincs alternatí­vája. Egy újabb háborúnak nem lehetnek győztesei. Csak egy valaha teheneket üldöző, laSszóval fölsze­relt mindig csípőből tüzelő, mindig mindent és min­denkit eltaláló, nem túl tehetséges filmszínész képzel­heti azt, hogy a világ békeszerető embereit bele le­het sodorni egy valószínűleg a kataklizmába torkolló kalandba. A mese a képzelet birodalma. Elképzelhetetlen dolgok nem férnek bele. A fiú talán ezért nem haj­landó igazából tudomást venni a fenyegettetésről. Szánkázni megy. Leckét ír. Betűket ró. számol. Ké­szül arra, hogy fel nőt' ként állja meg a helyét a maj­dani társadalomban. És büszkén jelenti sokszor: ötöst hoztam. Az iskolában megszerezhető érdemjegy (ez a zsargon, nem tehetek róla), persze, képletes. Minősé­ge egy-egv felnövekvő generáció tanulni, tudni vá­gyását mégis kifejezi. A néhány éve elhunyt, s iga­zából csak halála után felfedezett és elismert költő. Kormos István adta címül legfontosabb versének ezt a sort: Utánunk igazabbak jönnek. Hiszem és vallom, így igaz. Nem lennék ember, ha nem így gondolkodnék. És nem lennék apa sem (méltó), ha nem aggódnék a nálunk igazabbak jö­vőjéért. ha nem kívánnék jobb és szebb világot ne­kik. Ám tudom, és valamennyiünknek tudnia kell, hogv ezért a jövőért harcolnunk kell. A róla való ábrándozással semmire se megyünk. Mit tehetek én? Mit tehet egv' szövőnő? Mit te­het egy lakatos? Sorolhatnám a kérdéseket; és sorol­hatnám a foglalkozásokat, de nem volna értelme. Vö­rösmarty Mihály megírta már: küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért; valóban ez. és csak ez a lényeg. És ha már itt tartunk, hadd mondjam ki. bár tautoló­giának tűnik: dolgoznunk kell. munkálkodnunk. És bár magam is sok dühös, gúnyos, rossz (mikor mi­lyen) cikket írtam a bázisszemlélet ellen, hadd te­gyem hozzá a gondolatsorhoz ezt is. Többet és job­ban kell dolgoznunk, mint eddig bármikor. Realitás, hogy elkezdődött egy újabb hidegháború. Meggyőződésem, hogy ez a helyrét sokáig nem tart­hat. Ezt az ötvenes évek elején kialakult helyzet is jól példázza. Meggyőződésem és hiszem, hogv minden józanul gondolkodó ember osztja: csak a békés egy­más mellett élés viheti előbbre a világot, mert végül is ez az egyetlen lehetséges megoldás. Építkezni kell. A mának, az utánunk jövők érdekében kell építkez­nünk. Amikor ezeket a sorokat írom. december havá­ban, néha fölnézek, s a havas gyepen szaladgáló, hó­go1 vózó. szánkózó gyerekekre látok. Ott van közöttük a fiú is. Félek tőle. persze, hogy a washingtoni cow­boy (vagy ki tudja, kicsoda), ha „kinéz rájuk az ab­lakon". S a fiú a televízió híradóját nézi. Nem kérdez. A tévén felnövő gyerekek ugyanis már szinte semmin sem tudnak csodálkozni. A gyilkolás, a brutalitás képei naponta megjelennek előttük, s ta­lán már kicsit, természetesnek is tartják őket. Amit látnak, tán számukra kriminek, katonásdinak tűnik. Pedig ezek, igazából (bármily szörnyűségesek) nem is hasonlítanak a kataklizmához. Készült nemrégiben egy film. Az atomháború má­sodik napját mutatja be. Szerencsére, csak képzelet­ben. Nagyon remélem, hiszem, hogv a fiúnak, aki most a barátaival hógolyózik, ez lesz az egyetlen (húsz vagy ötven év múltán legyintésre méltó) emlé­ke a mi jeges félelmünkről. . Pelri Ferenc Ki vitatná, hogy a szén­ás fatüzelésű kályháknál ké­nyelmesebben üzemeltethe­tek, tisztábbak a gázzal mű­ködő fűtőbendezések. Aki le­szokott már arról, hogy fát