Délmagyarország, 1983. december (73. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-30 / 306. szám

Péntek, 1983. tfecembcr 30. 3 lí| városok hazánk térképén A településhálózat fejlesztésének újabb állomásaként — a közigazgatási átszervezéssel is összefüggésben — 12 nagyközség 1984. január 1-től városi címet kap. Az Elnöki Tanács több mint 30 nagyközségi tanács pályázatát mérlegelve határozott úgy, hogy a jövő év első napjától várossá nyilvánítja Dorog (Komárom megye), Encs (Borsod-Abaúj-Zemplén megye). Heves (Heves megye). Mór (Fejér megye). Pásztó (Nógrád megye), Sümeg (Veszprém megye), Szeghalom (Békés megye), Szerencs (Borsod-Abaúj-Zemplén megye). Tamási (Tolna megye), Tiszafüred (Szolnok megye), Zalaszentgrót (Zala megye) és Zirc (Veszprém megye) nagyközségeket. A városi rang elnyeréséhez a pályázó nagyközségeknek — a korábbiaktól eltérően — nem elsősorban mennyiségi szempontoknak kellett megfelelniük. Az elbírálás során előtérbe kerültek funkcióik ellátásának minőségi elemei. Természetesen számot kellett adniuk saját társadalmi-gazdasági fejlődésükről is, de mindenekelőtt arról, hogy a vonzáskörzetre is kiterjedő ellátó, gazdasági és igazgatási funkcióiknak miként felelnek meg. A városi jogállás manapság ugyanis nem a hajdanvolt „kiváltságokat" adja, sokkal inkább kötelezettséget jelent mind a település, mind a környező falvak népessége iránt. Az új városok arculatáról az ott lakók életkörülményeiről, a települések fejlődésének lehetőségeiről tájékozódtak az MTI munkatársai. A dorogi tanács mindenekelőtt a helyi üzemek s a lakosság támogatásával teremtette meg a várossá válás feltételeit. A szénbányákon kívül a gyógyszerárugyár, a hanglemezgyár telepe, az erőmű és a Május 1. Ruhagyár helyi részlege is sokat tett a település gyarapodásáért, az elmúlt három év alatt mintegy 60 millió forint értékű társadalmi munkával segítették az üzemek dolgozói, a lakosok Dorog fejlődését. Encs oktatási, kulturális és kereskedelmi téren már korábban is vonzáskörzete volt a környék félszáz, főleg aprófalvas településeinek, az ott élő mintegy 60 ezer embernek. A városi cím, a lakosság megnövekedett száma — idén közigazgatásilag Encshez csatolták Gibártot, Fügödöt és Abaújdevecsert — jelentős feladatokat ad a közigazgatási apparátusnak. Hevesnek főként a köz+ pontja városiasodott, emeletes házak, lakótömbök épültek, és a tervszerű fejlesztés eredményeként a mezőgazdaság dinamikus fejlődése mellett — mind jobban kialakult az ipar. Heves iparosítása kedvezően hatott a vonzáskörzet 19 településére is, ezek lakóinak ellátásában eddig is jelentős szerepet vállalt az új város. Az oktatást gimnázium, zeneiskola, hat általános iskola, # továbbá a Gyöngyösi Szakmunkásképző Intézet kihelyezett tagozata szolgálja. Heves középfokú egészségügyi intézményhálózata részben már kiépített, további fejlesztését a hatodik ötéves terv írja elő. Mór nemcsak a boráról nevezetes, hanem arról is, hogy iparvidék székhelye: környezetében van Balinka, Bodajk, Kincsesbánya, Pusztavám, a hazai szén- és bauxitkincs számottevő lelőhelyei. Az elmúlt negyedszázad alatt a bányászat mellett jelentősen fejlődtek az ipar más ágai is: a Csepel Művek gyáregységet, az Ikarus telephelyet létesített, és az élelmiszeripar is előre lépett. A hatvanas évektől kezdve Pásztón is ipari üzemek sora telepedett le. A gazdasági fejlődés nyomában másfél-két évtized alatt megkétszereződött a település lakossága, a hetvenes években mintegy ezer lakás épült a