Délmagyarország, 1983. december (73. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-15 / 295. szám

2 Csütörtök, 1983. december 15: GÁSPÁR SÁNDOR ELŐADÁSA A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján szerdán Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke előadást tartott ,.A szakszervezetek a szocialista építőmunkában" címmel. KÜLFÖLDI ÚJSÁGÍRÓK MAGYARORSZÁGON Az Országos Idegerlforgaimi Hivatal december 13án és 14-én a vezető osztrák napilapok és az osztrák idegenforgalmi szaksajtó, valamint a külföldi hírügynökségek bécsi irodájának munkatársai tettek látogatást hazánkban. ÁGYÜZÁS Az amerikai hadiflotta hajói szerda délután 24 órán belül másodszor lőtték a szíriai hadsereg libanoni állásait a Bejrúttól keletre fekvő hegyvidéken. Első alkalommal a világ legnagyobb tűzerejű csatahajója, a New Jersey is részt vett a szíriai ellenőrzés alatt álló libanoni területek ágyúzásában MAGYAR-OSZTRÁK EGYÜTTMŰKÖDÉS Megújították és kiterjesztették a magyar és az osztrák tudományos akadémia együttműködési egyezményét. A szerdán Bécsben aláírt megállapodás szerint a korábbinál is szélesebb keretek között folytatódik a két akadémia 1972 óta szervezett keretek között kibontakozott együttműködése. Megkezdődött az SKP konnresszusa Geraldo Iglesias főtitkár ismertette a KB beszámolóját 0 Madrid (MTI) Szerdán délben Madridban, több mint 800 küldött részvételével megkezdődött a Spanyol Kommunista Párt XI. kongresszusa, amelyen csaknem 50 testvérpárt, nemzeti felszabadító mozgalom és szervezet képviselteti magát Az MSZMP Központi Bizottságának a tanácskozásra érkezett küldöttségét Tétényi Pál, a KB tagja, a KB osztályvezetője vezeti. A kongresszusi teremben jelmondat hirdeti: „A marxizmus felszabadító eszméi ma különösen időszerűek." A legmagasabb pártfórum elnökségében helyet foglal Dolores Ibarruri a párt elnöke, Gerardo Iglesias főtitkár, Marcelino Camacho, a Munkásbizottságok Szakszervezeti Szövetsége főtitkára, továbbá a Végrehajtó Bizottság és a titkárság tagjai, köztük Santiago Carrillo volt főtitkár. A kongresszuson nyomban az ünnepélyes megnyitó után megtörtént az első erőpróba: az elnökségi tagok megválasztásánál 248 küldött tartózkodott a szavazástól. A küldöttek meghallgatták Dolores Ibarrurinak, az SKP 88 éves elnökének a párt egységének helyreállítását sürgető felhívását, majd Geraldo Iglesias főtitkár emelkedett szólásra. Iglesias a Központi Bizottság beszámolóját előterjesztve arról szólt, hogy a spanyol kommunisták tanácskozására olyan időpontban kerül sor, amikor az imperializmus agresszív politikája felerősödött, amikor Washington és NATO-szovetségesei megkezdték az eurorakéták telepítését, ezzel újabb feszültséggócokat hoztak létre. „Az amerikai imperializmus megkísérli visszaszerezni a vietnami háború után elvesztett hegemóniáját, s semmilyen eszköztől nem riad vissza. Többek között általános ideológiai, gazdasági, kulturális támadást indított a szocialista országok ellen. Az SKP főtitkára a továbbiakban a békeharc fontosságára, az imperializmus elleni nemzetközi békeharc fokozására hívta fel a kommunistákat. Ezután azt a véleményt fejtette ki, hogy mindkét katonai tömböt fel kell oszlatni, még akkor is — tette hozzá —, ha a spanyol kommunisták tisztában vannak azzal, hogy a két szembenálló tábor történelmileg más körülmények között jött létre, és más társadalmi körülmények között él. Hangoztatta, hogy az SKP továbbra is követeli, hogy Spanyolország legyen semleges, lépjen ki a NATO-ból, és számolják fel az ország területén levő amerikai támaszpontokat. Geraldo