hasogasson napról napra, s a pincéből cipelje föl a tü to­lót, bizony aligha térne visz­sza szívesen a régi fűtési módhoz, még némi pénz­takarékosság kedvéért seml Elképzelhető hát, miféle gondokicai kell manapság megküzdenie egy intézmény­nek, ha hagyományos módon kénytelen fölmelegíteni min­den helyiségét. Hát még ha történetesen egészségügyi in­tézményről van szó. * A petőfitelepi szociális ott­hon igazgatója, Tarnai Lász­lóné a megmondhatóin, mennyi nehézséget, kényel­metlenséget okozlak az otl dolgozóknak és az ott lakók­nak a jórészt szénnel mele­gítő, mindig „éhes" kályhák. Évek óta aggodalmmal néz­tek a tél elé: a régi épületek szobáit ellepték a mindent átható, szénfűtéssel járó sza­gok, több dolguk akadt a takarítóknak, nem is beszél­ve arról, hogy bizony éjsza­kánként, hajnalban fáztak az idős emberek. A betegek kora reggeli mosdatása meg egyenesen veszélyes volt Hogy miért ecsetelem ilyen részletesen a múltat? Elő­ször is azért, hogy kellően értékelhető legyen az idei októberi változás. Na meg azért, hogy a még hátralevő halaszthatatlan teendők szük­ségessége vitathatalanná vál­jék. Történt, hogy több éves vajúdás után — éppen a szociális otthon már-már elodázhatatlan igénye miatt — a DÉGÁZ Baktón és Pe­tőfitelepen másfél kilométer hosszú utcai gázvezetéket épített. S valahogy mégis úgy alakult a dolog: gomb­hoz varrták a kabátot. A DÉGÁZ két szocialista brigádjának, a Pollack Mi­hály és a Kilián György ne­vét viselő kiváló brigádnak a tagjai még a tavasszal el­határozták, hogy — noha gáznak még híre-hamva sem volt a környéken — szabad szombatjaikon, vasárnapokon elvégzik a belső szerelése­ket. A sziptén társadalmi munkában készített tervek alapján májusban hozzá is láttak a munkához: vagy 40 szorgos ember „szállta meg" a szociális otthont szabad idejében, hogy októberben, az öregek hónapjában, mire odaérkezik a gáz, csak a ve­zetéket kelljen összekötni. Ügy is lett: a fűtési idény kezdetétől az intézet egyik, 65 gondozottnak otthont adó pavilonjában már gázkon­vektorok mellett melegszenek az idős emberek. Köszönhető ez elsősorban a humánus ér­zésekkel megáldott, önzetlen, segítőkész brigádtagoknak, a DÉGÁZ igazgatójának, Varga Jánosnak, aki „vigyázó sze­mét" eddig, s remélhetően mindvégig, rajta tartja a szo­ciális otthon lakóinak sor­sán, valamint a szervezést, irányítást vállaló Tóth József munkaversenytitkárnak. * Mindebből talán ki is de­rült, hogy van még helye a felajánlásoknak a szociális otthon házatáján. Merthogy a többi lakó. 95 idős «*mber még a széntüzelésű kályhák szennyezte levegőt, szívja, és ki van téve a hőingadozás Ckozfa kellemetlenségeknek. A DÉGÁZ és a szociális otthon között kialakult em­berséges. kapcsolat minőségét jelzi, hogy a további segít­ségkérésre sem elutasító a válasz. A többi épület gáz­szerelési munkáihoz szüksé­ges tervek elkészítését máris vállalták társadalmi munká­ban a szakemberek. Azon is törik a fejüket, miként tud­nák mihamarabb beszorítani pénzkereső mindennapjaikba a brigádtagok az öregek ia­vára végzendő újabb, önzet­len kétkezi munkát is. Le a kalappal azok előtt, akik félretéve maguk és csa­ládjuk érdékeit, időt és fá­radságot nem sajnálva, ellen­szolgáltatás nélkül tesznek valamit olyan emberekárt, akik nagyon rá vannak szo­rulva az energiában tehető­sebbek segítségére. A DÉGÁZ emberei azon­ban nemcsak a szociális ott­honbéli jó tetteket mondhat­ják