Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-11 / 137. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! / ^rr?* fi: A . A I fr ' - q t v°. ©/ VW' AZ MSZMP SZEGED VÁROSI BIZOTT S ÁG ÁN AK LAPJA 73. évfolyam 137. szám 1983. június 11., szombat Ara: 1,80 forint Építőkockák D iákkoromban zsebpénzhez úgy jutottam, hogy nyaranta kőművesek mellé szegődtem seged­munkasnak. Az első nap után elkezdtem a visszaszámlálást, s alig vártam, hogy tenyerembe csörrenjenek a forintok, és letegyem a lapátot. Na­gyon nehéz volt a munka. Ha sütött a nap, az volt a baj, ha esett, azért szitkozódott a mester, mert las­sabban köt a malter. Akkor tanultam meg igazán, jó széljárás sosincs az építőiparban, a kőműves mindig szenved az időjárás viszontagságaitól. Az elmúlt 20 évben, ha valamivel könnyebb is lett a gépesítéssel a mesterek munkája, az egyszerű átmozgatás még mindig a pallérok dolga. Igaz, ki emlékszik már erre a kifejezésre. Több tucat szóval gazdagabb a szak­mai szótár, a tapétaragasztótól a panelszerelőig ter­jed az elnevezések repertoárja. Amikor a zöld ágat kitűzik a ház tetejére, a kőművest vagy a vasbeton­szerelőt egyformán ez a gondolat és öröm teszi bol­doggá: cn építettem. Érzi, kőbe írta a nevét, 50, 100, vagy 200 évre törtérielmet csinált. Igényeinket az élet változásai átprogramozták. Má­sok az elvárásaink, mások a városlakó álmai, mint 10 vagy 20 évvel ezelőtt. Ma már belefér a társadal­mi programba, hogy tágas otthonokat is építsenek. Azt várják az építőktől, olyan házakat is felhúzza­nak, amelyek alkalmasaK a többgenerációs együttélés­re. A tanácsok a családi házaknak jelölnek ki öveze­teket tömeges beépítésre. Persze, lehetőségeink nem korlátlanok, és sok fiatal örülhet, ha egy kis lakás­hoz jut. Hosszasan vitázunk azon, hogy a tervezők, kivitelezők miként tesznek eleget a környezeteszté­tikai követelményeknek. S bíráljuk, ha egy ház vagy utca, városrész szürkére sikerül. Szebbet, jobbat aka­runk, mert ez az élet rendje, mert egyre többet ál­dozunk környezetünkért. Időközben életünk olyan át­alakuláson is keresztülment, hogy az építtetők há­romnegyed része saját zsebből finanszírozza az ottnon­teremtést. A magánépítő új státusa újabb követel­ményeket támaszt az iparral szemben. A munka mi­nőségének javítása bárhol és bármelyik brigád életé­ben kötelező lecke. Azért előfordul — mint a nebuló­nál, aki a tananyagot nem tudja kívülről —. hogv is­mételni, javítani kell. Sajnos, még mindig gyakoriak az olyan reklamációk, amelyek okait már rég meg kellett volna szüntetni. M int az élet minden területén, ebben az ipar­ágban is évről évre néhány centiméterrel ma­gasabbra teszik azt a képzeletbeli lécet, amely a népgazdaság elvárásait jelképezi-. Ma már nemcsak a hazai piacon kényszerülnek versenyre sokszor az építőipari szervezetek, hanem azt remélik, hogy kül­földön is öregbítik a magyar építők jó hírét, és ered­ményes tevékenységükkel hozzájárulnak a népgazda­ság egyensúlyához. A siker záloga az örökös megúju­lásra való készség, rugalmasság, gyorsaság. Most. ami­kor az ünnep, az építők napja alkalmával, köszönetet mondhatunk a kényelmes komfortokért, ügy véljük, a jókívánság csat? akkor lehet teljes és őszinte, ha job­bító észrevételeinket sem hagyjuk ki az üdvözletből. H. M. Az országgyűlés ipari bizottságának illése gal teli, esőváró napok A múlt évben az ipar tel­jesítménye megfelelt alapkövetelményeknek: a vállalatok döntő többsége — a külpiaci gondok, a hazai ke­reslet mérséklődése az im­portellátási nehézségek