Délmagyarország, 1983. szeptember (73. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-04 / 209. szám

Wgm AZ MSZMP SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! /Ó.Lf^ 73. évfolyam -x 209. szám 1983. szeptember 4.; vasárnap Ara: 1,40 forint Jl természet szelíditöi gMaftfjjji í: * O

tthon, kényelmes lakasunkbwn ifivé-, úgy tetszik, '-végképp eldőlt a termesaettöl folytatott küzdelme az emberiségnek. Konnektorunkban igába fogva várakozik az • elektromos energia, tüzhe-1 lyünkön meggyullad a gaz, autónkat hajtja a benzin. A lefegyverzett, megszelídített természetet kapjuk kézhez. így alakult az évezredek folyamán a társadalmi munkamegosztás. Hajlamosak vagyunk' elfeledni, mi történik a folyamat elején, honnét, kinek a munkája nyomán kerül mindez elő. A természettel vívott harc frontvonalában ma is nehéz es veszélyes az élet. Lehet, rengeteget ltönnyebbedett az idők folyamán; lehet, vannak ma már gépek, szellemes eljárások; az is lehet, hogy nagyobb ma az emberi élet, egészség értéke. mint bármikor ezelőtt : a természet mégsem könnyen adja meg magát. Tálát, ezért alakult ki és gyökerezett mélyre nálunk is a bányásznapok hagyománya. Jómagam, a betűk munkásaként mindig is félve tiszteltem azokat, akiknek a keze alatt bármilyen anyag valamilyen cél szerint formálódott. Az emberi munka talán ebben a formájában őrizte meg legközvetlenebbül osJ természetét. Mindennek első lépcsője: elragadni a természettől a mind-nkább rejtett kincseit. Ezt teszik a bányászok. Tisztelem őket, mert vállalják a veszélyt amit én valószínűleg nem vállalnék. A közelmúlt emlékezetes bányászszerencsétlenségei még jobban kiemelték a mindig is jelenlevő különbséget : tévedésnek, trehányságnak. Lazításnak itt szinte törvényszerűen tragédia a vége. Az egyén munkája csak a csapaton Lakásügyi kérdések a tanácskozási központokban válasz, és közvetlen Kicsit nagynak látszik a rókusi, Eszperantó utcai pártház előadóterme, pedig igazán többen jöttek el, mint ahány érdeklődőre számítani lehetett. Pontosan nem számoltam meg, de voltunk hatvanan-hetvenen. S míg a kezdésre vártunk, elnéztem a kellemes hangúlatú termet — milyen kár, hogy jobbára csak meghívottként, s ritkán tölt itt el az ember egy-két órát. Milyen jó lenne ,ha a hét minden napján betérhetne ide a közelben lakó, s megtelnének a széksorok! Lehetne itt kamaszkoncertet tartani, ismeretterjesztő előadásokat is, vagy kiállítási lehetőséget adni a hivatásos és amatőr képzőművészeknek, fotósoknak, egy-egy gyár termékeinek ... No, mindenesetre már az is valami, hogy a régi és új kevredését fölmutató városrésznek ennyi lakója nem dobta el a meghívót, s elhatározta, hogy mert őt is várják, hát ne várják hiába . . . ,,Ha már ráérünk, eljövünk ugye, hogy egy kicsit tájékozottabbak legyünk" — fogalmazza meg eljövetele indítékát a mellettem ülő férfi, S miközben dr. Földi GáA most befejeződött héten a város Jl tanácskozási központjában tájékozódhattak az érdeklődök a lakásépítés és -gazdálkodás, a lakások fenntartása és elosztása aktuális kérdéseiről, az ezekről szóló jogszabályok érvényesüléséről. A váró i tanács októberi illésén tűzi napirendre e témát — ennek el készítéséül a következő napokban további nyolc tanácskozási központban vitatják meg a lakásügyi jogszabályok végrehajtásáról számot adó jelentést. Holnap, hétfőn IS órakor a Római -leörúti, felsővárosi és a tarjáni Csongor téri pártházban, valamint a Tolbuhin sugárút 84. szám alatt, a 600-as szakmunkásképzőben rendeznek vitát. Kedden, szeptember 6-án 17 órakor Petőfitelepen, az Acél utcai pártházban, IS órakor pedig Újszegeden, a Rózsa Ferenc sugárúti pártházban és a ságváritelepi művelődési házban: szerdán, szeptember 7-én. 17 órakor a Földváry utcai pártházban, 18 órakor pedig a szentmihályteleki művelődési házban hallhatnak az érdeklődök tájékoztatót a lakásügyekkel kapcsolatban. bor, a városi tanács igazga- vibrálni a levegőben. Előtási osztályvezetője bevezető- ször csak az tűnik fel. hogy tájékoztatóját hallgatja, sű- noha