Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-08 / 238. szám

10 Szombat, 1983. október 8.' „A jó utat tör magának..." Töredék egy befejezetlen beszélgetésből „Szeretem a csendet, a nyugalmat, az éjszakai munka feketéjét és fehérjét, a fény kis köreit a dolgozóasztalomon. A hajnali kristálytiszta levegőt, a fáradtságot a feladat megoldása után." Fáradtnak latszik. Már bánnám, hogy kapva kaptam a késő esti beszelgetés lehetőségén, de hát magára vessen, ő ajánlotta . .. Budapesti, vigadóbeli kiállításának megnyitója előtt pár nappal, tele a katalógus-, plakát-, tárlatszervezés ezer bajával, invitált meg lámpája kis fénykörébe. „Jo napom volt. üresjáratok nélküli. Az ilyenek végén kell egy kis iazitás. Ha Szegedről akar beszélgetni, hat legyen." Még az imént, közös ismerős levele után kutatva a pakolópolc kusza összevisszaságában, sehogy sem akadt kezebe. amit keresett. S most tévedhetetlen biztonsággal nyúl ismét a polchoz, s teszi elém a színes képeslapot. „Látja, ez a kép, a többi szegedi emlékkel együtt, itt van mindig. kezközelben." A par napja érkezett, s máris elkallódott levél, meg a bármikor elővehető szegedi látkép kapóra jön. Kass János „szegedisegére" ennél jellemzőbb mozzanatot keresve sem találhattam volna. * Emlékkép a gyermekkorból; „Akkor már mindent telerajzoltam vasalószénnel; falat, papirost. röpködtek a pofonok. A parton agyagot lelve, gyúrtam nyakto maszatoson bábút, lovat, szekeret... ... Apám apja cíiHs volt. fogadós, s a millennium előtt, a boldog békevilágban, már nagy házat, fogadót épít a nagy árvíz után- A ház ma is áll. műemlék. Itt voltam gyerek." Innen indult a művész életútja. Az Űj Írás „Pályám emlékezete" sorozatában 1979-ben ezt irta gyerekkora Szegeden töltött éveiről: „ez volt az aranykor". Azóta sokfelé járt, sokfelé lelt értő közönségre, barátra. Szegednek már inkább csak alkalmankénti látogatója, vendége lett. Eljött kiallításai megnyitóira, tervezett díszletet a szabadtérire, meghívottja volt a múzeum, a Bartók Béla Művelődési Központ rendezvényeinek. Mas vidékről származó barátait gyakran elhozza a Tisza partjára ma is, itt elő barátok lesik, kérdik, mikor jon legközelebb. Ennyi lenne hát Kass János szegedisége? De hát így lehet ez az ország más városaiban is. ahol ismerik, szeretik — vethetnenk ez ellen, józanul. Csakhogy ő nem egyszerűen Szeged híressé vált. innen elszármazott szülöttje. Ma is együtt gondolkodik a város gondolkodóival, együtt álmodik az álmodozókkal, úgy néz vissza, mint aki a magáéra tekint. Különben hogyan is találhatta volna ki, milyen legyen a Tisza-parti szabadidő-központ? . .. Hogyan alakulhatna ki egyszer a folyó jobb parti sétányára felfűzve a kultúra sokféle tanyájának láncolata, ha Kass János nem adta volna közre elképzeléseit a Csongrád megyei Hírlap 1982. december 18-i számában? * Persze, hogy lesz-e a Hősök kapujától, az egyetemi épületektől a Dóm téren át, az új könyvtár, a múzeum, a színház, a volt Kassszálló, a leendő rádióstúdió épülete előtt egeszen az új Hungáriáig vezető, a közművelődés sokféle lehetőségét megteremtő sétány, a népművészet tárgyait kínáló boltokkal, régi mesterségeket bemutató műhelyekkel, az. idővel kiderül. Hogy legyen elegendő erő a város vezetőiben és lakóiban, hogy ne csupán tetszetős álomnak tartsák, de megvalósítását is szorgalmazzák, segítsék