Iglesias az ország belső helyzetéről szólva hangsúlyt helyezett arra, hogy a Spanyol Szocialista Munkáspárt egy évvel ezelőtti hatalomra kerülésével új helyzet állt elő az országban. Az SKP támogatja a kormány több. a dolgozók érdekében hozott intézkedését. Ha kell védi a kabinetet a jobboldali támadásokkal szemben, síkraszáll a demokrácia mellett, az eddig elért vívmányok védelmében. Az SKP Központi Bizottsága ugyanakkor leszöEgy elv, amely gyakorlat... Időnként elkeseredett kereskedelmi viták tárgya, időnként politikai szankciók eszköze (ha megvonják), kivételek erősítik szabályait es (az elv alkalmazásút elvető nemzetkőzi szervezetek által életbe leptetett) szabályok keresztezik érvényesülését: ez a „legnagyobb kedvezmény elve". Miről is van szó valójaban? A legnagyobb kedvezményt biztosító elbánás a nemzetközi kereskedelem fontos rendező elve. Maga a kifejezés, a legnagyobb kedvezmény elve, kissé megtévesztő, ugyanis különleges kedvezményeket, engedményeket sugall. Ezzel szemben célja nem különleges előnyök biztosítása, hanem csupán az. hogy a szellemében szerződő országok ne kerüljenek hátrányba más országokkal szemben, azokkal legalábbis egyenlő elbánásban részesüljenek. A legnagyobb kedvezmény elve azt jelenti, hogy az egyik szerződő ország a másik szerződő ország állampolgárait és intézményeit gazdasági tevékenységükben (kereskedelem, ipar, hajózás. illetékek stb.) a külföldieknek eddig megadott vagy később megadandó legkedvezőbb elbánásban részesíti. A legnagyobb kedvezmény elve nem egyoldalú, azt a szerződő felek kölcsönösen biztosítják egymásbak. Ha mindkét állam a GATT (Altalános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény) szerződő fele, elegendő egy utalás a GATTtagságra. ami megfelel a legnagyobb kedvezményes elbánás kölcsönös alkalmazásának. A kereskedelmi szerződéseknél az elv ténvieges alkalmazása lényegében a vámok kivetésére. vámeljárásokra vonatkozik és azt mondja ki. hogv a/, elvei elfogadó országok kötelezik magukat arra. hogy partnerükkel szemben nem alkalmaznak magasabb vámokat. mini a mas uiszagok áruira eddig kivetett, vagy a jövőben kivetendő legalacsonyabb vámok. A legnagyobb kedvezmény elve alól egy bor nemzetközileg elismert hagyományos kivétel van. így nem vonatkozik a kishatár menti forgalomra, a vámunióra, a szabadkereskedelmi övezetekre, és ritkábban a fejlődő országoknak nyújtott kedvezményekre. Tételezzük fel például, valamelyik állam három rszágból szerezte be eddig szójadara-szükségletét. E három ország mindegyikében más-más feltételekkel tudja elhelyezni termékeit, következésképpen vámjai is eltérő mértékben sújtják a tőlük importált szójadarát. Ebből kiindulva az első országból 30 százalékos, a másodikból 20 százalékos, a harmadikból pedig 10 százalékos vámmal hozza be ezt a terméket. (A legnagyobb kedvezmény szempontjából tehát a harmadik országgal folytatott gyakorlat a mértékadó. Ha most egy negyedik állammal a legnagyobb kedvezmény elve alapján szerződik a szóban forgó ország ugyanennek a terméknek az importjára, akkor az onnan származó szójadarát is 10 százalékos vámmal kell megterhelnie, azaz az eddigi (esetünkben a harmadik országgal szemben) alkalmazott legalacsonyabb vámmal. A legnagyobb kedvezmény elve lehet korlátlan, vagyis a szerződő felek vámtarifájának egészére kiterjedő, vagy korlátozott, csak meghatározott vámokra vonatkozó. Emellett más területekre is kiterjeszthető, például kikötők használatára, illetékekre, állampolgárok letelepedésére stb. Alkalmazása pozitív tényezője a világkereskedelemnek. a nemzetközi