Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-08 / 238. szám

o MZDM Szombat, 1983. október 8. S

zeged sok évszázados történetében meghatározó dátum 1944. október 11. Nem csupán históriai határvonal, de létünket, életünket meghatározó sorsforduló; Olyan állomás. mely sok-sok történelmi vihar után, s a minden eddiginél pusztitóbb második világháború szörnyűségeit követően. 39 évvel ezelőtt új fejezetet nyitott e város történetében, az ország első nagyvárosára virradt a béke első napja. Fenves lap. nagyszerű dátum. Joggal lehetünk büszkék 1944. október 11-re. mert Szeged felszabadulásában es az azt követő időszak történetében jelentős esemenyekkel írta be nevel. Itt tartotta első legális hazai ülését a kommunista part. itt alakult meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, itt indult meg a politikai könyvkiadás, itt kezdett el dolgozni, termelni, remenykedni és bízni az ország népenek egy resze. S ez a munka, ez a mindennapi küzdelem azóta is tart. Szeged az elmúlt 39 esztendőben megkétszerezte lakosságát, fölnevelt es útjára bocsátott néhány generációt. Az ünnepen emlékezünk, és fölmérjük mai helyzetünket, holnapi feladatainkat. Ezt tesszük Magazinunk e két oldalan is. Vallomások Szegedről CSIKÓS-NAGY HÍJ .A államtitkár I! u (lapost ...Eletemből 16 évet töltöttem szülővárosomban. Ebből negy ev az elemi iskolában, további négy ev a tőszomszédságában levő egyetem jogi karún telt el. Apám azt szerette volna, ha ügyvédi irodáját viszem tovább. Ezért néhányszor magával vitt amikor parasztcsaládokhoz örökösödési ügyekben 6zálltki. Ügyvéd ugyan nem lettem, de sok élmény halmozódott fel bennem. A Szeged környéki tanyavilágot nia ns nagyon közelinek erzem magamhoz. Az egyetem irtán a fővárosba kerültem. Attila Szegedre csak látogatóba járok néhány órára, esetleg napokra. Így figyelemmel kíserhetem a varos fejlődeséU ürülök, hogy Szeged felszabadulás utáni felvirágzásához néhány téglaval en is hozzájárulhattam. Néhai Dénes Leó 1951beu győzött meg arról, hogy pusztán ha tarmenü lek vese miatt Szegedről nem lehet teljesen megfeledkezni. Akkor az Országos Tervhivatalban dolgoztam, es utolsó aktuskent közreműködhettem abban, hogy az 1952. évi terv Szeged számára új lakóházépítés beindítását biztositatta. Égy évvel később, rrunt a helyiuror? miniszter első helyettese a tápéi gyékény haz létesítésénél bábáskodhattam. Egy alkalommal még a szövetkezeti elnök. Nagy János vendégszeretetét is élvezhettem, sőt a gyékényaratók szíves meghi vásara k.öaos ebéden is reszt vehettem. Lebbencslevest azóta sem. ettem. Az elmúlt evekben leginkább, mmt a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke nyíbk alkalmam szagedi latugatásoltra. különböző rendezvényeken előadások tartására. Talán mondanom sem kelL mennyire szívesen teszek a meghívásoknak eleget Amikor nemrég a megyei tanács által létesített oktatási központban vendégeskedtem. Láttam Újszeged csodálatos fejlődését. De azért szép woit a régi Újszeged is. Ezt velem együtt jól tudják azok ars. egyetemisták, akik a harmincas években az üjszegedi parkban készültek a szigorlatokra. A köofcíjleítaras pénzt hozott Szeged' nek. de az ízlés már akkor is meg volt. és ez a kettő ma az ország egyik legszebb pontjává emelte a várost... KKWYO FKRKNO Iwgi iNnuivew RaihieNÍ A bezárt színház előtt sittaiva rnzrinbe jut. amikor- a felszabadulás utan először nyitotta meg a színház a kapuit, és a nyitóhangversenyen magam is játszottam a lelkes közönségnek. Eszembe jutnak a korzó zöldjében megrendezett muzsikáló nyári esték, ahol néhány alkalommal koznenűknoMiem. Dc eszembe jut, sajncc, ami ezt megelőzte 1944. március 19-e, a nemet fasiszta megszállás. És itt most nem azokról szeret- ' nek megemlékezni, akik elnyertek büntetésüket, es gyermekeik, unokáik már mit sem tudva azokról az időikről tisztességes állampolgárokként élik életüket Nem is azokról a jelenkori történelem által már feltárt, ismert emberekről, akik felemelték szavukat a deportálásokkal szemben, hanem egy „kis emberről", Tóth pályamesterröL Szegeden volt egy munkaszolgálatos század, mely a vasútépítésnél dolgozott s amelyhez en is tartoztam. Nos. Tóth pályamester — többek között — nem kevesebbre voli kepe*. mint arra, hogy kézihajtanyán néhány munkaszolgálatossal odagördüljön a csendőrök és SS-ek által őrzött, deportálásba indított, emberek marha vagonjához, hogy a 80—90 emberrel zsúfolt vagonba vizet, gyümölcsöt adhassunk be. Aki ismeri az akkori idők ..igazságszolgáltatását". ' az tudhatja, mi járhatott ezert a magatartásért. Tóth palvamester okos ember volt — gondolom ő is tudta. Mégis miért tette? Hiszen alig ismert bennünket, és még csak köszönetet sem várt érte. Bizonyára humánumból. Árért én itt most mégis hadd köszönjem meg neki. LEVENT>EL LÁSZLÓ osztályvezető főorvos Budapest „.Gyalog érkeztem Szegedre 1944 novemberében. Sorköteles korban, 1941. október 13-án vonultam be munkaszolgálatra Kassara. Pontosan három évre rá, 1944. október 13-án szöktem meg Baján. Ott ért a felszabadulás. Másnap már dolgoztam a kórházban. Novemberben jött a hír, hogy Szegeden megindult az egyetem. Nekem a tanulásban nagy kihagyásom. pótolnivalóm volt. Hiába marasztaltak, elindultam. A bonctanon, ahol dolgoztam, kaptam meleg ételt, és decemberben már kollokváltam a félévre előírt tárgyakból. Nem rendezkedtem be Szegeden, csak lestem a napot mikor indulhatok Pestre, családom után. Január második felében orosz naftaszállitó vonatra kapaszkodva érkeztem a még ostromlott Budapestre Másfél év után láttam viszont a feleségemet és akkor Ismertem meg 10 hónapos Juli lányomat. Kiéhezettek, legyengültek voltak. Szüleimet is kibombázták, nem volt hova legyünk. Egy lepedőnk maradi. azt nyakamba kötöttem, abba tettem Julit meg a pelenkáit, és elindultunk Szegedre. Egv hét múlva erkeztünk meg ismét csak gyalog. Rokonunk nem volt Szegeden, de idegenek befogadtak, kenyeret, meleg szobát, fekhelyet kaptunk a gyerekkel — és még melasz is volt a piacon! Február elején Mari. a felesegem i» beiratkozott az-«gsetemce. Dolgoztunk a kórházban, a konzervgyárban, a szövettanon. Eletem legboldogabb hónapjai tavaszodtak rám Szegeden. Egy szobái, már fűteni tudtunk, a kézitáskában naponta hazahozott tüzelővel, megszűnt az ehezés (kaptunk enni a menzáról), szeretteim közt lehettem, tanulhattam, dolgozhattam. Mind több szeretetet, figyelmet kaptam — talán a gyerek és Mari szorgalma, kedvessége miatt — a diáktársaktól, az ápolt betegektől, a szomszédoktól, a konzervgyári munkásoktól, a piaci árusoktól De a menzán is teli kanállal, a sűrűjéből kaptunk, mert mi négyén ettük meg a két adagot. Ezek első emlékeim Szegedről. Szigorlataim jól sikerültek. Nyáron már bejártam a MADISZ-ba, Komócsin Zoltán. az akkori MADISZ-titkár felfigyelt ránk, minket küldött le Marival Balatonlellére, az országos diákkonferenciára. Ez a het meghatározó elmenv volt szamomra. Nemcsak mert először voltam életemben a Balatonon, hanem mert megismerkedtem a pesti diakvezetőkkel, a Győrffy-kollégistákkal — élükön Kardos Lacival. Megis' mertem Veres Pétert Karacsony Sándort, Révai Józsefet. Horváth Zoltánt, Erdei Ferencet es sok olyan politikust, írót, akiknek csak a nevét tudtam, hallottam addig — vagy az úisagban olvastam. Megbabonázták lelkesedesükkel, eszükkel, az új világ igeretevel. Most már a család és a tarruLas mellé az ifjúsági mozgalom gondja es oromé is beköltözött hozzánk. A Mária-kongreganislákkal összefogva a Mensa medica elindítása, majd pesti miniára (de annál politikailag nyitottabban) a Medikus Kör szervezése, a MEFESZ életrehívása voltak mozgalmi munkánk főbb állomásai. A mi sajátos szegedi „mini történelmi kompromisszumunk" eredményeként a szegedi MEFESZ elnöke Dávid Kata, a Mária-kongregáció elnöke lett. Titkári minőségemben kitűnően tudtam dolgozni vele, barátságunk máig is eleven. 1946-ban már szerveztük az első szegedi kollégiumot, a Móriczot. Ebből rajzott ki az Apáthy István medikus kollégium 1947-ben: előbb az alsóvárosi MADISZ helyiségeiben. a Bem utcában, majd a Dóm téren, a volt Szent Imre kollégiumban laktunk. 