e tervnek: az feladata lehetne például az alakulóban levő városszépítő-városvédő egyesületnek is. „Amikor én ezt a gondolatot, a város adottságaiból, fekvéséből, építészeti egységéből, a lényegében száz éven át megőrzött varosmagból és a mostanában sikeresen megfiatalított városképből kiindulva, dedelgetni kezdtem magamban, már tudtam, máról holnapra nem ölthetnek testet ötleteim. De kell, hogy legyenek az embernek babusgatott vágyai.. Valaki fantasztának nevezte őt. elkepzeleset megvalósíthatatlan álomnak. ..Miért lenne az? Einsteint őrültnek. Bartókot érthetetlen csodabogárnak tartották. Ma minden tizenéves tankönyvében olvashat róluk. rájuk hangolodott a világ. A tó mindig utat tör magának .' . En úgy gondolom, hogy a mi korunkban nem csupán a mult értékeinek megmentésere kell törekednünk, hanem a regi kereteket rugalmasan kezelve, újabb értékek teremtésére is. Semmi mást nem tettem, csak amit a madar. ha visszaszáll rég elhagyott fészkére. Kifésüli, átgereblyézi a kicsit zilált fűszálakat, ui rendet, egységet alkot a meglevő anyagból. Minden, ami nem igényel különösen nagyobb befektetést. átcsoportosítással, ötletekkel, de ne szégyelljük bevallani: akár jó kereskedelmi érzékkel és ösztönnel megvalósítható, azt érdemes támogatni." Támogatja-e a város Kass János „álmát"? „Alkalmam volt többször is találkozni a város vezetőivel. Érzem a készségüket, s ertem gondjaikat. A pénzszűkét, s hogy van Szegednek más. sürgősebben megoldandó problémája is. Ha az ember nem akar fantasztanak látszani, tudomásul kell ezeket vennie. De azt vallom, s ók is tudják, szinte benne ram a levegőben, hogy ebből az elképzelésből még lehet valamit.. őslakosokat túlszárnyaló szeretettel beszél a városról. Hogy Szegeden a civilizáció még nem falta föl az emberi élet lehetőségét, hogy lassan Szeged az egyetlen város, amely hagyja legalább a folyó egyik partiát zöldellni. „De könnyű is volna, ha mondjuk. Kass-alavitvánv segíthetne a tervem megvalósítását! Milliomos vem lévén, mit adhatnék mást Szegednek? Közreadtam, a vágyaimat." Nem árulunk el vele titkot, életművenek azt a részét is Szegednek szeretné adni. amely felett szabadon rendelkezik. Vajha, az általa kitalált belvárosnvi szabadidő-központban helyet kaphatnanak az ő alkotásai is! Netán épp a nagyapa szállójában, a rekonstrukció után!... Maga is nevet raita. amikor hozzáteszi: de szeretné mé& megérni, hogy a „hagyatéka" a szülővárosába kerül! ..Aliogv múlik az idö. feltörnek az emberben a régi emlékek. A kötődés szálai, amelyek egy varoshoz horgonyozzak az emlékezőt, egyre erősebbekké valnak. Így vagyok ezzel en is — nemrégiben Buda y Györggyel emlegettük Angliában Szegedet. A nyáron bugaci kirándulást hagytunk félbe holland barátaimmal, hogy pár órára Szeged felé kerülhessünk." Láttam őket a szabadtérin. Beszélgettünk is akkor pár szót, hogy mit keresnek itt a városban. „Talán -valamit megéreztettem a barátaimmal Szeged nyári varázsából." * És egyszercsak azon kapom magam, hogy bár az ő faggatására hoztuk össze esti randevúnkat, már fél órája ő kérdezget engem, mi újság Szegeden ... Befestették-e már egyszínűre a hidat — ő a kazettás szerkezet mozgalmasabb színezését javasolta —. átköltözött-e már a Somogvi-könvvtár. mi hír a múzeumban, hegv rendezik maid be a könvvtártól átörökölt helyiségeket ? És mentegetőzik, hogy