Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-18 / 272. szám

3 Péntek, 1883. november 18. Á debreceni szovjet főkonzul látogatása Csongrád megyében Tegnap, csütörtökön kétnapos látogatásra Csongrád megyébe érkezett K. I. Iranov, a Szovjetunió debreceni főkonzulja. Szegeden, a megyei pártbizottságon dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tarja, a megyei pártbizottság első titkára fogadta, majd a megyei tanács épületében Szabó Sándor megyei tanácselnök részvételével megbeszélést folytattak a konzulátus hatáskörébe tartozó ügyekről. Délután a szovjet főkonzul a szegedi városi pártbizottságot kereste fel, ahol Török József, a városi pártbizottság első titkára és Papp Gyula tanácselnök fogadta. A szovjet vendég ellátogatott az Akadémia Szegedi Biológiai Központjába és a szegedi Felszabadulás Tsz-be. Kétnapos megyei programja során K. I. Ivanov ma megyénkben több üzemet és intézményt keresfel. Munkásőrparancsnokok továbbképzése A Csongrád megyei munkásőregységek társadalmi parancsnoki állománya háromnapos továbbképzés keretében megkezdte felkészülését az 1984. • évi kiképzési feladatok végrehajtására. Tegnap, csütörtökön a továbbképzésre Koczkás Ferenc megyei parancsnok kíséretében ellátogatott dr. Komócsin Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, aki időszerű külpolitikai, belpolitikai és gazdaságpolitikai kérdésekről tartott előadást a parancsnoki állománynak. A továbbképzés ma fejeződik be. Nádaratás A november derekán szokatlan hideg, fagyos időjárás kedvez a nádaratóknak. Az átfagyott növény levélzetét napok alatt lepergette a szél, és így jó ütemben dolgozhatnak a betakarító gépek. A Felgyői Állami Gazdaság nádiizemének Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Szolnok megyére kiterjedő munkaterületén már tucatnyi nagy teljesítményű berendezés vágja a vízinövényt, amire más esztendőkben ilyen korán még nem volt példa. A korai idénykezdés másik oka a rendkívüli szárazság. A nehéz gépek az „elülés" veszélye nélkül dolgozhatnak az egyébként süppedős, ingoványos, de most száraz talajokon. A csapadékszegény időjárás miatt az idén a nád alacsonyabbra nőtt, mint tavaly. Beltartalmi érték, vagyis minőség szempontjából viszont kifogástalan, megfelel az exportkövetelményeknek. A legjobb minőségű termést ez évben is a Duna—Tisza-közi szikesekről aratják. A négy alföldi megyében mintegy 500 000 kéve nádat gyűjtenek össze. A csongrádi feldolgozó üzemben készül belőle a nádszövet. Képviselek tanácskozása Napirenden: a hosszú távú tervezés Az ezredfordulóig szóló hosszú távú tervezés eddigi eredményeiről tanácskozott csütörtökön a Parlamentben az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága Bognár József akadémikusnak, a bizottság elnökének vezetésével. Faluvégi Lajos, az Országos Tervhivatal elnöke szóbeli tájékoztatójában elemezte azokat a külső és belső gazdasági feltételeket, amelyek között a tervezők a jövő új növekedési pályáját felvázolhatják, A jelenlegi időszak főbb jellemzői sorában az elhúzódó világgazdasági válságot említette, s azt, hogy ugyanekkor kell a magyar gazdaságnak gyorsítania az intenzív fejlődésre való átállást. A korábbinál lényegesen magasabb ^gazdasági fejlettségi fokról kiindulva az életkörülmények már elért szintjének figyelembevételével kell megfogalmazni hosszú távú elképzeléseinket. céljainkat és stratégiánkat. Mint mondotta, a jövő feltételeinek és követelményeinek ismerete fontos az 1984—85-ös, valamint a VII. ötéves tervet kidolgozó, már megindult munka során, ezért időszerű rendszeresen szakmai fórumokon megvitatni a hosszú távú tervezés elgondolásait. Az Országos Tervhivatal elnökének szóbeli tájékoztatója után vita következett. A felszólaló képviselők eredményesnek minősítették a hosszú távú tervezés eddigi munkáját, s jelentősnek azt a tényt, hogy ai már elkészült több alternatíva lehetővé teszi a várható külső gazdasági körülményekhez való alkalmazkodást, gazdaságpolitikai cselekvésünk rugalmasságát. Valamennyien kiemelték annak jelentőségét, hogy