Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-08 / 238. szám
10 Szombat, 1983. október 8.' Emberek, sorsok, forrada'rr.ak (5.) A nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás James Connolly műveiben 1916. május 12-én Dublinban egy súlyosan sebesült férfit hurcoltak őrei a kivégző asztag elé. őfelsége, az angol király katonai bírósága „lazadás, jegyveres jelkelés szervezése, felségárulás" címen ítélte halálra James Connollyt, Ki volt James Connolly, milyen célokért, eszmekért küzdött, miért kellett meghainia — ezekre a kérdésekre kívánunk választ adni. Ma írorszag-szerte utcák, köz-* épületek, sőt még egy elegáns kórház is viseli Connolly nevét. Napjainkban Írországban a polgári jobboldal es a szélsőbal gyökeresen más alapállásból kiindulva azonos következtetésre jut Connolly megítélésében. A jobboldal szerint Connolly kizárólag ír hazafi volt, a szélsőbalosok pedig azzal vádolják, hogy megtagadta a szocializmus ügyét. A valóságban Connolly egyidejűleg volt az ir nemzeti függetlenség híve és internacionalista-osztályharcos munkásvezér. Az -ír történelemben a szocializmus és a nemzeti függetlenseg eszmé.jenek egyesítése James Connolly műve. James Connolly 1868 június 5én Skóciában. Edinburghban született, ír „bevándorló'' katolikus munkásszülők harmadik fiaként. Gyei-mekkora — miként egesz élete — nyomorral. kemény munkával, sok keserűséggel és keres örömmel telt. Korán öntudatra jut, egyik írásában úgy emlekszik vissza kamaszkorára. hogy „szélsőséges ír nacionalista" volt. Az 1880-as évek második felében pár évig katonai szolgálatot teljesített, 1389-ben szerélt le Connolly az edinburghi szocialista munkásönképzőkörben ismerkedett meg Marx és Enjels müveivel, az 189u-es évek elején vált tudatos, képzett marxistává. 1894-ben lett az edinburghi Skót Szocialista Föderáció titkára. Több helvi törvényhatósági választáson indult, de soha nem sikerült megválasztatnia magát. De a választási gyűléseken kiderült. hogy jó szónok, hatásos, erős hanggal és meggyőző érvekkel rendelkező munkásvezető. Connolly 1895 ben örömmel fogadta el a Dublini Szocialista Klub meghívását es a munkásszervezet úgynevezett fizetett szervezője, politikai vezetője leit. Connolly kemény vitákat folytatott a dublini szocialista vezetőkkel, munkásokkal, amíg sikerült egy kis részükét meggyőznie: az ir szocialista munkásmozgalom kudarca részben annak a következménye, hogy elhanyagolták a nemzeti függetlenségért való küzdelmet. Az. ír szocialisták teljes mértékben azonosították magukat az angol szocialista munkásmozgalommal. Ez ellen a téves internacionalizmus ellen küzdött Connolly. 1896. május 26-án megalapította Dublinban az Ír Szocialista Köztársasági Pártot. Két év kemény munkájával a kicsiny párt országosan ismertté tette nevét. Connolly nézeteik hatékony terjesztése érdekében 1898 tavaszán megalapította a Munkás Köztársaság című lapot. Újságiában a fügpetlen. szocialista, demokratikus ír Köztársaság eszméiének ' hirdetésén kívül harcot folytatott az írországi munkásmozgalmat is megosztó vallásos szektarianizmus, provincializmus ellen is. Connolly világosan kimondta: a nemzeti függetlenségért vívott harc elválaszthatatlan a szocializmusért fo'yó harctól. Connolly eleinte hajlott arra. hogv a nemzeti függetlenségi harcot és a szocialista forradalmat azonosítsa egymással, ezért írta a századforduló táján több cikkében is. hogy a munkásosztálynak kell játszania a vezető szerepet a nemzeti függetlenségért vívott harcban is. Connolly eleinte kategorikusan tagadta, hogy az elnyomott nemzetek burzsoáziájának lehet bizonyos körülmények között haladó, antiimperialista szerepe is. Connolly a korabeli Nagy-Britanniában az imperialista kapitalizmus megtestesülését látta, amelyet gyűlölt és joggal hirdette: csak a független Ir Köztársaságban lehet megvalósítani a szocializmust. Corinollynak szocialista-függetlenségi-köz társasági propagandával ném sikerült Írországban tömegmozgalmat létrehoznia. Mikéijt nagy példaképei Marx és Engels, valamint kortársa, Lenin is, C'onnoly is hosszú évekkel. évtizedekkel megelőzte korát, ő is emigrációba kényszerült. 