nem szolgálhatott kerekded interjúval, de hát az ó szegedisege csupa „jelentéktelen apróságból' tevődik össze ... Akkor hogv is tehetnék pontot a beszélgetestöredek vegere. ha nefri egv jelentéktelen apróság közreadásával: útravalóngk becsomagolja gvümölcskenvere felét. m „Jó lesz ez meg hajnalban, ha utazik Szegedre haza." Vagv ezt az utolsó szót «s»k -ért képzettem a mondat vegére7 EALÍT KATALIN De nem lettem, mert Szegeden.. "? / Ujabb sorok egy régi, de felmelegedett vitához ?? Szegedről szerettem volna írni, fölszabadulási évfordulójának közelségében, de eredeti mondandómtól rendre eltérített egy olyan gondolati élmény amely hozzám is többször bekopogtatott. Még a nyáron kezdődött, a rádió-tévé újságban. hogy kedves régi kollégám, A. újra föllobbantott egy regi tüzet — nevezetesen, hogy szerelmes Szegedje milyen könnyedén elprédálja, elengedi tehetségeit. Lapunk is visszaverte ennek visszhangját: egyrészt a régi kollégának szóló rokonszenvüzenettel, másrészt a Vallomások Szegedről című kiadvány idevágó passzusainak erőteljes hangsúlyozásával. Majd egy önérzetes-tárgyilagos glossza következett, szűkszavú igazságokkal, a DM olvasói rovatában, amit akár vitazárónak is tekinthetnénk, ám legutóbb terjedelmes irodalmi levél kanyarodott rá minderre a CsmHJsan. Ezeknek olvastán terelődtem odáig, hogy magam is „beszállok" ebbe a vonatba Vagyis hogy mégiscsak Szegedről írok. 1. akárhogyan nevezzük azt a várost. „De nem lettem, mert Szegeden ..." — József Attila játékos sorai gyorsan s könnyen idézhetók. Csak Úgy elgondolkodom: szegény költőnket máshol nem érhette volna az „eltanácsolás" abban a társadalmi közegben? Szegény költőnket valóban nem érte egyebütt abban a társadalomban nagyobb serelem ? Példák és ellenpéldák sora kínálkozna, de nem kívánok személyeskedni. Inkább arra apellálnék, hogy vajon nem jó kirepítő fészke-e az a magyar tudománynak, művészetnek, irodalomnak, ahonnan oly szép rajok húztak fel a magyar horizontra, mint innen? Milyen optikán keresztül lehet úgy nézni egy természetes folyamatot. hogy az egy varos „taszításától" ered? Lehet. hogy elfogultságon kapnak engem, de megmondom: évekig rágtam ezeket a falatokat. S még mindig nem tudom őket lenyelni, mert keserűek. 2. Gyakran úgy tetszik nekem, hogy ez a gondolatmenet valamiféle zsurnaliszta tartalék. Időnként előjön és szép nagyot lehet kerülni körülötte. Jó évtizede is föllobbant a téma. de senki sem szegte be. Ebben ugyanis csak úgy lehetne igazságot tenni, ha sorra, rendre megkérdeznénk mindenkit — aki elment és aki maradt! S miután megkerdezlünk mindenkit. kirostálnánk a véleményekből a pillanatnyi indulatot, a szeleskedést, s ott maradna a serpenyőben az érzelem és a logika aranya. Ha nem is teljes. sőt bizony meglehetősen hiányos például ilyen szempontból a Vallomások kötete, mindenesetre szép. izgalmas és sokoldalú olvasmány, az élményt adó. inspiráló. teremtésre hivatott es alkalmas városról. amelv viszont természetesen nem volt és nem lehetett mindig és mindenben, mindig es mindenkivel egyformán toleráns. Bizonyos, hogy ahol a szellem munkál, pláne sistereg, a szellemi partnerek sem csupán ösztönzik egv-mást, hanem sebeznek és sebesülnek is. Az értelmiségi pálya elég forró gondolati ..harctér', hogyne érnének bennünket sérülések. Csakhogy ez nem szegedi specialitás. Ily módon