együttműködésnek. Ezzel ellentétes viszont az elv felhasználása politikai célokra — a megvonásává! való fenyegetőzés, vagy éppen alkalmazásának felfüggesztése — amire szintén akadt már több példa is Nyugaton. Ami Magyarországot illeti, a közös piaci országok kivételével valamennyi OECD-tagországgal (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) van ilyen megállapodása. Az OECD a 24 legfejlettebb tőkés országot tömöríti. Az F.GK 1975-ben egyoldalúan felmondta a legnagyobb kedvezmény alkalmazását, azóta országaival hosszú távú gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodások alapján kereskedünk. Ám a legnagyobb kedvezmény elvének birtokában sem biztos, hogy egy adott ország piacán a legnagyobb előnyöket élvezzük, éppen a korábban már említett kivételek miatt. így például Svájccal hiába van ilyen szerződésünk, az EGKtagországokkal szemben mégis relatív vámhátrányban vagyunk a svájci piacon. Svájcnak ugyanis — mint volt EFTA-tagnak (Európai Szabadkereskedelmi Társulás) a legnagyobb kedvezmény elvére nézve kivételt képező külön megállapodása van a Közös Piaccal. melynek tagországai ily módon velünk szemben Svájcban piaci előnyöket élveznek. Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok az 1978-ban megkötött kereskedelmi megállapodás értelmében kölcsönösen biztosítja egymásnak a .legnagyobb kedvezmény elvét. Az amerikai kongresszus azonban évenként dönt arról, hogy a továbbiakban is megadja-e a legnagyobb kedvezményt a magyar árukra. A közelmúltban mindkét részről felvetődött annak gondolata, hogy hoszszabb távra biztosítják a legnagyobb kedvezményes elbánást. Bognár Maria gezi, hogy a kabinet eddigi politikája nem szavatolja a beígért változások megvalósítását, a gazdasági gondok csökkentését, illetve megoldását. A beszámoló nagy teret szentelt a párt belső helyzete elemzésének. Utalt arra, hogy a párt válsága már a IX. kongresszuson elkezdődött. Ez később a párt taglétszámának csökkenésében, majd a választási vereségben csúcsosodott ki. A beszámoló szerint a válságot, a vereséget sokan az ún. eurokommunista vonalnak tulajdonítják. Az elkövetett hibák többsége nem ebből a stratégiából adódik — mondta Iglesias —, hanem annak nem kielégítő alkalmazásából. Szerinte, az ún. eurostratégia mostani elvetése kérdésessé tenné a párt irányvonalát és a párttagság egy részében meg nem értést váltana ki. A referátum túlzottnak minősítette a szocialista országok gyakorlatának az SKP részéről folytatott korábbi bírálatsorozatát. A válság okait elemezve elismerte, hogy gyenge volt a párt tömegpolitikai munkája. módszerei nem igazodtak kellően az élet realitásaihoz, nem hajtották végre a korábbi kongresszusok néhány határozatát. Sokat ártott a pártnak, hogy vezetésében — különösen az utóbbi hónapokban — a személyi kérdések kerültek előtérbe. Az SKP beszámolója a legfontosabb feladatok között jelölte meg a pártegység helyreállítását, amelynek igénye egyre erősödik a tagság körében. Olyan erős forradalmi, marxista pártra van szükség, amely nélkülözhetetlen szerepet tölt be Spanyolország demokratikus rendszerében. korszerűsítésében, átalakításában. A bebeszámolót vita követte, s ma folytatja munkáját. Országgyűlési bizottságok ülése Több törvényalkotási témáról tárgyalt az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága, amely — Gajdócsi István elnökletével — szerdán ülést tartott az Országházban. Dr. Markója Imre igazságügy-miniszter tájékoztatta a bizottságot- az országgyűlés elé kerülő két törvényjavaslatról; az egyik az alkotmány módosításáról, a másik