közvetlen, a hallgatórün bólogat. Bizony, egyre ság figyelmét „kézben lartó" számosabbak a gondok, a stílusú a tájékoztató, egyre pénzünk — mármint a taná- többen mozdulnak meg szécsi kasszában levő — meg kükön, fordulnak szomszédegvre kevesebb. jukhoz. Beszédfoszlányok jutSorra veszi az előadó a vá- nait el hozzám: „en azt, hogy .. , .. , , , mi lesz a mi hazunkkal, miros eleieben oly fontos sze- kop mondja meg a tan-cs repet játszó lakaspolitika azt ugvan várhatja most... mipden kérdését, hogy mit hallottam a szomszédoinépílünk. mennyiért és kinek, t-ji hogy mibe kerül a fenntartás n,eg nekünk, lakóknak és az államnak. s ahogy halad az idő, valami furcsa, megfoghatatlan nyugtalanság kezd inkább kérdezzük Kérik a hallgatóságot, a tárgyhoz szóljanak hozzá. Ám a hallgatóságnak a tárgyhoz nincs túl sok hozzátennivalója. Es világossá válik: lehetne itt ma bármi a téma .... Akik a meghívó szövegét olvasták, úgy értelmezték: Rókus jelenéről, s méginkább jövőjéről pontos információhoz jutnak végre a tanácskozási központban. Lesz-e gázvezeték az utcájukban, vegyenek-e még télire tüzelőt, igaz-e, hogy folytatódik Rókus szanálása, mikor lesz kész az új vízvezeték ? ... Vissza-visszaterelgetné a meghirdetett témához az eltévelygő kérdezőket a tanácskozás elnöke, ám csekély sikerrel jár. Többen elmondják: a városrész lakóit a „nagy egész"'-ne! most jobban érdeklik az apró részletek. És tisztelettel sürgetik: adassék válasz a rókusiak kérdéseire, találtassék meg annak lehetősége, hogy hitelt érdemlő forrásból, első kézből és áttételek nélkül informálódhassanak közvetlen környezetük sorsáról. Ki vitatná ennek az igény, nek a létjogosultságát? Elnéztem a kellemes hangulatú ülőket. Eljönnének máskor is, talap többen is. I'. K. belül érvényesül: egy munkatárs hibája veázeies lehet a többiekre ' is, a siker csak a kollektív erőfeszítést koronázza. A közös munka a veszély együttes vállalása a bányászoknál szükségszerűen teremti meg és őrzi a közösségi szellemet. Ez a munka egyszerűen nem ad módot az elkülönülésre. Nem lehet emberileg elszigetelve élni olyan emberektől, akiknek a nap tekintélyes részében úgyszólván kezében a sorsunk. Ma a mi társadalmunk is eljutott már odáig, hogy a bányászatba nem az ínség, a megélhetés kényszere hajtja az embereket. Meg lehet élni jóval könynyebb. kevésbé veszélyes munkából is. Más népgazdasági szektorban is lehet jól keresni, noha ez a társadalom megadja a bányászoknak az őket megillető anyagiakat. Akik vállalják ezt a munkát, hivatásnak tekintik tevékenységüket, szeretik, lehetőséget találnak benne az önmegvalósításra. A

z energia' és a nyersanyagok felértékelődése a világgazdaság értékrendjében nemcsak az egyszer kimerülő energiaforrások miatti riadalom szülötte. A világnak tudomásul kellett vennie, hogy a természet ma sem könynyen adja meg magát, a különböző erőforrásokat rpmd nehezebb körülmények között, mind több találékonysággal, nehezebb munkával lehet csak kiaknázni. Űj feladatokat adott a bényásztársadalomnak, de emelte e munka társadalmi értékét, erkölcsi megbecsülését is. Ennek egyik formája a mai bányászünnep, amelyen egy egész társadalom kívánja valamennyi bányásznak: jó szerencsét! T. I. A takarmányellátásról Elegendő takarmány van az országban — jelentette ki Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter egy értekezleten a közelmúltban. — Ha valahol mégis hiány mutatkozik, az helyi szervezetlenségek, érdekeltérések következménye. Csütörtök délelőtti járási kőrútunkon hét takarmányboltban kérdeztük meg: Van-e szemestakarmány? Kukoricát sehol sem kaphattunk volna, búzából és árpából is több helyen hézagos az ellátás. Ezen a vidéken a kistermelők kevesebb tápot, nagyobb mennyiségű szemestakarmányt etetnek. Csongrádban évtizedek óta nem volt ekkora aszály, és még soha nem tartottak ennyi állatot — az állomány több mint felét kisgazdaságokban. A termelök hát sürgetik, keresik a takarmányt. A boltosok azt mpndják. ők folyton rendelnek, de nem kapnak eleget. Az áfészek illetékesei