értelmetlen és igazságtalan ezeket a „város" képére kenni. Lelkesen magyarázza nekem valaki: volt itt egyszer egy fiatal író. Jól „elpáholták", mert valami „olyat írt"... Eltanácsolták az iskolából is... Szegednek nem kellett, s lám: a magyar irodalom magasan díjazott tehetsége lett... Költőt, tudóst, újságírót. rendezőt, mindenféle alkotót lehet keresni erre az analógiára. Am egyet nem lehet kihagyni az „ítélkezés" logikájából: az az ember sem ugvanaz már! Azt a szellemi pályaívet, amelyet befutott. nem tehet ígv visszanézni, hiszen évtizedek szellemi fáradsaga. küzdelme jelöli ki az űj helyet. Meglehet, itt helyben nem alakult volna ki ugyanaz a pályakép, hiszen a hazai szellemi élet nagyobb térsége kell a teljesebb kibontakozáshoz. De ez már így van. s nagyon sokáig így marad : Szegeden, Pécsett, Baján vagy Budapesten ugyanazt tenni — nem egészen ugyanaz. A főváros helyzeti energiáihoz nem fogható a vidéki saitóélet, könyvkiadás, színházi világ. A tudomanyban. már csak-csak érzékelhető tekintélyes ellensúly. egyebet-ben alig-alig. Föltétlenül kisebb a kezdösebesseg. csekélyebb a rálátás, szolidabb a műhely ereje vidéken. Magánbeszélgetéseken kitapogattam, hogy Szegednek valóban nem optimális a híre, rendre alábecsülik megtartó erejét. De még olyat is hallottam: jó ajánló levél innen elmenni — s nem azért, amiért természetes lenne, hanem mert hogy itt „a jó szellemnek nincs maradása". Mit szólna ehhez mindenki, aki itt maradt, nem is kérdezem. Mit szólna ehhez mindenki, aki itt alkotott nagyot, s maradandót vagy ma is innen ostromolja a tudomány, az irodalom, s más művészetek magaslatait, ugyancsak szónoki kérdés lenne. Arra viszont válasz nélkül is elegendő bizonyítással szolgál, hogy a tehetség éppen vidéken sem — Szegeden sem —fuldoklik. A tehetség mindenütt megvívja a maga harcát, s. naivitás lenne azt gondolni, hogy ez a folyamat bárhol elképzelhető egyszerű sétaképpen. Azt viszont már magam gyűjtötte megfigyelésekből adtam össze, hogy Szeged nevét megint csak szeplősen írjak, s ejtik a hazai sajtóban, ha ilyen, vagy hasonló összefüggésekben szóba kerül. Nem feltétlenül arról van szó. hogy nvílt támadások érik. Ide sorolom azt az esetet is, amikor nem kapja meg azt a figyelmet, amit érdemelne — ellenben maximális az érdeklődés minden innen fölröppent ügyetlenség, hiba, kevésbé rokonszenves történés iránt. Azon túl, hogy a fővárosi sajtó egy bizonyos szektora kifejezetten kedvét leli „a magvar vidék butaságainak" interpretálásában. kevéssé érzékeny anyagi, szellemi szépségei iránt, vagy önkényesen súlypontozza a vidék történéseit. Mást ne mondjak hirtelen: a szabadtéri játékokat, a szegedi nyári fesztivált egyszerűen és közönségesen méltatlanul kezeli a hazai kulturális sajtó, messze közművelődési jelentősége és hagyományértéke alatt, miközben bármely ketes kimenetelű kulturális kísérletről hasábok, oldalak dagadnak. S nem igaz, hogy ennek nem lenne köze a „rossz hírünkhöz" — hiszen „rossz hírünk" keltésében ugyanazok a vélelmek munkálnak, mint. „jó hírünk" blokkolásában. Külön kifigyeltem egy kulturális lapot. Maximálisan kedvezményezett egv olyan rendezvényt, ahol talán hatszáz ember jutott szellemi élményhez esténként — s akkor szólt rólunk először, amikor fővárosi vállalkozásnak adtunk deszkát Magam is szedem azt a nyugtatót, hogy talán kissé