Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-21 / 119. szám

Szombat, 1983. május 21. K'DM MAG Ópusztaszeri tudósítások A Nemzeti Történeti Emlékparkról mindenki másképp vélekedik. A közember azt mondja: nagy vívmánya a szocialista hazának; a régész szírint: jövőnek üzenő kincseket rejt a földje; a kocsmáros szavával: Szent István-i aranybánya; a pap elnéző mosolya után; a szobori búcsúk csalogatták oda a népet; az arra lakó úgy tartja: miatta ugrottak meg a tanyaárak; a népfrontosnak tömjénezett győzelem; a tanácselnöknek: állandó és folyamatos fejvakarás (mert hogy másoknak is élni kellene); a családot unottan követő ifjún ik: meleg és hangosított unalom; a szerelmes diáknak: életre szóló tábori emlék; az ópusztaszeri embernek pedig követelőződésre okot adó lehetőség. Mert ha a szoborhoz pár facse netének tudtak fúrni jó vizű kutat, akkor a falunak is kell. ho3y legyen. És ha oda ki tudott pakolni az áfész tisztességgel, akkor a hétköznapi faluban miért ne tehetné ugvanezt. És íg/ tovább lehetne sorolni az észrevételeket. Gera József tanácstitkár inkább az örömének kér helyet: — Mi sokat köszönhetünk az emlékparknak. Mostanra például tájba illő buszmegállókat építünk és kiaszfaltozzuk a tanácsháza előtti autófJrdulót. hogy ne poroljon és ne legyen sáros. Néhány cselédházra vevő az emlékoark. Állandó munkát, biztos kereseti lehetőséget kínál a falunak. Az sem lebecsülendő, hogy akik ide jönnek, elviszik a mi hírünket is. Mozi a dohányszárítóban Jó ideig a falu csak a nevét adta az országos hírnévhez, de nem tudta tartani a lépést. Jócskán eliramodott mellőle a nemzeti emlékpark, meg a szociális otthon is. A születése pillanatától vézna községnek nem volt elég ereje a fölzárkózáshoz. Könyörögtek. kalapoltak ők iskoláért, rendes kútért, s hiábavaló igyekvéssel moziért, normális ifjúsági házért, de valahogy mindig hátramaradtak. A falu távolesett még a saját központjától is. A tanácsháza ugyanis a falu és az emlékpark közé ékelődik. Erre található még a rendőrség és az orvosi, rendelő. A tényleges falu, kicsit odébb, a betonutak alkotta csücsökben eresztett gyökeret. Oda épültek a házak, az óvoda, a bolt és a vízmű közelében. A tanácstitkár szerint most már tömörül a község és pár éve jó szelet fognak. Mély kútra, emeletes iskolára már a közös kalapból adtak az ópusztaszerieknek. Az utóbbi három évet kimondottan a gyarapodás évének nevezte a tanácstitkár. Sőt még portákat is oszthattak, a faluban otthont teremteni igyekvők örömére. Tavaly átvitték a vizet a szegedi út bal oldalán levő házhelyekhez. és mivel a villany ott van. nemsokára megkezdődhet az építkezés. Teljesült a falubeliek kívánsága: haladhatnak Kistelek irányába. (A Kis-Tisza ártere és a rét miatt Baks felé nagyon drága lenne a területfoglalás.) Nemcsak a portajelöléskor érvényesült az emberek óhaja, mert a régi temetőt toldották meg és ravatalozót is építettek rája. Mindezt a tanács pénzéből. A falu, hogy megpezsdüljön az élete, portát ajánlott a letelepedni vágyó iparosoknak. Szentesi, szegedi mesteremberek fogtak az építkezéshez. Az Emese-ligetet viszont társadalmi munkások tették rendbe és a fenyveserdőben is föllelhetök a közért tenni akaró kéz cselekedetének nyomai. Váradi József iskolaigazgató a pedagógusok és a diákok segédletével alkalmi tornapályát építtetett. mivel az úi iskolához nem készült. A régi iskolából tanulóétkeztetőt és ideiglenes művelődési házat alakítanak, hogy az ópusztaszeri gyeiekek se legyenek mostohábbak a többinél. Ma minden falusi portán csapról eresztik a vizet és a tanyákon is ég a villany. A földmérők 5 ezer 952 hektáros területre tűzték ki a községi birtok határait. Kistelekkel Karakács- és Erzsébettelepnél húzódik a mezsgye. Pusztaszertől, Bakstól Kis-Zer választja el. Ellenkező oldalon Balástyával és Dóccal Pitricsom és Hantháza a szomszéd. A többség még tanyán él. A statisztika kétharmados arányt igazolt. Ha a kastélyban tartózkodó magatehetetleneket is beleszámoljuk. 2 ezer 400-an vallhatják otthonuknak a községét. A taWácáházári 310 gondozottat istj-' roltak az állandó lakosok közé. de egyszer több. másszar kevesebb a megyei szociális otthon lakóinak száma. Az intézmény munkát is ajánl. Negyvenen-ötvenen dolgoznak a betegek körül. Naponta kétszáznál többen ingáznak a falu és más munkahely között. Az erdőgazdaságban és az áfész-nél is találnak munkát az ópusztaszeriek, de a legtöbben a község egyetlen gazdaságában. az Árpád vezér Termelőszövetkezetben dolgoznak. Szebb napokon ezer emberre is terítettek a szövetkezetben. de mostanában nem nagyon szoktak dáridózni. A téesz éopen hogy vegetál, nem bír megbirkózni a bajával. Gyengék a földjei, szétszórtak a parcellái, és az emberek se pendülnek mindenkor a kívánt húron. Mégis a szövetkezet tesz legtöbbet a faluért. Az egyik dohányszárítót ifjúsági klubnak alakították. Benne vetítenek filmet, s itt tartják az ünneDi rendezvényeket. Amikor még „kisiskolás" volt a falu. alkalmas helv híján, a majorbeli dohányfüstös betonlyukban oktatásokat is tartottak. Ezenkívül a téesz helyiségében öltöznek a futballisták és a szövetkezet kocsija viszi a csapatot a röszkei. csengelei rangadókra. Nagy a reménykedés a futballisták körében. hogy ősztől már saját épületükben húzhatják magukra a mezt. Élet a majorban (Elmondja Varga Istvánné. a cselédházak legfiatalabb asszonya.) .. . Szegedről hoztak anyukámék ide a majorba. Kósa Sándoréknál vagyok már 14 éve. Ök most a kastélyban dolgoznak mind a ketten. Apukám fél műszakos. mert le van százalékolva. Ügy bánnak velem, mint az édes lányukkal, mert nekik nem lehetett családjuk. Nagy lakodalmunk volt. hogy mindenki el volt hűlve, itt tartottuk a kismajorban. Egy napon volt mindkettőnké. Megajánlották apukáék. hogy válasszunk: adnak 80 ezer forintot, és vágjunk neki dáridó nélkül az életnek, vagy csinálunk mindent .ahogy szokták. Nem akartuk, hogy megszólás érje a ház elejét, de jó is volt. hogy így választottunk, nemcsak a sok ajándék miatt... ... ez a ház itt úgy lett a miénk, hogy anyuka testvére bement Kistelekre, a nagymama pedig az övébe. De szegény meghall. és ez is a nevén volt, meg ahová Bárkai Lászlóék költöztek, az is. A nagymama ezt az édesanyjától örökölte, mert egyes lány volt. Én úgy hallottam, hogy ezt a házat még a nagymama anyja kapta a gróftól, de nem vagyok benne biztos, régen volt az nagyon. Annyi igaz, hogy apukáék négyen vannak testvérek és most. hogy eltemettük szegény nagymamát, elosztozkodtak a házukon Mi is fizetünk, azért is van bent a férjem, hogy ott bent az irodában a jogász majd elintézi, hogy a nevünkre kerüljön ... ... mennyit ráköltöttünk már, nem is tudom hirtelen, a nyáron majd kívülről is rendbe hozzuk ... Volt úgy, hogy Sándojrfaiván veszünk há^at, meg ,is egyeztünk, hétfőre ígértük a foglalót, mikor bevittük, már mások megelőztek bennünket. Aztán úgy gondoltuk, jól megleszünk itt. Nem is szívesen mennék el innen. Én nagyon szerettem mindig a majorban, olyan kedvesek az emberek. Azon egy kicsit, gondolom, meglepődtek, hogy ilyen fiatalon férjhez mentem, de az Ormándi Roza néni is 16 éves volt, és most már 73 éves. és milyen jól megvannak ... ...