elle­nére is — növelni tudta ter­melését. Egyebek közt ezt állapítja meg az Ipari és a Pénzügyminisztérium tájé- HMI koztatója. amelyet az or- 1 a permetezés kerüit. Méreg­— Sivárságot mutatnak a magasabb helyek — kesereg Ábrahám József Zsombori, a Menesjárási tanya udvarán. Alig talál vizes homokot a rotátor. Igaz, ottjártunkkor, a tavalyi almáskertet for­gatta. s onnan irtották a gazt. hogy az se szíja fölös­legesen a vizet. Az üdezöld barackos mellett tétlenkedő homoktenger láttán illik megkérdezni: — Nem sajnálták az al­mafákat? — Mit sajnáljak rajtuk. Nem kaptam annyit a ter­mésükért, mint amennyibe szággyűlés ipari bizottságá­nak tagjai pénteki, a Parla­mentben tartott tanácskozá­sukon Vitattak meg. Az elemzés részletesen taglalja: ez ipar miként hajtotta vég­re 1982. é.i költségvetését. A beszámoló szerint az ipar konvertibilis passzívuma csökkent, és ez az eredmény még akkor is hozzájárult a külgazdasági egyensúly javí­tásához, i.a elérését •elsősor­ban az import mérséklése tette lehetővé. Gazdaságunk helyzetének változása tavaly évközi Ezabályozomódosílá­sekat tett szükségessé, és bár ezek összességükben bi­zonyos nyereségcsökkenéssel jártak, az ipar mégis képes volt az 1981. évihez hason­ló eredményt felmutatni. Az írásos tájékoztatóhoz Rabi Béla. ipari minisztériu­mi államtitkár és Meclgyessy Péter pénzügyminiszter-he­lyettes adott szóbeli kiegé­szítést. Ugyanők válaszoltak a .vitában felszólalók — Sta­dinger István (Budapest (5. vk.). a bizottság titkára Péter fi Ferenc (Vas megye 4. vk.). Juhász Mihály (Bu­dapest 65. vk.). Kovács Ká­rolu (Budapest 40. vk.). Gajdos Ferenc (Budapest 43. vk.l. Kangyalka Antal (Csongrád megve 15. vk.. Gorjanc Ignác (Szolnok me­gve 15 vk.). a bizottság el­nöke. Láng Tibor íBudaoest 50. vk.) — kérdéseire, ész­revételeire. Áz építők napja alkalmából Ünnepségek, kitüntetések Budapesten az építők székházában tartották pén­teken az építők napjának központi ünnepségét. Ezen megjelent Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja. a Központi Bizottság titkára, Apró An­tal. az országgyűlés elnöke. Trautmav.n Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, és Jakab Sándor, a SZOT fő­titkárhelyettese. Ábrahám Kálmán építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter méltatva az építők munkáját, elmondotta, hogy a nehéz körülmények között is jó eredményeket ért el az ágazat. A miniszter ezután kitün­tetéseket adott át. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Csáki János, az Or­szágos Szakipari Vállalat igazgatója, dr. Gerő István, az Építésgazdasági és Szer­vezési Intézet tudományos tanácsadója, Horváth Ká­rolyné. az Ajkai Üveggyár csiszolója, Múnok Imre. az Építők Szakszervezete Zala megyei bizottságának titkára. Süle János, a Közmű- és Mélyépítő Vállalat főosztálv­vezetője és dr. Szemere Má­tyás. a Baranya megyei Ál­lami -Építőipari Vállalat osz­tályvezetője. A Munka Ér­án, bronz fokozatát 21-en kapták meg, nyolcvanan ré­szesültek a Kiváló Dolgozó miniszteri kitüntetésben. Az építők napja alkalmá­ból tegnap, pénteken délután ünnepséget rendeztek a Sze­gedi Magas- és Mélyépítőipa­ri Vállalat dolgozói, akik kö­zül Tóth György kőműves brigádvezétő a Kiváló Mun­káért kitüntetést kapta. Öt­venévi szakszervezeti tag­ságáért és munkájáért juta­lomban részesült Kónya Fe­renc. Az ünnepségen jubileu­mi és törzsgárdá j utalmak at is adtak át. A vöröskeresztes véradók közül Tóth György 15 éves, Szécsényi László 10 évi véradotevékenysége mi­att részesült