Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-06 / 185. szám

t 2 Szombat, 1983. augusztus 6. A szőregi csata krónikája 1849 júniusában, a magyar szabadságharc leverésére két irányból — északról és nyugatról — orosz és osztrák csapatok törtek az országba. A kormány a tábornokok meghallgatása után úgy határozott, hogv a hatalmas túlerő ellen a Tisza—Maros vonalán. Szeged központtal építi ki a védelmi állást. E cél érdeliében Török Ignác mérnöktábornok megbízást kapott a város földsáncokkal történő megerősítésére. Az építkezés a védmüvek nagy kiterjedése miatt lassan haladt és július végére csupán egy részük készült el. Haynau. az osztrák fővezér a valóságnál jóval erősebbnek képzelte a szegedi sáncokat, ezért seregét Pestről három oszlopban indította dél felé. A balszárny Alpárnál átkelt a Tiszán és Szentes. Hódmezővásárhely érintésével Makó felé. a jobbszárny Kiskőrösön. Mélvkúton és Szabadkán keresztül Magyarkanizsa felé. míg a derékhad Haynau személyes vezetésével Kecskeméten, Kiskunfélegyházán és Kisteleken keresztül Szegednek tartott. Az osztrák tábornok célja, az volt, hogy Szegeden gyűrűbe zárja és így megsemmisíti vagy megadásra kénys-cnti a honvédség fö erejét. Július 29-re közel 50 ezer honvéd gyúlt össze. mintegy 100 ágyúval, olvan híres tábornokok vezérlete alatt, mint Dembinski Henryk. Perczel Mór, Guyon Richárd Vetter Antal, Mészáros Lázár, Kiss Ernő. Dessewffy Arisztid. Aulich Lajos, Wysocki fozsef. A tábornoki karon belüli sz.emélyi ellentétek miatt azonban a fővezér kinevezése rendkívül nehéz volt. A minisztertanács végül úgy határozott, hogv a Szegeden összegyűlt csapatok fővezérévé Dembinski /Henryk altábornagyot nevezi ki. A lengyel származású főtiszt a kinevezés után közölte Kossuthtal, hogy a sáncokat nem tartja alkalmasnak a védekezésre, ezért a várost feladja és a Tisza mögé vonul vissza. Augusztus elsejének estéjén az utolsó honvédcsapatok is elhagyták a várost. Szeged és Szóreg között húzódó Kamara töltésnél foglaltak állást oly módon, hogy 50 ágyút beástak a töltésbe. a többi a lüzértartalékot képezte, a legénység pedig a természetes védmű mögött helyezkedett el. Újszeged védelmére egészen csekély erőt hagyott hátra az új fővezér. Haynau a kisteleki főhadiszálláson szerzett tudomást arról, hogy a honvédség kiürítette a varost és más augusztus 2-án megkezdte annak megszállását. A lakosság a kihirdetett statárium árnyékában némán figyelte « 25 ezer fönvi osztrák sereg bevonulását, amely 3-án hajnalig szakadatlanul folyt. Haynau a tüzérségét — melynek nagyságát a források 100—150 ágyúra teszik — fölvonultatta a Tisza-parton és 3-án egész délelőtt lövette Újszegedet. Délre .már lanRokban állt a csupán néhánv száz házból álló település, amelyet Jordán Zsigmond mérnökszázados vezetésével öt ágyú védett négy századdal. Az osztrákok három helyen is megindított rohama ellen a csekélv -.zamú és mar az ágyúzásban megfogyatkozott csapat csupán nehajiy aráig tartotta magák Jordán Zsigmond megsebesülése után pedig a harcirend teljesen fölbomlott és fejveszett futássá változott. Dernbiaski csupán Késő este szánta el magát arra, hogy Lázár Vilmos ezredes vezetésével ellentámadást indítson, de akkor már késő volt. Az osztrákok erős hídfőállást, építettek ki és egyre több katonát szállítottak át a Tisza bal partjára, s így könnyűszerrel viszszaverték a honvédség támadását. Augusztus 4-én a szembenálló csapatok sáncaikat erősítették, majd a délelőtt folyamán ágyúzták egvmás állásait. Haynau az. átkaroló hadműveleti tervének megfelelően még várt az általános támadással, hogy időt hagyjon balszárnyának Makó mellett a Maroson, és a jobbszárnyának Magyarkanizsánal a Tiszán való átkelésre. Augusztus 5-én hajnalban Makónál és Magyarkanizsánál is megindult az osztrák támadás és dacára a magyar csapatok szívós •ellenállásának, kora délelőttre mindkét helyen hídfőállást vertek a támadók. Dembinski délelőtt fél tízkor szerzett tudomást az áttörésekről és elhatározta, hogy csapatait visszavonja. A parancs kiadásával azonban egészen délig várt és csupán ekkor indította el a Óbéba felé a tüzér- és lőszertartalékok és az 5000 főből álló fegvvertelen újoncok csapatát. Haynau a déli órákra kapott jelentést a sikeres átkelésekről. de hogv időt hagyjon fölfejlődésüknek, csupán 3 órakor indította meg az előrenyomulást. Ekkor sem szemben támadta az ágyúkkal erősen megtűzdelt Kamara töltést, hanem Bechtold tábornok vezetése alatt a vértes lovasságot a szentivánj erdő elfoglalására és a töltés megkerülésére utasította. A balszárnyon elhelyezkedő magvar lovasság parancsnoka Dessewffy Arisztid tábornok a töltésen átkelve oldal, ba támadta a dél felé tartó vérteseket, s- bár a rohamot az osztrákok visszavetették, mégis elértük azt, hogy Bechtold tábornok, félve a főseregtől való elszakadástól, megállt a töltéssel szemben. Haynau. aki a városháza tornyából figyelte a csapatok mozgását, észrevette, hogy egyre több magyar egységet vonnak kl az arcvonalból és indítanak Szentiván felé és azt is, hogy lovassága tétlenül áll a töltéssel szemben. Fél hatra, az akkor már „bresciai hiéna"-ként emlegetett táborszernagy elvesztette türelmét és frontális támadást rendelt el a töltés ellen. A támadást a tüzérség indította olv módon, hogv a Makó fe'é vezető országúton 100 ágvú előretört, maid a töltés előtt 700—1000 méterre legyezőalakban fölállva kartácstűzzel árasztotta el az akkor már visszavonulóban levő seregeinket. A tüzérséget követte a gyalogság is. amely az ütegek mögött készült a rohamra." Támadásra lendült az addig tétlenül várakozó német lovasság is és a töltést megkerülve a Szentiván előtti sfk területen összecsapott a magyar lovassággal. A harc itt váltakozó szerencsével folyt, de az Öbéba felé vezető utat a lovasság egészen napnyugtáig tartani tudta. Dembinski annak ellenére, hogy a visszavonulást már megkezdte, a kifejlődőit csata elöl nem tudott kitérni és védekezésre kényszerült. Az ekkor 58 éves tábornok végig az első vonalban irányította a védelmet, a amikor a karján sebet kapott, csupán annyi ideig volt távol, amíg bekötözték. A íőszerhiánv miatt egvre több magyar ágvú hallgatott el és hagyta el az arcvonalat. Lázár Vilmos ezredes, a magyar jobbszárny parancsnoka a legveszélyeztetettebb helyre — oda, ahol az. országút ma is felkapaszkodik a töltésre — hordat'a össze a még meglevő lőszert és egyetlen üteg lőtt Lázár Lipót főhadnagy vezetésével. Már a'konvodott, mikor az osztrák gyalogság rohamra indult és az akkor már csekély szárny védelmet azonnal áttörte. Dembinski az utolsók között hagyta el a védvonalat, csupán néhánv száz méterre volt még. amikor az. osztrák rohamcsapatok első. egységei felértek a töltés tetejére és azonnal sortüzet zúdítottak a mene'-iilők után A fővezér lovát halálos találat érte és az. állat vérző teteme maga alá temette lovasát Burkhard nevű hadsegéde sietet*- segítségére és a i "ni ott a fel lovát, ami a közeledő ellenség miatt a menekülés egyetlen lehetősége volt. A töltést, elfoglalt osztrák gyalogosok hátbatámadták az addig bátran védekező lovasságunkat is. mire a huszárok Szentiván felé visszavonultak. A gyalogság egy része Szőregen át Deszk felé vonult és csak nagy kerülővel csatlakozhatott az Ó bábára vonult fősereghez. Az osztrákok a beállott sötétség miatt felhagytak az üldözéssel. A magyar veszteségekről nincsenek pontos adatok, 200—400 főre teszik az elesettek és fogságba esettek számát. Az osztrákok vesztesége 45 halott és 195 sebesült Az. elesetteket közös sírba temették — a visszaemlékezések szerint valahol a Kamara töltés lábánál — a pontos helyét azonban nem ismerjük. Szeged Belvárosában az Aradi vértanúk terén márványoszlon állít emléket az elesett névtelen hősöknek, haláluk évfordulóján azonban általában elfelejtkezünk róluk. A mostani évfordulón ezt igyekeztem pótolni. TASS LASZLÖ Kútfők hitelével Mint a krimik zseniális nyomozója, aki hátrahagyott nyomok foszlányaiból, adattöredékekből rekonstruálja a bűntényt, úgy keres, kutat a múlt föllelhető forrásai között a régész, a történész, a nyelvész. Mindig a kútfők hitelével, a források tisztaságával, tudományos megalapozottsággal, amely alapvetően megkülönbözteti munkáját a művészeti alkotásoktól, melyek a forrástöredékeket legendákká formálják. a tudományos hitel helvett művészi igazsággá emelik. Ám néha összekeverednek a dolgok. Mint Szádeczky-Kardoss Samu írja: „Olyan régi történelmi témák tárgyalásánál, amelyekre vonatkozóan nagyon kevés és hézagos forrásadat áll rendelkezésre, magától értetődő. hogy feltevések születnek a szűkös tényanyag adta elmosódó kép teljesebbé és színesebbé tételére. S minthogy a feltevés definícióiánál fonva nem bizonyítható egzaktul, csak valószínűsíthető, az is természetes, ha több egymástól eltérő elgondolást hoznak javaslatba különböző kutatók. Baj csak az. hogy az egyre szaporodó feltevések annyiba elburjánz"vak. honn kezdik eltakarni a kevés (de annál értékesebb!) tény, illetve a kútfőkben ténylegesen megfogható információt." Mintha ezeknek a gondolatoknak igazolása lenne a Csongrád megyei Levéltár gondozásában megjelent legújabb tanulmánykötet, melv a megye történetének két korszakát vizsgálja elsősorban, két nagv időszak köré gvűiii tanulmányait. Az egyik középkori Szegedképünket teszi világosabbá, karakteresebbé, a másik a XIX. század első feléhez nyújt újabb, gazdagító adatokat. Érszegi Géza Adatok Szeged középkori történetéhez című adattára 1321 és 1526 közötti írásos emlékek, oklevelek, levelek, dokumentumok sorát tárja a kutatók rendelkezésére. Petrovics István a szegedi vár korai történetének időszakát vizsgálja. Vass Előd pedig az 1553. és 1554. évi török adóösszeírás föltérképezésére vállalkozott. A második időszak szerzői közül Rákos István az 1720 és 1848 közötti társadalmi és gazdasási viszonyokat elemzi Szegeden a testamentumok tükrében. Imre Mihály a XVIII. század közepétől' 1848-ig kiséri végig a vásárhelyi iskolakultúrát. Eperjessy Géza a szegedi kézművesipar múlt század első felének helyzetét mérlegeli. Varsányi Péter István pedig Hetvényi István 48-as honvéd emlékirataiból közöl részleteket. Ehhez a két történeti korhoz kapcsolódó tanulmánycsokorhoz mintegy előzményként és módszertani példaként szolgál Szádeczky-Kardoss Samu két széliegyzete a Dél-Alföld korai történetéhez. Hadd emeljek ki önkénvesen három dolgozatot a gyűjteményből. Kezdjük mindiárt az eleién. Szádeczky-Kardoss professzor egyik ..széljegyzetével". Az agathiirszosz nép nyelvének és lakóhelyének problematikájához fűz megjegyzéseket. Nyelvészeti, etnikai, történeti és földrajzi tények összekapcsolásával bizonyítja, hogy az időszámításunk előtti VI—V. században ez a nép a Maros és AlsóTisza táján telepedett meg. s a steppei iráni népek .családjába sorolható. Másik tanulmány — Petrovics Istváné — o szegedi vár korai történetéhez ad újabb információkat. Nemrégiben szerencsém volt végighallgatni dr. Trogmayer Ottó régész és Kristó Gyula történész beszélgetését a szegedi vár históriájáról. Az előbbi régészeti leletek következtetéseit és az összehasonlító régészet feltevéseit állította az utóbbi írásos emlékekkel hitelesíthető, véleményével szembe, Trogmayer szerint római kori földvár maradványain épült a Tiszaparti vár. Kristó professzor — bár mindezt valószínűnek tartja, de — történetileg nem hitelesítheti. Petrovics István is kizárólag írott emlékek alapján próbálja felvázolni a vár korai történetét. Az első. kimondottan a várról szóló diploma a XIV. század közepére helyezhető. a szerző valószínűsíthető véleménve szerint keletkezési ideje 1261 és 1280 közötti időszak, amikoris hiteles oklevelekkel bizonyíthatóan több királv is megfordult itt. H<>tvényi István 48-as honvéd 1881. június 12-én kezdte írni emlékiratait. az utolsó jegyzetek 1887. május 22-én kerültek papírra A Varsányi Péter István által közölt részleteket az 1849. január végi szegedi eseményeket, a szerző betegségét és a Vécsey tábornok vezette hadtest mozdulatait idézik föl. A Tanulmányok Csongrád megve történetéből