az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választási rendjéről szól. Hangsúlyozta, hogy mindkét törvény megalkotása szervesen beletartozik abba a jogalkotási folyamatba, amely a XII. pártkongresszus útmutatásainak megfelelően bontakozott ki az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztése érdekében. A törvényjavaslati előterjesztések vitájában 12 képviselő kért-kapott szót: közöttük Antalffy György, (Csongrád megyei) képviselő is. Az alkotmány módosításának törvényjavaslat-koncepciója úgy is jellemezhető — hangoztatta —, hogy a szocialista törvényesség jegyében irányozza elő államéletünk korszerűsítését, egyes alkotmányos intézményeinek továbbfejlesztését. A javaslat a jogszabályalkotásra, a végrehajtásra, a választási rendszerre, s a közigazgatás szervezetére egyaránt kiterjed, vagyis: egymással összefüggésben álló, alapvető intézményeket érint Az alkotmányjogi tanács intézménye eddig nem szerepelt közéletünkben. Ez az ún. „alkotmánybíráskodás"hoz hasonlítható, mely lényegében a jogalkotás központi és utólagos kontrollját valósítja meg. Jelenleg — alapvetően az alacsonyabb szintű — jogszabályoknak a feszített ütemű kiadása a jellemző. Ma már az is tény, hogy nem lehet feltétlenül célravezető a szabályozásnak a mechanikus, adminisztratív módszerekkel való redukálása. Ehhez képest alapvető igény a szabályozásnak a törvényesség, az alkotmányosság szempontjából való fokozottabb ellenőrzése, s erre lehet alkalmas az alkotmányjogi tanács, mely nem „bíróság'', hanem az országgyűlésnek sajátos szerve lenne, amely a jogszabályoK alkotmányosságát kísérne figyelemmel. Tekintettel arra. hogy nemcsak a jogszabályok, hanem a különböző jogi iránymutatások is jogszabályszerű funkciót töltenek be a gyakorlatban, indokolt, hogy a hatáskör az ún. „jogi iránymutatások' ra is kiterjedjen. Indokolt az is, hogy — mivel a Legfelsőbb Bíróság a hatáskörébe tartozó jogszabályokat csakis alkalmazza és értelmezi, de nem alkotja —, hogy a Legfelsőbb Bíróság irányelveire és elvi döntéseire az alkotmányjogi tanács hatásköre ne .terjedjék ki — mondotta egyebek között dr. Antalffy György. A Parlamentben ülést tartott az országgyűlés külügyi bizottsága. A tanácskozáson — melyet Gyenes András, a KB tagja, a Központi Ellenőrzési Bizottság elnöke nyitott meg — részt vett és felszólalt Péter János, az országgyűlés alelnöke, jelen volt dr. Várkonyi Péter külügyminiszter és Vincze Imre pénzügyminiszter-helyettes. A bizottság Roska István külügyminiszter-helyettes előadásában meghallgatta, megvitatta és jóváhagyta a külügyi tárca 1984. évi költségvetési tervezetét. A külügyi bizottság elfogadta az 1984. évi munkatervét. A vitában felszólalt Rus2 Márk Csongrád megyei képviselő is. NATO-hét után December első dekádjában tartották a NATO szokásos, év végi tanácskozássorozatát. Előbb a hadügy-, majd a külügyminiszterek üléseztek. A szertartás ezúttal fontosa bb is, meg üresebb is volt, mint más években. Az amerikai közép-hatótávolságú atomrakéták nyugateurópai telepítésének megkezdésével az atlanti blokk tagállamai új helyzetet teremtettek Európában és a világban. Ezzel együtt új felelősséget is vállaltak. Érthető módon mindkét ülésszak jó része azzal telt el. hogy a résztvevők megpróbálták elhárítani magukról a felelősséget és igyekeztek úgy tenni, mintha a nemzetközi politikában semmi sem történt volna. A hadügyminiszterek tanácskozásán, Weinberger, a Pentagon vezetője bizakodva jelentette ki, hogy szerinte a tárgyalások rövidesen folytatódni fognak. Amikor a külügyminiszterekre került a sor, Shullz. az amerikai