1903-ban Connolly csalódottan, kiábrándultan hagyta el Írországot és az USAban telepedett le. Itt is főleg alkalmi munkákból élt, népes csaladját nehezen tartotta el*. Connollyhak nem volt világos koncepciója sgm az állam szereperői a társadalomban, sem a munkásosztály politikai pártjának. mint a forradalmi osztályharc vezetőjének fontosságáról. Connolly az USA-ban magát egy időben szindikalistának vallotta. Az Egyesült Államokban nagy hatással voltak rá' a -munkások fegyveres-önvédelmi szervezetei. De Connolly igazán soha nem tudott az amerikai munkásosztály harcával azonosulni. Amerikai lapja, a Hárfa — olvasói több ízben szóvá tették, hogv az újság többet foglalkozik az írországi politikai eseményekkel, mint az amerikaiakkal. Nem érte tehát őket sem meglepetéskent, hogy Connolly az első alkalmat megragadta, hogy visszatérhessen Dublinba, ahol már, mint országszerte ismert munkásvezetőt, teoretikust fogadták elvtársai. Connolly az 1910-es évek elejeit fokozatosan jutott el ahhoz a gondolathoz, hogy a nemzeti függetlenség kivívása időben megelőzheti, sót meg is kell, hogy előzze a szocialista forradalmat. Connolly az I. vii^gháború kitörésekor kijelentette: az ír munkásdemokrácia számára nincs más ellenség, mint a brit kormány. 1914 őszén-telén megjelent cikkeiben szenvedélyes hangon szólította föl európai munkástestvéreit, hogy egymás mészárlása helyett emeljenek inkább barikádokat, harcoljanak a szocializmusért. Lenin 1914. november 1-én adta ki híres jelszavát: „Az imperialista háborút polgárháborúvá kell átalakítani'." Connolly, amikor 1916 tavaszán az írországi angol uralom ellen felkelést szervezett, tulajdonképpen kísérletet tett a lenini jelszó követésére. Az 1915 hústvéthétfőjén kirobbantott felkelésben pár száz köztársasági harcos több ezer kiképzett katonával küzdött négy dicsőseges napon át. Connolly volt a felkeles egyik vezetője, mindent elkövetett, hogy a lázadást Dublinből elterjesszék az egesz szigeten, de hiába. Az angolok brutális kegyetlenséggel fojtották vérbe a lázadást, vezetőit. köztük Connollyt is, kivégezték. Mint Lenin 1916 nyarán megállapította: „Az íreknek az a szerencsétlenségük, . hogy rossq., időpontban keltek fel. olyankor, amikor európai felkelés meg nem érett meg." Lenin ugyanakkor nem ítélte fölöslegesnek, értelmetlen puccsnak a húsvéti felkelést, hanem megállapította: „Csak a nem idejében kitörő, részleges jellegű, elaprózott, és ennélfogva sikertelen forradal- * mi mozgalmak kísérletei során tesznek majd szert a tömegek a szükséges tapasztalatra, tanulnak, erőt gyűjtenek, ismerik fel igazi vezéreiket, a szocialista proletárokat." KARSAI LÁSZI.Ö Kortárs alkotások nemzeti gyűjtemény linkben KASS JÁNOS RAJZA Konczek József A csúcs Mennyien jártak itt már. S annyiszor. Mindezt, ,nerp .t^dva kapaszkodtam ide fel, tnegmárkolva a fagyalbokör vesszőjét, a tüskés szárú szeder kicsi kötélkéit; s hálásan a kövek iránt, mert bármelyikre hágva magasabbról s szélesebben tárul ki a táj. Most a fázó gesztenyeerdőn át lépegetek, az ősz utolsó turistájaként, s egy naspolyafa boldogan nyögdécselő ágai alól látom, hogy a hegy alacsonyabb, amikor nincsen ott ember. Minden jel szerint az 1983-as év a Magyar Nemzeti Galéria történetében páratlanul gazdag esztendő. A nyár elején zárt be a nagy magyar reneszánsz kiállítás, amely európai viss2hangú kulturális esemény volt. most. ősszel új bemutató hozta lázba á művészetszerető közvéleményt. A 22. múzeumi es műemléki hónap országos megnyitója egybeesett a XX. századi magyar művészetet reprezentáló tarlat nyitányávdl. Ezzel kapqsoiatban adott nyilatkozatot Bereczky Loránd főigazgató. — Századunk legnevesebb művészeinek néhány alkotását a látogatók a Galéria termeiben eddig is megtekinthették — mondotta a főigazgató —. kétségtelen azonban* hogy adósak voltunk a korszak teljességre törekvő. átfogó bemutatásával. Erőinket összegezve — a Galéria fennállása óta először — most jutottunk el oda. hogy a birtokunkban levő rendkívül gazdag festészeti és szobrász.ati anyagot — csaknem félezer alkotást — egységbe gvűitve. állandó kiállításon tárhassuk a közönség elé. — Régmúlt korok képzőművészetét csaknem hiánytalanul láthatja a közönség... — Valóban, egészen a XIX. század végéig. bár e téren