1947-ben vette át a nagyszegedi pártbizottság irányítását Zöld Sándor. Ez meghatározó volt nemcsak a szegedi politikai vezetés, de az értelmiségi, az egyetemi politika terén is. Egyénisége, politikai felkészültsége, lényeglátása. borotvaéles esze lenyűgözött. Biztos vagyok benne, hogy szemlélete, az ő valóban népfrontos politikája közéleti vonzódásomra. irányultságomra máig is meghatározó, ö vitt be — nehéz érvekkel legyőzve ellenállásomat — a nagyszegedi pártbizottságba. és 1948-tól. szigorló évemben, a pártbizottság ifjúsági titkara lettem, majd 1960 januartól az egyetemi pártbizottság titkára. Eseményekkel, élményekkel zsúfolt néhány év. Családi, személyes örömök. 1947-ben született fiam, Ádám János. 1949-ben sub alurea Almae Matns doktoráltam. Munkasikerek, a tanulás, a társadalmi cselekves lehetősége, a közösségi élet a mozgajomban, a kollégiumban, a nepi kollégiumi varázs ... Mindez szamomra Szeged ... .. . Azért is szeretem Szegedet, mert tele vagyok jo kivúnsaggal iranyaban. A mi szegedi fiatal eveinkre emlékezve azt kívánom, hogy legyen Szegednek nyugtalan, jóért lázadó, társadalmi cselekvést igénylő reformnemzedeke. Legyen — ebben az értelemben — fiatalnak maiadó értelmiségé, ahogy Zöld Sándor is elképzelte. Olyan értelmiségé, amelyik értekeket ment, megőrzi, de alkot isEs ha megalkotta, akkor legyen balorsága felmutatni, es nemcsak másodhegedűsnek maradni. Különösen, ha olyan felhalmozott vagy megalkotott értékekről van szó, amelyek túlmagasodnak a város vagy akár az ország hatarain SOMOGYI TÖTH SÁNDOR író, szerkesztő Budapest i Az idő kényszerű pergetése közben sokszor rádöbben az ember, hogy szilárdnak hitt igazságai kétségesek, olykor szinte egy idegen magánigazságnak látszanak. 1943-tól 1949-ig éltem Szegeden, egyesztendős megszakítással — és a megszakítás 1944 júliusától 1945 áprilisáig tart. Látható, a kényszerű távollét épp az iszonyat ideje, amikor Magyarország az ojtozi szorostól Sopronig hadszintérré vált. (Ojtozt azért említem meg, mert 1944 nyarán munkatáborba rendeltek, s július havában egyetemi és főiskolai társaimmal az ojtozi szoros fölött, a hegyekben lövészárkokat ástunk: lövészárkokat, aróelyékből sohasem lőttek. Közismert, hogy a szovjei hadsereg déli szárnya a hegykoszorút mefikerülve jutott a Kárpál-medencebe.) A front mar dörögve közeledett. amikor én — anyám, partfogóim, rokonok es szomszédok (•szinte megbotránkozásara — frissen szerzett tanítói diplomámat nem rendeltetés szerint használtam, hanem egy irathoz mellékeltem. amelyben felvételt keltem a Szegedi Tanárképző Főiskolára. (Akkori konoksagomat ma sem tudom kielégítően magyalázni. Minden és mindenki a döntésem ellen szólt: egyedül maredt, s özvegységre jutott anyám könyörgése, a szegénység, a közeledő front, az általános fenyegetettség, tanárpártfogóim szerénységre intő szava.) Fölvettek..; Második érkezésem idején, 1945 áprilisának első napjaiban, bar a kivérzett, kifosztott nemzet még éppencsak éledezett — Szeged régi, rendezett, szép arcával fogadott, helyén volt a dóm, sértetlen a Széchenyi tér, a klinikák sora, az egyetem, sőt a főiskola es a kollégium épülete is — ámbátor sok' helyütt szovjet katonák voltak beszállásolva. A háború javaban folyt — en meg az alapvizsgámra készültem, egyetemi előadásokra jártam, meg a marxista tanítassal ismerkedtem, nepi kollégista barátaimmal új nevelési koncepcióról álmodoztunk (a „teljes ember" eszményével a középpontban) — és igen, arra emlékszem, hogy folyton éheztem, de arra nem, hogy ez szenvedést okozott volna. Csak tétova emlékeim vannak, miből éltem: segély pénzek, az olvadó papírpengőkben kiutalva, anyám csomagjai — ha megérkeztek — egy-két tanítvány, csalánfózelék az egyetemi menzán. Később is hasonlóan éltem, 1947 szeptemberéig, amikor is a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége kinevezett a Kálmány Lajos kollégium igazgatójának. Ez tréfásan hangzik, de nem volt tréfa. Valóban igazgatóként kezdtem, s ez önmagában inkább nyomasztó volt, mint felemelő. Ügy látszik,a küldetéstudat előbb születik az emberben, mint maga a küldetés ... ... Az én szegedi emlékképeimi visszatekintve csöppet se ambivalensek. Pedig tudván tudom. hogy a régi világ — a magyar világ is — recseg ve-ropogva. jajgatás, halai és kínok közt epp ez időben múlt ki — es az új is szörnyű gyötrelmek árán keletkezett Részletek a Somogyi-könyvtári Műhely 1983. 2—3. számanak összeállításából. KASS JÁNOS RAJZAI, 5—6. OLDAL