magukénak: az idén el­készítették a hattyastelepi, a kiskundorozsmai és a béke­telepi általános iskola ter­veit és végeztek a belső sze­relési munkákkal, gáz mel­lett melegszenek jóvoltukból a Hóbiárt basa utcai óvodá­sok is, papíron vannak a Bécsi körúti nyugdíjasklub gázfűtésének tervei, s az év végéig a kivitelezést is befe­jezik. Jelentős társadalmi munkát végeztek még Ma­kón, Kiskunmajsán,- Jász­szentlászlón, Tiszaalpáron és Tiszakécskén. * Ezúton továbbítjuk sok száz ember — idősek, bete­gek, kisgyerekek ' — hálás köszönetét, • Azokét, akiket meleggel ajándékoztak, meg a Dégázosok. Chikán Ágnes Megkezdődött az úttíírővezetők országos konferenciája Szombaton Miskolcon, a Borsod megyei pártbizott­ság székházában több mipt 500 küldött és .meghívott részvételé zel megkezdődött az úttörő/ezetők VIII. or­szágos konferenciája. A két napos tanácskozáson a kül­döttek megvjn.iák az úttö­rőmozgalom mintegy ötesz­tendős munkájának mérle­gét és megfogalmazzák a társadalom követelményei­ből és a gyermekek igé­nyeiből adódó időszerű ten­nivalókat. Haraszti István, az Úttö­rőszövetség titkára köszön­tötte a Konferencia küldöt­teit és vendégeit, köztük az elnökségben helyet foglaló [Németh Károlyt, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ját, a Központi Bizottság titkárát, valamint a párt-, az állami és a társadalmi élet számos vezető szemé­lységét. Grósz Károly. az MSZMP Borsod-Abaúj­Zemplén megyei bizottságá­nak első titkára a vendég­látók nevében üdvözölte a tanácsk >zást, majd a konfe­rencia elfogadta napirend­jét, ügyrendjét, s megalakí, totta munkabizottságait. Az Országos Tanács írá. sos beszámolójához Varga László, a Magyar Üttörők Szövetségének főtitkára .fü­zőtt szÓDeii kiegészítést. (Tudósításunk a 2. olda. ion.) Kádár János a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában Kádár János szombaton, tegnap délelőtt Budapesten felkereste a Szovjet Kultú­ra és Tudomány Házát. Az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára megis­merkedett a szovjet—ma­gyar barátság elmélyítésén munkálkodó s e tevékeny­sége során a Szovjetunió né­peinek életét a világ első szocialista államának céljait, eredményeit mind sokrétűb­ben bemutató ház munkájá­val. Éppen t-'z esztendeje nyi­totta meg kapuit a centrum, amelynek növekvő népsze­rűségét mi sem bizonyítja jobban, nogv e tíz év alatt ötmillió vendéget, fogado.tt. Statisztikaizban tízezer ren­dezvényt egyezhettek fel: filmbemutatókat, kiállításo­kat, tudományos konferen­ciákat és előadásokat, baráti találkozókat. (MTI) k hetedik és az első Somogyi Károlyné felvételei Mirmltit esztendő. Hetedik éve működik tévestúdió Szegeden, s 1983-tól számítjuk majd azt a sok évet, amelyben már jó föltételek között dolgozhatnak a televíziósok. Az Úttörő téri új házban fotóriporterünk figyelmét először a tetőablakos folyosórend­szer architektórája kötötte le. Aztán bekukkantott az elcktromosműhelybe, majd a stú­dió bejáratánál a világítást szabályozó kapcsolótáblán akadt meg a szeme. Pár lépést tett visszafelé, hogy lássa, így ül majd a bemondó, vagy a szinkronszínész a hangkeverő stúdióban. Végül: bemerészkedett az épület legfontosabb helyiségébe: a stúdióban éppen egy kerek asztal várta valamely beszélgetős műsor szereplőit. 73. évfolyam 292. szám 1983. december 11., vasárnap Ára: la40 forint VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Next

/
Oldalképek
Tartalom