én is a tsz-ben dolgozom, opnan...Kapom, a igés-1. amikor.. ...már. á'züvik®,,-. szobatiszta V -.jdS&s^HarU** mgnivi.. dá sa-j^ -vos -nem javasolta, ömüöerj;e.. várjuk a második babát, é? azt mondta, jobb lesz, ha itthon ma- . radok. mert . eléggé veszélyeztetett vagyok. Nagyon nem bánom. mert dolog, az mindig akad. Most is félbe vagyok a takarítással, a szobát éppen befejeztem. Letöröltem a bútorokat, fölmostam a linóleumot. Ez a konyha olyan mindenes, itt tartjuk a hűtőt, hogy kéznél legven minden, itt a gáz, van olajkályhánk, meg minden, ami szükséges. A tévéállványt is • ide tettük. mert kis tévénk van. és azt vihetjük ide is, oda is ... ... egyszer, még lánvkoromban, amikor még Sőregi Zsuzsannának hívtak, én is szerepeltem a tévében. Kint voltunk a nagy dombon, és onnan mutattak, a keresztanyám látta is. i • Sbkan voltunk, és minket, lányokat vettek le közelről... Különben nem szerettem kijárni a szoborhoz, olyan itthon ülő fajta voltam, én nem tudom, mi az a diszkó. A férjemmel is a munkában ismerkedtünk meg. Nem titok ez. elmondom. ahogy akkor a fűrészüzemben dolgoztam, sablonokat rajzóltunk a sarokhoz, és akkor ők odajöttek, mert rakodó a téeszben. és a barátjának a felesége révén megkért, hogy . segítsek neki. Nem sokat teketóriáztunk. én 15 éves voltam. egy éven belül elintéztünk mindent. Alighogy megesküdtünk. Pistát elvitték katonának, akkor anvósomék odavettek magukhoz, hogy ne legyek egyedül.. . .. . arra azért vigyáztunk, Szilviké úgy szülessen, hogy senki ne mondhasson ránk semmit. Most már harmadik éves. és nagyon aranyos. Mindenki szereti, még akkor is. ha ő a negyedik lányunoka a családban. Anvósomék három fiának mind lánya született eddig, és most bennünk van a bizodalom, hátha az ötödik fiú lesz. Szokták is mondani Istvánnak, még megmentheti a becsületet ők különben bent laktak a faluban) a Csongrádi úton, és Vargáéknak hívják őket... • ... építeni ide. a majorba csak tyúk- mee disznóólát lehet, úgv tudom, ezek a házak ki vannak szanálva, és a múzeum megvesz belőlük egv párat mutatóba, hogy a külföldiek lássák: ilyenben éltek az ópusztaszeri majorban. Még mindig sokan laknak itt. Ha jól gondolom. száznál több család. Általában idősek. Aki elmegy innen, annak még pénz is jár. 100 ezer forintos kölcsön, mert. elköltözik. Mi most már végleg maradunk, spórolunk, hogy 1 meglegyen mindenünk, két hold föld jár a téesztől, gabona megvan, csirkét tartunk. a kertből kijön a zöldség. Ha rendben lesznek a papírok, kifizetjük a házat, mondta a férjem, veszünk kocsit, és augusztus 20-án fölmegyünk Pestre, szétnézünk egy kicsit máshol is... Mai honkeresők Somogyvári Péter gondolt egy merészet, elment Pitricsomba a szabadságáért. Keresztet tett a gyári munkára, vett tanyát a homoktenger közepén, és belefogott a gazdálkodásba. Nézték is sandán-hunyorogva az arravalók: mire megy a zenész a Némethék tanyájával. , , Valóban. Sömogy'yáf i,'. Péter yásfosból • jgirqj$ott ..k,is.teje,ki mun. kás annyit'tud'ótl a'.j'i>3b1'öt-.liygy. azon .járunk. Amikor teherautóra pakolta a családot, és kiköltözött -a jólét.bpl, meg is hökkent a falu. Többen szánalommal figyelték a bérházból menekülőket, s beszélték is lépten-nyomon, roszszat tett a Korom Balázs lánya, hogy hozzákötötte sorsát a preszszó zongoristájához. Sajnálták, hogy mihez kezdenek majd ott az isten háta mögött két kisgyerekkel. Pitricsom kiesik mindentől. elkerüli a busz, kilométerekre a bolt, az orvos, de még egy kocsma sincs a közelében. Azonkívül komoly ember Kistelekről nem menekül Óp'usztaszerre. Évekkel később nyomára leltünk a vándorcsaládnak. A