a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatot okolják: nem köt szerződést szemestakarmányra, nem vállal garanciát az ellátásért. A GMV-nél azt mondják: alig rendelvek a szövetkezetek, amire megkapják a diszpozíciót, azt sem mind szállítiák el. Ügy látszik, a hiánynak nincs gazdája... — Csak 100 mázsa kuko- kukoricát azonban csak az dó éves szerződést kötni rica iött egvszerre —mond- újból várunk — mondta szemesíakarmánvra. így vata Sebők Józsefné eladó Széli József a szatymazi lójában nem vállal sem feZákányszéken. a Kismalom- áfész boltjában. lelősséeet. sem kockázatot nál levő boltban. — Leg- _ M,ért? az ellátásért, alább 100 kistermelő áll a _ Tegnap beszéltünk éokapuban reggel, ha észre- — Mindenki spájzol,sen- pen e„v Toj megvm gazveszik hogy iött kukorica, ta < nem akarja eladni, ami daságsaI 80 vagon k lkoH_ Senkinek sem adhatunk ele- neki megtermett. Ügy bégét. Egy udvarban 20—30 Leülöm. 800—1000 disznót i.s tartanak annyi- az°nnaj elfogyna, nak ez édeskevés. cáról folynak a tárgyalások. mázsa — Nem ráfizetés olyan ,, ,, ,, , , . messziről hozni az árut? — Volt ele.g kukorica , . , , . egész tavaszon — mondta — Ha közvetlenül a terUgyancsak nincs kukon- Ategán Mjhály a sándor, me,őtöl szerezzük b? akkop ca a mórahalmi áfész má- falvi áfész teleDVezetóie. - a nagykereskedelmi és a Sik két boltjaban, a doma- Most költözünk át az üj kiskereskedelmi árrés leheszeki kiskerteknek es Mo- épületbe ezért nem js jár_ tőyé teszj ^ a[kut ^ bi_ rahalmon. a község főutca- tunk utána ^ anny. ^^ hat-rig fedez_ g ' n' zonyos, aki nagyon akar. varköltséget. A téeszekkel, — Másfél hónapia volt az hozzájut most is. állami gazdaságokkal pedig utoljára kukorica - tájé- sándorfalván egyébként az a probléma, hogy gvakkoztatott Nagy Jánosné. a felgyöi Alföldi Róna 'Tsz zsombói tápboltjában. A lehetett kukoricát kapni a ran árukapcsolással adják, héten. A téesz hozatott 400 — Mindenki vár — mondmázsát Székesfehérvárról, -ta Bischof József a kistebúza az előző nap fogyott testvériesen elosztottók a leki Egység Afész elnöke. boltok között. Amikor mar- — Egyelőre nem is' tár— Miért nem rendel töb- kólóval kirakják sok elszó- gyalnak velünk a nagyüzebet? ródik. mázsák mennek ve- mek. Központi intézkedé— Rendeltem, szóltam a szendébe. . sekre várnak: lesz-e valarakodóknak is, de hiába. Bán László, a Móraha- miféle piaci mechanizmus. Nagyon keresik, ha jönne lom és Vidéke Áfész keres- kereslet—kínálat dönti-e el nagyobb szállítmány. 2— kedelmi osztályvezetője sze- az árakat, vagv esetleg köz300 mázsát azonnal el tud- \ ponti elosztást vezetne-k be. nék adni. Gabonaforgalmi és Malom- Az áfészek azt várják, — Búzánk volt. árpa is, ipari Vállalat nem hajlan- hogy a helyükbe vigyük a takarmányt. Idén szeptember végéig 6 ezer 500 tonna kukorica és 25 ezer tonna búza érkezik a megyébe.. Nekünk ez nagyobb gondot jelent, mint aratáskor a búza fölvásárlása. Ha jönnének az áfészek rakodni, szállítani az árut. akkor nem lenne probléma. Ezt dr. Kiss Tibor, a GMV kereskedelmi igazgatóhelyettese mondta. — Kisteleknek augusztusra nem is volt rendelése. Mórahalom el sem vitte mindet, amit megrendelt. Látszatfeszültség ez. mert a gabonaforgalmi vállalatok országos hálózata kénes kiegyenlíteni az aszálykárokat. Azt hiszem inkább a szövetkezetek nem akarnak befektetni szeptember vége. az üzemviteli hitelek lejárta előtt. Mások pedig spekulálnak a közvetlen vásárlásról, hogy osztozni lehessen a v termelővel a nagykereskedelmi árrésen. Az bizonyos: az országban van elég kukorica, nem a mi hibánk, ha nem jut el a kistermelőkig. Azt már a riporter teszi hozzá: az üzemanyag-korlátozási rendelkezések mindkét felet abban teszik érdekeltté hogy ne szállítson: ha nem fuvaroznak. nincs ellátás, ha viszont fuvaroznak. a hatóság megbünteti őket az üzemanvag-felhasz. nálás túllépéséért. Azt hiszem. a 430 ezer sertést hizlaló Csongrád megyei kistermelőket nem a magyarázatok érdeklik, hanem az. hogy ha van takarmány, hát a boltban is legyen! Tanács István