leöregedett a mi nagv nyári vállalkozásunk, s nem ingerel annvira mondanivalóra. de ennek mellékhatása is van: egv lovas na D is „lekörözhet" méreteiben és tömeghatásáb'n hasonlíthatatlan váTlalkozá sokat? Üil Eleget törtem a fejemet: azért bennünk, szegediekben is lehet valarrii hiba. Arra a meggyőződésre jutottam: igen... Bárhogy szálazom ugyanis a tapasztalatokat. nem hagy nyugton az a felismerés, hogy valamiképpen nem úgy építjük kapcsolat- és viszonyrendszerünket az innen elszármazottakkal. miként elvárható lenne. Legendákat hallok a fővárosba származott vidékiek klubiairól. Makó ... Battonya ... — hogy a környékünkön keresgéljek. Nem akarok utánzásra ösztönözni. De azért az a gondolat, hogy könynyedén elengedjük az elszármazók. a kiröppenök kezét; hogy könnyen lemondunk arról a lehetőségről, hogy aktív nagyköveteink, követeink legyenek az országban — engem magam is megijeszt. Megijeszt, mert sok más esetben látom, érzem: kapaszkodnának is viszsza az elmenők a város szoknyájába; keresnék az idekötő visszacsatoló vezetékeket — ám ennék intézményes lehetőségét egyáltalán, megfelelő alkalmait alig találják. Ez lenne pedig a módszere annak, hogy emberséges. tartalmas és hasznos viszony épül ión ki szülőföld, szellemi fészek és kiröppenő fiókák között. Népfront? Városszépítő egvesiilet? Valamilyen találkozási fórum? A forma nem is olyan • égbekiáltóan fontos, mint maga a kapcsolat. De ne legyünk nagyképűek: igenis szükségünk lenne az innen elszármazottak tényleges, valóságos és lelkükben élő városszeretetére: igenis hasznunkra tudnának lenni városépítő' gondjainkban ezer, máshonnan eredő tapasztalatukkal és rokonszenves visszatekintésükkel. Ma szinte teliességgel rendezetlen a kapcsolatunk. a hozzájuk való viszonyunk, s lehet, hogy ezzel azt sugalmazzuk nekik: akkor sem voltak nekünk fontosak, amikor itt eltek, alkottak . . Kar lenne. ha mi, ittmaradók nehezitenenk visszaiárásukat es szellemi visszacsatlakozásaikat valami buta gőggel! Igenis ott erzem A. L. soraiban a forró városszeretetet, a nosztalgiat. Félreértések, a párbeszed hiánya. a szálak lazulása formál valami vádat? Megérne nekünk mindennek végiggondolása egv kollektív szellemi tornát. Már csak azért is. mert olyan véleményt hallunk és olvasunk, hogv Szeged talán ezt vagv azt nem éppen jól csinálja: ebben vagy abban nem eléggé állhatatos — de hogy Szeged iránt ne lenne minden elszármazottban erős nosztalgia. azt nem mondhatjuk. Nagv kár lenne, ha „emigrációvá" alakulna a volt szeRediek tábora. hiszen ennek a városnak is ió szószólókra van szüksége. Követekre. Ki híresztelhetné jobban ezt a szén. kedves, földajkáló várost, mint eppen ők? | 4. 1 Harminc éve is elmúlt, hogy ebbe a városba iötlem. Otthonom. kenyerem, szórakozásom, barátaim Hazudnék, ha letagadnám. hogv magam is legyintettem párszor: „az is bolond, aki .. ." Nem is azért maradtam meg itt. hogv patrióta jelszavak megfogalmazásához hitelem legyen. Megfogott a város. Olyan közeg, ahol élni és dolgozni jó. Ha kevesebb tellett tőlem, annak nem a város az oka. Az én számból hamisan hangzana, hogy nem lettem. mert Szegeden . .." Fordítva igaz inkább: amivé lettem, az Szegeden és Szegedtől lettem. Ez nem sok — de mint életpálya, igaz. Egy korlát bizonyosan van benne. A tehetség Az. ami. azért itt is lehel korlátlan . . SZ. SIMON ISTVÁN k »