hatodik kötete a tudományos igazságkeresés, az eredeti források kutatása, a dokumentumok vallatása jegyéhen szülelett. A nagv. átfogó tanulmányokhoz sok részkérdés tényanyagának szintézise szükséges. Ehhez is adalék ez áz összeállítás, melv talán az eddigi legszínvonalasabb levéltári tanulmánygyűjtemény. A hiteles kútfők fölfedezése, elemzése és rendszerezése egyúttal a helyi kutatóit dicsérete is. T. L. Egy kommunista munkásélet Emlékezés a 90 éve született Varga Lajosra A Magyar Szocialista Munkáspárt központi és helyi szervezetei, köztük Csongrád megye és Szeged városa is, igen figyelemreméltó tradíciót alakított ki azáltal, hogy a munkásmozgalom jelesebb képviselőinek életútjáról, példaadó munkásságáról azok születésnapján megemlékezik. Ez a megemlékezés szól a személyes emberi sorsnak és szól tágabb értelemben a mozgalom emberséget, példát adó szerepének is. Ma Varga Lajos elvtársra emlékezünk. Varga Lajos 1893. augusztus 8-án született Üjpécsen. A már fiatalon megkezdett nehéz munkásélet Kiskundorozsmán kezdődött. A megfeszített feladatokat végző téglagyári munkás, aki kezdetben különböző kubikosmunkákat végzett, később téglaverő lett. Nyilván a nehéz sors és a vidéknek már a századfordulón jeles agrárszocialista hagyománya egvütt vezetett a téglagyári munkások tudatosabb szerveződéséhez is. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásakor már nős volt. s feleségével. Dudás Margittal azonos kommunista hittel és meggyőződéssel álltak az új hatalom mellé. Varga Lajos hamarosan fegyvert fogott, s a Vörös Hadsereg katonájaként harcolt a magyar függetlenségért, a tanácshatalomért. mint szakaszparancsnok. A Tanácsköztársaság bukása után a volt vörös katona nem volt kívánatos személy faluiában. az ismerős környéken. Ezért Budapesten keresett munkát, ahol több évig dolgozott a Drassai-téglagyárban. A munka mellett hamarosan megtalálta az utat a mozgalomhoz is. 1929től folyamatosan tevékenykedett a szociáldemokrata pártban, ahol később mint bizalmi szervezte munkatársait. A harmincas évek végén a MÉMOSZ éeisze alatt Varga Lajos elvtárs is több jelentős megmozdulást. sztrájkot szervezett. Budapesti munkája melléit még maradt ideje, energiája arra is. hogy ne szakadjon meg kaocsolata szülőfalujával, s Szeged egvre erősödő munkásmozgalmi csoportjával. Rendszeres kapcsolatot tartott fenn Dudás Ferenc és Bodor Károly kiskundorozsmai elvtársakkal, valamint a szegedi id. Komócsin Mihállyal. A felszabadulás után szülőfalulában találjuk, feleségével együtt a falu legális kommunista szervezetének megalapítói. Az MKP tagiaként Varga Lajos ismét a legnehezebb feladatokat vállalta: kezdetben polgárőr, maid a falu élelmezését szervezte, s kivette részét a földosztásból is. ök maguk 6 hold földön kezdtek gazdálkodni. s az elsők között kezdeményezték a József Attila Termelőszövetkezet létrehozását. János nevű fiukat hivatásos katonatisztnek nevelték. Az ellenforradalom kirobbanásakor Varga Latos már nem volt fiatal ember, belső meggyőződése, elkötelezettsége alapján fogott ismét fegyvert a munkás-paraszt hatalomért Az elsők között jelentkezett karhatalmisfának. maid munká'őrnek. Nvugőíiat a helvi termelőszövetkezettől kanott. Idősebb korában is szívesen idézte fel eazd"C munkásmozgalmi 1 r neszéét ar tait. emlékeit, köztük azokat az illegális találkozókat. amelyeket Kiskundorozsmán. sniát lakásán. igazán nem kis koekázattal szervez'ek Politikai, mozgalmi munkáiét. e«ész életének tisztességes munkáséletét. 1967. május 1-én Szocialista Hazáért Érdeméremmel Ismerték el. Varga Laios elvtárs 1967-ben. 74 éve* korában halt meg Ma lenne 90 éves. Fmlékét élete példá'át minHonekelő't azért őrizzük, mert rzemélvéhen sajátos módon azonosul! a dnlsn« munkásember és a tudatos szervező a"'tátor MICtíELLFR MAGDOLNA * Varon Lajos születésének 90 évfordulóin alkalmából az MSZMP városi bizottsága es Szened megyei városi tanácsa koszorúzást rendez augusztus R-án. héttön délelőtt 10 órakor sírjánál. a dorozsmai temetőben.