elismerésbon. A Délmagyarországi Terve­ző Vállalat dolgozóinak ugyancsak tegnapi ünnepsé­gén Kovács Sándor, az SZMT titkára mondott köszöntöt, majd a Kiváló Munkáért ki­tüntetést vehette át Dósa Józsefné építész szerkesztő és Tari Antal tervellenőr. A DÉLTERV munkatársai kö­zül öten lettek vállalati kivá­ló dolgozók, s negyvennégyen kaptak törzsgárdatagságukért oklevelet és jutalmat. drága a locsolóanyag. Ki­számoltuk : egy permetezés 40o forintra jött ki. s tavaly sokszor kellett szórni. Az is kiderült később az eperfa hűvösében, hogy Áb­rahámék kijáró gazdálkodók, besegítenek a mamának, aki már vnehezen boldogulna a nagy darab földdel. Az is igaz. a. falusi, házba. csak aludni térnek; idejük szinte a valamikori otthonban te­lik. Részesből művelik a birtokot, mint más zsombói család, ki a szakszövetkezet­ben keresi a megélhetését. Két . olasz" is segítőül sze­gődött Ábrahárr.ékhoz. Leg­alább is ők így nevezik a földforgató gépeket. A kicsi — amelyik éppen a góré alatt pihent — inkább a kertben, a nagyot pedig a szántóföldben használják. Fura szerkentyű a nagyob­bik, mert akkora sávot el­fog, mint egy valódi trak­tor. Ábrahám József két ve­rőh'engert pászitotf egymás­hoz, igv jó másfél, méteres csíkot forgat maga előtt. Mint mondotta — nincs ide­je unatkozni annak, aki fog­ja a gép szarvát. Ebben a szárazságban meg különösen riincs. Ruhát muszáj venni az irgalmatlan porfelhő mi­att. Mikor árnyékban is har­mincat mutat a hőmérő, nem is csodálkozhatunk. hogv Ábrahámék egyméteres esőt kérnének, ha lehetlje. Máshol más a munka me­nete, de a homok ott is po­rol és éget, a kötöttebb ta­lajokon is csak vegetálnak a növények. Van olyan része a járásnak, ahová májusban nem esett reményt adó, ki­adós eső. Főleg a krumpli­termesztő gazdaságokban okoz sok fejtörést az aszá­lyos nyárelő. Forráskúton például rögtönzött víztárolót mélyítettek. Két napig eme­lik bele a vizet a csőkútról, s a harrr.adikor szétszórják a magnak való burgonyára. Krumplisok között egyönte­tű megállapítás, hogy csak az jár jól. aki , öntözni tud. Akik kénytelenek voltak föl­ásni a bokrokat, nem kap­tak jó árat a k°rai krumpli­ért, hiszen majdhogynem egyszerre értek be a balás­tyai. rúzsai, bordánvi. kis­teleki földek termései, s nyilván emiatt terítették be a piacot. Közös munkálatok Magyar—osztrák vízügyi tárgyalások, tervek Budapesten jegyzőkönyv aláírásával pénteken befeje­ződött a magvár—osztrák vízügyi bizottság 27. szaka. A tanácskozáson á két or­szág vízügyi szakemberei megállapították, hogv a ha­tárvízi együttműködésben folytatott közös munkák előirányzatait mindkét fél teljesítette. A közös vizsgá­demrend ezüst fokozatát 56- í latok szerint a határvizek minőségében az elmúlt esz­tendőben nem történt rom­lás. A Fertő tó vízháztartási ülés-, és vízminőségi vizsgálatait is együtt végzik a magvar és osztrák vízügvi szakembe­rek. A tanácskozáson elha­tározták, hogy rendezik a tó vizét levezető Hanság­csatorna medrét. A jegyzőkönyvben rögzí­tették a magyar—osztrák vízügyi együttműködés 1984. évi programját. E szerint a két ország szakemberei folvtatják a Fertő tó víz­háztartásának és a határ­Kaziaznak a Tisza—Maros szög Tsz-ben fíordányban hallottuk, hogy a jó gázdák már kiszámí­tották — ha csak nem sült meg a burgonya — nemigen érdemes 10 forintért fölszed­ni a félércsben levő gumó­kat. Később a dupla ter­mésért is megkaphatják ezt a pénzt. Sándor Tibor, a forrás leüti- Haladás Tsz el­nöke az esőváráskor mondta ezt a történetet a határt ag­gódva szemlélő