hosszú távú koncepciónk minél szélesebb körben váljék ismertté. s annak szakmaitársadalmi vitái során nemcsak tartalmi gazdagodásra, hanem a szemlélet- és a tudatformálás kedvező hatásaira is bizton számíthatunk. ' A felszólalásokra Faluvégi Lajos válaszolt. Megköszönte azt az érdeklődést, amely a tájékoztatót kísérte. szólt arról is. hogy az elhangzott észrevételeket, bírálatokat és javaslatokat a hosszú távú tervezői munka további szakaszában hasznosítani fogják. (MTI) Pendelyrázás előtt... Nyugodtan megrázhatják már az Erzsébetek a pendelyüket! Nem is olyan távoli ez a fenyegetés, ahogy mostanában reggelenként a hőmérő higanyszála áll. Illetve süllyed ... A nyugalomra pedig azért van ok. mert — és most kérem olvasóimat, (ne) nevessenek, szándékosan írom a közhelyes kifejezést — a városgazdálkodási vállalat ..felkészült a télre". Tessék csak megnézni felvételünket: kiglancolva, csatasorban várnak a hóelta. karító gépek! De komolyra fordítva a szót: meglepetésként biztosan nem tör rájuk az első havazás, a vállalat kollektívájának kétharmada — mindenki, akinek köze lesz az égi jövevényhez — tudja a dolgát. A menetrend a hagyományos, a kipróbált: először a tömegközlekedési járművek útvonalát, a kórházak. iskolák megközelítésére szolgáló utcákat, a város „élelmiszerútjait" teszik járhatóvá. Hogv ez egészen pontosan mit jelent, azt mindig a hó, a jégpáncél mennyisége, milyensége dönti el. A sózással — nem annyira a költségek, mint inkább a növényzet kímélése érdekében — persze az idén takarékosan kell bánni. Feketére söpört, sózott útburkolatra ebben a szezonban sem számíthatunk a város valamennyi utcájában. Egyébként Csongrád meev« útjain sem... A Szegedi Közúti Igazgatóság Is megszervezte persze hószolgálatát. ügyeletes kocsijai menetrend szerint járják majd a közutakat, hogv még a reggeli munkakezdés előtt megakadályozhassák a jégképződést. Az igazgatóság 11-366-os telefonján informálódhatnak az útnak indulók. az ország közútjainak állapotáról pedig leggyorsabban az Ütiníorm ad felvilágosítást — a budapesti 222-238. a 227-052 vagy a 227-643-as telefonon. „Szerződést kötöttünk a meteorológiai állomással" — hallottuk a minap a téli köztisztaság egyik szegedi felelősétől. S még mielőtt arra gondolhattunk volna, hogy együttműködésük az enyhén fagyos, hó nélkísli napok megrendelésében és eme igény kielégítésében valósul meg, informátorunk sietve hozzátette: „minden nap délutánján megkapjuk az előrejelzést az éjszaka és másnap várható időjárásról." És akkor aztán: hó — rukk! P. K, Kimerülő tartalékok? R

ossz passzban van a magyar népgazdaság. Immár tíz esztendeje, ha jól számolom. Nem nagy idő, legalábbis ami mindennapi tapasztalásainkat illeti. Mert azért éltünk és élünk, s végül nem is rosszul. Nem rosszul, mert amit mindenütt a világon mindenki azonnal megérzett a saját bőrén — munkanélküliség. áremelkedések, életszínvonalcsökkenés formájában —. azt minálunk majdhogynem egy évtizeden át sikerült kompenzálni. Egyensúlyozni például hitelekkel. amelyekkel végül is életszínvonalunkat tákoltuk lehetőségeink fölé. Sok évig úgy éltünk, mint az a család, amelynek a .jövedelméből ugyan nem futja életmódjára. de minden hónapban kölcsön kér a szomszédtól egy ezrest, hogy majdcsak megadja. De sem fogyasztását nem csökkenti. sem kereseti forrásait nem bővíti kellőképpen. így aztán a szomszéd egy idő múltán nem hajlandó többet hitelezni. De kéri vissza azt, amit korábban adott. Szerencsére. a népgazdaság helyzete azért nem egészen ilyen. Igaz. ebben az is közrejátszott, hogy az utóbbi négy-öt évben már változni és változtatni is kezdtünk. vagyis csökkentettük fogyasztásunkat. és megpróbáltuk bővítgetni kereseti forrásainkat is. hogy fizetőképességünket megőrizzük. Hogy véletlenül se kerülhessünk olyan helyzetbe, mint a képzeletbeli család, amelynek kimerülnek hitelei, s egyúttal benyújtják neki az összes számlát tartozásairól. Szóval, még nagyjából, időben megkíséreltünk alkalmazkodni valóságos helyzetünkhöz, számot vetni valóságos lehetőségeinkkel. Mert