gazda a karakácstelepi Biczók Istvánnal éppen a' pesti piacra indult) Elújságólta. hogy jól vannak, a hét végére fölugranak a Mátrába a gyerekekkel. Ilyenkór gyönyörűek a hegyek. Visszakanyarodunk a múlthoz: — Az az igazság, keveselltem a keresetem. Ha jól alakultak a dolgok a kábelban, összejött havonta. a prémiummal együtt 4 ezer 200 forint. Leültünk és kiszámoltuk. ebből a pénzből, meg a feleségem óvónői fizetéséből mikorra is rakosgathatjuk össze a családiházravalót. Olyan távoli időt jósoltak a számok, hogy inkább nekimentünk a pusztának, a dolgosabb, mostohább életnek. — Megérte? — Mindent megtermelünk, amire szükségünk van. azonkívül a gyerekeknek megfizethetetlen a levegő, s remélhetőleg, bele is szóknak egy kicsit a munkába. — Erre a célra megtette volna a hétvégi kert is ...! — Biztosan, csakhogy nekünk élni is kell valahogy. Nem akarunk lemaradni a többitől. Beállítottunk néhány anyakocát, az idén is fölnevelünk pár száz csirkét. szűrünk pár hektó bort. és remélhetőleg, a zöldségből még a piacra is jut. A munkára nem panaszkodhatok éppen, találok mindkét markomra. Jó párszor látthattam a napfelkeltét, napnyugtát. és hírül' se tartom olyan elragadónak, mint a festők ecsetelik. költők énekelik. Meglepő'ilyesmi a lírai lélekkel megáldott zenésztől, aki nem is olyan régen még a Massachusetts iágy dallamaival andalította a párokat a kisteleki presszós ban. Szokták mondani az ilyen emberekre — akiket kiskorukban megfertőztek a zenei hangzások, életük végéig betegei a muzsikának. Igaz ez? A pitricsomi gazdálkodó válasz helyett jobban odalép a gázra, és a karalábéval, krumplival megrakott kis teherautó morogva meglódul. Sikeres előzés után mondja: ,..;,.;, »- Megvan még>a működési engedélyem, eljárok Félegyházára. Dócra, meg lakodalmakba játszani. A zenével nem tudok fölhagyni, zongoráztam akkor is. mikor anyagbeszerző voltam a téeszben, s mikor a kisteleki kábelban dolgoztam, akkor azért nyomkodtam a billentyűket, hogy legyen mivel kiegészíteni a családi kasszát, most meg azért, hogy legyen valami fixem. Bármennyire is szép élet a parasztélet. nagyon sok benne a buktató. Most is muszáj lesz porra mennem a baksi téesszel, mert becsapott a palántával. A társ is bólint, maid elterelődik a beszéd. Az „átkos" kisteleki presszó sarkában, amely végül is a faluhoz láncolta a városi fiatalembert, kávéra, sörre várva, illik megkérdezni, hová tartozónak vallja magát. Kicsit körülményes a felelet: — Hát, ugye. Ópusztaszeren. az 589-es tanyában lakunk, Ibi meg a gyerekek Kistelekre Trabanttal járnak minden reggel. Diana és Dominik kitűnő tanulók. részt vesznek az iskolai munkában. A feleségem az óvodában dolgozik, viszont a nagymamáék sokszor nálunk alszanak. kint a tanyán. Azonkívül elvállaltam Ópusztaszeren a hétvégi postásságot, és ha ledöcögöm az autóval az ötven kilométeres tanyai körzetet, beadom aa újságokat meg a táviratokat a 26 támponton, határozottan meg tudom különböztetni Hantházát Karakácsteleptől. Kis-Zert Pitricsomtól. Ezek után nehéz a válasz, hogy hová is tartozunk mi tulajdonképpen. Mentünk a megélhetés és a jobblét után. és nekünk Öpusztaszer adott erre alkalmat. A zenész-postás-gazda egyszer még a Délmagyarországot is kisegítette, lapunk az ő fényképfelvételével adta hírül: átadták a kisteleki úttörőotthont. Ugyanis' szabad idejében Somogyvári Péter szenvedélyes fotós. Ezek után már azon se lepődnék meg. ha egyszer csak kiderülne a szabadság pitricsomi bajnokáról, hogy éjnek idején makramét kötöget a búcsúsoknak és fába vésegeti a honalapító Árpád apánk arcát.., MAJOROS TIBOR