városban. Kialakult az igazgatási, kereskedelmi, kulturális és egészségügyi létesítményrendszer. Sümeg munkahelyelvei, kereskedelmi, szolgáltatóegységeivel, kórházával és közművelődési intézményeivel eddig is mintegy 20 község 25 ezer lakosának vonzásközpontja volt. Földrajzi fekvése is — a Kisalföld gazdagon termő mezőgazdasági területei, valamint a bakonyi bánya- és iparvidékek közelsége — alkalmassá teszi a városi szerepkör betöltésére, fejlődése ennek jegyében folyamatos. Az utóbbi másfél évtizedben jelentősen felgyorsult a 11 ezer lakosú Szeghalom fejlődése. A település vonzáskörzetében mintegy 50 ezren élnek. A fejlett mezőgazdaság mellett jelentős állami és szövetkezeti ipar jött létre. A Tokaj-Hegyalja kapujaként emlegetett tíz és fél ezer lakosú Szerencsen az elmúlt évek során sikerült elérni, hogy a gimnázium és a szakmunkásképző intézet tágas, jól felszerelt épületekben, optimális körülmények között tanítsanak. Megteremtették a lehetőségétannak is, hogy a lakosság 80 százaléka vezetékes ivóvizet kapjon, s az otthonoknak csaknem 60 százaléka csatornázott legyen. Tamási is régóta betölti a közigazgatási, kulturális és kereskedelmi központ szerepét. A nagyközségben az utóbbi negyedszázad során építették fel a művelődési központot, 200 gyermeknek óvodát, valamint járdákaüés utakat készítettek, strandfürdőt, sporttelepet, csatornahálózatot, parkokat létesítettek. Tamásinak nagy a vonzáskörzete, megnövekedett a környező falvakból naponta bejárók száma, akik az Orion és a Vegyépszer tamási telephelyein találtak jó munkalehétőséget. Az 1970-es évek elején megindult iparosítás új fejezetet nyitott Tiszafüred életében. Ekkor épült a Magyar Hajó- és Darugyár, valamint az Alumíniumgyár helyi gyáregysége. A gyárak. szolgáltatóüzemek dolgozói a vonzáskörzet 55 ezer és a város 13 ezer lakója közül kerülnek ki. Az új város jövője szorosan összefügg a Tisza II. vízlépcső tározótava mentén létesülő üdülőkörzet megteremtésével. A környékbeli szövetkezetek centruma a 8900 lakosú Zalaszentgrót, amelynek ruhaipari, faipari, vasipari és építőipari szövetkezete van. település fejlődését tükrözi, hogy az utóbbi három évben több mint hatszáz lakás épüli, elsősorban magánerőből. A lakosság alapellátását megfelelő számú bölcsőde, óvoda, általános iskola és egészségügyi intézmény szolgálja. A településfejlesztési tervekben első helyen a kommunális ellátás javítása szerepel. Zirc környéke sok ezer lakójának, s mintegy hétezer helybelinek kórházzal, művelődési központtal, gimnáziummal és szakmunkásképző intézettel „áll rendelkezésére'. A vonzáskörzeti szerepből adódó kötelezettségeken kívül jut erő Zirc fejlesztésére is: jövőre 50 hellyel bővítik az óvodát, és folytatják a megkezdett közművesítési munkákat. Még ebben az ötéves tervben befejezik a szennyvíztisztító telep építését, s felújítják a műemléki épületeket. a termelök következnek B

evezetőül két. egymástól látszólag független számítás: az elsőre Berend T. Iván történészünk hívta fel a figyelmet. amikor arról írt, hogy a második világháború során elszenvedett háborús pusztítások összegével ér fel az a kár, amely 1973—82 között ért bennünket, a cserearányromlás következtében. A másik számításról — amelynek látszólag semmi köze sincs Berend T. Iván fejtegetéséhez — Láng István, az MTA főtitkárhelyettese tájékoztatta még szeptemberben az újságírókat. Elmondta, hogy a tudósok felmérték, mire képes a magyar mezőgazdaság 2000ig. 1980-hoz viszonyítva. A jelzett húsz év alatt legfeljebb 80 százalékkal lehet növelni a bruttó hozamokat. Többet nem várhatunk a b;ológiai meg az egyéb korlátok miatt. Ez a két — megismételjük: csak látszatra egymástól független — számítás a magyar népgazdaság 1984. évi tervét olvasva jut eszünkbe. Minthogy a tervről részletesen beszámoltunk, csak a legfontosabb előirányzatokat idézzük emlékeztetőül: a nemzeti jövedelem 101,5—102. a belföldi felhasználás 98—99, az ipari termelés 101,5—102, a mezőgazdasági termékek termelése 100—101. a lakossági fogyasztás 100—100,5, az egy lakosra jutó reáljövedelem pedig 100 százalékra alakul 1983-hoz képest. Visszatérve Berend T. Iván és Láng István gondolataira, illetve a jövő évi terv főbb mutatóira, most már elvégezhetjük a szintézist. Vagyis leszögezhetjük, hogyha boldogulni akarunk, akkor mindenekelőtt az iparban kell fordulatot elérnünk. Semmiképpen sem lebecsülve ezzel a mezőgazda ságot. amely az ország legnagyobb természeti kincsével. a termőfölddel és a napfénnyel gazdálkodik: amelytől 15 millió tonna gabonát várunk 1984-ben (többet, mint az ország történetében bármikor); amely egységnyi értékű termékre vetítve több konvertibilis hozadékú exportra képes, mint az ipar általában. De miközben e tényeket kiemeljük, látnunk kell, hogv a kivitel zömét már rég az Ipar adja. mint ahogy az ipar termeli meg az ország nemzeti jövedelmének oroszlánrészét is. Az a népgazdasági ág. amelynek fejlődése előtt nincs biológiai korlát. Az ipar nélkül a nemzet félkarú óriás, mondotta hajdan Kossuth Lajos. Nos, ennek a népgazdasági ágnak (az ipar tennivalóival foglalkozik egyébként a legrészletesebben a népgazdaság jövő évi terve is), igen nehéz, sőt, mdkívüli körülmények között kell fokoznia a teljesítőképességét. Hogy csak egy — nagy sóhajokkal tudomásul vett — dologról beszéljünk, a 84-es terv szerint 7—8 százalékkal kevesebb jut az állami és 5—7 százalékkal a vállalatiszövetkezeti beruházásokra. S

mégis, ilyen körülmények között sem mondhatunk le a műszaki fejlesztésről. jövőnk egyik legfőbb biztosítékáról. Végtére még így is több mint 200 milliárd forint jut beruházásokra. Ha sopánkodás helyett minden vállalatnál azt vizsgálnák, miképp lehetne a kevesebből többet produkálni, akkor meggyőződhetnek arról: még így is sok a lehetőség. Valahogy olyképpen, mint ahogy a mecseki szénbányászat fejlesztésére, illetve a Dunai Vasmű kokszolóműve ellátására hivatott — liászprogram kidolgozása idején tették, illetve — a végrehajtása ^Zakaszába érve — ma is teszik. A mértékadó ipari. szakm-i körök szerint ennél a beruházásnál a jelek szerint 1—2 év időnyereségre teszünk szert. s több milliárd forintot takarítunk meg, mert a központi bányászati fejlesztési intézet. a bányászati aknamélyítő vállalat szakemberei, meg mások szakítani tudtak az évszázados beidegzett beruházási szemléletükkel. Egyébként még ez a 23 milliárdos liászprogram is arra figyelmeztet, hogy iparunk eddig főként a könynyebben mozgósítható tartalékokat vette igénybe. Mind az energia-, mind az anyaggazdálkodásra az jellemző például, hogy a legszembetűnőbb pazarlások, felesleges kiadások megszüntetésére összpontosítottak elsősorban. (A sikerek persze így is értékesek!) A valóban energia- és anyagtakarékos, egyben versenyképes konstrukciók, gyártmánvok kidolgozása nagyobbrészt még hátravan. Más szavakkal azt is mondhatjuk, hogy iparunknál eddig a passzív alkalmazkodás dominált. Az aktív alkalmazkodás kibontakozásáról csak akkor lehet beszélni, ha nagyobb léptékű lesz a termékszerkezet korszerűsítése, ha nő a versenyképes termékek száma. Végtére is. ha nem akarunk tovább veszíteni a nemzetközi porondon, nincs más választásunk. M

indent egybevetve, az 1984-es terv nemcsak egyszerűen a nemzetközi fizetőképesség megőrzésének terve, hanem egyben a felkészülés terve. A népgazdaság szintjén ezt már megtették, most már a vállalatok és a szövetkezetek, a termelők következnek. @laj és földgáz A tegnap, csütörtökön reggelig tartó műszakban teljesítette idei olaj termelési előirányzatát a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat. Az év hátralevő napjaiban 3000—4000 tonna olajat hozTanácsülés Sándorfalván Sándorfalva nagyközségi közös tanácsa tegnap, csütörtökön tartotta ülését a sándorfalvi tanácsháza nagytermében. A testület ülésének két fő napirendi pontja: az 1984. évi tanácsi költségvetés és fejlesztési terv, valamint a nagyközségi közös tanács jövő évi munkaterve volt. A tanácsülés megállapította, hogy a nehezedő gaz 1asagi körülmények közepette fokozottabban kell érvényesülnie a tanácsi gazdálkodásban is a takarékosságnak. Ez többek közt azt is jelenti, hogy a következő esztendőben a lakosság alapvető egészségügyi, szociális és kulturális szükségletének kötelező biztosításával minden más területen csak szintentartásra, vagy csupán szerény = a középtávú tervben meghatározott mértékű — fejlesztésre nyílik lehetőség. A Sándorfalva és Dóc község gondjaiért felelős tanács az 1984. évben 21 millió 392 ezer forint költségvetésből gazdálkodik. A fejlesztésekre fordítható összeg 13 millió 800 ezer forint lesz. Mint az a tervekből kitűnt, jövőre folytatják az óvoda építését, az iskola bővítését, s a lakosság igényeinek megfelelően építési telkeket alakítanak ki. Ezt követően megtárgyalták a tanács 1984. évi munkatervét. E szerint az év elején tartott tanácsülések témája közt a két község közbiztonságának helyzete, az ifjúsági törvény végrehajtása, valamint a társközség. Dóc társadalmi közéletével összefüggő tapasztalatok megvitatása szerepéi. Háromszázhetven mázsa — vagy ha úgy jobban tetszik —. 370 ezer pár virsli kerül Csongrád megvc üzleteibe sz ilveszterrc a szegedi szalámigyárból. A húsüzem „Komplex" szocialista brigádjának tagjai ezekben a napokban három műszakban dolgoznak, hogy az új évet köszöntők asztaláról ne hiányozzon éjiéikor a tormás virsli nak még felszínre. Az idő előtti teljesítésben része van a dél-zalai olajmezőkön bevezetett másodlagos termelési eljárásnak, melynek eredményeképpen újból működnek az évekkel ezelőtt meddőknek tekintett olajkutak. A vállalat kutatócsoportjai már napokkal ezelőtt teljesítették fúrási tervüket, így ők már az 1984. évi kutatási, kútfúrási feladatokon dolgoznak. Áz utolsó cukorrépairányvonat Az ország legjelentősebb cukorrépatermő vidékén. a MÁV Szegedi Igazgatóságának öt dél-alföldi megyére kiterjedő munkaterületén véget ért az egyik legnagyobb kampány, a cukorrépaszállítás. Az utolsó irányvonatot csütörtökön, tegnap indították útjára a Sarkadi Cukorgyárba. Ezzel együtt, ebbe az üzembe, valamint a mezőhegyesi, a szolnoki, a kabai és a Mátra vidéki cukorgyárakba összesen 975 ezer tonna édességnek való nyersanyagot szállítottak. A munka gyorsítására az idén az egész mennyiséget a zöld út előnyeit élvező irányvonatokkal juttatták el rendeltetési helyére, a szovjet gyártmányú önrakodókkal, markológépekkel, szállítószalagokkal felszerelt 37 körzeti rakodóállomásról. Az igazgatóság már az éves áruszállítási tervét is teljesítette.