egy időben — lassan egy évtizede — azt hittük, csak átmenetiek azok a nehézségek. amelyekkel meg kell küzdenünk a világgazdasági porondon. Be kellett látnunk, hogy a helyzet azóta sem javul, csak romlik. Egyre nehezebb föltételekkel kell megbirkóznunk. ha el akarunk adni. ha ellentételezni akarjuk legszükségesebb importunkat. Márpedig az ellentételezés az utóbbi egynéhány évben nem is csak akarás, döntés, egyszerűen kényszer dolga — egyre inkább. Jó öt évig ugyanis — élve a hitelpiacok akkoriban korlátlannak tűnő lehetőségeivel, s átmenetinek gondolván a recessziót — hitelekből finanszíroztuk életszínvonalunkat. Importunkat és termelésünket. sőt jószerével eladásainkat is. Csakhogy a recesszió lényegében évről évre súlyosabbá vált, s máig is tart, s ki tudja, hol és mikor lesz a vége. E folyamatot néhány éve ismertük föl, s találtuk magunkat szembe egyúttal kemény korlátokkal: Azóta hitelt keveset és kemény föltételekkel kapunk, s csak arra fordíthatjuk. amire valójában való: társadalmi — s minden-piacon értékesíthető! — produktivitásunk föllendítésére. Az életszínvonalra tehát immár nem jut a gyéren csörgedező hitelekből. Viszont — és ismét csak a belső fogyasztás rovására — megkezdtük néhány éve gazdaságunk átalakítását. Azzal a céllal, hogy fönntartsuk fizető- és hitelképességünket, s hogy életszínvonalunkban se kelljen nagyobb mértékben visszalépnünk. Mindenekelőtt tartalékainkra apelláltunk. amelyekből valóban sok akadt, kihasználatlanul. (Jellemző, hogy az „árrendezések" következtében jelentősen csökkenteni tudtuk az egységnyi nemzeti jövedelemre jutó energiafelhasználást!) A megszorítások, elvonások, árváltozások következtében azonban mára egyre inkább mindenhol kimerítették a korábbi laza gazdálkodásban meglevő tartalékokat Pedig mára sem javult a helyzet. Legalább olyan nehéz körülményekkel kell ma is megküzdenünk a világpiacon, mint egykét évvel korábban. S közben egyre kevésbé számíthatunk külső erőforrásokra gazdaságunk föllendítésében, életszínvonalunk megőrzésében. Akkor hát mi a teendőnk? — tehetjük föl — ha nem is nyugodtan, de legalább teljes meggyőződéssel — a kérdést. Hogy mi? Feladatainkat lassan immár kudarcaink kezdik körvonalazni. Példának okául: csökkent az utóbbi években a lakosság reáljövedelme. Ez. s az áraknak az ér- , tékaránvoshoz történő közelítése viszont azt eredményezte, hogv korábban elképzelhetetlennek hitt változások kezdtek végbemenni a piacon. Amíg ugyanis a belső piacot korábban az abszolút — és kritikátlan! — túlkereslet jellemezte, amiben vállalataink mindent és minden mennyiségben el tudtak adni, ma lanyha ez a belső piac. Mindenki százszor is megfontolja, mire ad ki pénzt és menynyit. A keresleti piac helyére sok területen a kínálati piac lépett, s itthon is egyre inkább csak azt lehet eladni, ami minőségben, árban, paramétereiben nagyjából versenyképes áru. Ezáltal viszont egyre több kapacitás szabadul föl a vállalatoknál. Gépi és szakemberbéli kapacitás, amit kínálnának, szeretnének eladni, még a megszokott, jó (mármint számukra jó, többnyire magas!) hazai árakon. Csakhogy a hazai piac sem vesz meg immár akármit (mert: nem tud megvenni!). S az. hogy a vállalatok egyre inkább szabad kapacitásaikat hirdetik — és panaszolják az ország vezető szerveinek! —, az első jele annak, hogy tartalékaink kimerülése után lassanként újabb, korábban nem ismert tartalékaink keletkeznek. Igen ám. csakhogy e tartalékok egyelőre leginkább panaszként vannak jelen életünkben. Panaszból pedig sosem lett haszon, üzlet, eredmény. Vagy mégis? Valaha úgy szólt a mondás: attól, aki panaszkodik. el kell venni. Ez a gazdaságban — legalábbis a szocialista gazdaságban — nyilván nem. vagy legalábbis nem így igaz. Az azonban ténynek tűnik, hogy e panaszok mögött sokszor nem reménytelen helyzet, hanem csak visszafogó és deformáló szituáció húzódik meg. Például az a szabályozórendszer, amely ma még számos fékkel fogja vissza az értelmes gazdálkodást, éppen valamennyiünk életszínvonalának biztosítása érdekében. (Mintha