diplomácia vezetője hasonló reménységeket hangoztatott. Mindkét felszólalást a tagállamok többségének egyetértése kísérte. Ezt a pusztán propaganda jelentőségű „testgyakorlatot" Shultz még azzal a célzással egészítette ki, hogy helyes lenne a januárban Stockholmban összeülő leszerelés; értekezletet külügyminiszteri szinten megkezdeni. Ez ugyanis lehetőséget adna (legalábbis elméletben) a szovjet és amerikai külügyminiszter találkozójára. A Szovjetunió a maga részéről a NATO év végi kettős tanácskozása alatt, majd közvetlenül utána világosan es ismetelten jelezte, hogv az amerikai rakéták telepítésének elfogadása az eddigi feltételek mellett lehetetlenné tette a tárgyalasok folytatását. Ennek a véleménynek gyakorlati kifejezője volt, hogy a másik, Genfben folyó szovjet—amerikai tanácskozáson (amely nem a középhatótávolságú. hanem az interkontinentális, stratégiai rakétákkal foglalkozott) a szovjet küldöttség bejelentette: nem lehet kitűzni az újabb tárgyalási forduló időpontját. Az amerikai szándék az volt. hogy februárban folytatódjék ez a tárgyalás még akkor is, ha a másik, a közép-hatótávolságú rakétákról tartott megbeszélések már megszakadtak. Meglehetősen átlátszó diplomáciai manőver volt ez. A szovjet válasz másik eleme már a kettős 'NATOértekezlet után vált ismertté. Usztyinov szovjet honvédelmi miniszter Szófiában ismételten világossá tette, hogv a szovjet ellenintézkedések „szigorúan abban a mederben maradnak. amit az Egyesült Államok és más NATO-tagországok diktálnak". Ez a nyilatkozat és az abban tükröződő magatartás teljesen egységes politikát tükröz. A Szovjetunió eg.v részt nem engedi még, hogy a fenyegető NATO-dontés utáni helyzetben kikényszerítsék a tárgyalások változatlan jellegű folytatását. Hiszen ezzel hallgatólagosan elismerné az amerikai rakéták telepítésére vonatkozó határozatot. Másrészt a Szovjetunió nem csavarja feljebb a fegyverkezési spirált: az ellenintézkedések csak azt a célt szolgálják, hogv az új fenyegetés hatását katonailag kiegyenlítsék. Mindezek alapján azt lehet mondani, hogy világpolitikai szempontból az év végi kettős NATO-tanácskozas ucai hozott új elemeit, s ennyiben valóban „üres" volt. Fontossága elsősorban katonai jellegű volt. A lényeget. érintő megbeszélések ily módon nem is a külügyminiszteri tanácskozáson, hanem előtte, a hadügyminiszterek összejövetelén zajlottak le. Két új elemet lehetett megfigyelni. Az első az. hogy minden eddiginél nagyobb súllyal került szóba a NATO hagyományos fegyverzetének fejlesztése és hadseregei létszámának emelése. Az amerikaiak — élükön Rogers tábornokkal, a NATO európai főparancsnokával — ezt azzal magyarázták, hogy minél erősebb a NATO hagyományos fegyverzete, annál később kerül sor egy esetleges összecsapás során az atlanti blokk európai atomfegyvereinek bevetésére. A valóság ennél lényegesen fenyegetőbb. Ha amerikai nyomásra a NATO elszánja magát hagyományos hadseregeinek és fegyverzetének látványos növelésére, ezzel veszélybe kerülhet az immár egy évtizede tartó bécsi konferencia, amely éppen a közép-európai hagyományos haderők csökkentéséről tárgyal. Az a különös helyzet állt elő. hogy miközben Washington képviselői sajnálkoznak a genfi tárgyalások megszakadása miatt: támadást intéznek a harmadik fontos leszerelési tárgyalássorozat, a bécsi forduló ellen. A NATO vezető európai tagországai (tehát az úgynevezett középhatalmak, beleérteve a NATO katonai szervezetétől továbbra is távolmaradó Franciaországot) a dolog lényeget tekintve támogatják az Egyesült Államok agresszív stratégiai magalarlasdt. \