is volt. van hiányt pótló tennivalónk. Tavaly nvitottuk meg a keső gótikus szárnyas oltárokat bemutató kiállításunkat. s remélhetőleg, az idén még egyet lépünk előre: szeretnénk együtt, állandó jelleggel a közönség elé tárni reneszánsz emlékeinket, a közelmúltban zárult nagy reneszánsz kiállítás egv részét, a Galéria tulajdonában levő értékeket. Ennek előkészítésével — érthetően — most már viszonvlag kevesebb a dolgunk. annál több a XX. századi anyaggal. Komoly szakmai vita előzte meg például azt. hogv mely alkotókkal, életművekkel zárjuk a gyűjteményt, hol húzzuk meg a határt. A XX. századi művészelet bemutató kiállításunk a nagybányaiakkal indul, felöleli többek között az alföldi iskolákat, a szecessziót, az avantgardot. a két világháború közötti művészetet és a hatvanas évek elejével ér véget. Azokat a művészeket, műveket sorakoztatjuk fel. akiknél, amelyeknel vitathatatlan az értekgarancia. A müvek túlnyomó többségét a Galéria raktáraiban őriztük, most restaurátoraink valamennyit kézbe vették. Egyébkent ez a három eve kezdődött, hatalmas munka aprólékos gonddal és sok szépséggel \iarf. s gyakran meglepetéssel szolgált. Kernstok Lovasok-iának színei például a tisztítás után valósággal felragyogtak; kiderült, hogv sokkal színesebb ez a kén. mint amilyennek korábban ismertük. Mindegvik művet szeretnénk e-edeti állapotába visszavarázsolni. s ígv — feltehetőleg — kiállításuk a szakemberek számára is újat mond. Sok — de szívesen vállalt — munkát adtak a képkeretek; a maguk műfajában ezek is különleges értékek. Sokat közülük .ki kellett egészítenünk. újra a-anvoznunk. Idő- és pénzigényes munka volt. nem beszélve a második és a harmadik emeleti helyiségek előkészítéséről. ahol a műalkotásokat kiállítottuk. — Művészeti életünk eme úiabb qazdanodasát nanil várakozással és örömmel fogadja a legszélesebb közvélemény. Legyünk azonban — nem ok nélkül — telhetetlenek: mikor látogathatjuk a modern' művészet múzeumát. azaz a kortárs képzőművészet kiállítását? — Kétségtelen, hogv a XX. századi kiállításunk nem kortársi gyűjtemény — válaszolta Bereczkv Loránd. — Ha csupán a szándékon és a műalkotásokon múlna, akkor akár holnap is megnyithatnánk a modern képtárat. A Magvar Nemzeti Galéria ugyanis részben a saját, részben a Művelődési Minisztérium vásárlásai révén, a ma élő képzőművészek legjobb alkotásainak egesz sorával rendelkezik. Elsősorban a helviséghiánv a gondunk, éppen ezért számomra rokonszenves lenne az úgynevezett előszobás rendszerű megoldás. Ez azt jelentené, hogy a modern gyűjtemény az anvaépületen kívül helyezkedne el. Ilyenre van példa a világ számos fővárosában. és arra is. hogv azt maga a főváros kezeli. Ez a lehetőség — átmeneti megoldásként — nálunk is felmerült, tárgyaltunk is róla. Nem lehetetlen, hogy talán már a iövő év végén a fővárossal közösen egv hosszabb időszakon at nyitva tartó kortárs művészeti kiállítást nyitunk, például szomszédunkban. a Budapesti Történeti Múzeumban. — Nemréaiben tárta ki kapuit a Galériában a kortárs grafikai bemutató. Követi-e majd hasonló más? — A Magyar Nemzeti Galéria másfél évtizede állítja ki falai között a modern grafikát. s a mostanihoz hasonló bemutatóra a jövőben háromévenként kerül sor. Közismert, hogy időnként legjobb festőink, szobrászaink is otthonra lelnek nálunk. Nem vagyunk hívei a rövid, gyors bemutatóknak, ezért évente három, esetleg négy kiváló kvalitású alkotónak biztosítunk kiállítási lehetőséget. A modern magyar képzőművészetnek távolabbi terveinkben is helye van. Már bizonyosra vehető, hogv a jövő év tavaszán, a Budapesti Tavaszi Fesztivál részeként, emlékkiállításon adózunk Kondor Béla művészetének. A későbbiekben szeretnénk bemutatni a húszas évek művészetét a maga sokrétűségében és sokszínűségében. Elképzeléseink szerint a kissé szokatlan tárlaton felvonultatnánk a kor képzőművészete mellett többek között az építészet, a zene. a tánc. az iparművészet. a színház, a film. a fotó időt álló értékeit is. Terveink között szerepel hasonló módon a hatvanas, majd a hetvenes évek bemutatása is. Ez azonban egy évtizedre szóló program része — mondotta befeiezésül Bereczkv Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója. D, G.