egy eladósodott család úgy igyekezne segíteni magán, hogy visszafogja fogyasztását, azaz a családfő nem veszi meg a villamosbérletet, s inkább nem jár maszekolni!) De ha — mint várható — januártól értelmesebben fogjuk szabályozni gazdaságunkat? Ha engedélyezzük — pontosabban a vállalatokra bízzuk — a villamosbérlet megvételének és a maszekolásnak a jogát? Akkor nyilván már valamelyest változik a kép. Jó néhánv vállalat — ha megéri neki! — kapva kap majd az alkalmon, hogy dönthet, hogy szabadabban futhat a pénze után. És nyilván sok vállalat akad majd továbbra is, ahol nem tudnak, vagy nem mernek maid kellő határozottsággal lépni, villamosbérletet és iparengedélyt váltani. Ezek a vállalatok az új szabályozásban előbb-utóbb föltehetően csődbe jutnak. (Csak remélem, hogy esetükben is hatásos lész az a CVógykúra. amely a szigorú szanálási eljárásokkal szinte megszüntette azt a fogalmat — a mostani aszályt leszámítva —,-hogy: veszteséges téesz!) Amelyik cég viszont elindul majd azon az úton. amelyet éppen a belső kereslet csökkenése nyitott meg előtte, az semmiképpen sem járhat rosszul. T

udom, nem könnyű kimászni a langyos vízből, a társadalom, a gazdaságpolitika által garantált hamis biztonságból. (Hiszen csakis hamis lehetett az a biztonság, ami arra épült, hogy a legjobbaktól sokat lehet elvenni , V— kurtítva azok fejlődési lehetőségeit—^ tákolgatandó a gyöngéltaedőket.) Tudom, sok vállalati vezetőnek lennének bőségesen ellenérvei: miből alkalmazkodjanak a realitásokhoz, ha minden eszközt ily szűkkeblűén mérnek? Hogy miből? Szellemi tartalékaikból. a rendelkezésükre álló' szaktudásból, emberi tisztességből, lelkesedésből ... Vagyis abból, amiből azért sok helyütt rendelkeznek bőséges tőkével. Hogy ezt meg is kellene fizetni?. Rajta! Erre is lehetőség lesz jövőre. Hiszen a nem minőségi munkát is elfogadó piac fölvevőképessége tovább szűköl, valószínűleg. Kevesebb, de minőségi produktumra lesz szükség — termékben, marketingmunkában, gyártmány- és gyártásfejlesztésben, s sok mindenben még. Ezt a kevesebbet pedig kevesebb emberiel és munkával is elő lehet állítani, és drágábban eladni. S ily módon lassanként valóban közelebb juthatunk a valóságos értékekhez: árakban, fogyasztási szerkezetben és mennyiségben, nyersanyag- és energiafelhasználásban és — bérekben is. Szávay István Szaktanácsadás zöldségtermesztőknek Eredményesen segíti a termelök munkáját a Kecskeméti Zöldségkutató Intézet szaktanácsadó szolgálata, amely 270 mezőgazdasági üzemnek az áfész-ek közvetítésével pedig megközelítően 3 ezer kistermelőnek adja át a hozamok növelését segítő kutatási eredményeket. és a külföldről átvett új technológiai megoldásokat A szaktanácsadás jelentősége azért is fokozódik, mert egész sor zöldségféle termesztése a nagyüzemből áttevődik a háztájiba. A kisüzemek igénylik a szakmai támogatást. Az ismeretek gyors átadásával például Győr-Sopron, Somogy. Baranya, Nógrád és Csongrád megyében három-négy éve alatt tért hódított a Hollandiából átvett, támrendszerrel termesztett uborka, amely a hagyományosnál kétszer-háromszor nagyobb termést ad. A hazai kutatók által szabadalmaztatott síkfóliás növénytermesztés technológiai tudnivalóinak közreadása nyomán az idén már több mint ezer hektárról érkezett a piacokra a szokásosnál két-három héttel korábban és nagy tömegben a sárga- és görögdinnye, a karalábé, a karfiol és a saláta. Hogy a következő hónapokban — ezen belül az évvégi ünnepekre — megfelelő legyen a lakosság zöldségellátása. szerte az országban megkezdődött a szolgálat útmutatásai alapján a. fehérpaprika és a paradicsom kihelyezése a fólia alá. Budapest környékén. Békés és Csongrád megyében pedig a, hidegtűrő növények — a saláta és a karalábé — magjait vetik, amelyekből a jövő év elején várnak termést. Megkezdődtek a jővö évi szerződéskötések is. A szaktanácsadó szolgálathoz befutó jelzések szerint tovább növekszik a szolgáltatást igénybe vevők köre, jövőre megközelítően 5 ezer kistermelővel kötnek megállapodást az áfész-ek közreműködésével.