kollégáinak: — Amikor még megboldo­gult északi szomszédom, Gál Jenő az asztal másik olda­lán ült a járásnál, " ilyen szárazság, mint a mostani után bementem hozzá elpana­szolni, hogv mindénünk meg-; ég a homokban. Miré ő'az­zal nyugtatott: Sándor elv­társ. legyél türelemmel, az esőnek le kell esni. . A történet teljességéhez tartozik, hogy pár évvel ké­sőbb a forráskúti elnök js azzal vágott vissza az ak­kor már bordányi elnökként esőért aggódó szomszédjá­nak. hogy ő már megtapasz­talta egyszer: biztos le fog esni az eső! Mint ahogy most is na­gyon várják a gazdálkodá­sért aggódok a csapadékot. Dr. Somogyi Ferenc, a sze­gedi járási pártbizottság el­ső titkára mostanában majd­nem minden mezőgazdasági tanácskozást az eső remé­nyével fejez be. Van is mit félteni hiszen a járási gaz­daságok hallgattak az aján­lásokra. A gabonaprogramra tekintettel jócskán nagy da­rab földet — több mint 6000 hektárt — szakítottak kukoricának. Ügy hírlik, a korai aratás lehetőséget kí­nál még a tarlpveteménye­zésre. Maradva annál az egyszerű öregparaszti meg­figyelésnél, amely szerint esőről sohasem kell úgy gondoskodni, mint tetőről. Még akkor is, ha az idei Medárd errefelé már kímé­letlenül tovább szom-jazlatja a földeket. Viszont a kazlazőkáak ed­dig nem kellett aggódniuk, hogy nem áll elő a télire gyűjtött takarmány. Puszta­szeren a hordóbálákat gép­pel rakosgatták egymásra, Balástyán pedig zöldszéná­ból traktorral taposták ké­sőbbre a szecskát Zákány­széken is szép kazlat for­máltak az első kaszálás lu­cernából. A szárazság szám­lájára írható még, hogy a dorozsmai József Attila Tsz­ben levágták a repülőtér meg a vasút közül az árpa egy részét, hogy ne csúfoskod­jon. Egyúttal ki is próbál­ták, hogyan is sikerült föl­készíteniük aratásra a gé­peket. A dologgal teli esőváró napokon sem unatkoznak a gazdaságokban. Akad tenni­való bőven, mert az élet rég megállna, ha nem len­nének cselekvések. M. T. Tovább korszerűsítenek az ipari szövetkezetek Az ipari szövetkezetekegy- vélték termelésüket s ex­re több jó minőségű és ma- portteljesítményük elmaradt gas műszaki színvonalú ter- a várttól, a szövetkezetek méket állítanak elő. ahhoz többsége komoly eröfeszité­azonban, hogy eleget tehes- seket tett termékeik piaci senek a megnövekedett kö- versenyképességének javitá­vetelményeknek. gyorsíta- sára. Csökkentették a gaz­niuk kell a termékszerke- daságtalan, illetve kis jöve­delmezőséggel előállított ter­mékek arányát, javították a munka szervezettségét és je­lentős megtakarítást értek el az anyag- és energiafelhasz­nálásban. Sikeres kezdemé­zet átalakítását — állapítot­ta meg az Ipari Szövetke­zetek Országos Tanácsa pén­teki ülésén, amelyen Rév Lajosnak, az OKISZ elnöké­nek vezetésével a izövetke­vizek vízminőségének közös ze1' iPar múlt évi gazdálko- nvezéseket tettek az import­vizsgálatait. Az 7dén befeie- dásának tapasztalatairól, az cikkek hazaiakkal való he­zik egyebek között a Répce árapasztó csatornájának bal­parti, 10,2 kilométer hosszú töltésének fenntartását. Mo­schendorf térségében pedig gondoskodnak a szükséges mederíenntartásról. export további növelésének és az importcikkek helyette­sítésének lehetőségeiről ta­nácskoztak. Rámutattak, hogy bár az ipari szövetke­zetek a múlt évben a terve­zettnél kisebb mértékben nö­lyettesítésére. 160 szövetkezet mintegy 400-féle termék gyártására vállalkozott. Az idén az importpótló termé­kek értéke — terveik szerint — eléri a hárommilliárd fo­rintot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom